 |
A Szent Család Templomból 1. évfolyam 3. szám - az Úr 2000. évének december havában. |
A
mi karácsonyfánk az élet fájának szimbóluma. Kapcsolatban van az Évának
és Ádámnak halált hozó végzetes fával is. A kedvelt örökzöld jegenyefenyőn
már a 16. sz.-ban megjelennek a ráaggatott almák és ostyák - előbbiek a
megkísértés, utóbbiak az élet fájára utalva. Krisztus teste, mely a bűnök
bocsánatáért adatott.
Később
a fa díszítése egyre dúsabb lett: az alma és ostya mellett megjelentek
a rózsák, csengőcskék, majd a gyertya is, hogy a fenyő, mint „fénylő fa”
hirdesse: „most a világosság a sötétségbe jött”; és hogy Krisztus „a világ
világossága”.
A
maihoz hasonló karácsonyfát 1605-ben Strassburgban állítottak föl, gyertyákkal
azonban először 1737-ben világították ki. Magyarországon 1825-ben állított
karácsonyfát egy osztrák nő. Érdekes módon a fadíszítés inkább református
területeken terjedt, a katolikusok inkább a jászol megjelenítésére törekedtek.Lengyel
József
Karácsonyi
ének(részlet)
Mért
fekszel jászolban, ég királya?...Becsesnek
láttad te a földi test
Visszasírsz
az éhes barikákra.koldusruháját, hogy
fölvetted azt?
Zenghetnél,
lenghetnél angyalok közt:s nem vélted
rossznak a zord életet?
mégis
itt rídogálsz állatok közt.te, kiről
zengjük, hogy "megszületett"!
Szeress
hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben
gyújts pici gyertyákat, sokat.
Csengess
éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny
játékunkat, a reményt.Babits Mihály
Miért
szeret ebbe a templomba járni?
Ezúttal
Nagy
Mihálynét, Margó nénit kérdeztem meg. Őt is biztosan sokan ismerik:
másokkal is megosztja lelkesedését, otthonpedig
fáradhatatlanul hímezi gobelin képeit,s
karácsonykorsokunk ünnepi levesében
sárgállik majd ismét, finom csigatésztája... "Úgy érzem, nagyon szeret
engem a jó Isten: az uram halála után még öt évig birkóztam a nagy kert
művelésével, de a szívem megálljt parancsolt. Két éve költöztem ide, a
lakótelepre, s olyan templomot és közösséget találtam, ahová naponta alig
várom, hogy eljuthassak. Akkora lelki békesség száll belém itt, hogy minden
bajom, bánatom elfelejtem. Nem vagyok egyedül, pedig gyermekeim messze
élnek tőlem: a fiam Németországban, a lányom Szolnokon dolgozik. Harmadik
fiam meghalt, s menyemet is elhívtam a templomba, velünk volt Rómában.
Már ő is itthon érzi magát nálunk..."
1000
éve velünk és értünk - a Magyar Katolikus Egyház
Események
templomunkban
Négy
gyermek
kapta meg a keresztség szentségét az első vasárnapi szentmisében.
Név szerint: két Nikolett, Rafael és Viktória. Ugyanekkor két katekument
fogadtunk közösségünkbe: Kocsis Juditot és Soós Ferencet.
Háromhalottunk
volt; Ötvös Ilona, Csapó József és Szabó Ilona.
Már
harmadízben szép ünnepünk az örvendezés (advent 3.) vasárnapja: ezúttal
18 gyermek járult első áldozáshoz: Csoma Gergő, Fekete Tamás, Gyarmati
Ádám, Gyarmati Zoltán, Horváth Kálmán, Horváth László, Kruppa Kinga, Máthé
Nikolett, Molnár Dávid, Molnár Máté, Nagy Dóra, Nagy Krisztián, Nagy Viktória,
Németh István, Pisák Annamária, Sebők Eszter, Sztakhó Csaba és Tegdes Péter.
Kívánjuk,
hogy találjon otthonra szívükben Krisztus egész életük során!
Adventben
minden keddtől péntekig szép számmal jöttek híveinka
Rorate-ra,
s a templomban végeztük a Szállást keres a Szent Család kilencedetis.
Az
idei éjféli misének különös aktualitást ad a csodálatos évforduló:
a hagyomány szerint 1000 karácsonyán kapta a koronát Szent István királyunk
II. Szilveszter pápától. A mise előtt ifjúságunk bemutatja a "Kilián testvér
karácsonya" c. misztériumjátékot.
Ez
évben is lesz közös éneklés református testvéreink énekkarával: nálunk
dec. 23-án, a szentmise után, az István téri templomban 25-én 5 órától.
Hittanos
gyermekeink dec. 27-30. között téli
kirándulásra mennek a Bükkbe.
Életképek
Újra
vannak katekumenjeink
Lassan
mindenki megtanulja ezt a nehéz szót. Mikor megtudtuk, hogy egyházunk fel
kívánja újítani az őskeresztények legendásan szép és eredményes gyakorlatát,
hogy a hozzánk tartozni kívánó felnőttek járjanak be egy hosszú utat megkeresztelkedésükig,
aggódva figyeltük, lesz-e ilyen komoly szándékú, érett döntést vállaló
fiatal. S lám maguk jöttek hozzánk: tavaly hárman, az idén ismét két fiatal:
Kocsis
Judit(a
fentebb bemutatott Margó néni leendő unokamenye, aki májusban nálunk kíván
házasságot kötni görög katolikusnak keresztelt vőlegényével),
és Soós Ferenc, akiről nem is gondolnánk, hogy nemsokára már két
gyermek édesapja lesz... A hittanos ifjúsági csoport szívesen fogadta,
s kezdi megismerni őket.
Az
alábbiakban Ferenc ihletett, szép vallomását idézem (abban
a reményben, hogy Judit is magáénak érzi):"Nem
rég egy barátommal jártam itt szentmisén. Nyitott szívvel fogadtam magamba
az evangélium igéit. Ezen a szentmisén ébredtem rá arra, hogy hálával tartozom
valakinek azért a sok jóért, amivel megajándékozott engem. Mindig kerestem
életem számára valamiféle segítséget, mértéket, igaz iránymutatást is.
De eddig csak tévelyegtem. Rájöttem, hogy valamit kerestem, ahelyett, hogy
valakit kerestem volna: ISTENT.
Tudom,
hogy úton vagyok. A legjobb, legtisztább úton. Napról napra érzem, hogy
egy templom épül bennem. Keresem Istent, hálás vagyok neki, és hiszem azt,
hogy ő is megtalál engem..."
1000
éve velünk és értünk - a Magyar Katolikus Egyház
Bemutatunk
egy családot: A Petrik család
Szükséges
egyáltalán bemutatni őket? Ki nem ismeri akolitusunkat, Jánost, a képviselő
testület liturgia-felelősét, aki vasárnaponként elkezdi a Szent József
imát, és feleségét, a mosolygós Anikót, s mindenekelőtt a három széphangú
lányt, Anitát, Juditot és Andikát, akik szemünk láttára cseperedtek fel.
Épp
azért, mert ismerjük őket, szeretnénk róluk kicsit többet tudni. János
Tokaj hegyaljai születésű, s mint esztergomi ferences diák vált hitét értő
és érző katolikussá. Orvosi pályára készülvén vállalt évről évre segédápolói
munkát a klinikán, s a betegápolást közben úgy megszerette, hogy ezt választotta
hivatásául. Jelenleg főápoló az agysebészeten; s hogy ez milyen testet-lelket
naponta próbára tevő munka, azt csak az tudja, akinek valakije volt már
ott. Talán épp ezt a munkát ellensúlyozza János legkedvesebb itteni tevékenysége:
a gyermekekkel való foglakozás. Nem csak hitoktatás, hanem a ministránsok
felkészítése, a felolvasások rendjének, gyermekprogramoknak megszervezése.
S még arra is szakít időt, hogy kórházba vigye a jó hírt és az Erősek Kenyerét.
Felesége szép ruhákat varr otthon ügyes kézzel, olykor a lányoknak is,
főleg Andikának. Ő még pár éve, leginkább játszani szeretett akár András
atyával is misék után. Ma már a szkólában, a nehéz zsoltároknál is számítani
lehet rá. Mindhárom lány a Svetitsbe jár, Judit 9.-es, Anita az idén már
érettségizik.
S
hogy János sokoldalú tevékenységébe még a cikkírás is belefér, azt a mi
kis újságunkban és a Katolikus Figyelőben is számról számra tapasztalhatjuk.
Egy
a hónap szentjei közül: Szent István diakónus
A
Szentlélek kiáradása után sok feladat hárult az apostolokra, segítőtársakra
volt szükségük, ezért választottak 7 diakónust, köztük Istvánt is, aki
hamar kitűnt hatékony igehirdetésével, Istenszeretetével, hűségével és
becsületességével.
Igehirdetéséért
őt is, mint Jézust, a főtanács elé állították, embereket fogadtak fel,
hogy valljanak ellene, hogy ő egy felbujtó, hitszegő és Istenkáromló. Hasonló
vádakkal illették, mint Jézust, s rajta teljesedik be először Krisztus
ígérete. „Amikor majd a zsinagógákba vagy a hatóságok és a hatalmasságok
elé hurcolnak titeket, ne gondolkodjatok rajta, hogyan védekezzetek és
mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít benneteket
rá, hogy mit kell mondanotok”(ApCsel 12, 11-12).
A
kihallgatáson István az égre emelte szemét és látta a Megváltót Isten jobbján,
s mikor ezt hangosan is kinyilvánította, a tömeg káromlásnak minősítette,
kihurcolták a városból, a kapun át, hogy megkövezzék. Belökték egy gödörbe,
köveket ragadtak, hogy ezzel öljék meg a bátor hitvallót. Itt volt Saul
is, aki egykorú volt Istvánnal, lehettek iskolatársak is. Még egyszer felkiáltott
István: „Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet! Ne ródd fel ezt nekik bűnül!”
Saul
pedig, aki ezeknek tanúja volt, és a megkövezők az ő lába elé tették le
a ruháikat, később, ugyanezen a kapun át indult Damaszkuszba. Akkor, ismét
elhaladva a hely mellett, a szíve valószínűleg gyorsabban kezdett verni,
hiszen hallotta István utolsó imádságát. Damaszkusz még messze volt. Nem
is sejtette, hogy még mielőtt beérne a városba, találkozni fog Azzal, Aki
a vértanú diakónus helyére, belőle formál apostolt, hogy az Evangélium
egyre szélesebb körökben terjedjen a pogányok között.
Augusztusi
római zarándokutunk során elsőként a katakombákba látogattunk, ahol szentmisét
is mondtunk. Igazán itt értettük meg az őskeresztények életét, a fennmaradt
emlékek láttán. Ezek az emberek 2000 évvel ezelőtt életüket is feláldozták,
hogy Jézus mellett tegyenek tanúbizonyságot. István halála kb. Kr. U. 34-ben
lehetett. A katakombai szentmisében, lélekben egyesültünk a megdicsőült-,
a szenvedő- és a küzdő Egyház tagjaival. Megértettük István diakónus imáját,
amely hasonló Jézus utolsó szavaihoz. Megértettük, hogy a vértanúk véréből
született az Egyház, ezért nem véletlen, hogy az első vértanú ünnepe, Jézus
születésnapjának (karácsony) másodnapja.
Szép
gondolat:
Ha
Krisztus ezerszer is megszületik Betlehemben, de benned nem, te attól még
örökre elveszett maradsz. Angelius
Silesius
Gyermekeinknek-
egy kis feladat
A
múlt hónapi szólánc, úgy látszik, nehéznek bizonyult számotokra. (Vagy
a sok év végi esemény közepette megfeledkeztetek róla?) Azért három
jó megoldás született: a három Gyarmati testvéré: Ádámé, Gáboré és Tamásé.
(Természetesen
ők kapják a csokit.) ... Ezúttal csak egy kérdésünk van hozzátok: mi
a legkedvesebb ajándék, amit a Kisjézustól kaptatok?... És ti mit adtatok
neki? (Vigyázz, lelki ajándékokra is gondolunk...)
Elismerés
- Hat
ministráns, szinte minden hajnalimisére eljött. Néha itt ébredtek fel igazán,
de jöttek: Németh Isti, Kiss Miklós, Papp Gábor, Papp Balázs, Berki
Belián és Báránkó Andris.
A
szkólából csak néhányan, és ők se minden nap tudtak korán felkelni. Petrik
Jutka, Andi és Báránkó Niki voltak a legszorgalmasabbak.
Egy
csepp derű -
felnőttnek sem árt
A
misszionárius elkeseredetten vándorol a sivatagban. Egyszer csak látja,
hogy egy oroszlán közeledik feléje. Így fohászkodik: "Uram, add, hogy ez
az oroszlán megtérjen!" És láss csodát, az oroszlán letérdel, keresztet
vet és megszólal: "Édes Jézus légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk..."
Mindenkinek
bensőséges, ragyogó karácsonyt
és
víg, újesztendőt kívánunk!
Viszontlátásra
a harmadik évezredben!
1000 éve velünk és értünk - a Magyar Katolikus Egyház