TÓCÓI HARANGSZÓ

A Szent Család Templomból

11. évfolyam 10. szám - az Úr 2010. évének október havában

 

 

 

 

 

Sacramentum ordinis - egyházirend szentsége 10.

Atyának se szólítsatok senkit (!?)

A protestáns felfogás szerint az a katolikus szokás, hogy papjainkat atyának hívjuk, a Biblia szemléletmódjával ellentétes gyakorlat, amelyet Jézus is megtiltott: „Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei” (Mt.23,9). A fundamentalista antikatolikus író, Donald Maconaghie erre a bibliai idézetre hivatkozik, hogy alátámassza vádját, mely szerint „a pápaság koholmány”. Hogyan reagáljunk ezekre a vádakra?

Hogy jobban megérthessük, miért nem állják meg ezek a vádak a helyüket, először az „atya” kifejezésnek a vér szerinti apákra vonatkozó használatát kell megértenünk. Senki sem akarja megtiltani, hogy egy kislány az apukáját, akit annyira szeret, papának szólítsa. A józanész azt diktálja, hogy Jézus az „atya” szónak nem ezt a fajta használatát tiltotta meg. Ha ezt tiltotta volna meg, nem lenne annak sem értelme, hogy mennyei Atyánkat atyának szólítsuk, hiszen akkor a mennyei Atyaságnak nem lenne emberi analógiája. Isten atyasága értelmetlen lenne, ha annak földi megfelelője nem létezne. De a Szentírásban az atya szó nemcsak a vér szerinti apákra, vagy Istenre vonatkozik, hanem megtisztelő címként az előbbieken túl olyanokra is, akikhez bennünket különleges szálak fűznek. Pl. József elmeséli testvéreinek Istentől való különleges atyai kapcsolatát a fáraóhoz (Ter 45,8). Jób felhívja a figyelmet a szegényekhez fűződő kapcsolatának apai jellegére (Jób 29,16) és Isten maga nyilatkoztatja ki, hogy Eljákimnak, Dávid háza szolgájának atyai szerepet szán (Iz.22,20-21). Ez a fajta atyai szerep nemcsak azokra vonatkoztatható, akik bölcs tanácsadók (mint József), vagy akik jótevők (mint Jób), vagy mindkettő, (Eljákim), hanem azokra is, akik lelkiatyai kapcsolatban állnak valakivel. Pl. Elizeus így kiált fel: „Atyám, atyám!” amikor Illés forgószéllel fölment az égbe (2Kir.2,12). Később magát Elizeust is atyának szólítja Izrael királya (2Kir.6,21).

Hogyan értelmezzük Jézus szavait? Jézus a zsidó elöljárókat bírálta, akik „szívesen elfoglalják a lakomákon a főhelyeket és a zsinagógában az első székeket, szeretik, ha a tereken köszöntik s rabbinak szólítják őket az emberek.” (Mt 23,6-7). Intése itt válasz a farizeusi önteltségre, és rangkórságra. Egy hiperbolát (túlzást tartalmazó kifejezést) használ, hogy jobban megértesse, milyen bűnösök és felfuvalkodottak voltak az írástudók és farizeusok, akik szerénytelenségükben nem Istent tekintették minden tekintély, atyaság és tanítás fő forrásának, hanem önmagukat tették meg minden tekintély hordozóinak, atyáknak és tanítóknak. Jézus gyakran használt hiperbolákat, pl. amikor ezeket mondta: „Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson.“(Mt.5,29) Jézus mindezeket bizonyára nem szó szerint értette, hiszen akkor minden keresztény hívő vak és béna kellene hogy legyen. Mivel Jézus bizonyíthatóan hiperbolát használ, amikor azt mondja, hogy ne hívjunk senkit atyánknak, - különben még vérszerinti apánkat sem nevezhetnénk így - körültekintően, és a hiperbolát figyelembe véve kell szavait olvasnunk, hogy helyesen értelmezhessük szavait. Jézus nem azt tiltja meg, hogy atyának nevezzük azokat, akik valójában is azok - szó szerint vagy átvitt értelemben (ld. alább a lelki atyaság apostolok által említett példáit). Ha ilyen személyeket illetünk az atya megszólítással, ezzel csak az igazságot mondjuk ki, és Jézus ezt nem ellenzi. Jézus arra figyelmezteti az embereket, hogy helytelenül ne használják az atya megszólítást vagy hasonló jelentéseit olyan személyekre, akik erre nem jogosultak. Amint azt az apostol példájából is látjuk, vannak olyanok, akik magától értetődően jogosultak a lelki atyaságra, vagyis akikre mint lelki atyáinkra hivatkozhatunk. El kell viszont kerülnünk azt, hogy az ő lelki értelemben vett atyaságukat összecseréljük Istenével. Az egyes egyéneknek a túlértékeléséről - egy körülöttük való személyi kultusz kialakulásáról - beszél Jézus, amikor figyelmeztet bennünket arra, hogy ne tulajdonítsunk senkinek érdemtelenül mesteri, tanítói vagy atyai szerepet. Nem tiltja meg a megtisztelő jelzők használatát, s azt sem, hogy elismerjük, ha a szóban forgó személyek valóban lelki atyák vagy tanítók. Kiválasztott apostolainak példája mutatja ezt. (forrás: Catholic Answer: Call No Man "Father"?)                                                                                                 Papp László

 

Események templomunkban

Ebben a hónapban egy gyermek, Gergő kapta meg a keresztség szentségét templomunkban. Volt két plébániánkhoz tartozó temetés is, Csepregi Jánosné (szül. Nagy Irén) és Kocsis Imre testvéreinket temettük.

Két hét múlva, november 7-én egyházmegyénk főpásztora, Bosák Nándor püspök atya ellátogat közösségünkhöz, hogy a bérmálás szentségében részesítse az arra felkészült 8 fiatalt. Imádkozzunk értük, hogy tiszta szívvel fogadják a Szentlélek ajándékait, és hitükben megerősödve, immár felnőtt tagokként erősítsék egyházközségünket.

Októberben továbbra is a szentmisék előtt fél órával rózsafüzért imádkozunk.

 

Kirándulás Tarpára

Minden változás fájdalmas kissé, ugyanakkor új lehetőségek fakadnak belőle. Ezt nemrégiben plébániánk legifjabb családos köre (az Almási, Kókai, Mátyásföldi, Németh és Szabó család) is megtapasztalta. Szeptembertől ugyanis Tóth László atya plébánosi kinevezése miatt az új káplánunk, Ádám atya vette át a családos kör foglalkozásainak vezetését. Hamar megkedveltük őt egészséges beregi észjárása miatt, így jó szívvel fogadtuk azt a javaslatát is, hogy menjünk kirándulni egy hétvégén Tarpára, ahol a nagymamája él. Az sem volt elhanyagolható szempont, hogy Tarpa környékén sok szilva terem, amiből a helyiek remek lekvárt főznek, és ugye, amiből lekvárt lehet főzni… Felkerekedett tehát az 5 család, 13 gyerekkel (+1 pocaklakóval), Ádám atyával, és 6 autóval. Kisebb karavánként jártuk be Bereg legszebb és legfigyelemreméltóbb tájait, újra és újra felfedezve, hogy mennyi rejtett kincs található hazánkban.

Péntek estére érkeztünk meg a szállásunkra, egy tarpai panzióba, hogy szombaton több időnk maradjon kirándulni. Ki is használtuk a nap minden percét. Szombat reggel – miután megkóstoltuk a helyi szilvalekvárt a reggelinél – felkerestük Szatmárcseke kopjafás temetőjét, ahol Kölcsey Ferenc sírja is található. Felemelő érzés volt a költő sírjánál elénekelni a Himnuszt. Ha már a költőknél tartunk, meglátogattuk azt a helyet is, ahol Petőfi állhatott annak idején, mielőtt megírta A Tisza című versét: „Ott, hol a kis Túr siet beléje”. A Túristvándi vizimalom, a panyolai pálinkafőzde megtekintése és a Tarpa melletti szőlőben lévő tanösvény végigjárása után egészségesen elfáradva érkeztünk vissza a szállásra.

Vasárnap Ádám atya Fehérgyarmaton misézett. Megható volt, hogy a helyi közösség mekkora szeretettel fogadta a közösségükből származó fiatalembert, aki immár újmisés papként tért vissza hozzájuk. Még a debreceni vendégekhez is volt pár kedves szavuk. Jól esett a figyelmességük mindnyájunknak. Vasárnap délután sajnos hazafelé kellett vennünk az irányt, hiszen hétfőn kezdődött újra a heti hajtás, de indulás előtt még felkerestük Csarodán a református templomot, amely a XIII. század második felében épült a késő román stílusú falusi templomok egyik legszebbike. A templombelsőben XIII-XIV-XVII. századi falfestések is láthatók, emlékeztetve arra, hogy hajdanán katolikus közösség használta. Egy taizéi éneket mi is elénekeltünk itt, a falakra festett mosolygós szenteket és szimbolikus életfákat szemlélve: „Jó az Úrban bizakodni, jó az Úr…” Valóban az, megtapasztaltuk.

                                                                                                                                                                                                                           

Bemutatunk egy családot: Az Illés család

          Ismét egy fiatal családot mutatunk be, akik általában fent szoktak ülni a karzaton. A szülők Nyíracsádról származnak, már gyerekkoruk óta ismerik egymást. Mindketten római katolikus családban nevelkedtek, egyszerre bérmálkoztak. 1999-ben házasodtak össze, akkor költöztek Debrecenbe. Először a Szent László templomhoz tartoztak, majd 2007-ben kerültek a mi plébániánk területére. Mivel gyermekük a Lilla téri általános iskolában Báránkó András hittanosa, az ő révén is kapcsolódtak a közösségünkhöz. Az édesapa, Zsolt, a betoniparban dolgozik, a Betongyár'97 Kft-nél termelésirányító. Elég időigényes a munkája, általában 12 órát dolgozik, és elég gyakran be kell mennie hétvégén is (szerencsére mostanában a vasárnapja szabadon marad). Felesége, Ágota eredeti szakmája könyvelő, egy építőgépkölcsönző cégnél dolgozott, de onnan sajnos el kellett jönnie. Hogy jobbak legyenek a lehetőségei, átképezte magát, számítógépes tanfolyamon rendszergazdai és hálózattelepítő-üzemeltető végzettséget szerzett, és most ilyen munkakörben keres állást. Nagyobbik gyermekük, Bence 10 éves, negyedik osztályos a Lilla téri általános iskolában. Lelkes hittanos, most decemberben volt elsőáldozó. Kitűnő eredménnyel végzi tanulmányait, de mellette marad ideje a hobbijaira is: szeret focizni, régebben modern táncra járt, és nagyon érdekli az informatika, szeret a számítógép mellett ülni. A kishúga, Bianka, bár még csak 5 éves, szintén szereti a neki való számítógépes játékokat, de szívesen rajzol is, vagy főzőcskézik. Ő egyébként a Bartók utcai óvodában nagycsoportos. A két gyermek mindig nagyon szépen, jólnevelten viselkedik a szentmisén. Hétvégente van, hogy hazautaznak Nyíracsádra - akkor ott mennek misére, Tapasztó János atya számon tartja a szülőket kiskoruk óta, mint egykori ministránsait. Ha pedig itthon vannak, szívesen jönnek a mi templomunkba, mert családias, már a farsangi bálunkon is részt vettek két alkalommal.

A vasárnapi szentmiséken felolvasó családok:

Október 24.(Missziós v.): Vilicsku család, Október 31. (Évk. 31. v.): Ifjúság November 7.(Évk. 32. v.): Takács család,   November 14.(Évk. 33. v.):Kamilliánusok

 

Egy a hónap szentjei közül: Kanadai vértanúk

Kanadai vértanúknak nevezzük azt a nyolc francia jezsuitát, akik a kereszténység második misszióját vezették a huron indiánok között. Név szerint: Daniel Antal, Garnier Károly, Lallemant Gábor, Brébeuf János, La Landei János, Jogues Izsák, Chabanel Natalis, és Goupil Renatus. A vértanúcsoportot Brébeuf Jánosról nevezték el, mert az ő életét ismerjük legrészletesebben.

          Brébeuf János régi normann család sarja, 1593. március 25- én született. Rouenban lépett be a jezsuiták közé, először tanított, majd pappá szentelték. Ezután még három évig tanár és gondnok volt a roueni kollégiumban, majd megbízták azzal, hogy Kanadába menjen misszióba 1625. április 24-én két jezsuita és egy ferences társaságában. János első missziós útja nem tartott sokáig. Előbb a hegyi, majd a huron indiánok között működött. Megalkotta a huron nyelv szótárát és nyelvtanát.

A vidéken váratlanul járványok törtek ki, melyekért a jezsuitákat tették felelőssé, ezért Jánosnak vissza kellett húzódnia. Később visszatért a missziós táborba, de váratlanul megtámadták az irokézek és az ott lévő társával együtt kegyetlenül legyilkolták őket. 1649. március 16-án.                                                        Petrik János

Szép gondolat

        A hegedű is fontos, de inkább a kéz, amely a vonót húzza.     Wilburn Wilson

 

Gyermekeinknek- Bibliai találós kérdés


A múltkori feladvány:

Dallam pendül húrjain,

pásztor ajkán ének,

hangja jót tesz a király

meggyötört szívének

(Dávid lantja)


Az új találós kérdés:

Égből jött és égbe tért

vissza hirtelen.

Prófétát vitt haza, kinek

sírját nem lelem.


 

Egy csepp derű- felnőttnek sem árt

Hajópincér a tengeribeteghez:

-     Az ebédet a kabinba kéri, vagy egyből hajítsam át a korláton?