|
TÓCÓI HARANGSZÓ A Szent Család Templomból 11. évfolyam 10. szám - az Úr 2010. évének október
havában |
Sacramentum ordinis - egyházirend szentsége 10.
Atyának se
szólítsatok senkit (!?)
A protestáns felfogás szerint az a katolikus szokás,
hogy papjainkat atyának hívjuk, a Biblia szemléletmódjával ellentétes
gyakorlat, amelyet Jézus is megtiltott: „Atyának se szólítsatok senkit a
földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei” (Mt.23,9). A fundamentalista antikatolikus író, Donald Maconaghie
erre a bibliai idézetre hivatkozik, hogy alátámassza vádját, mely szerint „a
pápaság koholmány”. Hogyan reagáljunk ezekre a vádakra?
Hogy jobban megérthessük, miért nem állják meg ezek a
vádak a helyüket, először az „atya” kifejezésnek a vér szerinti apákra
vonatkozó használatát kell megértenünk. Senki sem akarja megtiltani, hogy egy
kislány az apukáját, akit annyira szeret, papának szólítsa. A józanész azt
diktálja, hogy Jézus az „atya” szónak nem ezt a fajta használatát tiltotta meg.
Ha ezt tiltotta volna meg, nem lenne annak sem értelme, hogy mennyei Atyánkat
atyának szólítsuk, hiszen akkor a mennyei Atyaságnak nem lenne emberi
analógiája. Isten atyasága értelmetlen lenne, ha annak földi megfelelője nem
létezne. De a Szentírásban az atya szó nemcsak a vér szerinti apákra, vagy Istenre vonatkozik, hanem megtisztelő címként
az előbbieken túl olyanokra is, akikhez bennünket különleges szálak fűznek. Pl.
József elmeséli testvéreinek Istentől való különleges atyai kapcsolatát a
fáraóhoz (Ter 45,8). Jób felhívja a figyelmet a
szegényekhez fűződő kapcsolatának apai jellegére (Jób 29,16) és Isten maga
nyilatkoztatja ki, hogy Eljákimnak, Dávid háza szolgájának
atyai szerepet szán (Iz.22,20-21). Ez a fajta atyai szerep nemcsak azokra
vonatkoztatható, akik bölcs tanácsadók (mint József), vagy akik jótevők (mint
Jób), vagy mindkettő, (Eljákim), hanem azokra is,
akik lelkiatyai kapcsolatban állnak valakivel. Pl. Elizeus így kiált fel:
„Atyám, atyám!” amikor Illés forgószéllel fölment az
égbe (2Kir.2,12). Később magát Elizeust is atyának szólítja Izrael királya
(2Kir.6,21).
Hogyan értelmezzük Jézus szavait? Jézus a zsidó
elöljárókat bírálta, akik „szívesen elfoglalják a lakomákon a főhelyeket és a
zsinagógában az első székeket, szeretik, ha a tereken köszöntik s rabbinak szólítják
őket az emberek.” (Mt 23,6-7). Intése itt válasz a
farizeusi önteltségre, és rangkórságra. Egy hiperbolát (túlzást tartalmazó
kifejezést) használ, hogy jobban megértesse, milyen bűnösök és felfuvalkodottak
voltak az írástudók és farizeusok, akik szerénytelenségükben nem Istent
tekintették minden tekintély, atyaság és tanítás fő forrásának, hanem önmagukat
tették meg minden tekintély hordozóinak, atyáknak és tanítóknak. Jézus gyakran
használt hiperbolákat, pl. amikor ezeket mondta: „Ezért ha jobb szemed
megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az
egész tested a kárhozatra jusson.“(Mt.5,29) Jézus mindezeket bizonyára nem szó
szerint értette, hiszen akkor minden keresztény hívő vak és béna kellene hogy legyen. Mivel Jézus bizonyíthatóan hiperbolát
használ, amikor azt mondja, hogy ne hívjunk senkit atyánknak, - különben még
vérszerinti apánkat sem nevezhetnénk így - körültekintően, és a hiperbolát
figyelembe véve kell szavait olvasnunk, hogy helyesen értelmezhessük szavait.
Jézus nem azt tiltja meg, hogy atyának nevezzük azokat, akik valójában is azok
- szó szerint vagy átvitt értelemben (ld. alább a lelki atyaság apostolok által
említett példáit). Ha ilyen személyeket illetünk az atya megszólítással, ezzel
csak az igazságot mondjuk ki, és Jézus ezt nem ellenzi. Jézus arra
figyelmezteti az embereket, hogy helytelenül ne használják az atya megszólítást
vagy hasonló jelentéseit olyan személyekre, akik erre nem jogosultak. Amint azt
az apostol példájából is látjuk, vannak olyanok, akik magától értetődően
jogosultak a lelki atyaságra, vagyis akikre mint lelki atyáinkra
hivatkozhatunk. El kell viszont kerülnünk azt, hogy az ő lelki értelemben vett
atyaságukat összecseréljük Istenével. Az egyes egyéneknek a túlértékeléséről -
egy körülöttük való személyi kultusz kialakulásáról - beszél Jézus, amikor
figyelmeztet bennünket arra, hogy ne tulajdonítsunk senkinek érdemtelenül
mesteri, tanítói vagy atyai szerepet. Nem tiltja meg a megtisztelő jelzők
használatát, s azt sem, hogy elismerjük, ha a szóban forgó személyek valóban
lelki atyák vagy tanítók. Kiválasztott apostolainak példája mutatja ezt. (forrás: Catholic Answer: Call No
Man "Father"?) Papp László
Események templomunkban
Ebben a hónapban egy gyermek, Gergő kapta meg a keresztség szentségét templomunkban. Volt két plébániánkhoz
tartozó temetés is, Csepregi Jánosné
(szül. Nagy Irén) és Kocsis Imre
testvéreinket temettük.
Két hét múlva, november 7-én egyházmegyénk főpásztora,
Bosák Nándor püspök atya ellátogat közösségünkhöz,
hogy a bérmálás szentségében részesítse az arra felkészült 8 fiatalt.
Imádkozzunk értük, hogy tiszta szívvel fogadják a Szentlélek ajándékait, és
hitükben megerősödve, immár felnőtt tagokként erősítsék egyházközségünket.
Októberben továbbra is a szentmisék előtt fél órával
rózsafüzért imádkozunk.
Kirándulás Tarpára
Minden változás fájdalmas kissé, ugyanakkor új
lehetőségek fakadnak belőle. Ezt nemrégiben plébániánk legifjabb családos köre (az
Almási, Kókai, Mátyásföldi, Németh és Szabó család) is
megtapasztalta. Szeptembertől ugyanis Tóth László atya plébánosi kinevezése
miatt az új káplánunk, Ádám atya vette át a családos kör foglalkozásainak
vezetését. Hamar megkedveltük őt egészséges beregi észjárása miatt, így jó
szívvel fogadtuk azt a javaslatát is, hogy menjünk kirándulni egy hétvégén
Tarpára, ahol a nagymamája él. Az sem volt elhanyagolható szempont, hogy Tarpa
környékén sok szilva terem, amiből a helyiek remek lekvárt főznek, és ugye,
amiből lekvárt lehet főzni… Felkerekedett tehát az 5 család, 13 gyerekkel (+1 pocaklakóval),
Ádám atyával, és 6 autóval. Kisebb karavánként jártuk be Bereg legszebb és
legfigyelemreméltóbb tájait, újra és újra felfedezve, hogy mennyi rejtett kincs
található hazánkban.
Péntek estére érkeztünk meg a szállásunkra, egy tarpai panzióba, hogy szombaton több időnk maradjon
kirándulni. Ki is használtuk a nap minden percét. Szombat reggel – miután
megkóstoltuk a helyi szilvalekvárt a reggelinél – felkerestük Szatmárcseke
kopjafás temetőjét, ahol Kölcsey Ferenc sírja is található. Felemelő érzés volt
a költő sírjánál elénekelni a Himnuszt. Ha már a költőknél tartunk,
meglátogattuk azt a helyet is, ahol Petőfi állhatott annak idején, mielőtt
megírta A Tisza című versét: „Ott, hol a kis Túr siet
beléje”. A Túristvándi vizimalom, a panyolai pálinkafőzde megtekintése és a Tarpa melletti
szőlőben lévő tanösvény végigjárása után egészségesen elfáradva érkeztünk
vissza a szállásra.
Vasárnap Ádám atya Fehérgyarmaton misézett. Megható
volt, hogy a helyi közösség mekkora szeretettel fogadta a közösségükből
származó fiatalembert, aki immár újmisés papként tért vissza hozzájuk. Még a
debreceni vendégekhez is volt pár kedves szavuk. Jól esett a figyelmességük
mindnyájunknak. Vasárnap délután sajnos hazafelé kellett vennünk az irányt,
hiszen hétfőn kezdődött újra a heti hajtás, de indulás előtt még felkerestük
Csarodán a református templomot, amely a XIII. század második felében épült a
késő román stílusú falusi templomok egyik legszebbike. A templombelsőben
XIII-XIV-XVII. századi falfestések is láthatók, emlékeztetve arra, hogy
hajdanán katolikus közösség használta. Egy taizéi
éneket mi is elénekeltünk itt, a falakra festett mosolygós szenteket és
szimbolikus életfákat szemlélve: „Jó az Úrban bizakodni, jó az Úr…” Valóban az,
megtapasztaltuk.
Bemutatunk egy családot: Az
Illés család
Ismét egy fiatal családot mutatunk be,
akik általában fent szoktak ülni a karzaton. A szülők Nyíracsádról származnak,
már gyerekkoruk óta ismerik egymást. Mindketten római katolikus családban
nevelkedtek, egyszerre bérmálkoztak. 1999-ben házasodtak össze, akkor költöztek
Debrecenbe. Először a Szent László templomhoz tartoztak, majd 2007-ben kerültek
a mi plébániánk területére. Mivel gyermekük a Lilla téri általános iskolában Báránkó András hittanosa, az ő révén is kapcsolódtak a
közösségünkhöz. Az édesapa, Zsolt, a
betoniparban dolgozik, a Betongyár'97 Kft-nél termelésirányító. Elég időigényes
a munkája, általában 12 órát dolgozik, és elég gyakran be kell mennie hétvégén
is (szerencsére mostanában a vasárnapja
szabadon marad). Felesége, Ágota
eredeti szakmája könyvelő, egy építőgépkölcsönző
cégnél dolgozott, de onnan sajnos el kellett jönnie. Hogy jobbak legyenek a
lehetőségei, átképezte magát, számítógépes tanfolyamon rendszergazdai és hálózattelepítő-üzemeltető
végzettséget szerzett, és most ilyen munkakörben keres állást. Nagyobbik
gyermekük, Bence 10 éves, negyedik
osztályos a Lilla téri általános iskolában. Lelkes hittanos, most decemberben
volt elsőáldozó. Kitűnő eredménnyel végzi tanulmányait, de mellette marad ideje
a hobbijaira is: szeret focizni, régebben modern táncra járt, és nagyon érdekli
az informatika, szeret a számítógép mellett ülni. A kishúga, Bianka, bár még csak 5 éves, szintén
szereti a neki való számítógépes játékokat, de szívesen rajzol is, vagy
főzőcskézik. Ő egyébként a Bartók utcai óvodában nagycsoportos. A két gyermek
mindig nagyon szépen, jólnevelten viselkedik a
szentmisén. Hétvégente van, hogy hazautaznak
Nyíracsádra - akkor ott mennek misére, Tapasztó János atya számon tartja a szülőket
kiskoruk óta, mint egykori ministránsait. Ha pedig itthon vannak, szívesen
jönnek a mi templomunkba, mert családias, már a farsangi bálunkon is részt
vettek két alkalommal.
A vasárnapi szentmiséken felolvasó családok:
Október
24.(Missziós v.): Vilicsku család, Október 31. (Évk. 31. v.): Ifjúság November 7.(Évk.
32. v.): Takács család,
November 14.(Évk. 33. v.):Kamilliánusok
Egy a hónap szentjei közül: Kanadai
vértanúk
Kanadai vértanúknak nevezzük azt a nyolc
francia jezsuitát, akik a kereszténység második misszióját vezették a huron indiánok között. Név szerint: Daniel Antal, Garnier Károly, Lallemant Gábor, Brébeuf János, La Landei János, Jogues Izsák, Chabanel Natalis, és Goupil Renatus. A vértanúcsoportot Brébeuf
Jánosról nevezték el, mert az ő életét ismerjük legrészletesebben.
Brébeuf János régi normann család sarja, 1593. március 25-
én született. Rouenban lépett be a jezsuiták közé,
először tanított, majd pappá szentelték. Ezután még három évig tanár és gondnok
volt a roueni kollégiumban, majd megbízták azzal,
hogy Kanadába menjen misszióba 1625. április 24-én két jezsuita és egy ferences
társaságában. János első missziós útja nem tartott sokáig. Előbb a hegyi, majd
a huron indiánok között működött. Megalkotta a huron nyelv szótárát és nyelvtanát.
A vidéken váratlanul járványok törtek ki,
melyekért a jezsuitákat tették felelőssé, ezért Jánosnak vissza kellett
húzódnia. Később visszatért a missziós táborba, de váratlanul megtámadták az
irokézek és az ott lévő társával együtt kegyetlenül legyilkolták őket. 1649.
március 16-án. Petrik János
Szép
gondolat
A hegedű
is fontos, de inkább a kéz, amely a vonót húzza. Wilburn Wilson
Gyermekeinknek- Bibliai
találós kérdés