TÓCÓI HARANGSZÓ
A Szent Család Templomból
4. évfolyam 10. szám - az Úr 2003. évének október havában.

Ünnepnaptár - 25 éve pápánk - II. János Pál

„A rekordok pápája”, „utazó pápa”, az első lengyel pápa (Szent Péter székében a 263.) és a negyedik pápa, aki több, mint negyed százada szolgálja egyházunkat. Szinte már állandó jelzői ezek a Szentatyának, aki nemcsak a katolikusok körében örvend őszinte tiszteletnek. (Mennyire reménykedtünk benne, hogy az évforduló alkalmával megkapja végre arég kiérdemelt Nobel-békedíjat!)

Az ifjú Karol Wojtylát egyaránt érdekelte az irodalom, a színház, és a sport. Néhány drámáját magyar fordításban is olvashatjuk. Eredetileg nem készült papi pályára, csak 1942-ben, személyes tragédiák sora után jelentkezett a titkos egyetemre teológiát tanulni. 1946-ban szentelték pappá. Papként is rengeteget olvasott és írt, különösen foglalkoztatta az evangelizáció, az újraevangelizáció, és a fiatalok vallásos nevelése. Mikor 58 éves korában megválasztották pápává, munkássága révén már széles körben ismert volt. Pápai szolgálatának 25 éve alatt pedig szinte teljesen megreformálta az egyházat. Számtalan külföldi út, enciklika és más egyházak vezetőivel való közös imádkozás segítségével próbálta egymáshoz közelebb hozni mindazt, ami az elmúlt évszázadokban elszakadt egymástól. Ő az első újkori pápa, aki betette a lábát egy zsinagógába. Járt a kálvinista Rómában, Debrecenben is. Betért a református Nagytemplomba, sőt megkoszorúzta a gályarabok emlékművét. Megalapította egyházmegyénket. Gondoljuk csak végig, mennyire megváltozott az életünk a pápalátogatás óta! Amikor elhatalmasodik a világban a bűn, túlárad a kegyelem. Amikor az emberek elfordulnak Istentől, ő mindig küld közéjük egy szentet. A keresztes háborúk idején lépett fel Szent Ferenc, a reneszánsz elvilágiasodott világába született Néri Szent Fülöp, a felvilágosodás ateista zűrzavarában tündökölt fel szelíden Vianney Szent János mosolya... és manapság, a két világháború után alig-alig felocsúdott világába robbant bele II. János Pál, aki saját jubileumát azzal ünnepelte, hogy boldoggá avatta kortársát, Kalkuttai Teréz anyát.

Persze vannak, akik már azt latolgatják, ki lesz a következő pápa, mások szinte követelik, hogy menjen nyugdíjba. De a Szentatya tudja, meddig kellszolgálnunk Istent. Amíg ő úgy akarja.Almási Gábor

Események templomunkban

Ebben a hónapban plébániánk területén egy keresztelés, két esküvő és öt temetés (3 debreceni és 2 sámsoni) volt.

Október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén a pápai nuncius felszentelte a Szent Erzsébet Otthont.

Október 12-én a vasárnapi szentmisén a Monteverdi Kórus Palestrina miséjét énekelte templomunkban.

Októberben minden este hagyományosan rózsafűzért imádkoznak a magyar katolikus templomokban – utazzunk bár egy dunántúli városba vagy egy nyírségi kis faluba. Így templomunkban is a szentmise előtt félórával összegyűlnek a buzgó hívek (többnyire a kedves idősebb nénikből álló közösség). Kívánjuk, hogy imakoszorújuk ne csak a templom belsejét ékesítse, hanem jótékonyan hasson az egész lakótelepre.

Otthon az időseknek

Az impozáns intézmény igazgatóhelyettese, a mi Petrik Jánosunk munkatársaival már hetek óta lázasan dolgozott, hogy a megnyitás szép ünnepére minden készen álljon. A Debrecen életében is jelentős eseményről újság, tévé, mindenféle fórum tudósított. Mi, katolikusok pedig a Figyelő szeptemberi számában olvashattuk akolitusunk szakavatott gondolatait („Szomjazom” KF XIII 3, 5. l.) az öregség értékéről s az idős emberek speciális szolgálatáról.Mégis – talán épp beavatottságunk folytán – számos kérdés fogalmazódik meg bennünk; szeretnénk még többet tudni most már a csendes hétköznapokról is.

- Írod, nagy kihívás ez a feladat. Nehéz volt-e a te életedben a váltás: az Idegsebészeti Klinika és Intenzív Osztály vezetését felcserélni?

- Ugyanabban a szakmában maradtam, ám most egy keresztény intézmény élén állok. Ez most indul, nagyobb körültekintést, több időt kíván, összetettebb feladat.

- A kiszolgáló személyzet ápolókon és gondozókon kívül pszichológusból, szociális munkásokból és szociálpedagógusokból, gyógytornászból áll, nem beszélve a technikai személyzetről. Nehéz volt munkatársakat találni?

- Feltétel volt a szakirányú végzettség és a keresztény szemlélet. Mindenkivel elbeszélgettünk, s ha valaki a hitét is gyakorolta s egyébként is megfelelt, akkor ő volt az esélyesebb.

- Hányan laknak az otthonban, s kik közülük, akik a mi közösségünkhöz tartoznak?

- 74 főre tervezték, s minden hely betelt, illetve a 14 ágyas hospice részleg és a 25 fős napközi még szervezés alatt áll. A Szent Családból Miklóst, Magdikát, Klárikát (Majorné), a Szikszai családot említem, akiket jól ismertek.

- Mi volt a legnehezebb a lakók fogadásában?

- Voltak, akik be szerették volna hozni kedves kisállatukat, amit az előírás nem enged. Nehezen váltak meg régi bútoraiktól, itt raktár nincs, az apartmanokban, szobákban pedig jóval kevesebb fért el, mint régi lakásukban. Néhányuknak nehezére esik, hogy csak a kijelölt helyen lehet dohányozni...

- Hogyan indult az élet az otthonban, mi a szerepe a kápolnának?

- Szinte hihetetlen, milyen gyorsan alakulnak a szokások. Ez azért van így, mert az itt lévők 90%-a gyakorló katolikus. Már az első reggelit imádsággal kezdtük, és fejeztük be, s ez így van minden étkezésnél. A különböző közösségek katolikusai örömmel találtak egymásra. Minden este rózsafűzért imádkozunk a kápolnában, amely sohasem üres, 2-3-4 ember mindig imádkozik benne. Megalakult a Mária Légió és a Szt. Mónika Közösség. Szentmise egyelőre vasárnap fél 11-kor van, de szervezzükkét hétköznapi estére is.

- Kívánom, hogy ez a hely valóban otthona legyen az ott lakóknak! S ne feledjük, hogy ennek a nagyszabású, minden szempontból korszerű intézménynek megálmodója, az anyagiak kiharcolója s építtetője a mi András atyánk, aki a püspöki palota kialakítása, a gyimesi Sziklára Épített Ház, az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet (Nyíregyeházán), majd 4 templom (Szent Család, Megtestesülés, a nyíregyházi Szt. Imre, s a hajdúsámsoni) építése, vagy felújítása után (közben) fáradhatatlanul azon munkálkodik, hogy a katolikus egyház mind szélesebb körben tudja végezni szolgálatát. Mi csak ámulunk, s további erőt, kitartást kívánunk számára! Az otthon (s benne a mieink) életéről pedig- ígérjük – rendszeresen beszámolunk majd.

Miért szeret ebbe a templomba járni?

Ezúttal egyik barátnőmnek, Szilágyi Mariannak tettem fel ezt a már jól ismert kérdést. Ő Püspökladányban nőtt fel, református családban. Már egyetemi éveink során is sokat beszélgettünk, vitatkoztunk az életről, annak kialakulásáról, Isten dolgairól. Egy évvel ezelőtt kérte felvételét plébánosától a katolikus Egyházba. Jelenleg Ladányban katekumen, és ha a Mennyei Atya is úgy akarja, akkor jövő Húsvétkor a katolikus hitvallás szerint vallja meg hitét és a Lélek által teljessé válik, amit a keresztségben kapott. Mivel Debrecenben dolgozik, így a hétköznapokon nálunk ízlelgeti a liturgiát, a mi templomunkban otthon érzi magát.Király Anna

Bemutatunk egy családot: A Sira család

Fiatal házaspár érkezik a megbeszélt találkozóra... el is csodálkozom alaposan, amikor József azzal kezdi a bemutatkozást, hogy 40 éves (s egy 18 illetve 17 éves leány édesapja). Aztán kiderül, hogy„sportos” családról van szó: József focizott, amíg csak egészsége engedte, felesége és a lányok életében az atlétika játszik fontos szerepet. József egy nyírségi, nagyon vallásos faluban nőtt fel, Kölcsén. Négy vallású településként mutatja be faluját: görögés római katolikusok, reformátusok és evangélikusok élik itt őseiktől örökölt hitüket mindmáig. Az ő családjuk naponta járt a görög katolikus templomba. Meg is tanulta alaposan a liturgiát, az énekeket, nem véletlenül tartja templomunk görög katolikus közössége segédkántornak. („Együtt kezdjük az énekeket Gyurival, a kántorral, én csak akkor segítek be, ha ő nem ér rá...” – vallja be szerényen.) „Én is szeretném továbbadni gyermekeimnek az otthon tanult vallásos gyakorlatot, a feleségem nagy pártfogásával, noha ő református”. Éva asszony buzgón bólogat. Ő egy határmenti faluból, Milotából került Debrecenbe dolgozni közvetlenül érettségi után, jelenleg egy KFT-nél irodavezető. (Férje az építőiparban dolgozik.) Náluk jobbára csak édesanyja gyakorolja a vallást, ezért nem volt ellenére, hogy görög katolikus esküvőt kössenek Kölcsén, s erre a vallásra kereszteltessék gyermekeiket.

„Azért a református templomba is el-eljárunk, hisz közel van hozzánk a Pósa utcai kis templom. 7 éve lakunk ebben az utcában.”

A lányok mindketten egy évben születtek: 1986-ban. Tamara a Csokonai Gimnáziumba, Barbara az Irinyibe jár, mindketten sport tagozatos osztályba. Tamarának két hete volt a szalagavatója. Középhosszú-távfutó, egyéniben országos hetedik. Még nem döntötte el, hogy jogi pályára vagy a testnevelési főiskolára jelentkezik-e, édesapja szeretné, ha az atlétikát mindenképpen folytatná. Barbara még csak harmadikos, neki még egy évvel több ideje van a választásra. Az aktív sport mellett kevés szabadidejük van, legfeljebb zenére jut egy kicsi. „No és Barbarának fél éve megtetszett az üvegfestés” – egészíti ki az édesanya. S valamennyijüknek természetes az aktív hitélet -a szülők máris mennek egy októberi esti Mária liturgiára.

Egy a hónap szentjei közül: Kis Szent Teréz

1873. január 2-án született Franciaországban, Alencon-ban. Csipkegyáros szülők utolsó, kilencedik gyermeke volt. A keresztségben a Mária, Franciska, Teréz neveket kapta. Apja Martin Szaniszló, anyja Guerin Mária-Zelia volt, házasságuk előtt mindketten szerzetesek szerettek volna lenni, de Isten akarata más volt. Szüleik is vallásos emberek voltak, már a gyermekek is nagyon komoly vallásos életet éltek.

Teréz öt éves korában elvesztette édesanyját és ekkor, 1877. november 16-án Lisieux-be (olv.: liziőbe) költöztek, ahol Paulina nénje lett kismamája. Sokat tanult nővérétől, aki karmelita apáca lett. 1889. szeptember 8-án (17 évesen) Teréz is fogadalmat tehetett. Sok-sok testi és lelki szenvedés kínozta: fájdalmai voltak. A bántásokat szótlanul tűrte, soha nem panaszkodott, magányosság gyötörte, kételyei voltak. Szentnek készült, a "kis utat" tökéletesen akarta végigjárni. Meg akarta az embereket tanítani erre a "kis útra": szórják az apró áldozatok virágait Jézus elé.

Tüdőbajban halt meg, 1897. szeptember 30-án, 25 évesen, ragyogó arccal. Utolsó szavai voltak: "Istenem szeretlek".

Már 1923-ban boldoggá, 1925. május 17-én szentté avatták.Petrik János

Szép gondolat:

Az embernek magának kell átélnie, hogy a másikkal mi történik. (W. Raabe)

Gyermekeinknek- egy kis feladat