TÓCÓI HARANGSZÓ
A Szent Család Templomból
4. évfolyam 11. szám - az Úr 2003. évének november havában.

Ünnepnaptár - Szent Erzsébet lelkületével

Nemrég (nov. 19-én) ünnepeltük Árpád-házi Szent Erzsébetet. Tudjuk róla, hogy mennyire alázatos szívvel és nagy szeretettel szolgált a szegényeknek, befogadta a betegeket, ágyában ápolta a leprást. Példáját ma is követhetjük. Nap-mint nap hallunk az egészségügy, a hajléktalanok, a nyomorban élők kilátástalan helyzetéről. Nagy-nagy szükség lenne Szent Erzsébet lelkületére a kórházakban, idősek otthonaiban, hajléktalan szállókon, játszótereken és mindenütt, ahol egy jó szóval, figyelmes szeretettel, reményt ébreszthetnénk a reménytvesztett szívekben.Király Anna

Események templomunkban

November első vasárnapján 3 gyermek lett a keresztség által közösségünk új tagja:Nikolett, Krisztina és Doroti.

Múlt hónap óta 2 temetés volt nálunk is és Sámsonban is. Jelenleg halva fekszik Mária néni, aki a Szoboszlai úti iskolánál és a régi kápolnánkban is egy ideig a vasárnapi szentmisék előkészítője, gondnoka és sekrestyése volt. Temetése 28-án 13 órakor lesz.

November 16-án, vasárnap énekkarunk meglátogatta a hajdúsámsoni filiát, énekelt az új templomban a szentmisén és utána. Köszönjüka szíves fogadtatást.

Krisztus király vasárnapjával véget ér az egyházi év. Ezen a vasárnapon a 9 órai szentmisében a jubiláló házaspárokat köszöntjük, akik Isten színe előtt ismét megerősítik egymáshoz tartozásukat. 50, 30 és 20 éves jubilánsok jelezték, hogy közösségben szeretnének hálát adni. Ez évben volt 30 éves házassági évfordulója Képviselő Testületünk világi elnökének és lapunk főszerkesztőjének (Dr. Németh Béla és felesége Margitka). A 20 éves évfordulósok ugyancsak Képviselő Család - Nyakacska Vilmos és Ildikó.

November 27-én délután fél 5-től templomunkban lesz a Szent Mónika körök szentmisével egybekötött regionális találkozója.

A következő hétvégén elkezdődik az Úr jövetelére való várakozás szép időszaka: az advent, szombatonként a szokásos gyertyagyújtással, reggelenként a hajnali misékkel, a rórátékkal. Jöjjünk minél többen, biztassunk másokat is! (A korai felkeléssel járó kellemetlenség karácsonyra bőven meghozza gyümölcsét...)

Az ökumenikus énekkari találkozó december 6-án, a Csonka Templomban lesz - pontos időt még nem tudunk, a mi énekkarunk is készül.

Advent 3. vasárnapján (az „örvendezés vasárnapján”), számunkra az első áldozók adnak tiszta örömöt: templomi felkészítésük elkezdődött, figyeljünk oda rájuk, biztassuk őket, imádkozzunk értük!

Megváltozott a honlapunk elérhetősége, áthelyeztük az országos, katolikus szerverre: http://www.communio.hu/szentcsaladplebania

Mi újság a Szent Mónika körben?

Olvashattuk fentebb, a hírekben, hogy templomunk ad otthont egy regionális találkozónak. Ebből az alkalomból beszélgettem Báránkóné Ildikóval, közösségünk vezetőjével.

- Mi a célja egy ilyen területi találkozónak?

- Szeretnénk közelebbről megismerni a testvér közösségeket, hallani életükről, örömeikről-gondjaikról, tanulni egymástól. Az augusztusi országos találkozók, ahol mintegy 600 édesanya gyűlik össze, egészen más hangulatúak. Itt szeretnénk megvalósítani – ami templomunk jellegéből is fakad – a családiasságot.

- Kiket vártok ide csütörtökre?

- Személyesen beszéltem a debreceni közösségek, a Szent László- és a Jézus Szíve templom körének vezetőjével, jönnek a sámsoni filiánkból, Mikepércsről, Ebesről és Józsáról. S várjuk országos patronusunkat, Róna Gábor jezsuita atyát, aki már másodjára tisztel meg minket.

- Van valamilyen alkalom, hogy épp nálunk lesz ez a találkozó?

- Nemsokára „öt évesek leszünk”, ez az első kerek évfordulónk.

- Mi köti össze nálunk a „Mónikás” édesanyákat, nagymamákat?

- A mi körünk „beszélgető közösség”, a közös imákon túl a tagok mindig elmondják, ami számukra éppen a legaktuálisabb, így nyomon követhetjük egy-egy család életének alakulását. Vannak konkrét, személyes imakérések. (Ha én nem érek rá, Asztalosné Ibolya vezeti a havi imaalkalmat.) Látogatjuk egymást, ha valaki beteg, műsort és csemegét készítünk karácsonyra a börtönben lakó fiataloknak, gyermeknapra a templomi közösség gyermekeinek (a műsort az ifjúság segítségével). Van amikor sokan vagyunk és igen lelkesek, olykor ez alábbhagy. Most nagyon készülünk a csütörtöki alkalomra, szeretnénk, ha jól sikerülne...- Szívből kívánom.

Miért szeret ebbe a templomba járni?

Czibere Istvánnéval, Rózsika nénivel már korábban szerettem volna beszélgetni, de – sajnos - betegsége megakadályozta... Ám mostanában újra ott találjuk délelőttönként a piac szélső asztalánál: derűsen kínálgatja szép portékáit, amelyek egy része nem is az övé. Szívesen vállalja ugyanis, hogy mások kiskerti fölöslegét kiteszi az asztalra (közelebbi ismeretségünk épp az idei bő szőlőtermésnek köszönhető...), van amit ő cipel be („elbírja a bicikli...”). „Legtöbb holmit a fiam termeli: háromféle babot, diót hoz, én megtörögetem, csomagolom. Jól jön az ára is, a nyugdíj csaknem elmegy a lakás fenntartására. Ha otthon ülnék, csak a betegségemmel foglalkoznék, itt meg jól eltelik az idő, sokan ismerjük egymást. A templomban is az a jó, hogy ismernek, várnak, ha nem megyek. Erzsike meg a férje (A Hajdú házaspár), akik mellett ülni szoktam olyan örömmel fogadott a múltkori betegségem után... Nyíracsádi a családom. Apám görög- anyám római katolikus volt, felváltva jártunk a két templomba, így mind a két szertartást jól ismerem. Itt a római misére járok, utána gyakran előfordul, hogy az Attila téri templomba is elmegyek... Egyedül lakom ugyan, de nem elhagyatottan: a gyermekeim, menyem, unokáim sűrűn látogatnak, állandóan érdeklődnek irántam, sose jönnek üres kézzel. Három gyermekem van: a legidősebb fiú, a kisebbek leányok. Mind családos: nyolc unokám van, többen már felnőttek vagy tanulnak.” Tartsa meg az Isten jó egészségben családja és közösségünk örömére!

Bemutatunk egy családot: A Kovács család

Ezúttal egy olyan családra esett választásunk (Imre segítségével), akik ugyan nemrég tagjai közösségünknek, szabadkoztak is emiatt, de máris kezdik magukat itthon érezni nálunk. Ami igazán megfogott, hogy a vasárnapi szentmisén együtt ült a három generáció. A Kovács család múlt év decemberében költözött ide, Debrecenbe Ungvárról.

A nagymama, Anna, tanítóként dolgozott, mostmár nyugdíjas. Így aztán nem csoda, hogy hétköznaponként is gyakran be-betér a templombahosszabb-rövidebb imádságra. Sőt megteszi ezt a középső generáció Anna és István is, pedig ők már igencsak elfoglaltak. Mindketten diplomás vegyészek és saját kisvállalatukat vezetik. Emiatt kerültek Debrecenbe is: üzleti ügyeik gyakran ide szólították őket és nagyon megtetszett nekik ez a város. Amikor aktuális lett a költözés ezért Debrecent választották. Sok helyet megnéztek a költözködés előtt, s végül a Tócóskertet választották. Ebben a döntésben fontos érvként szerepelt, hogy itt rátaláltaka mi kedves kis templomunkra – a Szent Család templomra...

Annának és Istvánnak két gyermeke van: Marina és István, ők a harmadik generáció. Ők még tanulók: Marina gimnazista, szereti a zenét, irodalmat. Istvánáltalános iskolás, kedvenc foglalkozása a számítógépezés és a foci.

„Karácsony előtt került ide családunk és itteni első Karácsonyunkat már a Szent Család templom gyülekezetével együtt ünnepeltük. Nagyon jólesett itt ünnepelni a Szent Család ünnepét is. – mondja a nagymama. Keresztény család vagyunk, szeretünk templomba járni, és gyakran felkeressük a környékünkön lévő templomokat is. Szívesen részt veszünk nem csak katolikus, de más felekezetek alkalmain is...”

Egy a hónap szentjei közül: Szent Erzsébet

1207-ben Sárospatakon született. Édesapja II. Endre magyar király, édesanyja pedig az andechs-meráni családból származó Gertrúd volt. Szüleitől, környezetétől nagyon sok vallásos indíttatást kapott, de ő magában is nagyon kiskora óta megvolt az imára és a szeretetszolgálatra való hajlam. Játék közben is be- beugrott a templomba picit imádkozni. Szívesen ajándékozta dolgait szegényebb társainak, korán kezdett koldusoknak alamizsnát osztogatni. Nemcsak a saját szájától megvont falatokat adta oda, hanem a konyháról szerzett ennivalót is vitte a szegényeknek.

Négyéves korában Wartburg várába került, hatéves volt, amikor édesanyja meghalt, ettől kezdve szinte csak az ima volt egyetlen vigasztalódása. Hirtelen meghalt a kijelölt vőlegény és ez megint csak lehetetlenné tette Erzsébet életét. Az idős gróf ekkor azt javasolta, legyen második fiának, Lajosnak a menyasszonya. Ennek Erzsébet is örült, mert Lajos már korábban is figyelmes volt iránta, kölcsönösen vonzódtak egymás iránt. Az udvar intrikái ellen Lajos nagy határozottsággal vette védelmébe szeretett menyasszonyát, és 1221-ben gyönyörű esküvőn házasságot kötöttek.

Csodálatosan boldog évek következtek, mintaszerű harmóniában éltek. Lajos teljesen partner volt Erzsébet vallásosságában, kölcsönösen segítették egymás életszentségét. 1227-ben férje egy keresztes hadjáratra indult, de útközben járványban hirtelen meghalt. A gyász fájdalmát sógorainak üldözése még fokozta. Három piciny gyermekével megpróbált Eisenachba menekülni, de ott nem fogadták be őket. Egy ólban kellett nyomorognia, gyermekeit is elvették tőle, dolgoznia kellett. Mindez a szenvedés azonban csak közelebb vitte őt Isten szeretetéhez. Férje barátainak a nyomására visszafogadták később Wartburgba. Ő azonban nem érezte ott jól magát, 1228-ban elvonult Marburgba, és ott ferences harmadrendi lett. Sokat imádkozott, alamizsnálkodott, böjtölt.

1231-ben súlyosan megbetegedett, és boldog belenyugvással halt meg. Halála után négy évvel már szentté avatták, édesapja még megélte lánya szentté avatását.

Petrik János

Szép gondolat: Az utolsó ajtó (részlet)

Midőn a földön megjelentünk,Én átrohantam sok-sok ajtón,

mesébe csöppent játszi lelkünk;minden éhségben Őt óhajtón,

Valaki küldte e világba,mert minden megszomorítottak

kopogtasson kíváncsiságareménye Krisztuson kopogtat

kilenc s kilencszer kilenc ajtón Utolsó ajtó Ő: mögötte

Titokvárban csodát óhajtón.vár a Boldogság. Mindörökre.

Mécs László

Gyermekeinknek- egy kis feladat