TÓCÓI HARANGSZÓ
A Szent Család Templomból
2. évfolyam 11. szám - az Úr 2001. évének november havában.

A november másik arca

Kétarcú hónap ez a mostani: az első napja az összes szent felséges ünnepe (sejthetjük-e emberi eszünkkel, mennyien lehetnek?), a második napja a halottaké (a hívő ember aggódó bizakodással igyekszik gondoskodni elhunyt szeretteiről s valamennyi, Isten irgalmára szoruló lélekről - hiszünk benne, hogy buzgó imádsággal képesek vagyunk rajtuk segíteni). November egyrészt az elmúlást, a halált juttatja eszünkbe, haa kopaszodó fákat, egyre rövidebbé váló nappalokat szemléljük; másrészt jólesik végre megpihenni a vetés, aratás, szüret hajszás hónapjai után: élvezni végre az őszi gyümölcsök, a Márton napi lúd, a friss újbor ízét, megcsodálni a nagyfejű, bolyhos krizantémokat, egy-egy pompás kései rózsát; megtapasztalni, hogy Isten bőkezűsége kifogyhatatlan: mindig jut valami, aminek örülhetünk.

Mintha az sem lenne véletlen, hogy annyi szent ünnepét, megannyi népszerű névnapot ülünk novemberben: van kiket, s akad mivel ünnepelni. Marianna, Győző, Károly, Imre, Réka után máris itt a magyar népszokásokban is gazdag Márton nap, Szilvia, Albert, Jenő után pedig az Árpádházi Szt. Erzsébet, Alexandriai Szt. Katalin és Szt. András apostol nevét viselők népes táborát köszönthetjük (nem feledkezve meg a Jolánokról, Cecíliákról, Emmákról sem) - hogy csak a legfontosabbakat említsük. Hadd kívánjunk minden kedves olvasónknak, aki ebben a hónapban ünnepel, meghitt, örömteli névnapot! S természetesen Isten éltesse s tartsa meg nekünk jó egészségben András atyát s a többi (kicsi és nagy) Andrást, akik régi naptárunk szerint e hónap nevét viselik.

Szép gondolat:A rózsafüzér egy titkához, Ki érettünk vérrel verejtékezett:

Miattunk és érettünk. Az ártatlan Isten végső sorsa nem lehetett köztünk más, mint a tökéletes elhagyatottság. Az Olajfák hegye: Isten éjszakája. Hogy milyen lehetett ez az éjszaka, arról senki teremtmény nem tudhat. Az angyal se, aki leszállt hozzá, a tanítványok se, akiket fölrázott.(Pilinszky János)

Miért szeret ebbe a templomba járni?

Ezúttal Sári Gusztávnét (Magdikát) kérdeztem meg, akit - miután betegségéből kilábolt - jólesik ismét naponta templomunkban látni. Szabadkozik, mert várni kell rá: "Olyan nagy öröm, hogy Laci atya külön meggyóntatott, megáldoztatott szentmise után... - kezdi a beszélgetést. - Én itt megtaláltam azt a közösséget, amire szüksége van egy nagyon egyedül maradt asszonynak. Mert van a Szent Család templomban "magányosok közössége" is,nemcsak családoké. S feladatot is kaptam itt: elsősorban a Mária Légióban.Péntekenként a Terápiás házba járunk, s rózsafűzért imádkozunk közösen a betegekkel.Próbálkoztunk velük mással is, de semmi sem vált be, csak ez az ima: hihetetlen, mennyire összekapcsolja őket, szeretik, kérik... Szívesen részt veszek a templom zarándokútjain: voltam Rómában, Csíksomlyón... Segítek sütni-főzniis, ha szükség van rá. Férjemet, édesanyámatelvesztettem, unokáimnak sincs már szükségük babusgató szeretetemre, itt pedig hasznos lehetek. András atyának is érzem - zárkózottsága mögött- biztató mosolyát,szerető figyelmét. S jó látni a gyerekeket, hisznyugdíjas pedagógus vagyok, s még tavaly is visszamentem dolgozni a Svetits óvodájába..."

Események templomunkban

Októberben két gyermekkapta meg a keresztségszentségét, név szerint: Zsolt és Tamás Márk.

A hónap harmadik vasárnapján: 18-án lesz a jubiláló házasok miséje. Isten tartsa meg hűségben őket a következő öt évben is, míg újra ünnepelhetjük őket!

November 24-én a Szent Anna plébánia hagyományos keresztény báljára hív bennünket a Tóth Árpád Gimnáziumba. Jó szórakozást kívánunk!

Városszerte megkezdődtek a budapesti Taizéi találkozó előkészületei. Biztassuk a fiatalokat, jelentkezzenek minél többen, felejthetetlen élmény lesz számukraez az év vége.

Adventben reggel 6 órától ismét lesznek hajnali misék (roráték), kivéve a szombatot, amikor az esti szentmise előtt meggyújtjuk a gyertyát az adventi koszorún.

December második vasárnapján ismét ellátogat templomunkba a jó öreg Mikulás! Az ifjúsági hittanosok előadással is készülnek erre az alkalomra. Minden gyereketszeretettel várunk!

December 15-én, szombaton az esti szentmise után a Debreceni Egyetem Monteverdi Kórusa hangversenyt ad templomunkban.

Közösségeink: A Rózsafűzér Társulat

A rózsafüzér kialakulása régi időkbe - a 12. századig - nyúlik vissza.1480-tól kezdve biztos adataink vannak, hogy a keresztények a 15 titok segítségével elmélkedtek Jézus életéről, szenvedéséről és megdicsőüléséről. A hagyománySzent Domonkos nevéhez fűzi, s az bizonyos, hogy a domonkos rendi szerzetesek voltak a leglelkesebb terjesztői, nyomukban vált népi ájtatossággá. IV. Sixtus pápa fogadta el azegész egyház imádságának.

Társulások alakítása a jezsuitákhoz fűződik: tevékenységükrévén az egész világon népszerű lett ez az imamód.A rózsafűzért (szentolvasót) imádkozó ember Mária helyzetéből és szemszögéből - valamint az ő segítségével - igyekszik behatolni az örömhír legfontosabb titkaiba. A népi zsolozsmának is nevezett imaforma igen alkalmas a folyton ismétlődő imaszöveg hátterében való elmélkedésre. II. János Pál pápa is lelkes híve és gyakorlója a rózsafüzérnek: a Vatikáni Rádió esténként sugározza ezt az imát latin nyelven.

András atya már az első októberben (1998-ban) kezdeményezte templomunkban, hogy alakuljon helyi Rózsafűzér Társulat. A szocializmus éveiben a templomi énekkarok mellett ez volt az egyetlen közösség, hiszen olyan diszkrét, hogy nemigen lehetett tetten érni. Ugyanis ez a közösség abból áll, hogy 15-15 ember alkot egy-egy koszorút, akik egy hónapon keresztül naponta elimádkozzák magukban (bárhol, bármikor) azt a tizedet, amiben a hónap első vasárnapján megállapodtak, s így együtt "fonnak" egy teljes fűzért.A hónap elteltével "titkot cserélnek" (azaz egy-egy titkot ábrázoló szentképet). A vezető (koszorúfő) irányításával. Ez történhet húzással, vagy egyszerűen előbbre lépnek eggyel. Egy-egy plébánián a társulat tagjai alkotják a szervezett imahátteret, mely az egész közösség erőforrása.

Nálunk két koszorú imádkozik. Az elsőt Báránkó András, Báránkó Andrásné, Hajdu Lajosné, Szabó Sándorné, Kind Imre, Kind Ilona, NagyJánosné, Oláh Józsefné, Kaprinyák Mihályné, Kerekes László atya, Sári Gusztávné, Erdős Mihályné, Juhos Sándor, Dr. Németh Béláné és Bertók Ibolya, a másodikat Galgóczi Mária, Asztalos Attila, Gyula Andrásné, Petrik János, Petrik Jánosné, Wancsakovszki Gitta, Pál Istvánné, Vilicsku Aranka, Kiss Mihályné, Asztalos Attiláné, Dr. Bodor Elvira, Németh Lajosné, Nagy Miklós és Dr. Berényi Dénes alkotják. (A sorrend a titkok rendjét követi.)A koszorúfő Kind Imre. Az imaszándék lehet közös (ami az Új Emberben olvasható) vagy egyéni. Időnként szentmisét is mondatnak a társulat szándékára. Alakulóban van egy harmadik koszorú, egyelőreSándor Mihályné, Abuczki Lászlóné, Batai Józsefné, Belső Jenőné és Dankó Jánosné a tagjai.Reméljük, hogy - talán épp ennek a cikknek hatására - mások is kedvet kapnak, s teljessé válik ez a koszorú is. Mindenkit szeretnék biztatni: nem nagy feladat, pár perc mindössze egy tized elmondása, s milyen nagyszerű dolog, hogy ezekből az "egy szál rózsákból" naponta friss koszorúk fonódnakmindannyiunk javára!

Bemutatunk egy családot: A Gnándtcsalád

Aki egyszer beszélt már velük, megőrzi emlékezetében a két mosolygó fekete szempárt, mely nemcsak ragyog, hanem szinte melegít is, derűt sugároz. Pedig - mint bárki másnak - nekik sem könnyű az életük: 1982-től élnek Debrecenben(Kecskemétről jöttek ide, Józsi Vállajon, Kati Jánoshalmán született). Józsi2001. VI. 15-ig katonatisztként szolgált a Bocskai majd a Kossuth laktanyában, ekkornyugdíjba került. Kati a MÁV Boldogfalva utcai óvodájában dolgozott óvónőként ez év augusztus 15-ig, utána átjött a Svetits Katolikus Óvodába, mert úgy látja, a kisgyerekek neveléséhez a vallásos nevelés is hozzátartozik, s itt ennek részese lehet. Két gyermekük van, akik szüleik nevét viselik. 1990-ben keresztelték meg őket a mérki templomban. Fiuk, Jocó 22 éves, érettségi után ez évben számítástechnikusi bizonyítványt szerez, Katika 20 éves, és jelenleg Hajdúböszörményben másodéves hallgató szociálpedagógia szakon. Igyekvő, kedves gyerekek, lehet rájuk számítani: szüleik féltő gonddal kísérik önállóvá válásukat, s imádkoznak értük, hogy ők is megtapasztalják az élő hit erejét. Már ez a néhány mozzanat is mutatja e kedves, szerénycsalád útját: a rendszerváltás után fokozatosan tértek vissza a katolikus egyházhoz, mely most már egyre több örömet, egyre fontosabb erőforrást jelent számukra. Eleinte csak alkalmanként jártak a Szent Anna templomba, hozzánk a templom felépülése óta már rendszeresen járnak. Kati tagja az énekkarnak és a Szent Mónika Közösségnek, Józsi szívesen segédkezik a közösség ünnepi rendezvényeinek megszervezésében.

Köszönjük az Úrnak, hogy elvezette őket közénk, s próbáljunk vigyázni, hogy ne kelljen csalódniuk közösségünkben.

Egy a hónap szentjei közül: Szent Imre herceg

Szent Istvánnak, a magyarok első királyának és feleségének, Boldog Gizellának a hagyomány szerint több gyermeke volt. Így a Képes Krónika több fiúról tesz említést. A gyermekek azonban nagyobbrészt már kiskorukban meghaltak, nevét is csak kettőnek ismerjük. Volt egy Ottó nevű fiuk, aki valószínűleg még 1000 előtt született és korán elhunyt. A másik fiú, Imre.

Mivel a trón várományosa Ottó nevű bátyja volt, Imrét egyházi életre készítették fel. Szent Gellért tanította latinra, szónoklattanra és filozófiára. Imre sokat imádkozott, sokszor csendes templomokban bújt meg. Egy ilyen éjszakai imán kapta azt az isteni indíttatást, hogy örökös szüzességre fogadalmat tegyen. Bátyja halála után ő lett a trónörökös. Komoly hadvezetési adottságait 1030-ban mutatta meg, amikor a győri csatát Imre vezette II. Konrád német császár ellen.

Állami érdekből házasságot kötött a lengyel király lányával, azonban a szüzességi fogadalom miatt megegyeztek egymással, hogy testvérként fognak együtt élni. István ekkor (1031-ben) hatalmának és tekintélyének tetőpontján Székesfehérvárott koronázásra készült. Egyetlen életben maradt fiát akarta megkoronáztatni. Ebben az ünnepélyes hangulatban jött a szomorú hír: Imre herceget vadászat közben egy földühödött vadkan halálra sebezte, és sebeibe 1031. szeptember 2-án belehalt. Szent László király Szent Imrét atyjával, Istvánnal, és nevelőjével, Gellért püspökkel 1083-ban az ország főpapjai és világi nagyjai jelenlétében oltárra emeltette (ez felelt meg akkor a szentté avatásnak). Azóta példaképe a magyarságnak, elsősorban a magyar ifjúságnak.Petrik János

Gyermekeinknek- egy kis feladat