TÓCÓI HARANGSZÓ
A Szent Család Templomból
4. évfolyam 3. szám - az Úr 2003. évének március havában.
Ünnepnaptár - Gyümölcsoltó Boldogasszony
Az ünnep „hivatalos” neve: Urunk születésének hírül adása, de, mint sok más ünnepünk esetén, itt is közelebb áll hozzánk a népi elnevezés, bár mostanában nem érezzük találónak. Éppen néhány nappal ezelőtt kérdezte tőlem valaki: - Miért hívják ezt az ünnepet gyümölcsoltónak, hiszen nem akkor oltják a gyümölcsfákat? Meglehet – válaszoltam -, de a Szentlélek ekkor oltotta Jézus Krisztust Szűz Mária méhébe. Azóta megtudtam, hogy régebben igenis ekkor oltották a gyümölcsfákat.
De félretéve a tréfát, valóban sok örömet tartogat számunkra ez a nap, különösen egy ilyen hosszú tél után, amikor március idusán még téli kabátban kerülgettük a hófoltokat. Nem tudom, mennyire akar megbolondulni ez a világ, felcserélve az évszakokat, megzavarva az időjósokat, lefagyasztva a télutón megduzzadt rügyeket, megölve az első meleg napokon előbújt bogarakat, de Gyümölcsoltó Boldogasszonykor beköszönt a tavasz. Olyan nincs, hogy nem. 
Amikor valamilyen évforduló kapcsán meglátogatjuk igazán kedves szeretteinket, rokonainkat, mindig elérzékenyülünk azon, hogy – bármennyire is igyekeztünk, bármennyit rohangáltunk ajándékokért - ők sokkal jobban meg tudnak lepni minket, mint mi őket. Elkészítik a kedvenc süteményünket, öreges, penész szagú otthonukat nyaralóvá varázsolják számunkra, és még meg is fiatalodnak a kedvünkért. Így tesz Mária is. Mi próbáljuk elvinni neki a böjt során megtisztult szívünket, lemondásainkat, önmegtartóztatásunkat, de ő már rég vár ránk, és mire megérkezünk hozzá, az egész világot tavaszba borítja nekünk. Kilenc hónap múlva pedig éppen szent este leszedhetjük gyümölcsoltó valódi gyümölcsét.

Egyházmegyénkben a fiatalok számára különösen fontos ez az ünnep, hiszen minden évben ehhez kötődően szervezzük meg egyházmegyei ifjúsági találkozónkat, idén ráadásul jubilálunk, ez lesz a 20. találkozó. Remélhetőleg sokáig emlékezetes marad.Almási Gábor

Események templomunkban

A hónap első vasárnapján egygyermek, Nóra - részesült a keresztségszentségében. 

Ugyanezen a vasárnapon a közösség befogadta a katekumeneket, akik majd húsvétkor lesznek közösségünk teljes jogú tagjai. Addig is kísérjük őket imáinkkal!

A ministránsok köre is bővült három Gyarmati testvérrel: Tamással, Zoltánnal és Ádámmal.

Az idei nagyböjtben is (április 3-5) lesz lelkigyakorlat templomunkban, amelyet Linzenbold József atya fog vezetni. 

Minden pénteken fél 6-tól keresztúti ájtatosságra várjuk a testvéreket!

Hajdúsámsonban a vasárnap misék előtt végzik a keresztutat. A tavasz megjöttével folytatódik a sámsoni templom felújítása.

Ketten a katekumenek közül

Győrfiné Hovancsek Tünde és Szendi Csaba hasonló indíttatástól vezérelve szánták el magukat, hogy szentségekkel megerősítve gyakorolják katolikus hitüket: karácsony előtt volt elsőáldozó mindkettőjük nagyobbik gyermeke. Mindkettőjüket megkeresztelték gyermekkorukban, de a többi szentség valahogy elmaradt. Most, a felkészülés során, felnőtt fejjel ismerkednek egyre közelebbről Istennel. 
Tünde Ózdon születetett, a Zeneművészeti főiskolát végezte Debrecenben, a Kodály Kórus énekese. Két kislány édesanyja. „Sokáig nem jártam templomba – mondja -, de tudtam, hogy rá kell szánnom magam... Lányomat, Juditot nagyon mélyen megérintette az elsőáldozás. Látva az ő boldogságát, eldöntöttem, hogy én is részesülni akarok ebben. Azóta járok hittanra és misékre rendszeresen, és ez fontos része lett életemnek. Örülök, hogy megismertem az itt élő közösséget, és úgy érzem, már én is ide tartozom. Kedvesek hozzám és egymáshoz is. Derű és nyugalom árad róluk, ami, úgy hiszem, Isten szeretetét tükrözi!”... Tünde – mindannyiunk örömére – leányával együtt máris bekapcsolódott a szkóla munkájába.
Csaba gyermekkorában Szentpéterfán nagyanyjával és szüleivel járt templomba, ám amikor a család visszaköltözött Sárándra, ott már csak református közösség volt. Közben katonatiszti pályára lépett, ahol a 90-es évekig szó sem lehetett vallásgyakorlásról. Megnősült: felesége Erzsike fő levéltáros a megyei levéltárban. Két gyermekük született: Zolika 12 éves, Nórika első osztályos. A vallásgyakorlás velük kapcsolatban került előtérbe: megbeszélték, milyen neveltetést adjanak nekik, (s bár Erzsike református) a Svetits mellett döntöttek. Persze jól tudják, hogy ez csak szülői példamutatással hiteles, így aztán családostul elkezdtek a mi templomunkba járni, s egyre jobban kötődnek hozzánk. Bölcsesség, derű, megbocsátás – ezt tapasztalja Csaba az atyákban. Nem csak itt tanul a hittan órákon, hanem tisztként is, mert megmaradt a pályán. Volt főnökében, Gnandt Józsefben pedig olyan kezesre talált, aki magas mércének is megfelel. 
Kísérjük őket (s társaikat, is akiket később fogok bemutatni) figyelmes szeretettel és imádsággal!

 

Miért szeret ebbe a templomba járni?

Kispál Ritát, a kedves, mosolygós lányt, akit mindannyian jól ismerhetünk a Szent Anna könyvesboltból, és barátját, Gál Álmost kérdeztem meg arról, miért szeretnek a mi templomunkba járni. Kicsit döcögősen indult a beszélgetésünk, de aztán annyira fellelkesültek, hogy alig bírtam lejegyezni a sok szép gondolatot. Álmos válasza különösen érdekelt, hiszen ő neoprotestánsnak vallja magát, és így hamarabb felfigyel olyan dolgokra is, amelyek nekünk teljesen megszokottak, és csak átsiklunk fölöttük. Érdekes módon Álmos első látásra túlontúl modernek és ridegnek találta a templomot, mint mondja, biztosan azért, mert Erdély kis falusi templomai nőttek a szívéhez, és ezekhez képest a Szent Család túlontúl nagy és újszerű. Később viszont, amikor már nem csak a templom külsejét szemlélte, egészen feloldódott köztünk. Mint mondja, ismeretlenül is észre lehet venni, hogy közösség vagyunk, érdekes programokat szervezünk, az emberek pedig egymás felé fordulnak. Kedves szokásnak tartja, hogy a Szent Család kilenced során mindig más családnál „alszik” a Szent Család szobor. Álmos szerint kedves imacsoportjaink vannak, és tetszik neki, hogy a miséken sokan olvasnak fel Szentírási részeket, nem csak az atyák. A gitáros gyermekmisék légköre is közel áll hozzá. Azt pedig külön kérte, hogy négyszeresen is emeljem ki, mennyire megfogta az oltár feletti dombormű, amely az élő Jézust ábrázolja. 
Rita elmesélte, hogy korábban falun lakott, ahol nem mindig értette, amit a 80 éves plébános mondott, de András és János atya prédikációi tetszenek neki. Ráadásul a falusi kántoruk három ujjal játszott az orgonán… Legjobban azonban annak örül, hogy nálunk reggel van a mise. Náluk mindig délben kezdődött, és sem előtte, sem utána nem lehetett már semmit csinálni, elment az egész nap. Emiatt sokat morgolódott. A Szent Család ráadásul közel van a lakásához, hamar odaér, nem kell rohannia, és ebben a templomban mindig igazi istentiszteleten vehet részt, az énekek, és a mise cselekményei mindig hozzásegítik, hogy egy órát végigimádkozzon. 
Bemutatunk egy családot: A Bárány család
Ezt a kedves, szerény családot nemrég ismertem meg, mióta András, a családfő elfogadta meghívásunkat a kórusba, s azóta a basszus szólam lelkes tagja. A házaspár Újfehértóról került Debrecenbe, a Tócóskertbe 1996-ban. Felesége, Erzsébet görög katolikus, ezért, míg a mi templomunk fel nem épült, az Attila téri templomba járt a család. Mindkettőjük idős édesanyja otthon él Újfehértón, édesapjuk már meghalt. Az ottani kevés földet ők művelik, a zöldséget és gyümölcsöt András árulja nappalonként a Csapó utcai piacon. Éjjelente pediggépi-takarítóként dolgozik a Kazinczy Általános Iskolában. Felesége ugyanitt, de ő nappal, két műszakban. (Szakmájuk autószerelő illetve papírfeldolgozó.)

Három fiúgyermekük közül kettő már családot alapított. A legnagyobb, András és felesége volt az első pár, akik ebben a templomban kötöttek házasságot. Tavaly áprilisban született ikerpár gyermekük: két kislány. Bandi lakatos-hegesztő szakmunkás. Középső fiuk, Ferenc szintén itt esküdött, már nekik is van egy kisfiuk, most született januárban. Április első vasárnapján fogják keresztelni. Feri munkája révén az alapozástól az utolsó simításigkövethette a család a templom épülését, ő ugyanis kőművesként végig itt dolgozott. Ezért is nagyon kedves nekik a Szent Család templom.

Hadd szóljunk végül a legkisebb fiúról, Tamásról, aki érkezésével örömet, fiatalságot varázsolt szülei életébe: ő ugyanis még csak 7. osztályos, a Vörösmarty Általános Iskolába jár. Képzőművészeti középiskolában szeretne tovább tanulni grafika és festészet szakon, hobbija a rajzolás és a floorball. Itt a templomban a ministránsok között láthatjuk. 

Egy a hónap szentjei közül: Szent Perpetua és Felicitas

Perpetua és Felicitas, e két fiatal vértanú asszony, a halálig tartó testvéri összetartozás ragyogó példaképét tárja elénk. Ez a magatartás valóság volt az első századok fiatal Egyházában. Az Úr szavainak: ,,Ti mindnyájan testvérek vagytok'' (Mt 23,8) megfelelően a keresztények kezdettől fogva ebben az egészen új és mély értelemben alkalmazták magukra a testvériség fogalmát. 
Perpetua, a Karthagó környékén élő fiatal patríciusfeleség Felicitasszal, a rabszolganővel együtt hitjelölt volt a keresztények közösségében, melyet általános megvetés övezett. Elfogták őket. Perpetua még szoptatta első gyermekét, Felicitas pedig közvetlenül szülés előtt állt. Saturus, a felkészítő hitoktatójuk, mihelyt értesült a rá bízott hittanulók elfogatásáról, önként jelentkezett, hogy védencei mellett állhasson. 
Hosszú, felőrlő fogság után egy napon ,,hirtelen a reggeli mellől hurcolták kihallgatásra őket „a város fórumára”. Váratlanul ismét föltűnt Perpetua apja. Magával hozta Perpetua gyermekét is, és megpróbálta leráncigálni Perpetuát az emelvényről e szavakkal: ,,Szánd meg a fiadat!'' Hilarius helytartó, aki a kihallgatást vezette, szintén így beszélt: ,,Légy tekintettel atyád ősz fejére! Kíméld kisfiadat! Áldozz a császár üdvére!''Perpetua azonban kurtán válaszolt: ,,Nem!''Amikor a helytartó látta Perpetua határozottságát, még föltette a szokásos kérdést: ,,Keresztény vagy?'' ,,Igen - válaszolta -, keresztény vagyok.'' Rögtön el is hangzott az ítélet, mely ,,az állatok elé'' küldte a hitvallókat. 
Szép gondolat:

Isten úgy össze tud fonódni a hétköznapi eseményekkel, hogy csodává lehetnek általa.(Paul Müller)

Gyermekeinknek- egy kis feladat


Múlt havi nyerteseink: Aradi Aliz, Aradi Zsanett és Szilágyi Norbi
Rejtvény: A bal felső sarokból kiindulva (bizonyos sakklépésben) egy 13 karakteres szót kapsz.

Egy csepp derű - felnőttnek sem árt

Ki mondta a magyar irodalomban először, hogy „Asszony kell a házhoz!”?

- Kőműves Kelemen.