TÓCÓI HARANGSZÓ
A Szent Család Templomból
4. évfolyam 8. szám - az Úr 2003. évének augusztus havában.

Ünnepnaptár - Szent István királyra emlékezünk

Országunk legnagyobb ünnepe augusztus 20-a. Vajon így tudja-e, így ünnepli-e ezt első szent királyunk mai öröksége?! Mint tanárnak mindig fájdalmas megélnem, hogy az iskoláskorú fiatalok vakációjuk utolsó gondtalan csúcspontján kevésbé figyelnek a komoly tartalomra, szeptember elsejére pedig már szertefoszlik az ünnep varázsa. Sőt a felnőtteknek is túl sokáig volt „az alkotmány” és az „új kenyér” ünnepe; vajon a látványos rendezvények, ilyen-olyan karneválok, tűzijátékok mögött felsejlik-e az igazi tartalom? Vagy jól van ez így: érezze jól magát egy rövid forró nap erejéig öreg és fiatal, hisz akkor lesznek könnyebbek a hétköznapok, az iskolaév, ha megmutattuk országnak-világnak, hogy tudunk ünnepelni, s jól érezzük magunkat abban az országban, amelyet őseink szereztek és védelmeztek? Vajon büszkén vagy gondterhelten figyeli „árva maradékit” a szent király az örök hazából?

A legjobb ünnepi beszédek, szónoklatok egy-egy mondatára remélhetőleg még egy pohár hűsítő ital mellől is fel-felkapják fejüket az emberek, s elgondolkoznak: ezer év távlatából is milyen aktuálisak, frissek István király tettei, gondolatai, intelmei. Mi, katolikusok pedig őszinte szívvel térdeljünk hazánkért Isten elébe, hogy szent magyarjaink érdeme miatt jóságával fedje el bűneink rútságát – mint azt első szent királyunk ünnepén lelkesen énekeltük. S bizakodjunk „jó kedvvel, bőséggel” megáldott „víg esztendőben”, hisz „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.”

Események templomunkban

Ebben a nyári hónapban három gyermek kapta meg a keresztségszentségétNév szerint: Ádám, Gréta és Ditta.

Három esküvő is volt, kettő a megújult sámsoni templomban, egy pedig - Németh Katalin és Almási Gábor nászmisés esküvője a Szent Család templomban.

A Szent Mónika Közösség képviselői augusztus 23-án Budapestre utaznak az országos, központi szervezésű találkozóra.

Augusztus 31-én a vasárnapi „Veni Sancte”-vel meghívjuk a Szentlelket az újabb iskolaévhez. A vidám, élményekben gazdag vakációért hálát adva kérjük a Szentlélek segítségét gyermekeink, fiataljaink számára, s azt, hogy minél többen érezzék fontosnak, hogy „világi tanulmányaikban előre haladva” lelkiekben is gyarapodjanak. Ehhez a gyarapodáshoz segítséget is szeretnénk nyújtani a hitoktatással. Ezúton is kérjük a szülőket, hogy az új iskolai évben bíztassák gyermekeiket a hitoktatáson való részvételre. Az óvodás és iskolás hittanórák rendjét szeptember első hetében igyekszünk megszervezni, az időpontokat hirdetjük és az iskolák hirdetőtábláin is kifüggesztjük. A templomi hittanokat pedig szeptember 2-án megkezdjük. Kedden 16-órától ovis-, 16⁴⁵-től 5-6. osztályos-, 18⁴⁵-től 8. osztályos-, szerdán esti mise után ifjúsági hittanórák lesznek.

Szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján este 6 órakor püspök atya felszenteli a hajdúsámsoni templom új oltárát és megáldja a Kőszeghy Attila tervei szerint kívül belül megújult templomot és hittantermet. A plébániánkhoz tartozó egyházközség várja, hogy osztozzunk örömükben.

Újra itt van Németh János atya!

Régi-új ismerősünket, Németh János atyát kérdeztem arról, milyen érzésekkel jött vissza – immár papként – a mi kis plébániánkra.

- A püspök atya helyezett ide – kezdte a beszélgetést tréfásan az atya. De amikor komolyabbra fordult a szó, azt is elmesélte, hogy milyen kedves emlékekkel ment el tőlünk diakónusként; amikor kiderült, hogy ide helyezik, rögtön ezek az emlékek jutottak az eszébe. Igaz, sajnálja, hogy ott kellett hagynia előző helyét és a polgári közösséget, akik nagyon megszerették, de tettre készen, új tervekkel jött közénk. Úgy érzi, legfontosabb feladata a közösséggé nevelés, és megértetni mindenkivel, hogy egy közösségben nincs helye a viszálykodásnak. Éppen ezért igyekszik mindenkivel egyaránt jó viszonyt fenntartani. András atyával is remekül kijönnek, kölcsönösen megbíznak egymásban. János szerint ez nem is lehet másként.

Az is kihívást jelent új káplánunknak, hogy szeptembertől a Szent József gimnáziumban fog hittant tanítani. Igaz, hogy általános iskolás korú fiataloknak már tartott hittanórákat, de egy gimnáziumi osztály merőben más. A tanítás ráadásul az ideje nagy részét le fogja kötni.

Az egyik „hétköznapi” miséje után János atya elmesélt egy tréfás történetet egy egyházi méltóságról, aki a mennybe ment, és ott ritka vendégként üdvözölték. A történet után megkérte közösségünk tagjait, hogy imádkozzunk érte, hiszen egyáltalán nem könnyű egy pap élete. Kérek mindenkit, hogy hallgassuk meg ezt a kérést, és imádkozzunk papjainkért, hogy el tudják végezni azt a feladatot, amit Jézus Krisztus bízott rájuk. Almási Gábor

Miért szeret ebbe a templomba járni?

Ezúttal Magdikát (Németh Lajosnét) kérdeztem meg. Régi kedves ismerősöm ő is még az énekkarból és az első máriapócsi búcsúról. „Mikor a Burgundia utcáról ide költöztünk – kezdi a történetet -, Lőrinc atyának a Szent Annán megemlítettem, hogy nehéz ilyen messziről bejárni. Ő azonnal felhívta a figyelmemet a lakótelepen megbúvó kápolnára, amelyet – Elvira segítségével – meg is találtam. István atya járt ki akkor misézni, akit még Hatvanban is meglátogattam, mikor oda került. (Most Székesfehérváron van a papi otthonban.) Eleinte bizony hitetlenkedtem, hogy templom épül itt azon a „szemétdombon”, annál boldogabb voltam, mikor tényleg felépült. Időközben megalakult a kórus is, sok idős énekelt benne, de jó volt, s az is jó, hogy fiataloknak adhattuk át a helyet... Egyre több emberrel megismerkedtem, beléptem a Kamilliánus Családba, s nagy lelki megnyugvás számomra, ha el tudok menni a templomba és találkozom velük. Különösen mióta a férjem meghalt (épp holnap, augusztus 21-én lesz egy éve), s magam is sokat betegeskedem. Jól esik, hogy felhívnak az ismerőseim. Az épülő Szent Erzsébet Otthonban én is helyet kaptam, talán már október 1-től oda költözöm. Ott is lesz kápolna, de azért – ha erőm engedi – gyakran el-el szeretnék majd ide látogatni, az itteniekkel találkozni. És természetesen, magam is örömmel fogadom, ha az itteniek közül meglátogat valaki az Otthonban, ahol többen is leszünk ebből a közösségből.”

Bemutatunk egy családot: A Sebők család

A család hölgytagjai (az édesanya két, egymásra igen hasonlító kislányával) rendszeresen ott ülnek vasárnapokon a bal oldali padsor közepe táján; az édesapa, József református, de kiskoruk óta buzdítja a gyerekeket templomba járásra. Az édesanyának, Annának természetes a vallásgyakorlat: családja a katolikus hite miatt szomorú hírűvé vált Pócspetriből származik, sőt személyesen érintett ama hírhedt eseményben, amelynek dokumentumai a Terror Házában is megtalálhatók. A nagybátyja volt ugyanis Királyfalvi Miklós, akit az iskolaállamosítások gyanús körülményei között történt rendőrgyilkosság igaztalan vádja miatt felakasztottak. „Most már a sírját is ismerjük Pesten” – teszi hozzá Anna mélyen megrendülve (jóllehet ő öt évvel később született e tragédiánál) -, „Ne félj, nem fogok sírni...” – nyugtatja meg aggódó nagylányát.Petriből később is sokan jöttek a Svetits Gimnáziumba, köztük Anna és nővére is. 1978 óta Debrecenben él az egész család: a nagymama és Anna két testvére a Szent László templomba járnak. Oda jártak ők is, amíg nem kaptak egy értesítést, hogy ehhez a plébániához tartoznak, azóta járnak a mi templomunkba. Ágnes és Eszter már itt lettek elsőáldozók, méghozzá Ágika a legelső alkalommal. Ő már tavaly bérmálkozott is, hiszen most megy nyolcadikba. Petrik János biztatására lettek a lányok svetitsesek négy éve. „Nem is bántuk meg” –, veszi át a szót lelkesen Ági, - „jó iskola”. „Nálunk ugyan a családban közös vacsorák nincsenek” – utal vissza János atya vasárnapi prédikációjára a kislány. „Édesapám most is 72 órázik (biztonsági őr),. de édesanyám mindig otthon van, mert rokkantnyugdíjas...” Anna nagy öröme, hogy egyre jobban el tudja látni a családot és a kerti munkát (gyakran imádkozza a rózsafűzért, ez megnyugtatja), de már a lányokra is egyre jobban lehet számítani.

Ági a nyár szép emlékeként idézi a fűzérradványi tábort, ahol jó volt együtt lenni: sok új embert ismertek meg, de volt sok régi barát is. A lányok szemmel láthatóan nem bánatosak a közeledő tanévkezdés miatt: jó tanulók, s különösen a számítástechnika és a matematika érdekli mindkettőjüket. Eszter most megy 6. osztályba, ő zongorázik is, Ági pedig népénekre jár a Svetitsben. Van egy gitárja, reméljük a közeljövőben abból is sikerül majd néhány szép akkordot előcsalogatni.

Egy a hónap szentjei közül: Szent Mónika

Az afrikai Tagastében született 331-ben, sötétbőrű pún keresztény családból. Kislány korában megtanulta az önmérsékletet és a mértéktartást. Már fiatal lányként férjhez adták egy pogány férfihez, Patríciushoz. Több fia volt. Mónika igyekezett a családnak katolikus nevelést nyújtani, de férje és gyermekei lenézték vallásosságát, elhúzódtak, sőt gúnyolták miatta. Nehéz természetű férjét csodálatos türelemmel viselte el. Anyósát is türelemmel változtatta meg, barátnővé, sőt kereszténnyé tette.

Az igazi édesanya példaképe. Ezért viseli az Ő nevét (Szent Mónika Közösség) a keresztény édesanyák közössége.

Pogány férjét, aki halála előtt egy évvelmegtért és megkeresztelkedett, jóságával és szelídségével segítette. Ágoston szabadulni szeretett volna anyjától, ezért félrevezetve azt, titokban utazott el Rómába. Szökevény fiát Milánóban találta meg, Szent Ambrus tanítását hallgatta. A rossz úton járó fiút 14 éven át hullatott könnyeivel és állhatatos imádságával térítette meg. Kitartó könyörgése többet eredményezett, mint amennyit várt volna. Ugyanis nem csak fia, de Ágostonnak házasságon kívül született fia is, és barátja is együtt vették fel a keresztséget 386. húsvét hajnalán.

Megtért fia karjaiban halt meg 387-ben, Ostiában. Sírja ma Rómában, a Szent Ágoston templomban található.Petrik János

Szép gondolat: Weöres Sándor: Rongyszőnyeg (részlet)

Én is világot hódítani jöttem,Valaha én is úr akartam lenni;

s magamat meg nem hódíthatom,ó bár jó szolga lehetnék!

csak ostromolhatom nehéz kövekkel,De jaj, szolga csak egy van: az Isten,

vagy ámíthatom és becsaphatom.s uraktól nyüzsög a végtelenség.

Gyermekeinknek- egy kis feladat