A papság, mint ajándék

A legutóbbi ifjúsági hittanórán arról beszélgettünk, hogy mi is egy papi élet öröme. Pontosabban, hogy minek tud örülni egy pap. A beszélgetés során arra is kitértünk, hogy a papság tágabb, mélyebb valóság, hiszen a szent keresztségben mindannyian az Ő papi méltóságában részesültünk, hiszen még mielőtt valakit az Isten a szolgálati papságra meghívna, a lelki újjászületés fürdőjében már beleoltotta az Ő örök életébe az, Aki az Egyetlen Főpap, mert áldozata egyszer s mindenkorra kiengesztelt minket az Atyával.

Tehát a kérdés árnyaltabb - örülünk-e annak, hogy papok lehetünk? Ezt a kérdést magamnak is fel kellett tennem, mert ha nem örülnék, nem lennék hálás az általános papságért, a szolgálati papság sem jelenthetne örömet számomra. Látva a sok kereső, hit-háttér nélkül felnőtt, vagy éppen a hit ellen, nihilizmusra nevelt testvéremet, - hálát adok azért, hogy a krisztusi közösség tagja vagyok. Köszönettel tartozom drága jó szüleimnek, akik szavukkal és példájukkal gondoskodtak arról, hogy megismerjem az Egyházat. Feladatom, hogy hűséggel meg becsüljem ezt az ajándékot. Így ismerhettem fel, hogy a Jóságos arra hívott, hogy testvéreinek szolgálatára adjam oda magamat. Nem bántam meg, hogy segítségére igent mondtam. A megígért százannyit naponta tapasztalhatom, így - bár gyarlóságom miatt nem -, az Ő ígérete alapján viszont remélhetem a "ráadást", az örök életet.

Öröm, hogy vannak emberek, akiket rám mer bízni, hogy általam mondja el nekik a szentségek kiszolgáltatásakor: Isten gyermeke lettél, fel vagy oldozva, szeretlek Téged, mint szemem fényét. Öröm bemutatni a szentmisét! Emlékszem gyermekként, amikor misét játszottam, arról álmodtam, hogy egyszer majd igazából is ott lehetek az oltárnál. Megadta ezt az ajándékot. Öröm, ha láthatom a szemekben egy-egy igehirdetés alatt a hit tüzét lobogni, amit talán az én semmis prédikációm is táplálhat. Öröm, hogy a család, az apa, anya, testvér, rokon, gyermek, akiket Érte elhagytam, százszorosan adatik vissza. Van apám, anyám, testvérem, rokonom, barátom, gyermekem. Ha egy-egy hittanórán, bibliaórán, utcán, beszélgetve velük együtt vagyunk, boldog vagyok. Rajtuk keresztül gondoskodik rólam, vigasztal, bátorít. Oly' sokat adott... Már tudom, hogy Őt nem lehet felülmúlni. Mindig egy lépéssel előttem van. Nem én ajándékoztam meg Őt, hanem Ő ajándékozott meg engem - Magával és az Ő szent közösségével, az Egyházzal, ahol élnek az én testvéreim, rokonaim, fivéreim, nővéreim, apáim, anyáim...

Papp László

Eseményektemplomunkban

Az elmúlt hónapban nem volt keresztelő templomunkban, voltak viszont temetések, Kovács Kiss Sándor és Tóth Lászlóné Csépányi Mária testvéreinket temettük. 

Az idei egyházi év utolsó vasárnapja, Krisztus Király ünnepe, november 22.-re esik, hagyományainkhoz híven most köszöntjük az idén kerek évfordulót ünneplő házaspárokat. Hajdú Lajos és felesége az 50., Bárány András és felesége a 35.,Kiss Miklós és felesége a 25., Németh István és felesége a 20., ifj. Bárány András és felesége valamint Illés Zsolt és felesége a 10. házassági évfordulójukat ünnepelték idén. Isten tartsa meg őket továbbra is szeretetben, egészségben egymás mellett!

November 28-án délelőtt 10 órától közös adventi koszorúkészítésre várjuk a gyermekeket, az elkészült koszorúkat megáldás után mindenki hazaviheti, hogy az esti közös családi imánál ezen gyújthassunk meg hetente eggyel több gyertyát. 

Az adventi hétköznapokon hétfőtől péntekig az esti szentmisék helyett Rorate misék lesznek templomunkban, reggel 6 órai kezdettel. Szombaton az esti szentmise keretében gyújtjuk meg a következő gyertyát az adventi koszorún. 

Mint minden évben, idén is advent harmadik vasárnapján lesz elsőáldozás templomunkban. Imádkozzunk a gyermekekért, hogy valóban tiszta szívvel fogadják az Oltáriszentséget és ki is tartsanak elhatározásuk mellett.

Beszéljük meg!

A "Dicsértessék a Jézus Krisztus!" a római katolikus egyház hivatalos köszöntésének (Laudetur Jesus Christus!) pontos magyar fordítása. A köszöntéssel naponta találkoznak, akik valamelyik rádióadón meghallgatják a Vatikáni Rádió magyar adását, legtöbb műsor szintén ezzel indul a Magyar Katolikus Rádiókban is. Miért ne használnánk mi is, egymás üdvözlésére, hogy találkozásaink – a másik válasza által: Mindörökké Ámen -, Istent dicsőítő imává is legyenek.

Itt, Debrecenben a különböző felekezetek köszönési gyakorlata hozzájárulhat az ökumenikus lelkület elmélyítéséhez. Görög szertartású testvéreinket legtöbben már a mi templomunkban is a saját köszöntésükkel fogadjuk: "Dicsőség Jézus Krisztusnak!" S ha reformátusok látogatnak meg bennünket, mi sem természetesebb, hogy ezt mondjuk: „Áldás, békesség!” Ezt hallván, közülük sokan viszonozzák a gesztust a mi "Dicsértessék..."-ünkkel. 

A szocialista időkben bátor kiállásnak számított, ha egy polgári személy habitusáról felismervén az utcán egy papot, szerzetest, mert neki nyíltan, "Dicsértessék..."-kel köszönni. Ma már ebben a formában is szabad hitünkről tanúságot tenni, de sokan közülünk talán elfelejtették, hogy ez is egy lehetőség. Ezért is örültem meg a "Beszéljük meg!" ezen új témájának. Használjuk hát bátran szép régi köszöntésünket, mint önazonosságunk és hitvallásunk egyik ékes bizonyságát! (Dr. Németh Béláné)

Várjuk olvasóink további gondolatait, a témához, akár egy borítékban a sekrestyében, vagy elekronikus formában, az almasine.kata@gmail.com e-mail címen! 

Beszámoló az ifjúság szeretetszolgálatáról Gálospetrin - 1.

Az őszi szünet elején missziós-biciklis táborban voltunk. Uticélunk a Partium érmelléki területén fekvő Gálospetri volt, ahol a Dévai Szent Ferenc Alapítvány pár évvel ezelőtt megkapott egy romos kúriát, így itt egy újabb gyermekotthont alapítottak, ez lett Böjte Csaba testvérék tizenötödik háza. Missziós célkitűzésünk pedig a segítségnyújtás volt. A vasárnap délutánunk az odajutással telt, számomra már ez is kihívás volt, ugyanis ez előtt még soha nem kerékpároztam 20 km-nél többet egy nap. Az Úr kegyelméből elég jól bírtam, de azért a nap végén volt mit felajánlani szeretteimért. Hétfői programunk kukoricatörés volt. Nos számomra, aki lakótelepen nőttem fel, ez is újdonság volt, de kimondottan pozitív élmény. Jó volt megtapasztalni, hogy kis ifjúsági közösségünk képes egy szívvel-lélekkel és jókedvűen dolgozni. Másnap az eső meghiúsította a további kinti munkát, így bent segédkeztünk a ház kitakarításában. Kedd délután pedig a már ismert úton hazatértünk. Számomra a legjobb az volt, hogy az egész munkánkat és utunkat az imádságos lelkület hatotta át, melyet nem csak éppen akkor lehetett érezni, amikor konkrétan a rózsafüzért mondtuk az úton vagy épp kukoricatörés közben, hanem a két és fél nap egészében. Szél Barnabás

Sokáig úgy tűnt, hogy ki kell hagynom ezt az alkalmat, de hála Annának és Laci atyának, én is csatlakozhattam a többiekhez. Jó volt látni, hogy a gyerekek ilyen körülmények között (családtól teljesen vagy részben elszakadva) is tudnak boldogan élni. Bár csak két felnőtt van a húsz gyermekre, teljes odaadással és szeretetteljesen végzik dolgukat, sokat segítenek nekik. Az ember megtanulja értékelni a családját, bármennyi nézeteltérés legyen is családtagjaival. Nagyon jól éreztem magam, remélem lesz még alkalmunk visszamenni Gálospetribe, biztosan örömmel fogadnak majd akkor is minket (sok gyerek kérdezte is tőlünk, hogy mikor megyünk vissza legközelebb). Legszívesebben arra az estére gondolok vissza, amikor is volt alkalmunk megismerni egy kicsit őket, és segíteni nekik.

Végezetül - kérem, ne értsék félre - egy Móricz idézet jut az eszembe: "Nemcsak sírás-rívás hallik a "putriban", hanem szívből jövő kacagás is..."Gyarmati Ádám

Bemutatunk egy családot: a Tulipán család

Isten áldása kísérje életüket, kívánom, hogy érezzék otthon magukat közösségünkben, és remélem, hogy tevékenységükből kapunk majd egy kis ízelítőt – akár kis újságunk hasábjain is.

A vasárnapi szentmiséken felolvasó családok:

Dec. 6. (Advent 2. v.): Petrik család Dec. 13. (Advent 3. v.): Elsőáldozók

Egy a hónap szentjei közül: Nagy Szent Gertrúd

Ötéves korában Gertrúd a helftai zárdába került nevelésre. Szent Benedek regulája szerint élt, figyelme az isteni tudományok felé fordult és a Szentírást kezdte tanulmányozni, éjjel-nappal forgatni. Megtanult az Isten színe előtt járni, járta az alázatosságnak Szent Benedek által megjelölt útját, érzékeit elvonta a világ csábításaitól, a hallgatagság fékjét vetette nyelvére, akaratát az engedelmesség igájába fogta. 

Lelki világát két műve: "Az isteni kegyelem követe" (Legatus divinae pietatis) és a ,"Lelki gyakorlatok"' (Exercitia spiritualia) tárják fel. Petrik János

Szép gondolat 

"Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik. "(Kol 2, 6.)

Gyermekeinknek- Tudtad? Gondoltad volna? 

Érdekességek a Bibliából (Eleanor H. Porter: Az élet játéjka c. regénye nyomán)

A Bibliában több mint 800 helyen van leírva, hogy örüljetek, örvendezzetek. „Ha az Úristen nyolcszázszor elismételte, hogy örvendezzünk és legyünk boldogok, akkor bizonyára azért tette, mert úgy kívánja, hogy tényleg azok is legyünk.” 

Egy csepp derű- felnőttnek sem árt

-A háziorvos mondja a betegének a vizsgálat után: - Most pedig, asszonyom, felírok magának egy jó receptet... - Nahát, a doktor úr is szeret főzni?…