 |
A Szent Család Templomból 1. évfolyam 1. szám - az Úr 2000. évének október havában. |
Köszöntő
Templomunkat
1998. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén szenteltük fel. Most,
a Megtestesülés kétezredik évében a közösségépítésnek újabb jelentős lépéseit
próbálgatjuk. Ötvenen elzarándokoltunk Rómába, és most Magyarok Nagyasszonyának
havában, - amikor II. János Pál pápa, éppen a mi szép ünnepünkön, az egész
emberiséget a Szűzanya oltalmába ajánlja, - közösségünk hívogató (harang)
szavát olvasható szavakba testesítjük. Kívánom, hogy ez a Harangszó szép
legyen és hívogató. Jusson el minden jószándékú emberhez, akinek a szíve
rezonál erre a hangra!Fodor
András plébános
Szépen
gyarapodó közösségünk életében elérkezett az az idő, hogy egy havonta megjelenő
szerény kiadvánnyal örvendeztessük meg a plébániánk iránt érdeklődő embereket.
Újságunk
arculata most alakul, formálódik, szeretnénk, ha minél többen magukénak
éreznék, elolvasnák. Szívesen fogadunk minden (teljesíthető) kívánságot,
jó szándékú kritikát. Egyúttal kérjük híveinket, juttassák el azokhoz is,
akik nem tudnak eljönni templomunkba, vagy még nem jutottak el ide, de
jó szívvel érdeklődnek dolgaink iránt. Találjon visszhangra bennük egy-egy
mondata, mint harangszó.Dr.
Németh Béláné, főszerkesztő
Riport
Elsőnek
Galgóczi Lajosnét, Máriát, az egykoriSzoboszlai
útiközösség"gondnokát"
kérdezem: mi hozza el - szinte nap mint nap - ide, a számáranem
is túl közeli templomba szentmisére?
-
Én édesanyámmal együtt, majd őt felváltva tevékenykedtem a Szoboszlai úti
kápolnában, mely ennek az itteninek az elődje, én érzem a folytonosságot.
Az első itteni vasárnapi szentmisétől fogva nyomon követhettem, hogyan
formálódik a közösség. Először 5-6 ember volt, aztán 20-30, s nemsokára
már falat kellett bontani, hogy a régi kápolnánkban elférjünk. Sok segítőkészséget
tapasztaltam, míg itt templom lett.Érzem,
hogy Isten vezeti ide az embereket.
Szép
gondolatok
Mondják:
a fájdalmat ésVigasz: mikor
egy ajtó
örömet
Isten küldibezárul - Isten kinyit
emberi
postánegy sokkal szebbet
(Pálos
Rozita)
1000
éve velünk és értünk - a Magyar Katolikus Egyház
Események
templomunkban
Október
hónapban minden este fél hatkor,
közös rózsafüzért imádkozunk templomunkban.
Hat
gyermek
kapta meg a keresztség szentségét az első vasárnapi szentmisében.
Név szerint: Csaba, Ádám, Ábel Benjámin, Áron Dominik, Ádám és György.
Kívánjuk, hogy gyarapodjanak testben és lélekben szüleik, keresztszüleik
és mindannyiunk örömére!
Október
8-án közösen megnéztük a római zarándoklatunkról készült videófelvételt,
lélekben újból átélhettük a gyönyörű utat, s élményeinket megoszthattuk
közösségünk érdeklődő tagjaival.
Október
második szombatján (14-én), a régi kápolnánkban karitatív csoportunk lehetőséget
biztosít adományok gyűjtésére és osztására. Erre az alkalomra (és minden
hónap második szombatján) várjuk azokat, akik örömmel adnak, és jó szívvel
elfogadnak adományokat.
A
hónap kétségkívül legnagyobb ünnepe számunkra október 15, amikor apüspök
atya 25 fiatalnak szolgáltatja ki a bérmálás szentségét.
Most
válnak Krisztusban nagykorúvá: Almási Gábor, Bakó Ilona, Báránkó Nikolett,
BerkiBelián,
Berki Zsanett, Brugovszky Sándor, Elek Nikolett, Fekete Anikó, Hekler Melinda,
Juhász Gábor, Kálmán Dániel, Kiss Miklós, Kruppa Ádám, Metercsik István,
Nemes Gábor, Nyakacska Vilmos, Ombodi Sándor, Papp Gábor, Petrik Judit,
Poncsák Réka, Szabó Levente Sándor, Szilágyi Zsuzsanna, Sztakhó Nikolett,
Tamási Zsuzsanna és Vass Sándor.
Mindannyiuknak
szívből gratulálunk, kívánjuk, hogy érezzék életük során a Szentlélek kegyelmét!
A bérmálás után püspök atya találkozik Képviselő Testületünk tagjaival.
Köszönjük érdeklődő figyelmét.
Október
28-án délután 4 órától templomunk ad helyet a városunkban évente megrendezésre
kerülő 8.ökumenikus énekkari találkozónak, melyre énekkarunk is
lelkesen készül Németh Béla karnagy vezetésével. Legyünk minél többen házigazdái
e nagyszabású rendezvénynek!
"Beszélj
és embertársam vagy,
énekelj
és akkor testvérek vagyunk."
(Theodor
Gottlieb von Hippel)
Nemzeti
Ünnepünk
Október
23.-án az esti szentmisében imádkozunk nemzetünkért.
1956.
október 23. - Piros a vér a pesti utcán
...Piros
a vér a pesti utcán,
munkások
- ifjak vére folyt,
-
a háromszín-lobogók mellé
tegyetek
ki gyászlobogót.
(Tamási
Lajos - részlet)
Életképek
Diakónusunk,
NémethJános
Püspök
atyánk ránk bízta, két hónapra hozzánk küldte diakónusi gyakorlatra Németh
János nyírcsaholyi kispapot.
A
ministránsok közül kimagasló alakját már jól ismerjük. Számomra a legjellemzőbb
kép róla: evangélium előtt meghajtja fejét András atya előtt, aki áldásával
küldi a szent Ige hirdetésére. Ezen kívül áldoztat, keresztel, rózsafüzért
vezet, hittanórát tart, énekel a kórusban, kórházba, börtönbe jár... Számított
rá, hogy ennyire "bevetik a mély vízbe?"
-
Nem tudtam, hogy mi vár itt rám, de miután láttam a lehetőségeket, örömmel
vállaltam mindent.Erre készültem
évek óta...
-
Milyennek ismerte meg a mi közösségünket?
-
Egy szóval válaszolhatok: élőnek... Nem formális közösség; lehet érezni,
hogy dolgozik a Lélek az emberekben és hagyják, hogy dolgozzon bennük a
Lélek...
-
Hogyan képzeli el további életét?
-
Amit Isten ad, az lesz. Nem félek az élettől, az életfilozófiám a derű,
a vidámság, ezt igyekszem mindenhol érvényre juttatni.
-
Mi volt a legnehezebb eddigi útján?
-
Megtanulni küzdeni, nem feladni... Mielőtt papnak készültem, "szerelmes
voltam" a szabadságomba, legalábbis amit annak gondoltam, s ez küzdelem
nélküli tengés-lengés volt...
-
Meddig lesz nálunk?
-
A Krisztus király előtti hét szombatjáig.
-
Mit hiányol a mi munkánkból, hogyan tudnánk hatékonyabban dolgozni?
-
A fiatalokat aktivizálni kellene. Az összes katolikus plébánia rátermett,
lelkes ifjúságának össze kellene fogni és egy-egy kijelölt napon, felkeresni
a középiskolás és nyolcadikos korosztályt az iskolákban. Profi szintű evangelizációra
lenne szükség. Egerben van erre példa...
Németh
János kispaptársaival már templomunk építésénél segédkezett. Ezután is
szeretettel várjuk templomunkba, legközelebb talán már, mint újmisés papot.
Isten áldása kísérje minden munkáját!
Bemutatunk
egy családot: a Kind család
Aki
egyszer is volt már a templomban, Imrét biztosan ismeri: neki köszönhető,
hogy nyitva lehet egész nap mind a templom, mind a plébánia. Mindenkinek
ajtót nyit, mindenkivel beszélget,(a
TESCO és a Máltai jóvoltából) kenyeret
oszt, ha az nincs, jó szót, humorba ágyazottat, - ebből mindig van bőven.
Felírja
a rendelt szentmisét, egyezteti a beszélgetést a plébánossal, hajnalban
már öntöz, füvet nyír, havat seper, s még mi mindent. Mondhatnánk, ez a
dolga, hisz ő a gondnok. Szeretik a gyerekek is, pedig olykor "megregulázza"
őket.Talán ő ismer legtöbb embert
a Tócóskertből. Közösségünk egyik - püspök által felavatott -lelkipásztori
segítője, akolitusa.
Felesége
Ica, segíti a gondnoki munkájában, ő a plébánia háziasszonya, az
itteni otthonosságnak, melegségnek, csinosságnak kialakítója s gondos őre.
Éneke biztos hangon száll minden hétköznapi misén. Ingázik régebbi lakásuk
és a plébánia között, hogy a fiúk is otthon érezzék magukat. Szilárd
tagja a képviselő testületnek és az ifjúsági hittannak. Most Budapesten
tanul a Kandó Kálmán Híradástechnikai Főiskolán, míg bátyja, Gellért
az Orvostudományi Egyetem hallgatója. Sokan ismerik Ica édesanyját, Gizi
nénit, aki gyakran látogat el hosszabb időre a Nagykároly melletti
Kaplonyból hozzájuk, hazai ízekkel gazdagítva az itteni konyhát. Mosolygós,
fejkendős alakját megismerjük a hétköznapi szentmiséken.
Onnan
jött át a család, a határon túlról, mint annyian, Ica ott gyakorolta a
templom szolgálatát, Imre is ott kezdett ministrálni.Nehéz
volt az újrakezdés, de lassan kialakult minden.
Tagjai
az első házaspár-körnek, a Rózsafüzér Társulatnak és a Kamilliánus Családnak.A
Szent Család Plébánia fontos családja. Ajtót nyitnak mindenkinek...
Egy
a hónap szentjei közül: Assisi Szent Ferenc
Több
mint nyolcszáz éve született az olaszországi Assisi városában. Édesapja
Bernardone Péter, gazdag posztókereskedő volt, s fiából is üzletembert
akart nevelni. Ferenc azonban katona szeretett volna lenni, barátaival
éjszakába nyúló lakomákat rendezni. Gyakran megzavarták a város nyugalmát
orgiáikkal. Ferencnek pompás hangja volt, első a tréfacsinálásban, vidám,
gondtalan életet élt.
A
Szent Damján kápolnában megszólítja őt a megfeszített Jézus: „Ferenc! Építsd
fel Egyházamat, lásd, romokban hever!” Ferenc az omladozó kápolnára gondol,
eladja apja tudta nélkül az üzlet legdrágább szöveteit, s átadja a pénzt
a kápolna javára.
25
éves, amikor végképp elhatározza, hogy „a nagy Király hírnöke” lesz. Városról
városra járva bűnbánatot hirdet, sokan csatlakoznak hozzá, mint a szegénység
jegyesei. Rómába megy, ahol megkapja a pápai áldást szerzetesi közösség
alapítására, hogy teljes szegénységben követhetik Mesterüket. Az Úr sebhelyeivel
is megajándékozta Ferencet.
Az
általa alapított ferences rend az egész világon elterjedt. Ennek a rendnek
köszönhető, hogy a török időkben Magyarországon fennmaradt a katolikus
hit.
Augusztusban
Padovában és Assisiben járt zarándok csoportunk. Hódolattal álltunk a nagy
szentek sírjánál. Perugia dombjain, mint egy hatalmas zászló, úgy tűnik
fel Szent Ferenc temploma, felejthetetlen látvány és felejthetetlen élmény
Assisi, melyet látni kell, beszélni alig lehet róla. Petrik
János
Gyermekeinknek -
egy kis feladat.
Akinek
van kedve, gyűjtsön minél több J-vel kezdődő tulajdonnevet a Bibliából,
s adja oda nov.10-ig Imre bácsinak! A legjobbak jutalmat kapnak!
Egy
csepp derű -felnőttnek
sem árt.
Október
elején egy lelkes vendég így köszön el a pápától kihallgatás után:
-
Isten éltesse Szentatyánkat névnapja alkalmából! - A szentatya meghökken:
-
De hát most se János nap, se Pál nap... - Az igaz, de Másodika van.
- adja meg a magyarázatot a vendég.