TÓCÓI HARANGSZÓ

2. évfolyam 8. szám - az Úr 2001. évének augusztus havában.

Boldogasszony Anyánk! Régi nagy Pátronánk!

Nemrég jöttem haza egy lengyelországi zarándokútról, és azóta is sokszor jut eszembe, milyen sok őszinte hivő emberrel találkoztam ott. Kicsit még vádoltam is magamban Szűz Máriát, miért nem vigyázott jobban a mi népünkre, miért hagyta, hogy oly sokan hűtlenek legyenek hozzá Magyarországon, hiszen ez az egyetlen ország a világon, amelyet első királya neki ajánlott... De aztán az is eszembe jutott, mennyit köszönhetünk mennyei édesanyánknak, és hol lennénk vajon nélküle! Valóban "régi nagy pátrónánk" Mária, sokszor, sok veszedelemből kimentette már ezt a népet. Azzal, hogy gondjaira bízta népét, szent királyunk az államalapításhoz hasonló nagy tettet hajtott végre. Méltó tehát, hogy a millenniumi év végén együtt emlékezzünk meg Máriáról és Szent Istvánról. Ezért, Nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsolódva Esztergomba szállították a szent koronát, ahol Paskai bíboros mondott ünnepi misét, II. János Pál pápa pedig II. Szilveszter utódaként latin nyelvű köszöntőt küldött népünknek erre az alkalomra.

Láthatjuk, hogy ünnepekben gazdag kegyelmi időszak ez az egész ország számára. (Kérdés, képesek vagyunk-e emelkedett hangulatban, az események nagyságához méltón ünnepelni...) Mi, itt Debrecenben még gazdagabbak vagyunk évfordulós ünnepekben, hiszen három éve, Nagyboldogasszony napján szentelték fel templomunkat. Ráadásul most (18-án) ünnepeljük a szentatya debreceni látogatásának 10. évfordulóját. Ez a kis "apróság" szinte fel sem tűnik most, pedig a pápalátogatás sok jó irányú változást eredményezett számunkra. Elég csak arra gondolni, mennyivel feszültebb volt nálunk a légkör azelőtt a reformátusok és katolikusok között. Tehátmost is van okunk a hálaadásra…

Almási Gábor

Szép gondolat: A nyár (részlet)

Érlel a Nap. Érlel a nyár. Miben és mire érik az életed?

Vannak-e gyümölcseid, az éveidből mit aratsz, mit aratnak le?

Nyár. A természet a saját szükségleteinél többet termel. És te?

Szükség van rád. Kiléptél önmagad szűk köréből. A nyár bőségével van tele életed.Tetteid, szavaid érzelmeid éretten hullnak mások életébe.

Már nem hiába terem a fa, amelynek gyümölcséből legalább egy ember éhét, szomját oltja.A szántóföldek búzamezői milliókat táplálnak... Nyár. Bőség. Öröm.

Mácz István

Miért szeret ebbe a templomba járni?

Ezúttal Erdős Mihálynét, Mónikát kérdeztem meg. Őt igazán sokan ismerhetik közülünk, hiszen aktívan bekapcsolódik közösségeink életébe: tagja a Rózsafüzér Társulatnak, a Kamilliánus Családnak, a Szent Mónika Közösségnek és a Mária Légiónak (kár, hogy az énekkarra már nem maradt ideje, hiszen szép hangja van)."A fiam nagyon beteg volt 1988-ban, akkor megfogadtam, hogy annyit imádkozom, amennyit csak tudok... Meg is segített a Jóisten, meggyógyult a fiam, s én, azóta is igyekszem kitartani az imádságban, a templomba járásban, s ezt itt a lakásom szomszédságában a legkönnyebb megtenni. A gyerekeim, bár hívők, nem járnak rendszeresen templomba, ezért próbálok értük, helyettük is imádkozni. Munkájukban is segítem őket, főleg a lányomékat, így aztán nincs időm unatkozni..." Hány édesanya gondolkozik és tesz hasonlóan a mi közösségünk Mónikájához (akinevében is követője Szent Ágoston édesanyjának)! Adjon nekik Isten bőséges jutalmat!

Események templomunkban

Ebben a hónapban nem volt (latin) keresztelés, és esküvő sem.

Két halottat temettünk, Lakatos Lajost és Kohány Borbálát, (Borika Nénit).

Augusztus elsejével elfoglalta helyét plébániánkon új káplánunk: Kerekes László. Nagy előrelépés ez plébániánk életében, új lehetőségek nyílnak meg számunkra. Isten hozta közénk, szívből kívánjuk, hogy érezze itthon magát nálunk.

Az ifjúság és a gyermekek nyári tábora ebben a hónapban az egyik házaspár kör lelkigyakorlatos táborával folytatódott, öten közösségünkből részt vettek, adomonkosok - KrakkóbólCzenstochowába szervezett - gyalogos zarándoklatán.

Szeptemberben - sőt már augusztus végén - kezdődik az új tanév az iskolákban, s ezzel templomunkban is - reméljük - újra indul a közösségi élet. Kérünk mindenkit, segítsen felkutatni az érdeklődő gyermekeket, fiatalokat hittanos csoportjaink számára.

A nyári szünet után, szeptember 1-jén, a szombati szentmise után újra kezdődnek az énekkari próbák is, szeretettel várjuk régi és új tagjainkat!

Sámsoni „kondulás” a Harangszóban

Ezúton szeretnénk megköszönni András atyának és a "nagy hittanosoknak", hogy részt vehettünk a bükki táborozáson. Olyan vendégszeretetet tapasztalhattunk meg közöttetek, mint amilyent egy hónapja székely vendéglátóinknál: igazi befogadást és elfogadást.Ez az egy hét nem csak hozzátok és az atyához vitt közelebb, hanem - hisszük - a Jóistenhez és egymáshoz is, ami nagy ajándék a még csak alakulóban lévő sámsoni fiatalok csoportjának...Csilla, Noémi, Péter, Petra és Zsuzsa

Bemutatjuk új káplánunkat: Kerekes Lászlót

Nem hiszem, hogy sok plébánia lenne hasonló helyzetben: alighogy megtapasztaltuk két diakónusunk gyakorlata révén, milyen jótékony hatású egy fiatal pap(jelölt) ittléte,máris káplánt kapott alig három éves plébániánk. Első nap "elbújt" a gyóntatófülkében, ám Nagyboldogasszony ünnepén már ő celebrálta az évfordulós szentmisét... Laci atyát aligha szükséges bemutatnom, csak emlékeztetek a Gaudete néhány adatára: a hajdúszoboszlói születésű fiatalembert felnőtt korában érintette meg Isten hívása: húszéves korában kezdett templomba járni, 21 évesen lett elsőáldozó, s egy év múlva már a veszprémi szemináriumban találjuk.

Papi jelmondata: "Aki megteszi Isten akaratát, az él örökké." (l Ján. 2,17.)

- Nem teljesen idegen helyre jött hozzánk, hisz négy éve - kispaptársaival együtt - a templomépítésnél is segédkezett. Mégis, hogyan fogadta a püspök atya döntését?

- Évvége óta mindannyian izgulunk, vajon hol indul papi szolgálatunk. Tudjuk, hogy mindenütt csak jó lehet, mégis az öröm és a félelem kettős érzésével jöttem ide, ahol egyébként tavaly a hivatások vasárnapján már hirdettem igét. Biztatott a templom neve is: Szent Család...

- Mik az első benyomásai?

- Úgy érzem, azonnal közösségre találtam. Nagyszerű, hogy hétköznap is vannak ministránsok... Sokféle élő közösség működik itt: Vilmoséknál az egyik házaspárkörön jó volt a hangulat. S ami a legjobb: az emberek idejönnek hozzám, érdeklődnek, beszélgetnek, nem nekem kell kezdeményezni...

- Mik a tervei az első időben? Hogyan közeledik a különböző korosztályokhoz?

- A betegek és az öregek állnak a legközelebb a szívemhez... Láttam már sok magányos embert, úgy érzem van bennem képesség a meghallgatásukra, s tapasztaltam már, hogy ez milyen gyümölcsöző lehet... Az életük derekán lévő édesanyákat, édesapákat (akiknek vallási gyakorlatát sokszor lehetetlené tették a körülmények) arra szeretném biztatni: szeressék az egyházat meg a papot, mert erre nem tanították őket... A fiatalok és a gyerekek? Hozzájuk könnyű az út: életkorom miatt is és egyéb, templomon kívüli tevékenységeken át: sport, túrázás, szórakozás... hozzájuk azzal fordulok, hogy akármit mond is a világ, legyen életük reménye Krisztus, ne dőljenek be a "nagymenők" (médiasztárok, showműsorok) világának... Első terveim között szerepel pl. rendszeres szentségimádás és elsőpénteki áhítatbevezetése...

- Köszönöm a beszélgetést, s örömmel várjuk az együttműködés minden lehetőségét.Közösségünk minden tagját biztatom: éljünk vele.

Bemutatunk egy családot: a Hekler család

1988-ban költöztek Debrecenbe Erdélyből, az akkor mindössze kétéves Melindával, a nála négy évvel fiatalabb Zsuzsika már itt született. Akik tavaly Rómában voltunk zarándoklaton, megismerhettük az egész kedves családot: a derűs, életvidám édesapát, Istvánt, aki hűtőgépkezelő, az édesanyát, Jutkát, aki szociális ügyintéző asszisztens a Hospice-nál. Nagyon szereti ezt az emberpróbáló, nehéz munkát, (ezért is hagyta ott korábbi, TÁKISZ számfejtői állását), jóllehet ő nem vesz részt közvetlenül a súlyos betegek, haldoklók ápolásában, sokat beszélget e nehéz helyzetbe került emberekkel és hozzátartozóikkal.

A kislányok óvodától kezdve a Svetits Intézetbe járnak. Ezért is volt sokáig "szentannás" a család, de most már járhatnak lakóközösségük templomába a Svetitses gyerekek, egész közösségünk nagy hasznára, hisz a most 9. osztályba induló Melinda sok-sok örömet szerzett már nekünk: gyönyörű hangját nemcsak a szkólában és az énekkarban csodálhatjuk meg(gyakran szólóénekesként), hanem a karácsonyi játék Máriájaként vagy más ünnepi műsor szereplőjeként is. A Svetits énekkarában felfigyeltek rá, (Kati néni magánének-tanárt is szerzett neki), mégsem készül énekesi pályára (bár egy komoly szintű kóruséneklés nélkül sem tudná elképzelni felnőtt életét): a történelem, a magyar és az idegen nyelvek érdeklik elsősorban, szeret verset mondani, színdarabban játszani, bizonnyal valami humán pályát választ majd...

Ellentétben Zsuzsikával, aki ugyan még csak a negyedik osztályt végezte, de máris határozottan állítja, hogy állatorvos szeretne lenni... A család többi tagja sűrűn bólogat rá, hiszen Zsuzsika otthoni kisállatain kívül előszeretettel fogadja be és gondozza a kóbor állatokat. Egyébként neki is az irodalom a kedvenc tantárgya, ez közös bennük Melindával.

Kívánjuk e kedves kislányoknak, hogy teljesüljenek álmaik, szüleiknek sok örömük legyen bennük, s közösségünknek legyenek minél tovább, minél aktívabb tagjai!

Egy a hónap szentjei közül: Szent Bertalan apostol

Szent Bertalan az Úr tizenkét apostolának egyike, de nagyon keveset tudunk róla. Már a neve körül is nehézségek vannak, szerepel, mint Bertalan, de Szent János Evangéliumában Natánael néven (Jn 1,45--50) találkozunk vele. Valószínűnek látszik, hogy a Bertalan (Bar=fia valakinek, pl. Talmaj-nak; Bartalmaj= magyarosítva=Bertalan) a családi, a Natánael pedig a személyneve. Az ilyen kettős elnevezések akkoriban gyakoriak voltak (lásd Simon, Jónás fia - Barjona).

Apokrif iratok tudósítása szerint Bertalan Örményországban hirdette az evangéliumot. Itt lett Krisztus vértanúja, mégpedig úgy, hogy megnyúzták, majd lefejezték. A Sixtusi kápolnában Michelangelo úgy ábrázolja az Utolsó ítélet c. képen, hogy egyik kezében kést, a másikban a tulajdon bőrét tartja. Azt is mondják, hogy Michelangelo erre a bőrre az önarcképét festette rá (ezt római zarándokutunk során láttuk is).

Bertalan apostol ereklyéi a 6. században kerültek Lipari szigetére. 938-ban III. Ottó császár Beneventóból Rómába vitette, ahol a Tiberis szigetén templomot építtetett az apostol tiszteletére. E szigeten a pogány Rómában a gyógyítás istenségének, Asclepiusnak volt a szentélye. A keresztény Rómában pedig Bertalan lett a gyógyítások égi pártfogója.

Az apostol koponyáját 1238-óta a frankfurti dómban őrzik. Ünnepe, augusztus 24. - a néphit szerint - az őszi időjárás fordulópontja.

Petrik János

Gyermekeinknek- egy kis feladat