Adoráció

Katolikus vidékeken a farsang utolsó napjaiban szokás, az egész napos szentségimádás. Teszik ezt abból a meggondolásból, hogy a farsangi mulatságokon sokan megfeledkeznek istengyermeki mivoltukról, így helyettük és értük is igyekeznek engesztelést nyújtani imádságukkal. A lelkiségi írók nagyon ajánlják a hívő embereknek a rendszeres, vagy legalább alkalmankénti szentséglátogatást, adorációt. A mindennapok tevékenységei közepette el-elkanyarodik az ember a korábban kitűzött céljától. Ezek az elcsendesedések, szentséglátogatások alkalmul szolgálhatnak arra, hogy az ember visszakanyarodjon a szabadon választott ösvényre. A mi templomunk állandóan nyitva van, éppen azért, hogy az ilyen "élet-rendező" pillanatokra, ki-ki betérhessen az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus elé. Fodor András

Események templomunkban

Ebben a hónapban nem volt keresztelés templomunkban, volt viszont két temetés plébániánk területéről: Pintér László és Kovács Istvánné Margit testvéreinket temettük.

20-21 éve, hogy megindult a menekültáradat Erdélyből Magyarországra, Debrecenbe. A debreceni Szent Anna Plébánián a menekültek százai kaptak segítséget a letelepedéshez. 2009. február 20-án, este 6 órára a Szent Anna Székesegyházba hívjuk hálaadó püspöki szentmisére mindazokat, akik segítséget kaptak és a segítségnyújtásban közreműködtek. A szentmise után, a Szent József Gimnázium dísztermében (Szent Anna u. 17) a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elmúlt 20 évére tekintünk vissza, és alkalmat adunk az erdélyi testvérek, valamint a hajdani segítők egymással való találkozására. Akihez eljut ez a felhívás, adja tovább az általa ismert érintetteknek! Legyen szép ünnepünk, legyen közös örömünk ez a találkozás!

Lassan véget ér a farsangi időszak, február 25-én Hamvazószerdával kezdetét veszi a Nagyböjt. Ne feledkezzünk meg a szigorú böjt és a pénteki hústilalom betartásáról! Nagyböjtben, péntekenként fél 6-tól keresztúti ájtatosságot tartunk.

Beszéljük meg!

Egy régi történet jut eszembe: Szinte napi rendszerességgel megfordultam Beregszászon, ebben a határunkhoz közeli Kárpátaljai városban. Riasztó volt látnom az utcán kéregető koldusokat. Ott találkoztam Sanyikával. Tizenéves fiúcska volt. Kitűnt örökké mosolygó tekintetével, kedves modorával, rendezett külsejével. Hamar megismerkedtünk, megbarátkoztunk. Megtudtam Tőle, hogy édesanyjával és tucatnyi testvérével él, nagy szegénységben. Parkoló gépkocsikra vigyáz, az ezért kapott néhány fillérrel édesanyját segíti. A következő látogatásainkon már kerestük Sanyikát, ha nem láttuk, már hiányzott. Kenyeret, kiflit vásároltunk neki, olykor használt ruhákat, cipőket vittünk. Hálás volt, mi is örültünk, hogy segíthettünk. Legutoljára, amikor találkoztam vele, büszkén újságolta, hogy tanul, dolgozik, keresetével édesanyját segíti. Ha rá gondolok, tudom, hogy fontos a mások bajai iránti érzékenység, odafigyelés. Az aprónak tűnő segítség is lehet életmentő, vagy legalább segít elviselhetővé tenni mások sanyarú életét."Áncsán J.

"A "Kis herceg" című közismert műből gyakorta idézett igazságot, hogy ti."Jól csak a szívével lát az ember" arra is érvényesnek tartom, ahogyan a velünk bármiféle kapcsolatba kerülő rászorulók helyzetét nézzük. Az adományozási szándékot rendszerint csírájában elfojtja, ha azt gondoljuk: az én csekély adományom úgysem segít rajta, vagy: nem érdemli meg, mert nem dolgozott meg érte, vagy úgyis elissza. Az ókorban, jóval Jézus előtt, pogányok között is felmerült már ez a probléma. A nagyhírű filozófust, Arisztotelészt például a társaságában levők egy alkalommal megrótták azért, mert egy semmirekellő kéregetőnek némi pénzt adott, de ő azt válaszolta, hogy az embert nézte s nem a jellemét. Ezt a véleményt én is helyesnek tartom, mert nem vagyunk abban a helyzetben, hogy idegen személyekről tévedhetetlen erkölcsi ítéletet alkossunk (bár magam is hajlok rá olykor-olykor). Miként ismeretes: Jézusnak az volt az álláspontja, hogy aki kér tőled, annak adj! Sajnos elveim ellenére sem vagyok képes ezt maradéktalanul megtenni. Nem szoktam pénz adni a feltűnően duhaj, vagy erőszakos, a nagyon rámenős és az erősen ittas személyeknek. S adakozási kedvem akkor is megcsappan, vagy el is hamvad, ha gyors egymásutánban, többen is kérnek tőlem segítséget, például az utcán, vagy - különféle kiemelten közhasznú alapítványok - telefonon, vagy levélben.

Rendszerint szíven szokott ütni a szükséget szenvedők (pl. árvízkárosultak, hajléktalanok stb.) sorsa és magamra nézve szörnyűnek találnám, ha érzéketlenné válnék irántuk, és segítségkérésük elől teljesen elzárkóznék."T.J.

Köszönjük a beküldött gondolatokat! A téma még a következő számban is ugyanez marad, várunk még további meglátásokat, véleményeket!

Telnek az évek... - Mi újság a Kálmán családban?

Amikor az édesanyát, Jószay Magdolnát megkerestük, hogy ők következnek a bemutatásban, szabadkozott, hogy más családoknál csak úgy röpködnek a jobbnál jobb diplomák és állások, és ők nem tudnak ilyeneket felmutatni, de azt hiszem, mindannyiunk nevében megnyugtathatjuk, hogy nem ez számít elsősorban. Ennek a sorozatnak a célja semmiképpen sem a versengés, hanem hogy jobban megismerjük egymást, és odafent biztos nem a diplomák számát fogják rajtunk számon kérni...

Lánya, Kálmán Szilvia időközben, sajnos, két év után félbehagyta a Debreceni Egyetem földrajz-környezettan szakát, és kereskedelmi és boltvezető-képző OKJ-s tanfolyam után több évig a kereskedelemben, majd a Medicorban helyezkedett el. Közben 2007-ben férjhez ment, az Eötvös utcán laknak, s jelenleg 10 hónapos Bence nevű kisfiának boldog édesanyja; gyeden tartózkodik.

Fia, Dániel a Brassai Sámuel Műszaki Középiskolában érettségizett, majd ugyanott 2 év technikusit végzett. Képzettsége: mechatronikai technikus. Sajnos, nem igazán tudott elhelyezkedni sokáig, majd alapítványi munkát kapott némi tiszteletdíjért az egyik rádióban hang technikusként, utána újból a munkakeresés és munkanélküliség hónapjai következtek. Tavaly június óta a Mezon Ifjúsági Iroda alkalmazta információs munkatársként, 6 hónapos szerződéssel, aztán letelt a közvetítési idő, így egyedi megbízással maradt. Nemsokára talán lehetőség nyílik arra, hogy tartósan, meghatározatlan időre alkalmazzák. Emellett szabadidejében a zenélés rabja már 8 éve, az ifjúsági zenekarba is gyakran bekapcsolódott basszusgitárjával. Korábban aktív ministránsként és hittanosként vett részt a közösség életében. (Magdolnát eléggé bántja, hogy gyermekei jelenleg nem élik meg aktívan hitüket, de bízik benne, hogy az elvetett mag nem vész kárba – az ő számára is csak később vált természetessé, hogy minden vasárnap ott a helye a szentmisén...)

A családhoz tartozik még Leitner Mária, aki Magdolna anyai nagynénje, s egyben keresztanyja is ugyanúgy, mint Dánielnek. Ő nyugdíjas üzemgazdász, 1986-ban költözött a Tócóskertbe, előtte a Szent Anna-székesegyházba járt, onnantól viszont a lakótelepünkön megnyíló kápolna, majd Szent Család templom rendszeresen idejáró tagja. A család igen közeli, mindig mindenben segítő tagja - Isten tartsa meg velük sokáig!

A vasárnapi szentmiséken felolvasó családok:

Márc. 1. (Nagyböjt 1. vasárnapja): Asztalos család

Márc. 8. (Nagyböjt 2. vasárnapja): hitoktatók

Márc. 15. (Nagyböjt 3. vasárnapja): Sebők család

Egy a hónap szentjei közül: Miki Szent Pál és társai

Február 5-én Nagasakiban, a kikötő előtti dombon az egész városnak szánt látványosság volt a kivégzés. Az áldozatokat keresztre kötözték, ők pedig a Te Deumot énekelve készültek a halálra, majd a keresztről buzdították a hívőket.

Miki Pál Kiotóban született 1556-ban. Öt éves korában keresztelték meg, s amikor húsz éves lett, felvételét kérte a jezsuita rendbe. Kétévi próbaidő után noviciátusra bocsátották. Amikor tanítani kezdett, nagy hatása volt, mert jól ismerte a buddhizmust, és tudott vitatkozni a boncokkal is. Ebben az időben ő volt Japán leghíresebb szónoka. 1596. december 26-án tartóztatták le két novíciustársával, Kisai Jakabbal és Szoan Jánossal együtt. Még a kereszten is térített! Petrik János

Szép gondolat 

Gyermekeinknek- Tudtad? Gondoltad volna? 

Érdekességek a Bibilából – Állatok, különleges lények

- több mint 30 fajta tisztátalan állatot sorol fel az Ószövetség, amit sem megenni, sem feláldozni nem lehetett (Lev 11; MTörv 14);

- a "behemót" (Jób 40,15-24) minden bizonnyal egy óriási őshüllő (dinoszaurusz) lehetett;

- sárkánynak nevezték sokszor a Biblia írói és fordítói a tengeri szörnyeket, óriáshüllőket, a krokodilt, a kígyóféléket vagy a cethalakat.

Egy csepp derű- felnőttnek sem árt

Tegnap beállított hozzám egy Tyrannosaurus Rex és Hamlet. Volt nagy dínóm, dánom...