|
A
Szent Család Templomból 3.
évfolyam 12. szám - az Úr 2002. évének december havában. |
Gyermekkorunkban milyen nehezen vártunk egy-egy karácsonyt! Vajon így van ez a mai gyerekeknél is? Mostanság alig hisszük, hogy már újból itt van.Pedig az idő mindig egyformán halad. Nyakunkon az ünnepi gondok: kinek mit vegyünk ajándékba? Vajon sikerül-e örömet szereznünk rokonainknak, ismerőseinknek, kitaláljuk-e vágyaikat, eltaláljuk-e ízlésüket? Mennyi fáradság, energia, s lehet, hogy nem is éri el célját… Merész kezdeményezést hallottam a minap, (mely az illető elmondása szerint már több éve működik). Egy népes család, (melynek tagjai jórészt Budapesten élnek) megbeszélte, hogya távolabbi rokonok minden év december 23-án du. 3 órakor találkoznak egyikük lakásában, s ezt az estét egymásnak szentelik. (Tavaly 27-en voltak.) Az ajándékra szánt pénzt beteszik egy dobozba, s némi egyeztetés után befizetik egy alapítvány számlájára jótékonysági célra. (A kedvezményt az írhatja le adójából, akinek ez épp a legaktuálisabb). Együtt vacsoráznak, beszélgetnek; mesélik, kivel mi történt az elmúlt évben. Az alapítványok révén sok hálás ismerőst, olykor barátot is szereztek már.
Szép
gondolat:
Karácsony azt mondja
nekünk: Isten értünk jön, teljesen mindegy, hogy hol vagyunk. Helmuth
Thillicke
Most
leszek elsőáldozó!
December
15-e, advent 3. vasárnapja. A hagyománynak megfelelően első áldozás lesz
templomunkban. Az idén 11 gyermek: Zsákai Máté, Szendi Zoltán, Gyarmati
Zsuzsi, Szabó Anita, Sándor Attila, Szűcs Boglárka, Cseh Barbara, Fonai
Tamás, Szabó Zsuzsanna, Rácz Enikő Judit, Győrfi Judit Márta - várja a
Jézussal való találkozást az Eucharisztiában. Közülük Gyarmati Zsuzsit
kérdeztem meg, hogyan készül erre a fontos eseményre? Megtanultuk az
áldozás előtti és áldozás utáni imádságokat, a szentgyónás menetét, az
ostya fogadását melyeket a vasárnap délutáni foglalkozásokon el is próbáltunk,
még otthon is. Alig várom már, hogy amikor a családdal az áldozáshoz megyek,
ne kelljen a számra tenni a kezem, hogy én még nem voltam elsőáldozó. Eddig
csak keresztet kaptam a homlokomra, mostantól fogva Jézus személyesen jön
a szívembe. Zsuzsika már - a többiekkel együtt - nagy izgalommal várja
az első találkozást Jézussal a hófehér ruhácskában. A gyerekek tehát
sok-sok tanulással, gyakorlással, izgalommal és énekkel készültek az elsőáldozásra.
Imádkozzunk értük, hogy minél többször legyen részük ebben afantasztikus
találkozásban Jézussal!
Események
templomunkban
December
első vasárnapján egy kislány lett
a keresztség által közösségünk új tagja: Panna. December
17-én temetjük halvafekvő Ottó testvérünket.
Advent
második hetében szombaton és vasárnap a két tócóskerti templom hívei kölcsönösen
részt vehettek egymás istentiszteletén; Molnár Csaba református
lelkész és Fodor János atya hirdettek igét a testvérközösségnek.
Kórusaink hagyományos együtt éneklésével folytatjuk majd az egység építését
az ünnepek alatt.
Advent
3. vasárnapján tizenegy elsőáldozó gyermek teszi meg katolikus életének
döntő lépését, hiszen két új szentség erejével megerősítve lehetőséget
kap arra, hogy tudatosan vállalja az istengyermekséget.Kívánjuk,
hogy ez az élmény hassa hát egész bensőjüket, s hogy Jézus minél gyakrabban
költözzék tiszta szívükbe ezután is.
A
szokásos módon december 15-től esténként 5 órakor fogadjuk és visszük a
befogadó családhoz a Szent Család szobrot. A lakótelepi szálláskeresés
közös imáit itt a templomban végezzük.
December
18-án este 7 órától a Szent Anna székesegyházban, a debreceni plébániák
- így a miénk is - közreműködésével bűnbánati liturgiát tartunk. Alkalmat
kínálva a papok és hívek számára, a karácsonyi szentgyónás elvégzésére.
A
karácsonyi és újévi szentmisék rendje az elmúlt évekéhez hasonlóan alakul:
24-én éjféli mise - előtte fél 12-től az ifjúság karácsonyi darabját nézhetjük
meg, 25-én 9 órakor ünnepi szentmise, 26-án este 6 órakor lesz szentmise.
29-én templomunk búcsú ünnepe, Szent Család vasárnapja. Szombaton este
és vasárnap a 9 órai ünnepi szentmise keretében templomunkban teljes búcsú
nyerhető. 31-én este 6 órától év végi hálaadás, újévkor de. 9 órakor lesz
szentmise.
Január
2-5-ig hittanos gyermekeink, ifjúságunk és ministránsaink téli tábora Bélapátfalván
lesz. Jelentkezni János atyánál lehet. A táborra pályázatot nyertünk, csak
az útiköltséget kell a résztvevőknek fizetniük.
Köszönjük
a befizetett egyházi hozzájárulást, aki még nem tette volna meg, Kind Imrénél,
vagy az újságos asztalon található csekk felhasználásával pótolhatja. A
következő év során minden hozzájárulást fizető család szándékára egy-egy
szentmisét ajánlunk fel.
Ezúton
is köszönjük templomunk énekkarának és szkólájának szolgálatát, Németh
Béla kántorunk diplomamiséjén, a budapesti Magyar Szentek templomában.
Hajdúsámsonbanegy
keresztelés (Virág) és egy temetés (János)
volt az elmúlt hónapban.
Itt
az ifjúság betlehemezésre vállalkozott. Azokhoz a családokhoz mennek a
karácsony előtti napokban, akik hívják őket. A pásztorjáték az éjféli mise
előtt fél órával kezdődik. 31-én délután 4 órától lesz az év végi hálaadó
szentmise.
A
visszakapott lakás teteje már megújult. Végre megkaptuk az építési engedélyt
is, tehát nem lesz akadálya, hogy jó idő esetén a bontási és építési munkák
is megkezdődjenek kis templomunk bővítésével kapcsolatban. Ez úton is kérjük
a hívek adományát az építési költségek fedezéséhez. Az államtól összesen
19 milliót kaptunk, de még 3 millió forintot össze kellene gyűjtenünk.
A
Rorate varázsa
„Harmatozzatok
égi magasságok, és a felhők hullassák az igazat!”
Izajás
próféta (45,8) jól ismert sorainak latin kezdőszaváról kapta nevét
a rorate: a adventtől elválaszthatatlan hajnali mise. Mire hajnalodik,
már befejeződött; megkaptuk az atya áldását, el is bocsátott bennünket,
azazhogy mégse. Amint keményre fordult a tél egy-egy bögre forró teát kapunk
útravalóul. Kezünket melengetjük a csészén, ráérünk pár szót váltani. Mintegy
harmincan gyűlünk össze minden reggel, többen, mint a hétköznap esti miséken,
olyanok is eljöhetnek, akik este nem érnének rá. A legidősebb 90 éves a
legifjabb (ministráns) harmadik osztályos (alig több mint tizedannyi).
Legtöbben a közeli lakóházakból érkeztek, de van, aki a város másik fertályáról.
Többnyire ismerjük egymást, mondhatni a „törzsgárdához” tartozunk.Most
már nehezen tudnánk elképzelni a karácsonyra való előkészületet ezek nélkül
a misék nélkül. Gyermekkori hangulatot idéznek fel bennünk. Amíg a közvilágítást
nem építették ki, viharlámpással kezünkben világítottuk meg az utat. A
templom közelében már sok-sok kis fény gyűlt össze. De másképp is ragyogóak
voltak ezek a hajnalok: vagy a hold világított, vagy a hó tündökölt...
Most az emlékeket idézve a mi szemünkben csillan a fény. Van, aki könnyen
ébred, csak a biztonság kedvéért állítja be az ébresztő kis pityegőjét,
más a három óránként ismétlődő szoptatás egyik szünetét tölti itt. Aki
nem részese nehezen tudja elképzelni, milyen hatékony eszköze ez a karácsonyvárásnak,
mennyivel könnyebb lesz utána az egész nap. Aki nem hiszi, próbálja ki
nyugodtan: még több mint egy hét van!
Bemutatunk
egy családot: A
Tóth család
Dr. Tóth István három gyermekével együtt fenn a karzaton szokott ülni a vasárnapi szentmiséken; olykor türelmesen válaszol a kisebbek liturgiával kapcsolatos kérdéseire. Ő maga így mutatja be családját: „Nem vagyunk debreceni származásúak: a feleségem, Dr. Tóth Éva Hevesről, én pedig Sopronból költöztem ide 20 évvel ezelőtt. Budapesten egyetemi éveink alatt ismerkedtünk össze. Mindketten jogászok vagyunk, és már hosszú ideje az igazságszolgáltatás területén dolgozunk. 15 éve lakunk a Tócóvölgyben.
E templom alapításáig a Szent Anna székesegyházba jártunk szentmisére. (A feleségem református vallásban nevelkedett.) Három gyermekünk van: Ádám 15 éves, az iskola alsó tagozatát a Svetitsben végezte, jelenleg a Kossuth Gimnáziumban tanul. A 12 éves Veronika Zita és a 8 éves Andor Zalán a Szoboszlói Úti Általános Iskolába járnak. Ők jelenleg is járnak hittanra az iskolában, gyakran vesznek részt hittanos kirándulásokon, minden évben szereplői a karácsonyesti pásztorjátéknak.
Mi szülők mindketten evangéliumi elveket valló és megtartani igyekvő családban nőttünk fel. Ezeket törekszünk átadni gyermekeinknek is, mivel úgy tapasztaltuk, hogy az evangélium tanításai segítenek eligazodni az élet dolgaiban, s minden esetben megkönnyítik a döntéshozatalt. Emellett a vallásos hagyományok átélése csodálatos, egész életre kiható élményeket ajándékoz nekünk.
Minden évben közös nagy élményünk a nyári családi kirándulás. Eddig Magyarország legszebb tájait jártuk be, a külföld csak ezután következik majd.
Egy
a hónap szentjei közül: Szent
Ambrus
Ambrus
gyermek- és ifjúkora arisztokrata, de fegyelmezett környezetben telt. Előmenetele
gyors és ragyogó volt, harminc évesen a birodalmi főváros, Milánó prefektusa,
azaz kormányzója lett. Erkölcsi érzéke és határozottsága következtében
rendet is teremtett a városban.
Megkeresztelkedett,
pappá, majd egy hét múlva - december 7-én - Milánó püspökévé szentelték.
Püspökként is, mindenki iránt gyakorolta a felebaráti szeretetet, népe
pásztora és tanítója volt. Tudjuk, Ágoston megtéréséhez is őt használta
eszközül a minden lelkek Pásztora. Ifjaink megtéréséhez ma is kérhetjük
közbenjárását.
Az
egyháztörténelemben nem mint szónokot és tanítót, hanem mint olyan püspököt
tartják számon, aki az Egyház függetlenségét biztosította a római birodalom
államhatalmával szemben. S ha az Evangéliumot vagy az igazságosságot érte
sérelem, félretett minden személyes barátságot.
A
397. év elején diktálta - már nagyon meggyengült egészséggel - a 44. zsoltár
magyarázatát. A 24. versnél ezt mondta: ,,Nehéz dolog ily sokáig hordozni
ezt a testet, amelyre már ráveti árnyékát a halál! Serkenj föl, Uram! Még
mindig vissza akarsz utasítani engem?'' - Ezek voltak utolsó sorai. Milánó
szent püspökének élete tehát nem volt más, mint várakozás az Úrra és Mesterre.
Életét a kiüresítésben, a hitben és az önátadásban tette teljessé.Petrik
János
Gyermekeinknek-
egy kis feladat