TÓCÓI HARANGSZÓ
A Szent Család Templomból
4. évfolyam 12. szám - az Úr 2003. évének december havában.

Ünnepnaptár - Karácsony

Karácsony közeledtével mindig előtör belőlem az „advocatus diaboli” hangulat, amire amúgy is hajlamos vagyok. 20 éves koromig nem jártam templomba, és a családom sem, és nekem karácsonykor nem a Jézuska hozott ajándékot, hanem a Mikulás (nem is értettem, miért kell kétszer jönnie, hisz már itt volt december 6-án). Az adventről azt sem tudtam micsoda, a koszorú gyertyái helyett az egyre növekvő feszültség, a rohangálás, a nagytakarítás jelezte nekem az idő múlását. Csoda, hogy várta a fene a karácsonyt? Felnőtt fejjel, értelmes emberként kellett felfedeznem az elfeledett misztériumot, amit egy gyermek ösztönösen megél: Jézus megszületett, ember lett értem, igen, személy szerint énérettem. 

- Dajkamese – legyintenek egyesek -, minden misztériumvallásban előforduló motívum. 

Nem, én tudom, hogy igaz. Hogy honnan? Amikor karácsony közeledtével régi szokásom szerint elkezdek morogni, a feleségem nem korhol, hanem megölel... Most mondja meg nekem valaki: Ha Jézus Krisztus nem jött volna a földre, mit keresnének itt az ő földre szállt angyalai? Almási Gábor

Események templomunkban

December első vasárnapján két kislány: Gabriella, Liliana és egy kisfiú, Patriklett a keresztség által közösségünk új tagja.

A Szent Erzsébet Otthonban (a lakók és dolgozók nagy örömére) a mi Mikulásunk (Báránkó András és a Scóla) járt.

Advent harmadik (gaudete!: örvendezzetek!) vasárnapján hagyományosan elsőáldozás volt templomunkban: három gyermek járult először a bűnbánat és az eucharistia szentségéhez.

Az adventi előkészületből hátra van még néhány nap rorátéval és „A Szent Család szállást keres” népi hagyományt felújító változatával. Jöjjünk minél többen!

A karácsonyi és az év végi ünnepek szertartásrendjét ebben az évben is a szokásos módon tartjuk meg. Már most biztassuk családtagjainkat, barátainkat, ismerőseinket, hogy minél többen jöjjenek el az éjféli misére, év végi hálaadásra (dec. 31. 18-óra, éjfélkor pedig szentségi áldás a templomban), templombúcsúra, hogy érezhessük: nem vagyunk kevesen, akik számára így teljes a karácsony!

Az új egyházi évben a két tócóskerti templom(a Széchényi kerti Református és a Szent Család) hívei ismét kölcsönösen részt vehetnek egymás istentiszteletén: december 21-én 10 órától református testvéreinknél, 28-án, Szent Család vasárnapján 9 órától nálunk, mely alkalmakon a két templom kórusa hagyományosanegyütt is énekel. 

A hajdúsámsoniak kezdeményezésére náluk lesz december 20-án, szombaton du. 4 órakor a hittanos gyermekek és ifjak karácsonyi szavalóversenye három kategóriában. Ezen természetesen plébániánk diákjai is részt vesznek.

Hittanos gyermekeink és ifjúságunk téli tábora Bélapátfalván, január 1 délutántól 4-én (vasárnap) estig tart. Az útiköltségen kívül családonként ezer Ft. a részvételi díj, mivel ebben az évben nem tudtunk pályázaton támogatást szerezni erre a programunkra.

Át tudod-e adni?

Az ifjúsági hittanosok egy kis játékot mutattak be Mikulás jövetele alkalmával kicsiknek és nagyoknak (ugyanis szinte mindenki ott maradt mise után, úgyszólván tele volt a templom). Nem hangzott el egyetlen szó sem, mégis mindenki megértette: amíg valaki önző, csak maga akar csinálni valamit, csak magának akarja, mástól elrekeszti, addig neki sem lesz semmi öröme benne. Nem nő a virág, hiába öntözgeti, hiába óvja a széltől is gazdája. Megosztott öröm kétszeres öröm, megosztott bánat fele bánat!” – tartja a népi bölcsesség. S valami ilyesmiről szólt a kísérő dal is a fiatalok stílusában: „Mély csendben élt egy ember, / valaki felnőtt mellette, / mégis távolság volt köztük, / mert ő nem értette meg, / hogy szíved nem szeret, / míg nem adod át...”

Ügyesek voltak a fiatalok (különösen Zsuzsa, aki a főszerepet játszotta), hiteles volt, amit szavak nélkül talán jobban ki lehet fejezni, mint sok szóval: ha- nem mindig azzal vagyunk elfoglalva, hogy „engem bántottak”, „velem történt igazságtalanság”, „nekem kevesebb jutott”, „nekem többet kell dolgozni” stb., egyszerre csak minden könnyebb lehet. Úgy látszott értették és nem csupán játszották a fiatalok. Bár valóban így lenne!

Ugyanezt az igazságot fogalmazza meg Szent Ferenc gyönyörű imája: 

...”mert önmagunkat elfelejtve

találjuk meg önmagunkat, 

ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot,

ha meghalunk, akkor ébredünk az örök életre.”

Miért szeret ebbe a templomba járni?

Polgárdi Ferencnek egyik roráté után tettem fel a szokásos kérdést. Szívet melengető, átgondolt válasza megérdemli, hogy csaknem szó szerint idézzem: „Ez a kérdés még így soha nem fogalmazódott meg bennem. A választ két gondolatmenetre bontom:

- Maga az a tény, hogy hetente legalább egy napot – a vasárnapot – az Úrnak szenteljük, az én esetemben nem kimondottan templomhoz vagy közösséghez való kötődést jelent. Bár megcsodálom a hatalmas dómokat, melyek büszkén, tekintélyt parancsolón magaslanak egy-egy város fölé, a hit gyakorlását és az elmélyülést csak egy csendes kis kápolnában vagy falusi templomban tudom igazán megélni.

- Örömmel tölt el, mikor látom, hogy évről évre nő a hívek száma, s a rideg betonrengetegben mintegy virágzó kis sziget ez a templom. A vasárnapról vasárnapra összegyűlő kis buzgó imádságos közösség, a mindig megújuló ministráns gárda és a lelkes „profi” kórustagok jól szervezett háttérmunkát sejtetnek, s egyben Isten-közelséget, harmóniát sugallnak, ami magával ragadja és lelkesedésre ösztönzi az embert. Valószínűleg ez teszi vonzóvá számomra.”

Bemutatjuk az: Elsőáldozók Családjait

Könnyen megtehetjük, hiszen csak három családról van szó. Sőt –mivel közülük egy, a Kovács család épp az előző számunkban szerepelt -, csak két családról. (Róluk emlékeztetőül csak annyit, hogy a két gyermek közül most a kisebb, István járult elsőáldozáshoz, s természetesen itt volt az egész, három generációs család.)

A másik a Boros család: az édesapa: Tibor, felesége: Erzsébet, s kisfiuk, aki most volt elsőáldozó, Dániel. Itt is két gyermek növekszik a családban, a nagyobbik, Gergő már hetedikes, s négy éve a Szent Anna templomban járult először a szentséghez. Dani a Kazinczy Általános iskolába jár, viszont hittanra a Vörösmartyba. Nagy várakozás előzte mega szép eseményt, kicsit izgultak is.Az alkalomra eljött az egész család:nagyszülők,testvérek, sőt a szélesebb rokonság is. Együtt is marad a családszentmise után Tiborék otthonában, jólesik találkozni, beszélgetni, kicsit megállni a karácsony előtti sürgés-forgásban.

Vajta Krisztinek, az egyetlen fehér ruhás kislánynak szülei: Zoltán és Anita. Neki egy öccse van, a 8 éves Zolika, aki szemmel láthatólag alig várja, hogy egyszer majd ő is elsőáldozó legyen. Büszke a családKrisztire, aki érdeklődő, ügyes kislány és sokat készült erre a napra. Messziről és különféle helyekről (Nyírábrány, Törökszentmiklós, Budapest) jött össze a népes család,: a testvér és a nagyszülők. Együtt ebédelnek majd, s utána maradnak egy kiadós családi beszélgetésre.

Igen, ez egyértelműen jó volt az idei elsőáldozásban, hogy szép családok vették körül a gyermekeket, meghatottan figyelve, hogyan teszik meg katolikus életüknek ezt a döntő lépését, mikor két új szentség erejével megerősítve lehetőséget kapnak arra, hogy folyamatosan vállalják az Istengyermekséget. Jó volt látni a fényképezés alkalmával a fiatalabbak és idősebbekegyaránt meghatott, ünnepi arcát.

Ennek ellenére vegyes érzések kavarogtak az egész közösségben: fájdalmasan és megdöbbenten érzékeltük pillanatnyi kicsinységünket, gyöngeségünket. Ugyan, hol a többi 10 év körüli gyermek, miért nem jöttek többen? Mikor, kik miatt, miben mulasztottunk? Mert bizonyos, hogy miránk, gyakorló katolikusokra tartozik elsősorban, hogy megtaláljuk az eszközöket, s

mintegy méltók legyünk reá, hogy Isten élő hittel ajándékozza meg gyermekeinket...

Egy a hónap szentjei közül: Szent I. Damazusz pápa

Damazusz valószínűleg 305 körül született Rómában. Liberius pápa diakónusa volt, akit hűségesen elkísért a számkivetésbe is. 

Damazusz idejében zárult le az ariánusokkal folytatott hitvita, maguk az ariánusok sok apró pártra oszlottak. Nagy Theodosius (379--395), akinek személyében a niceai hitvalláshoz hű császár került a keletrómai birodalom élére, 380-ban rendeletet adott ki, amellyel fölszólította a birodalom összes keresztényeit, hogy csatlakozzanak ahhoz a hitvalláshoz, amelyet az igazhitű püspökök személyes aláírása hitelesít, köztük Damazuszé is. 

A pápa 382-ben fölelevenítette a püspökségek ,,Péter-féle'' rangsorát. Ennek értelmében a római egyháznak az összes többi püspökséggel szemben elsőbbsége van, mert Rómában halt meg a két apostolfejedelem, Szent Péter és Szent Pál, és sírjuk is ott van. Ettől kezdve honosodott meg a pápák szóhasználatában a ,,Sedes Apostolica - Apostoli Szentszék'' megjelölés. 

E fejlődéssel azonos irányban hatott a pápának az a törekvése, hogy előtérbe helyezze a latin nyelvet. Damazusz pápa nagy érdeme a vértanúk tiszteletének fölélesztése. Sok feledésbe merült vértanú sírfeliratát maga készítette el vers formában, és nagyon szép írással kőbe vésette, majd elhelyezték a vértanúk sírján. Különös gondot fordított Szent Lőrinc vértanú diákonus tiszteletére; minden bizonnyal tőle származik a gondolat, hogy Szent Lőrinc Róma városának patrónusa legyen. 

Damazusz 384. december 11-én halt meg. Amit Damazusz pápáról a források elmondanak, annak alapján egy föltűnően energikus, tetterős ember rajzolódik ki előttünk, aki minden erejével harcba szállt a Niceában megfogalmazott hitvallás megőrzéséért. Hivatkozva a Péternek adott ígéretre: ,,Te Péter vagy, és én erre a kősziklára építem Egyházamat'' (Mt 16,18), a pápaság tekintélyének növeléséért többet tett minden elődjénél. 

Fáradhatatlan volt a liturgia rendezése és a vértanúk tisztelete dolgában. Ünnepe a 11. században terjedt el az egész Egyházban. 

Szép gondolat

Külön dobban meg minden kicsi kő,

És mégis, mégis egy ütemre vernek,

Egy óriási templom-dobbanással.

Isten, ha akarja, a köveket

Dobogtatja meg a szivek helyett.Reményik Sándor

Gyermekeinknek- egy kis feladat


Előző havi rejtvényünk megfejtése: „Az idő betelt: közel van Isten országa” Nyerteseink: Berényi Lilla és Báránkó András

Keressetek a Bibliában legalább három olyan személyt, akit hosszú meddőség után, csoda folytán szült az édesanyja!

Egy csepp derű - felnőttnek sem árt

Két szerzetes iszogatja keserűen teáját. Az egyik megkérdezi:

- Testvérem, te hány cukor nélkül iszod a teát?

- Kettő nélkül. – felel a másik.

- Az semmi! Én hét cukor nélkül iszom!