A Szent Család Templomból 4. évfolyam 4. szám - az Úr 2003. évének április havában. |
Ünnepnaptár
- Nagypéntek és Húsvét
„Mi
pedig dicsekedjünk a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében, benne van a
mi üdvünk, életünk és feltámadásunk.” – Legnagyobb keresztény ünnepeink
titka előtt döbbenten áll az emberi értelem. Évente újra meg újra átéljük,
sőt – ha akarjuk és megtehetjük – naponta minden szentmisében: „Halálodat
hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.”
Belegondolunk-e ezeknek a mondatoknak az ellentéteket egységbe fogó dialektikájába?
Az utóbbi években szerencsére közülünk, katolikusok közül is egyre többen
kapcsolódnak be a nagyhét szent három napjának csodálatos liturgiájába
a Szent Anna Székesegyház olajszentelő szentmiséjétől kezdve a szombat
éjszakába nyúló feltámadási körmenetig.A
harangok és az orgona elnémulása, az utolsó vacsorára való emlékezés, Jeremiás
szavait idéző lamentáció, a szent kereszt felmagasztalása, a tűzszenteléssel
kezdődő fény misztériuma, az Exsultethúsvéti
gyertyát ünneplő bensőséges ragyogása, az Ószövetség olvasmányai, az erre
készülő felnőttek befogadása a szentségek által, s végül a felcsendülő
alleluja: milyen gazdaggá tehet bennünket, ha bármelyik megérinti lelkünket.
Szinte észrevétlenül beavatódunk a megváltás szent misztériumába, s megtapasztaljuk,
milyen jó megváltott embernek lenni...
Események
templomunkban
Ebben
a hónapbankét gyermek kapta
meg a keresztségszentségét,
név szerint: Ferenc és Dorina.
Katekumenjeink
közül hárman kapták meg a keresztség és a bérmálás szentségét, s mind az
öten most lettek első áldozók. Isten tartsa meg őket közöttünk kegyelemben!
Múlt
hónap óta hét temetés is volt.
Bemutatunk
egy családot: A
Guteman család
Könnyű
őket felismerni: nem csakazért mert
a Több Kultúrájú Családok Egyesületébe tartoznak, hanem az édesanyával
együtt templomba járó 5 gyermekről is. Gutemáné dr. Némeczki Margit
először szabadkozik: ők görög katolikusok, de mivel igazán gyakran járnak
a mi szentmisénkre, vállalja a beszélgetést. Férje, Temesgen Gutema
etióp származású, eredetileg kopt keresztény, de a missziós iskolában áttért
evangélikusnak. Úgy kerültek össze, hogy Margó segített magyarul tanulni
az építész hallgató fiatalembernek, s utolsó éves korukban össze is házasodtak.
A hajdúdorogi szülők eleinte idegenkedtek, de lassan ők is megszerették
a szelíd természetű, jólelkű férfit, s „Tamás” később már politizált is
apósával. Egyébként az orvosi egyetem Műszaki Osztályán dolgozik, felesége
pedig biológus az Ökológiai Tanszéken. „A mienkéhez hasonló házasságokat
az Istenbe vetett hit élteti.” – ezt tapasztalja a fentebb említett egyesületben,
ahol titkárnő, itt ki-ki sokat mesél a saját országáról, szokásairól.
Jöttek
sorban a gyerekek (a három nagyobb 1,5-1,5 év különbséggel – nem volt
könnyű időszak!): Gabriella már 19 éves, a budapesti Műszaki
Egyetemre készül, építész szeretne lenni mint az édesapja. Mind a Kossuth
Gyakorlóba járnak. Emánuel 17 éves. Nevét tudatosan kapta, mivel
az ő születésekor valóban úgy érezték: „Velünk az Isten!” (első kisfiuk
ugyanis csak pár napig élt). Veronika Chautu 15, Dávid Gammatchis
12 éves, Dániel Hunduma pedig még csak 7 (őt 42 évesen szülte
az édesanya). A kisebbeknek már lehetett idegen keresztneveket is adni,
ezért van kettős nevük. Egyébként még nem voltak Etiópiában, a nyelvet
sem tudják (apjuk anyanyelve egy ritka nyelvjárás, mostanában vezették
be az írását), de angolul jól tudnak, Gabinak már felsőfokú nyelvvizsgája
van. Mind jó tanulók: Pepe (Emánuel) fizika versenyekre jár, Dávid
matematikából ügyes. A nagyobbak segítenek a kisebbeknek a tanulásban (kivéve
Danikát, aki most lesz elsős). Szabadidejükben – ami kevés van – sportolnak,
számítógépeznek (Veronika szeret táncolni), s a „férfiak” a dorogi
kertben segítenek. Mind jártak hittanra is. Szívesen megismerkednének édesapjuk
hazájával, s készülnek, hogy majd egyszer eljutnak Etiópiába.
Sokat
és hosszan böjtölt, egyre kevesebbet evett. Elegendő táplálék volt számára
az Oltáriszentség vétele. Misztikus szent volt.
Sok
szegényt gondozott, adakozott még a követelődző szegényeknek is, még az
erőszakosaknak is. Emberszerető türelme mérhetetlen volt. Mikor egyszer
panaszosan imádkozott az őt ért igazságtalanságok miatt, látomása volt.
Krisztus két koronát kínált neki. Gyémántos aranykoronát és egy töviskoronát.
Válasszon! Az egyiket itt viselheti a földön, a másikat az örök életben.
Ő a tövisest választotta. Többé nem lázadozott.
Sokak
kérték tanácsát, segítségét. Sokakkal levelezett. Leveleit nem maga írta,
hanem tollba mondta. Híre nagy volt még távoli vidékeken is. Az 1374-es
pestisjárvány során áldozatos szeretetet tanúsított, csodák vették körül,
látnoki képességei, nagy ereje, amivel még nagy bűnösöket is meg tudott
téríteni, egész Európában híressé tette. 1376-ban Avignonba is elment,
rábeszélte XI. Gergely pápát, hogy Rómába visszatérjen. Alapított kolostort,
pestises betegeket ápolt benne. Szeretett volna segíteni a nagy nyugati
egyházszakadás elkerülésében, Rómába utazott ugyan, de a veszedelmet nem
tudta megakadályozni: megbetegedett, és 1380. április 29-én harminchárom
éves korában elhunyt. Holtteste Rómában nyugszik, a Santa Maria sopra Minerva
templomban.
Élete
végén az a kitüntetés érte, hogy megkapta Jézus szenvedésének sebhelyeit.
Csaknem négyszáz levelet írt híres emberekhez, a kegyelmi életről pedig
egy könyvet. 1461-ben szentté avatta II. Piusz pápa, VI. Pál pápa pedig
a II. Vatikáni zsinat után az egyházdoktorok közé iktatta 1970-ben.
Szép
gondolat:Keresztúry
Dezső: vigasztaló
Van
úgy, hogy elnémul, megálls jövő gyötrelmek
alszanak,
az
ember; vár, borzong, alél:míg konokul
halad az év,
a
szívéből térdébe száll,
s
szivárog csendesen a vérs vajúdva
újul életünk,
mint
tojásról lehull a héj:
a
sebből, melyben megszakadtböjtből
húsvét felé megyünk:
munkák,
napok gyökere ég,akit megöltek, újra
él.
Gyermekeinknek-
egy kis feladat
Egy
csepp derű -
felnőttnek sem árt
Éjjel
kopognak a mennyország ajtaján. Szent Péter felriad álmából: Mi az? – kérdi
zavartan. – Ejnye fiam, nem mi az, hanem ki az! – felel a
kívülálló. – Szent Isten, már megint egy tanárnő! – nyugtázza a tényt Péter.