
	TÓCÓI HARANGSZÓ A Szent Család Templomból 11. évfolyam 5. szám - az Úr 2010. évének május havában.

Sacramentum ordinis - egyházirend szentsége 5.

A papság szentségének kiszolgáltatója

A tridenti zsinat szerint:,,ki van közösítve, aki azt állítja, hogy a püspöknek nincs hatalma bérmálni és szentelni, vagy pedig ez a hatalom közös az áldozópapokéval'' (DS 1777). Ebből a kánonból általában azt szokták következtetni a hittudósok, hogy ezt a szentséget kizárólag püspök szolgáltathatja ki. Annál inkább, mert Timóteust és valószínűleg Tituszt is maga Szent Pál szentelte, ők viszont másokat szenteltek. Cyprianustól tudjuk, hogy bár a püspököt a nép választotta, szentelését mindig püspök végezte. Ezt a felfogást képviselte az első niceai zsinat is. A trienti dogmának ezzel a régi hagyományra visszanyúló értelmezésével szemben (amely szerint kizárólag püspök adhatja fel érvényesen a szentségi rendeket) egyes mai hittudósok (pl. Diekamp-Hoffmann, Lennerz, Schmaus) úgy vélik, hogy a püspök csak a püspökszentelés kizárólagos kiszolgáltatója, a preszbiterátusnak és a diakonátusnak pedig nem kizárólagos, hanem rendes kiszolgáltatója (minister ordinarius); rendkívüli kiszolgáltatásra (administratio extraordinaria) azonban bármely pap kaphat felhatalmazást a pápától éppúgy, mint a bérmálásnál történik. Eszerint a szentelési képesítést (munus) mindenki megkapná a papszentelésben, érvényesen gyakorolható hatalommá (potestas) azonban csak akkor válnék ez a munus, ha pápai engedély aktualizálja.

Az áldozópapok papszentelési munus-át valló nézet két liturgiatörténeti tényre hivatkozik. IX. Bonifác pápa 1400-ban egy angol ágostonrendi apátot és utódait felhatalmazta, hogy kolostora tagjainak feladja a diakonátust és az áldozópapságot; bár három év múlva visszavonta ezt az engedélyt. -- VIII. Ince pápa 1489-ben a ciszterciták abbas generalis-ának és négy főapátjának megengedte a diakonátus kiszolgáltatását. Bár az erre vonatkozó bulla másolata nincs meg a vatikáni levéltárban, ezt az engedélyt mégsem vonja kétségbe a szaktudósok mindegyike, mert az illetékesek kb. 200 éven át éltek vele.

Ezeket az eseteket több liturgiatörténész nem tartja perdöntőnek. Ők az engedélyeket vagy a Szentszék téves intézkedésének minősítik, vagy pedig nem a szentelésre vonatkoztatják, hanem arra, hogy az illetők bármely püspökkel felszenteltethették alattvalóikat, nem voltak kötve a területileg illetékes püspök személyéhez, vagy engedélyéhez. Ha bizonyítható a 200 éves gyakorlat, akkor az utóbbi (exemptio-s) magyarázat nem jöhet szóba, tehát vagy téves intézkedést kell feltételeznünk, vagy pedig el kell fogadnunk, hogy preszbiter is szentelhet diakonust.

(Forrás: Előd István – Dogmatika 1978.) Papp László

Események templomunkban

Ebben a hónapban nem volt keresztelés templomunkban, és hozzánk tartozó temetés sem volt.

Jövő vasárnap Úrnapja. Szeretnénk, ha az idén többen bekapcsolódnának az oltárok készítésébe.

Családi nap

A szeszélyes időjárást figyelve idén nagy izgalommal vártuk, hogy meg tudjuk-e tartani az immár hagyományossá vált családi napunkat. A délutáni eső ugyan több résztvevőnek kedvét szegte, de összességében így is szép napunk volt. Délelőtt még igazi tavaszias idő volt, így rendben zajlottak a templomkertbe tervezett programok. A madárgyűrűzés ugyan elmaradt, de volt mivel kárpótolni magukat azoknak, akik a szombat délelőttjüket aktív pihenéssel szerették volna tölteni. Zenefoglalkozás, bábelőadás, kézműves foglalkozás és vetélkedő várta őket. Az ebédet is meg tudtuk enni a kertben mielőtt esni kezdett. Sajnos a tűzoltó autót csak esőben tudtuk megnézni, többen el is áztunk, de így is megérte. A délutáni programok már a templomba szorultak, a Svetits óvodásai adták elő a Kisgömböc című mesét, majd ügyességi és műveltségi vetélkedőkön vehettünk részt. A hittanterembe húzódva egy kis táncra is alkalmunk nyílt. A napot, mint hagyományosan, gitáros szentmisével zártuk. Bár nem minden alakult a terv szerint, azt hiszem, azért elmondhatjuk, hogy az idei családi nap is elérte a célját: akik eljöttek, jól érezték magukat, és szép számmal láttunk új arcokat is.

Csíksomlyói zarándoklat - élménybeszámoló

Isten kegyelméből újra eljutottunk Csíksomlyóra, hogy részt vegyünk a pünkösdi búcsúban. Az idei zarándokút mottója: "Most segíts meg, Mária!"

Május 21-én reggel 6 óra körül indultunk el a plébániáról, a hajdúsámsoni hívek később csatlakoztak hozzánk. Már az út elején hívtuk a Szentlelket énekekkel s elimádkoztuk a fájdalmas olvasót. A Királyhágónál álltunk meg első ízben egy rövidebb pihenőre, felfrissülésre. Ettől a ponttól kezdve egyre gyönyörűbb tájak bukkantak elénk s rendkívül kanyargós utak, főleg Gyimesfelsőlok felé közeledvén. Az első nap Mária-énekek tanulásával fonódott egybe s az isteni irgalmasság rózsafüzérének imádkozásával lelkiekben gazdagodott. Este hat órakor érkeztünk meg a Sziklára Épített Házba, ahol Lajos atya szívélyesen fogadott bennünket. A szentmise után bepakoltuk a hátizsákba a gyalogos zarándoklat (kb. 36 km) elengedhetetlen kellékeit s nyugovóra tértünk. Testi erőtlenségeinken felülkerekedve hajnalban felkeltünk. A kevés alvás ellenére nagyon frissnek éreztük magunkat s a házból kilépve meglepően enyhe idő fogadott minket. A gyimesfelsőloki templomnál gyülekeztünk s (magyar idő szerint) fél négykor indultunk el.

A gyaloglás során énekeltünk, imádkoztunk, áztunk... A Somlyó hegyre érkezvén fél 12-kor kezdődött a szentmise a Hármashalom oltárnál. A szentbeszédet fr. Böjte Csaba dévai ferences szerzetes tartotta. Megható szavait kitörő örömmel fogadta a hívek sokasága. Számomra a szentáldozás pillanatai voltak a legszebbek. Látni azt a rengeteg embert, amint egy cél vezérli őket: egyesülni Krisztussal! Nagy kegyelem! A szentmise végén a magyar himnusz éneklése közben zuhogott a legjobban az eső, de jeget nem kaptunk.

Vasárnap reggel gyönyörű napsütésre ébredtünk. Részt vettünk a szentmisén a gyimesi templomban s reggeli után a Gyilkos-tóhoz mentünk. Ott töltöttük az egész napot. Este, vacsora után gyógynövényeket szedtünk a hegyekben.

Hétfő reggel mentünk vissza Csíksomlyóra, hogy elköszönjünk a Szűzanyától. Tekintetünkkel simítottuk végig arcát... Aznap este hét órakor értünk haza.

"Hálát adok neked, Uram, hogy mindezt láthattam, hogy kegyelmekben gazdagodhattam s felejthetetlen lelki örömökben részesítettél. Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? Csodálatosat alkottál a természetben: hegyek, völgyek, patakok, hatalmas fák és a legapróbb virágok mind Téged dicsérnek! Mindig, most és örökkön-örökké. Ámen." egy zarándok

Telnek az évek... - Mi újság az Ujlakán családban?

A vasárnapi miséken két évenként megjelent a babakocsi egy-egy újabb kisfiúval, a nagyobbak pedig ott futkostak körülötte. A közösség szeme előtt gyarapodtak immár 3 gyerekes nagycsaláddá.

2007. május 1-jén költöztek Mikepércsre, akkor készült el az új családi ház olyan mértékben, hogy már lakható. Természetesen, mint mondják, talán soha nem készül el teljesen. Félig-meddig kényszer volt a költözés, ,,kinőtték” a kétszobás Derék utcai panelt, és ha már így alakult, gondolták ilyen nagy családnak egy kertes ház kényelmesebb lesz. De megfelelő áron építési telek csak ott volt kapható.

Azóta ingáznak Mikepércs és Debrecen között, nagyon sok minden köti ide őket. Többek között a mi családias közösségünk. Sajnos mostanában csak ritkán tudnak jönni misére, ugyanis Heni március 8-a óta Grazban dolgozik egy idősek otthonában ápolóként. Általában kéthetente jön haza, de eddig még csak egyszer fordult elő, hogy a hétvégét itthon töltötte. Az édesapa, Zoltán pedig egyelőre egyedül nem vállalja a három fiú felügyeletét mise közben. Hét közben az egyetlen nagyszülő, Zoltán édesanyja segít be. Az ő jóváhagyása nélkül nem hozták volna meg ezt a felelősségteljes döntést. Zoltán a hétköznapokban egy dohányipari cég területi képviselője Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben. Munka előtt „szétszórja”, azután pedig „összeszedi” a csemetéket. Zozi márciusban volt 7 éves, ősszel megy a Szoboszlói úti iskolába, Demeter áprilisban volt 5 éves, a Szoboszlói úti oviba jár, Endre pedig szeptemberben lesz három, a Margit téri bölcsődébe -ahogy ők mondják, csibebölcsibe - jár.

Az Ujlakán család így is hozzátartozik a mi templomunkhoz. Kívánjuk, hogy érezzék itthon magukat, s jöjjenek, amikor csak tudnak!

A vasárnapi szentmiséken felolvasó családok:

Május 30. (Szt.háromság vas.): Ifjúság Június 6. (Úrnapja): Báránkó család

Június 13. (Évk. 11. vas.): Petrik család Június 20. (Évk. 12. vas.): Németh család

Egy a hónap szentjei közül: Néri Szent Fülöp

Firenzében született 1515. július 21.-én. Öt éves volt, amikor édesapja meghalt. Első képzését a dominikánusoktól kapta. Ők ültették szívébe a mély szeretetet és tiszteletet. 1536-ban Rómában találjuk. Krisztust követve teljes szegénységben élt. A firenzei vámhivatal vezetőjénél talált szállást és igen szegényes étkezést, mint fiainak nevelője. Teológiai előadásokat hallgatott az ágostonosoknál és a Sapienza egyetemen, ahol 1537 óta két jezsuita is tanított. Nemsokára megismerkedett magával Ignáccal is, és megtanulta tőle a ,,belső imádságot''.

Harminchat éves fejjel 1551 májusában gyóntatóatyja, Persiano Rosa rábeszélésére fölvette a papi rendet. Lelki gyermekeinek egyre növekvő tábora alakult ki körülötte. Legtöbbjüket a gyóntatószékben ismerte meg. Cellája hamarosan szűknek bizonyult. A templom szomszédságában volt egy raktárépület, azt építették át oratóriummá. A fiatal közösség ettől kapta a nevét (1554). Itt ismerkedtek naponta a Szentírással. 1595. május 25-én reggel még bemutatta a szentmisét. „Örömtől ujjongva és énekelve''. Rajta kívül senki sem gondolt közeli halálára. Este, mint mindig, hozzá jöttek a testvérek mindnyájan, megkapták áldását, s másnap reggel három órakor Fülöp meghalt. Szentté avatási eljárása már halála után két hónappal megkezdődött. 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Avilai Terézzel együtt avatták szentté. Petrik János

Szép gondolat Szentháromság vasárnapjára

Az isten annyira szereti az embert, hogy egyre jobban meg akarta mutatni magát. Az idők teljességében elküldte Fiát, majd a Szentlelket, és ezzel kinyilatkoztatta benső életének csodálatos titkát. Az Isten végtelen szeretetét ünnepeljük a mai napon. Szeretnénk egyre jobban eltelni Isten szeretetével, hogy ez a szeretet áradhasson rajtunk keresztül a világba. Fülöp Ákos atya

Gyermekeinknek- Bibilai találós kérdés