TÓCÓI HARANGSZÓ

A Szent Család Templomból

3. évfolyam 2. szám - az Úr 2002. évének február havában.

Február: böjtelő hava

... a régi magyar kalendárium szerint, mivel Hamvazószerda és a böjt első része is erre a hónapra esik. Most különösen megéreztük ezt, mert idén a szokottnál rövidebb volt a farsang, Hamvazószerdán még elevenen élt bennünk a bálozás élménye, hittanon is inkább a bálra kacsingattunk vissza, minthogy tudatosítottuk volna magunkban, hogy elkezdődött a böjt. Pedig elkezdődött. Éljük hát meg ezt a böjti időt is jó keresztényként, ahogy jó keresztényként mulattunk is együtt! Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a böjt inkább lelkiekben kell, hogy jelentkezzen, mint külsőségekben. Menjünk ki most 40 napra Jézussal a pusztába! Jó utat mindenkinek! Almási Gábor

Miért szeret ebbe a templomba járni?

Brugovszkyékat igazából családként kellene bemutatni, de Sanyival érdemes kivételt tenni, hiszen ő a "fekete bárány" a ministránsaink között. Rendszeresen ministránsruha nélkül ministrál, mert még nincs felavatva.

Ő így vélekedik rólunk:

"Azóta ismerem ezt a templomot, mióta megépült, hiszen régebben a Derék utcán laktunk, és láttam napról-napra, hogyan épül fel. Később már itt voltam bérmálkozó. Emlékszem, hogy az első Tócói Harangszó is ekkor jelent meg. De jobban csak tavaly a nyári kirándulások alkalmával ismertem meg a közösséget, és azóta járok rendszeresen ebbe a templomba. Annál is inkább, mert közel lakunk a templomhoz, így még messzire sem kell menni. Itt igazán jó és rendes embereket ismertem meg, szívesen járok ide mert itt igaz barátokra leltem. Örülök, hogy ilyen jó közösségbe kerültem..." Almási Gábor

Események templomunkban

Keresztelő nem, de sajnos, temetés 3 is volt az elmúlt hónapban. Őt ugyan nem itt temettük, de meghalt a lapjainkon nemrég bemutatott Takács József édesapja is. Nyugodjanak békében!

Az idei farsangi bálunkat még biztosan sokáig fogjuk lelkesen emlegetni: mennyi ötlet, kacagás tette nevezetessé, pompássá: a Cigányélet romantikus dallamai (köszönet Molnár Tivadarnénak a zongorakíséretért), a spanyol tánc piros-fekete fodrainak hullámzása, a feje tetejére állított Hófehérke-történet, no és a fergeteges jelmezek és álarcok , mindenek fölött a hattyúk táncára párjuk körül pipiskedőké éppúgy mint, azé a bizonyos magányos hattyúé... Egyszóval, aki ott volt nem bánta meg! Akik minden évben eljönnek (immár ötödjére), mindig azt hiszik: a tavalyit már nem lehet fölülmúlni. Az idei újabb bizonyíték: lehet. Köszönet érte mindenkinek. Néhányat megkérdeztem azok közül a vendégek közül, akik először voltak itt: úgy tűnt, osztják lelkesedésünket. Volt, aki csak azért jött, mert ide lehet szerényen öltözni, nem is gondolta, hogy ilyen jól mulat majd... Milyen fontos lenne minél több embernek megmutatni örömünket!

Február 10-én, a betegek miséjén 68-an vették föl a betegek szentségét.

Február 9-én színvonalas orgonahangversenyt adott templomunkban egy fiatal tócóskerti orgonaművész. Kovács Szilárd közreműködését ezúton is köszönjük.

Február 13-án hamvazószerdával elkezdődött az idei nagyböjt. Húshagyó kedd - mint neve is mutatja - véget vet a farsangnak, a bálok évadjának. (Mennyien nem tudják ezt...) Hamuval hintik meg homlokunkat: emlékezzünk, miből van halandó testünk. Igaza van Zsolt atyának a Katolikus Figyelőben: a böjtöt átélni kell, nem túlélni. A mélységből felemelkedve lesz igazi a feltámadás. Minden pénteken 1/2 6 h-tól a szokásos módon keresztutat végzünk.

Bemutatjuk:

A hajdúsámsoni közösséget

Tudjuk jól, vasárnaponként szentmise után András atya (néhány vállalkozó kedvű ministránssal) Hajdúsámsonba megy misézni. A máriapócsi egyházmegyei zarándoklaton együtt vonulunk be a templomba sámsoni testvéreinkkel, akik ott csatlakoznak hozzánk. Az év eleji képviselőtestületi ülésünkön itt voltak az ő képviselőik is, farsangi bálunkon pedig derűt keltettek hangulatos kis műsorukkal ("hajdúsámsoni asszonykórus"), amint a jól ismert zenére kicsik-nagyok együtt illegették magukat. Szervezetileg Gellért atya (Verdung József ) halála óta hozzánk tartoznak, ismerkedjünk meg hát velük kicsit közelebbről: a kápolnába, amelynek patrónusa Keresztelő Szent János, kb. 50 fő jár szentmisére, többségük nyugdíjas. A gondnok Irmuska Néni (Tisza Sándorné), évtizedek óta ingyen végzi a templom körüli munkát (ő volt Gellért atya ápolója is). Segítője, Piroska a papírmunkákból, Marika (Kirtyánné) az idősekről való gondoskodásból veszi ki a részét. Juliska idős kora és súlyos betegsége ellenére szintén nem mulasztja el a közösségi alkalmakat, még a debreceni templombúcsúra és papszentelésre is beutazik. Mosolygós kántoruk, Gál Irénke szintén "vatikáni valutáért" teljesíti szolgálatát. De szinte a közösség minden tagját ide lehetne sorolni, hiszen mindenki személyesen ismeri a másikat, szinte haza jár a kápolnába. A betegeket rendszeresen látogatják, imáikkal és tetteikkel (pl. bevásárlás) segítik a másikat. Működik a Rózsafüzér Társulat, Szent Mónika Közösség - s ami biztató a jövőre nézve - az immár 10 tagú ifjúsági Biblia-kör és az iskolai hitoktatás a fiatal, lelkes és talpraesett tanárnő Bodnár Csilla vezetésével (aki egyszer-kétszer már a mi Harangszónk kondulásához is hozzájárult: ő az egyházmegye sajtóreferense, fiataljaink jó barátja - ez a kis írás sem születhetett volna meg nélküle...)

Szép reményekkel és nagy tervekkel indul az év: megkezdődik a kápolna felújítása (mi tagadás, rá is fér már...), s visszakapják az egykor államosított hittantermet, ahol állandó helyet kaphatnak végre a gyerekek (műsoraikkal már most is megszépítik az ünnepeket), és az ifjúság, hiszen fiatal gyermekes családok is fel-feltűnnek már a vasárnapi szentmiséken. Segítse őket a Jóisten, közülünk pedig - ha valaki kedvet érez - látogasson el hozzájuk! Meg fogja tapasztalni egyszerű, őszinte vendégszeretetüket...

Bemutatunk egy családot: A Vilicsku Család

Alig több mint egy éve tűnt fel egy kedves szőke házaspár templomunkban, s azóta hétköznapokon is sűrűn látogatják a szentmisét. "Úgy kezdődött, hogy mikor végre a Tócóskertben lakást találtunk magunknak, elindultunk templomot keresni. Ennek katolikusnak kell lenni - állapítottuk meg-, s már jött is az atya meg Imre, s szeretettel fogadtak bennünket. Karácsony előtti szombat volt - s másnap 9-kor már itt is voltunk a szentmisén. A Jóisten vezetett bennünket ide, hiszen mindig a Szent Családhoz imádkoztam gyermekeimért..." - mondta Aranka, s férje, Pista is megerősítette. Kisebbik leányuk, Erika hívására költöztek Debrecenbe Mátészalkáról nyugdíjasként. Három gyermeküket, Arankát, Erikát és Istvánt katolikus hitben nevelték, mindhárman családosok. Az itteni unoka: Gáti Erika már ötödikes, a Svetitsbe jár. Őt gyakran lehet látni nagyanyjával ebben a templomban is. Aranka nagyobbik lánya, Anita (s lassan már a húga, Kingus is) pedig Lengyel József atyához jár hittanra.

A család aktív hitéletet élt Mátészalkán (pl. tagjai voltak a Jézus Szíve Családnak, mindketten jártak cursillos lelkigyakorlaton Nyíregyházán, Pista énekelt a passióban), nem csoda, hogy itt is gyorsan igyekeztek bekapcsolódni a közösségi életbe: tagjai a Mária Légiónak, a Rózsafüzér Társulatnak, Aranka a Kamilliánus Családnak is. Icában és Imrében, Magdikában, Klárikában, de a többiekben is barátokra találtak, nem idegen már nekik Debrecen. A nagyobb ünnepekre hazajárnak Mátészalkára. most pl. a Szent József búcsúra készülnek, az nagy ünnep ott. "Néhányan még beférnek a kocsiba, szívesen elvisszük, aki szeretne eljönni!" - invitálják barátaikat. Mi pedig kívánjuk, érezzék egyre jobban itthon magukat közöttünk!

Egy a hónap szentjei közül: Szent Balázs püspök +316

A korai kereszténység azon szentjei közé tartozik, akiknek emlékezete a kultuszban, a névadásban és a népszokásokban figyelemreméltó elevenséggel maradt meg. Örmény születésű volt, és olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte hívő népe püspökké választotta. Balázs erre a Szentlélek indítását követve visszavonult egy magányos hegyi barlangba, jóllehet, tette nem éppen egyezett a kor püspök-eszményével. Innen vezette imádkozva, tanácsokat osztva és gyógyítva a rábízott közösséget. Vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki.

Sajnos azonban nemcsak a keresztények ismerték a barlanghoz vezető utat, hanem Agricola helytartó poroszlói is, aki 316 táján még folytatta Szebasztéban azt a keresztényüldözést, amelyet korábban Licinius császár rendelt el. Az oroszlánokból, tigrisekből, medvékből és farkasokból álló derék testőrség nem tudott segíteni a remete-püspökön, mert ő ellenállás nélkül engedte, hogy elfogják és Agricola bírói széke elé hurcolják. Mivel Balázst nem bírták hittagadásra kényszeríteni, a szokásos megkorbácsolás után siralomházba került. Mint előbb barlangjában, a börtönben is sok segítséget kérő ember kereste föl. Rabságában sok-sok csodát tett, amelyekről a legendája beszél. Vízbefojtás általi halálra ítélték, de végül is lefejezték.

Szent Balázsra csodás fényt vet a legenda.

A hívő nép még ma is szívesen fogadja a „Balázs áldást”. Ünnepét Rómában a 12. század óta ülik február 3-án.

Egy napon rémült anya sietett hozzá, mert fia egy torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút - egy másik változat szerint eltávolította a szálkát - és így megmentette a haláltól.

„Istenünk, aki Szent Balázs püspököt oltalmazó segítségül

adtad népednek, kérünk,

közbenjárására engedd, hogy földi életünkhöz egészséget

és békét, örök életünkhöz pedig irgalmat nyerjünk Tőled!”

Petrik János

Szép gondolat:

Magyar könyörgés

Emeld fel még egyszer a főnket

Gyűjtsd össze megtört kis erőnket,

Könyörgeni hogy tudjunk előtted. (Füst Milán)

Gyermekeinknek - egy kis feladat