TÓCÓI HARANGSZÓ A Szent Család Templomból 4. évfolyam 5. szám - az Úr 2003. évének május havában.

Ünnepnaptár - Várjuk a Szentlelket

„Benne élünk, mozgunk és vagyunk...” Érzékeljük ezt a mindennapokban? Akkor is, amikor bokros teendőink közepette úgyszólván azt is elfelejtjük, hogy keresztények, azaz Krisztus követői vagyunk? Hányszor megfogadjuk magunkban (különösen, mivel a prédikációban is nap mint nap halljuk a buzdítást), hogy életünkkel tesszük vonzóvá mások számára, milyen jó a keresztények nagy családjába tartozni, aztán valahogy mégsem sikerül... Elcsüggedünk, mint az apostolok, miután elváltak Jézustól. Csodára várunk: hogy egyszer csak mi is megvilágosodunk, ha nem is jelennek meg lángnyelvek a fejünk fölött, de valahogy minden tiszta, egyszerű, áttetsző lesz, s Krisztusba kapaszkodva úgy járunk-kelünk a világban, „hogy kőbe se ütjük lábunkat.” 

Minden évben van pünkösd, hogy megtapasztalhassuk a Szentlelket. Menjünk el, ha tudunk, a csíksomlyói búcsúra, a legendás magyar találkozóra. Nekem a minap – hétköznapi csoda volt ez - megadatott a kegytemplomba eljutni. Teljesen üres volt, hasonlóan a domboldalhoz, de most már könnyebb lesz elképzelni, mekkora tér telik meg nemsokára Lélek-váró magyarokkal! A Szentlélek gyűjt itt egybe bennünket.Mennyi erőt lehet meríteni belőle!

Események templomunkban

Emlékezetes keresztelő szentmise volt templomunkban május első vasárnapján:öt gyermek kapta meg a keresztség szentségét, név szerint:Dorina, Petra, Szebasztián, Vilmos és Zoltán.

Május első napjaiban – némi átcsoportosítással – négy pihenőnap örvendeztetett meg bennünket, amelyeket mind fiataljaink, mind néhány felnőtt házaspár arra használt, hogy egy vidám táborban gyűjtsenek erőt a további munkához. 

Még tartanak a loretói litániák (minden este ? 6-tól): azokat is szeretettel várjuk, akik most kapcsolódnak be.

A katolikus közösségeket összefogó szervezet, a Háló találkozót rendezett Debrecenben a működő kisközösségek képviselői számára amelyen templomunk közösségei is bemutatkoztak.

Templomunkból autóbuszos zarándoklat indul Csíksomlyóra a pünkösdi búcsúra. Részletes információta templomban Kind Imrétől lehet kérni.

Ízelítő a nyárból

Hittanos fiatalok, május 1-4-ig, egy felejthetetlen hétvégét töltöttünk János atya vezetésével Tiszadadán. Hála Istennek, az időjárás mindig alkalmas volt egy kis környékbeli kirándulásra. Érkezésünk napján bográcsoztunk egy arborétumban (gulyást főztünk és volt, aki villával evett, volt, aki pohárbólJ), lementünk a Tisza partra, „csónakáztunk”, sétáltunk a faluban, fociztunk (még helybeliek is beálltak játszani). Másnap erdőkön, szántókon át elgyalogoltunk Tiszadobra, ahol az Andrássy kastély melletti Tisza parton szalonnát sütöttünk, majd a kertben – amit egy embermagasságú bokrokból kialakított labirintusrendszer alkotott – bújócskáztunk, és közben jókat nevettünk. Az úton kántorunk (N. Kati) gitározott mi meg énekeltünk. Szombaton elmentünk Tokajba (szinte végig gyalog), megkóstoltuk a híres tokaji borokat, fagyiztunk a Tisza parton, végül visszamentünk Dadára. Este még számháborúztunk és bújócskáztunk egyet a faluban. Sajnos azonban hamar elérkezett a búcsú ideje és már indult is a vonat Debrecenbe, amelyet a káplánunk hamarosan utolért kocsijával (Isten így is vigyázott ránk). Elmaradhatatlanok voltak a napi közös szentmisék, és a napi zsolozsma (Laudes és Vesperás). Végeredményében jól sikerült ez az együttlét, bár azért van még mit tanulnia az ifjoncoknak! KÖSZÖNJÜK! JKirály Anna

Miért szeret ebbe a templomba járni?

Dombi Józsefné (Erzsébet) már fél 6-ra megérkezik a májusi litániára. Először szabadkozik, majd mosolyogva elfogadja a kérdést: „Most már tudom, mért jöttem korábban... A család Bács-Kiskun megyei, csak én élek a Tiszától keletre. No meg a három unokám is. Egy nagy család szétszóródik az országban. Ha tehetem, rendszeresen ide járok, szeretem a májusi, de az októberi szertatásokat is (már nyugdíjas vagyok, előtte az Egészségügyi Szakiskolában tanítottam). Családszerető vagyok, s ez erre a nagy családra fokozottan érvényes.Szépek az ünnepek „lélektől lélekig” szól a szentbeszéd, mind a „nagy” mind a „kis” Fodor atya jól vezeti az embereket, meggyőződésem, hogy ezért is telik meg a templom egyre jobban.” Végül – elegáns fekete-fehér öltözetét megcsodálva – megkérdezem: „Talán valami ünnepi alkalma van ma?” „Egyaránt fontos a külső és a belső harmónia. Nekem is jólesik látni a szépen felöltözött, örömtől sugárzó embereket. Például a minap a gyermekek ballagásán... Majd elfelejtem: mégis van alkalom: Ma van ugyanis a születésnapom. Hát nem nagyszerű dolog, ha valaki Mózes napján született?

Bemutatunk egy családot: A Bakó család

Bakóék kisebbik lányát, Krisztit az idei farsangi bál nyitótáncának táncpróbáin ismertem meg, a nővérét, Ilit pedig a hittanosok tiszadadai kirándulásán, de sajnos csak néhány szót tudtam velük váltani, ezért is örültem, hogy beleegyeznek abba, hogy bemutassam őket és szüleiket.

A szülők római katolikusok. Az édesapa, Bakó Sándor, gépkocsivezetőként dolgozik, az édesanya, Ilona, pedig egy KFT-nél adóügyi előadó. Mindketten más településről érkeztek. Sándor Hajdúdorogról, Ilona pedig Fülöpről. 1975-ben, a házasságkötésük után költöztek Debrecenbe, először a Szent Anna templomba kezdtek járni. 1985-ben megszületett első lányuk, Ilona majd 1988-ban második gyermekük, Kriszti. Amikor a lányok általános iskolások lettek, a család „átszokott” a Szent Lászlóba, mivel a kicsik ide jártak hittanra, így első áldozók is ebben a templomban voltak. 

A család 1982-ben költözött a Tócóskertbe, és ha erre lehetőségük volt, az itteni kápolnába is eljártak misére. Mióta megépült a templomunk, ők is igazi „szentcsaládosok”. A gyerekek már itt is bérmálkoztak. Kriszti azóta is ide jár a hetedikesek és nyolcadikosok hittanára, ő ugyanis a Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolájában nyolcadikos. Ilona pedig a Kossuth Gimnázium 11-edikes tanulója. A lányok kicsit zárkózottnak tűnnek, pedig szeretnek kirándulni, biciklizni, és táncolni, Kriszti Sámsonba is gyakran kijár misékre. Segítsünk nekik, hogy jobban fel tudjanak oldódni közöttünk! Almási Gábor

Egy a hónap szentjei közül: Boldog Gizella

Bajorországban, Regensburgban született a 980-as évek elején, Veszekedő (Civódó) Henrik bajor herceg-fejedelem lányaként. Kiváló nevelésben részesült, a család lelki vezetője Szent Wolfgang (Farkas) püspök volt. Testvérei közül II. Henrik tette naggyá az uralkodóházat, Brúnó regensburgi püspök volt, Brigitta nővére pedig a regensburgi kolostor főnöknője. 

Gizella Regensburg után Gandersheimben tanult tovább. Kitűnően megtanult latinul. 996-ban a magyar Géza fejedelem megkérte fia, István herceg számára Gizella kezét. Gizellának más álmai voltak ugyan, de engedve a rábeszélésnek, végül is igent mondott. István herceget meghívták Bajorországba, itt találkozott először Gizellával. Scheyern várában a német császári család jelenlétében világra szóló menyegzőt tartottak. Gizella ezután népes kísérettel (lovagok, papok, mesteremberek) a magyar fejedelmi udvarba, Esztergomba költözött, és 1000-ben, Géza halála után István is megkapta a magyar koronát és Gizella is királynévá lett koronázva. 

Egész életét a királyi család szolgálatára szentelte. Veszprém városát, királynéi városát felfejlesztette. Sajnos nem tudjuk, hogy hány gyermeket szült, de mindegyiket kiváló nevelésben részesítette. Erre Szent Imre példája is ékes bizonyíték. Veszprémben női szerzetes kolostort alapított. Egyházi felszereléseket készítettek. A koronázási paláston, valamint a XVIII. János pápának ajándékozott miseruhán valószínűleg személyesen is dolgozott.

István halála után az utódok nem sokra becsülték az özvegy királynét, előbb Veszprémben tartották fogva, és csak III. Henrik seregei tudták 1045-ben az országból kiszabadítani. Passauban élt ezután, és állítólag 1060-ban (más forrás szerint 115 éves korában, tehát 1110-ben) halt meg. Hazai hagyomány úgy tudja, hogy Veszprémben hunyt el. Halála után nemsokára már szentként tisztelték, hivatalosan 1911-ben avatták boldoggá. Passaui sírja a magyarok zarándokhelye.

Példája:

Ha több hivatást is felismersz magadban, a magasabbrendűt válaszd!

Szép gondolat:Kiss Ernő: Egyedül

A fák féllábon állnak, mintLankadt violák illata jár át.

a gólyák.S felettem ujjnyi

A csend olyan mint egy mozdulatlanfellegcsík jelzi vágyaim határát

üveggolyó: csak hozzá kell nyúlni,Előveszem szívemet, mint más a pipáját.

hogy elguruljon.Jó volna meggyújtani, de tüzet nem kapok,

A réten a boglyákhacsak az Isten ide nem nyújtja

elejtett gomolyagok.parazsát: a napot!

Olyan egyedül vagyok!

Gyermekeinknek- egy kis feladat

Múlt havi megfejtés: Virágvasárnapi körmenet. Nyerteseink: Aradi Aliz, Fegyveres Viktória, Zsákai Máté

Új feladványunk: Találd meg, hogy melyik szóhoz, melyik személy tartozik!

1. Fáramászás; 2. Kakas; 3. Jászol; 4. Teveszőr; 5. Ábrahám kebele; 6. Jákob kútja; 7. Éjszakai újjászületés; 8. Örökség; 9. Árulás; 10. Megtámadott ember

a. Jézus; b. Nikodémus; c. Szamariai asszony; d. Zakeus; e. Szamaritánus;

f. Tékozló fiú; g. Keresztelő János; h. Péter apostol; i. Júdás apostol; j. Lázár 

Ministráns versenyen voltunk

Nagy izgalommal vártuk már a Nyíregyházán megrendezésre kerülő ministráns versenyt, amit az egyházmegye tíz éves évfordulójára rendeztek. Mindenki szorgalmasan készült Szent Lukács evangéliumából, és egy lapon Petrik János bácsitól segítő kérdéseket is kaptunk.

Nagyon sokan jöttek el az egyházmegyéből a versenyre, (amely május 3-án volt) összesen 92-en! Tőlünk 5 ministráns vett részt, név szerint: Báránkó András, Bárány Tamás, Kiss Miklós, Szászi András és Németh István 

A résztvevőket korosztályonként osztották be: 9-12 évesig, 13-15 évesig és 16-25 éves korig. Írásban mértük össze tudásunkat, amiben az evangéliumi részek mellett liturgiai kérdések is helyet kaptak. 

Délben közös szentmisénk volt, amit a Püspök Atya tartott, ezután ebédeltünk. Nagyon nagy élmény volt a díjkiosztó: Szászi András és Németh Isti az eredményes szerepléséért részt vehet a nyáron Linzben megrendezésre kerülő nemzetközi ministráns táborban.

Nagyon köszönjük, hogy János bácsi felkészített és elkísért minket a versenyre!

Németh István, ministráns

Egy csepp derű - felnőttnek sem árt

Egy hölgy bemegy a könyvesboltba: -Kérem a „Férfiak a házimunkában” c. könyvet! – 

Mire az eladó: - Meséskönyveket, sajnos, nem tartunk...