TÓCÓI HARANGSZÓ
A Szent Család Templomból
4. évfolyam 2. szám - az Úr 2003. évének február havában.

Ünnepnaptár - Balázs-áldás

Amikor a 12. sz.-ban a szentség (sacramentum) a 7 alapvető speciális kegyelemeszköz szakkifejezése lett, a szentelmény (sacramentale) nevet kapta minden egyéb istentiszteleti jel, szertartás, cselekmény.

„A szentelmények az Egyház által alapított szent jelek, melyeknek célja az emberek felkészítése, hogy megkapják a szentségek gyümölcsét és, hogy megszenteljék az élet különböző körülményeit.” (Kk). A szentelmények között fontos helyet foglalnak el az áldások. Ilyen például a Balázs-áldás, melyet február 3.-án szolgáltat ki az Egyház. Szent Balázs püspök és vértanú segítségül hívása a különböző betegségekben nagyon régi időkre nyúlik vissza. Az ún. balázsolás nyomait Németországban és Csehországban már a középkorban felleljük. Ebben az áldásban Isten oltalmát, és segítségét kérjük, hogy Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására óvjon meg minket a torokbajtól és minden más bajtól, miközben a kiszolgáltató két gyertya között áldó kezét tartja felénk. Maga a torokáldás szertartása a 16. 17. sz.-ban keletkezett nyugaton, keleten már a 14. század óta kérik Szt. Balázs közbenjárását.

Ezeket a szentelményeket és áldásokat nem szabad sem, lebecsülnünk sem pedig túlértékelnünk. Fontos, hogy mi magunk kérjük imáinkban a kegyelmet, amelyet az áldás közvetít, akár saját, akár a másik ember számára, hiszen sokan vannak (még közvetlen környezetünkben is), akiknek különösen szükségük van ezekre a kegyelmekre, akár most a torokáldás idejében is.

Király Anna

Szép gondolat:

Állítólag egyszer egy pap megszámolta a Bibliában azokat a verseket, amelyek így kezdődnek: „Örvendezzünk”, ”Örüljetek”, Boldogok”. Mintegy 800-at talált belőlük. Ha az Úristen nyolcszázszor elismételte, hogy örvendezzünk, ezt bizonnyal azért tette, hogy valóban örüljünk és boldogok legyünk...

(Eleanor H. Porter nyomán)

Itt a farsang, áll a bál!

Évről évre nagyobb divatja van a báloknak: a Debreceni Napló hétfői száma alig győzi - egy-egy kép erejéig – érzékeltetni hangulatukat. Jól van ez így, hiszen farsang van (reméljük ebben az évben elég hosszú lesz ahhoz, hogy ne nyúljon át a báli szezon a nagyböjtbe, s talán többen ügyelnek is erre, hiszen az egyházi év rendjében mindennek megvan az ideje). Így örököltük elődeinktől, amikor egy-egy farsangi szezon sorsdöntő fordulatot hozhatott a férjhezmenetel előtt álló „eladó” lányok életében. (Gondoltunk-e rá mostanában, hogy ezen leányok párja a vőlegény eredetileg „vevőlegény” volt, ebből vonta össze a népnyelv?) Vajon kezdődnek-e mostanában egy-egy farsangi bálon életre szóló kapcsolatok? Milyen szép a katolikus egyház fiatal családot ábrázoló új plakátja a hagyományos magyar eskü súlyos szavaival: „Holtomiglan, holtodiglan.” Vajon a fiatalok hány százaléka meri majd felelőséggel kimondani e szavakat, s megpecsételni: „Isten engem úgy segéljen!”?... Természetes, hogy bálba is szeretnek járni a fiatalok, folytassuk csak őseink szokását. Így nem különülnek el más korosztályoktól, mi is gyönyörködhetünk bennük, megtapsolhatjuk táncukat. A bál (legalábbis a lassan egy évtizedes múltra visszatekintő keresztény bál) minden korosztály számára szórakozási alkalom, élvezik a futkározó kicsi gyerekek, a táncoló párok, s az asztalnál üldögélő, nagymamák, nagyapák. (Egyszer-egyszer ők is felkerekednek, s maguk is csodálkoznak tán, hogy lábuk nem felejtette el a tánclépéseket, csak úgy repülnek a parketten!) Jó hangulata van egy-egy ilyen bálnak, valahogy sugárzik belőle a keresztény ember öröme! Nem véletlen, hogy a reformátusok jótékonysági estjének talán legmaradandóbb percei azok voltak, mikor Jenei tiszteletes úr éjfél után keresetlen szavakkal köszönt meg mindenkit és mindent az Úrnak.

Mi már gyakorlottan, de a szokásos izgalommal és lelkesedéssel készülünk a mi bálunkra, s kíváncsian várjuk, sikerül-e egymásnak meglepetést, örömet szereznünk. Minél több embernek része legyen benne!

Események templomunkban

A múlt hónap óta egy gyermek kapta meg a keresztségszentségét, név szerint: Luca.

Múlt hónap óta két halottunk is volt: Mihály és Julianna.

Február 9-én a vasárnapi szentmisében ismét felvehették a betegek szentségét azok az idősebb, beteg testvéreink, (49-en) akik erre (gyónással) felkészültek.

Plébániánknak a képviselő testület általelfogadott számadása és költségvetése február 18–ig megtekinthető az irodán.

Március 21-26. egyházmegyei zarándoklat indul Rómába Batthyány-Stattmann László boldoggá avatása és egyházmegyénk fennállásának tíz éves évfordulója alkalmából. Híveinket is biztatjuk, aki teheti, csatlakozzon ehhez a szép, sok lelki és szellemi élményt ígérő programhoz.

Elkészültek a meghívók farsangi bálunkra! (február 22-én 7 órától a Medgyessy Gimnáziumban) Felnőtteknek 1000, 14 évüket betöltött gyermekeknek 500 Ft-os áron Kind Imrénél igényelhetők, és a helyszínen is vásárolhatók! Mindenkinek jó szórakozást kívánunk!

A két tócóskerti templom március elején folytatja az ökumenikus hagyományt: március 2-án a vasárnapi szentmisében a református templom lelkésze hirdet igét nálunk, a következő hétenpedig ők fogadják a mi igehirdetésünket Istentiszteletükön.

Március 5-én hamvazószerdával megkezdődik a nagyböjti időszak. Ne feledjük, hogy ezen a napon szigorúan böjtölnünk kell. Péntekenként a szokásos módon keresztúti ájtatosságra várjuk a kedves testvéreket!

Miért szeret ebbe a templomba járni?

Ezúttal Szűcs Sándornét, kérdeztem meg. Irénke Néni görög katolikus, Annuska néni barátnője (akit már bemutattam ebben a rovatban). Ő a hétköznapi miséinket is látogatja, családja (férje: Sándor, nagyfiai: Zsolt és Tibor pedig a görög misékre járnak). Örömmel újságolja, hogy kisebbik fiuknak május 3-án lesz az esküvője az Attila téri templomban. „Kisgyermek korom óta járok templomba, így tanítottak a szüleim, én is ezt adtam tovább gyermekeimnek. Vasárnap, ünnepeken megfogtam a kezüket és vittem őket; akkoriban Bökönyben laktunk. Számomra a vallás adja az élet értelmét, el sem tudom képzelni, hogy templomba járás nélkül hogyan lehet élni... Első vasárnaponként gyónok, s ha csak tehetem, áldozom. Lehetőleg minél gyakrabban, ezért megyek szívesen a hétköznapi misékre. A római szertartást is szeretem, nem is lehet elmondani, mit jelent nekem a templom. Kikapcsolódás a hétköznapi hajszából, nyugalom, öröm, boldogság... Örülök ennek a bemutatkozási lehetőségnek. Eddig is buzgónjártam, ezután még lelkesebb leszek.

Bemutatunk egy családot: A Szilágyi család

Öröm látni a vasárnapi szentmisén egy teljes padsort majdnem megtöltő, kedves, három generációs családot; szeretettel ajánljuk őket olvasónk figyelmébe!

Nem is olyan rég, 1999 óta laknak a Tócóskertben. Ekkor települtek át Erdélyből, s nagyon megtetszett nekik ez a környék.

A szűkebb család négytagú, de a nagymama is velük lakik. Az apa, Sándor 40 éves, orthopéd cipészként dolgozik. mivel ő református, nem mindig kíséri el a többieket a szentmisére, de ő is részt vesz a gyermekek vallásos nevelésében. Az édesanya, Márta még nála is fiatalabb, a kereskedelemben dolgozik mint eladó-pénztáros. Pénzügyi szakon végzett, hat évig könyvelő is volt. 16 éve kötöttek házasságot (melyben ma is boldogok).

Első gyermekük Norbert Richárd 1995-ban született Nagyváradon. Ő most elsős a Kazinczy Ferenc Általános Iskolában. Óvodás korától kezdve járt hittanra, először Jutka nénihez, most pedig János bácsihoz. Többször szerepelt is a templomban, Anyák napján és Mikuláskor. A második gyermek, Balázs 1999-ben született már itt, Debrecenben. Ugyan nemrég kezdte el az óvodát ,de többször is elkísérte Norbit hittanra Jutka nénihez. Reméljük, nemsokára egyedül is el mer majd hittanra menni, mivel egy kicsit szégyenlős, viszont nagyon mozgékony.

A nagymama Márta édesanyja, Veres Jolán, nyugdíjas. 33 évig dolgozott fodrásznőként. Sokat segít a háztartásban és a gyermekek nevelésében. Együtt járnak a vasárnapi szentmisékre, s mikor mind a két szülő dolgozik, ő viszi Norbit hittanra. Szívből kívánjuk, hogy éljenek jó egészségben mindnyájan és a gyermekek gyarapodjanak Isten és mindannyiunk örömére!

Egy a hónap szentjei közül: Szent Cirill és Metód

Egy Leó nevű császári hivatalnok gyermekei voltak. A fiatalabb Konstantin (Cirill a kolostori neve volt) először szülővárosában, Tesszalonikában, majd Konstantinápolyban tanult. A császárváros művelt köreiben a ,,filozófus'' megtisztelő néven ismerték. 858 táján abbahagyta a tanítást, hogy egy időre visszavonuljon egy kolostorba, ahová már évekkel előbb belépett a bátyja, Metód (keresztneve valószínűleg Mihály volt).

Rasztiszláv szeme előtt egy saját egyháztartomány képe lebegett, amely független a birodalmi egyháztól. Konstantin és Metód ennek az egyházpolitikai kérdésnek a megoldását csak a pápa döntésétől várhatta. Útra keltek tehát Rómába, ahol II. Hadrián pápa ünnepélyesen fogadta őket, mert Szent Kelemen ereklyéit magukkal vitték. Ragyogóan megvédték missziós módszerüket, és a szláv nyelvű istentisztelet jóváhagyást nyert. Rómában Konstantin megbetegedett, és rövidesen, 869. február 14-én, negyvennégy éves korában meghalt. Testét a Szent Kelemen-bazilikában helyezték nyugovóra, és mind a mai napig ott tisztelik.

Kocel pannóniai fejedelem sürgetésére Metódot kinevezték Pannónia és Morvaország érsekévé - ezzel visszaállították a népvándorlásban elpusztult Sirmium (Szerém, ma Sremska Mitrovica) püspökségét -, ugyanakkor megkapta a szlávok között a szentszéki legátus hatalmát. Ez azonban nem szüntette meg a kelet-frank és a szláv egyház közötti feszültséget. Metód azt hozta föl saját védelmére, hogy neki Szent Péter utóda osztotta ki ezt a missziós területet, ezért ő nem avatkozik bele a birodalmi egyház ügyeibe. A salzburgi püspök ösztönzésére egy bajor zsinat elfogatta, elítélte, s két és fél éven át fogva tartotta Ellwangen kolostori börtönében. Végül is VIII. János pápa erélyes közbelépésére 873-ban kiszabadult. Metód 885 virágvasárnapján halt meg, és a székesegyházában temették el. Ez valószínűleg a morvaországi Velehradban volt (ma Staré Mésto).

Cirillt és Metódot Európa társvédőszentjeivé nyilvánította II. János Pál pápa 1980. december 31-én.Petrik János

Gyermekeinknek- egy kis feladat