TÓCÓI HARANGSZÓ
A Szent Család Templomból
5. évfolyam 1. szám - az Úr 2004. évének január havában.

Himnuszról- Himnuszra

Új esztendő – új téma: Ezt az évet 12 himnusz rövid bemutatásának szenteljük. Úgy véljük ugyanis, hogy ezt az ősi keresztény műfajt kevéssé ismeri a legtöbb korosztály: még azok is, akik a nehéz évtizedekben is jártak templomba. Nemigen tartozott az énekrepertoárba, a zsolozsmát pedig (amelynek imaórái himnusszal kezdődnek) szinte csak a papok, szerzetesek imájának tartották. A himnusz a latin liturgia legrégibb verses énekanyaga, melynek szövege nem bibliai. A latin egyházban Milánó püspöke, Szent Ambrus szorgalmazta a himnuszéneklést, hogy az ariánus üldöztetés miatt Keletről templomába menekülő nép ezeket énekelve kitartson a virrasztásban. A műfaj megismerését későbbre hagyva, nézzükjanuárban legtöbbet énekelt himnuszunkat, a vízkeresztit.

A Hostis Herodes impie kezdetű vers szerzője az itáliai Sedulius:

Gonosz Heródes, irigyenVonulnak már a mágusok

Krisztus jöttére mért remegsz?Vezérlő csillag nyomdokán

Mulandó jót el nem ragad,fény által a Fényt keresik

ki országolni mennyet ad.Istenről vallnak kincseik.

Hullámain a tiszta vízHatalmának ez új jele:

Az égi Bárányt fürdetipiroslik korsók friss vize,

S a bűnt, mely őt nem illeti,parancsszavára bor folyik,

lelkünk tisztítván elveszi.A víz lényege változik…

(Csanád Béla fordítása)

A szerző – a „gonosz” Heródesnek szánt költői kérdés után - képszerűen, élménykeltőn tárja fel a vízkereszt hármas tartalmát, melyben közös vonás az, hogy Jézus megmutatja istenségét: először az idegenből jött bölcseknek, az Atya kinyilatkoztatásával Keresztelő János tanítványainak, majd a kánai menyegzőn első csodájával. Ez a himnusz tehát az Istendicséret mellett tanít is a Gyermek jelentőségéről és Felnőtt tetteiről..

Események templomunkban

Karácsony másnapján egy gyermeket kereszteltünk, Zoltán névre.

Temetés is volt már ebben az évben Kiss Dezsőné Tóth Ilonáé, akit jól ismertek a templomunkba járók.

A hónap kiemelkedő eseménye kétségkívül az ökumenikus imahét: minket Hajdúsámson révén érintett, Hétfőn és szerdán János atya prédikált a pünkösdi, majd a baptista imaházban. Kedden pedig a megújult sámsoni templomban volt az imaalkalom. A debreceni alkalmakra is szép számmal ellátogattakhíveink. Jó volt látni, milyen népszerű ez a kezdeményezés városunkban: aki ülőhelyet akar kapni, már elmegy jó előre. Az emberek otthonosan érzik magukat egymás templomában, szívesen fogadják az igehirdetést más-más lelkipásztortól, kik a maguk részéről szintén egyre jobban ismerik már egymást. (Ez évben a közös fenyegetettség még inkább összehozta a Krisztusban hívőket – lehet, hogy Isten most is „jóra használja a rosszat”, s újra aktivitásra serkenti néha lanyhuló buzgalmú híveit?!)

Közösségünk ezúttal is nagy várakozással készül szokásos farsangi bálunkra, amely február 14-én, szombaton lesz a Margit téri Kazinczy Általános Iskola éttermében. Meghívókat Kind Imrénél lehet vásárolni.Hívjuk családtagjainkat, ismerőseinket, töltsünk minél többen együtt egy szép estét! Mindenféle segítséget (pl. hozzájárulást a tombolához, a táncruhák költségeihez stb.) szívesen fogadunk.

Ne feledjük, hogy közeledik az adóbevallás határideje.Adónk kétszer 1%-áról mi rendelkezhetünk az egyház és közcélú intézmények javára (ezekből néhánynak a címét a templomi asztalon is megtalálhatjuk). Buzdítsuk ismerőseinket is, hogy minél többen éljenek ezzel a lehetőséggel!

„KARÁCSONY A KÖLTÉSZETBEN”

A Hajdúsámsonban megrendezett szavaló versenyre Debrecenből 3 szavaló érkezett: Gyarmati Zoltán és húga, Zsuzsa illetve Petrik Andrea. A versenyt zsűritagként megtisztelte Bosák Nándor püspök atya, Keresztesné Várhelyi Ilona és Fodor András atya. Ők jutalomkönyvekkels anyagi támogatással is hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. (Rajtuk kívül két debreceni magyartanár ésegy helybéli vett részt a megítélésben.) A zsűri döntése alapján a verseny helyezettjei a következők:

1. kategória (6-10. éves korig) I. Bacskai Dóra,II. Szőke Krisztina, III. Maszlag Fanni. 2. kategória (11-14. éves korig) I. Farkas Ibolya, II. Szoboszlai Erika, III. Orosz Magdolna. Ifjúsági kategória: a legjobb lett Bodnár Petra (1-2. helyezést nem adtak ki).

Az első ízben megrendezett verseny 23 résztvevője szép délután során szerzett örömet a jelenlévőknek. Ezen felbuzdulva 2004-ben is sort szeretnénk keríteni hasonló rendezvényre; ezt máris tudatjuk! Senki nem ment haza üres kézzel: a szép oklevelek, emléklapok mellé könyv is jutott mindenkinek (no meg csemege bőven, amíg a zsűri tanácskozott.)

Köszönet illet minden kis szavalót, aki elég bátor volt ahhoz, hogy kiálljon a közönség elé és megmutassa tudását (a két óvodás korú különdíjban részesült). A vershallgatással közösen szeretetben eltöltött délután jóvoltából Sámsonban az eddigieknél is meghittebb volt a karácsony. Bodnár Csilla

Miért szeret ebbe a templomba járni?

Legnagyobb örömömre most nagymamámról, Berényi Bélánéról (Ida mama) írhatom le, hogy miért szeret ebbe a templomba járni. Ida mama néhány éve költözött a Tócó Völgybe. Korábban nem járt templomba, ill. csak fiatal korában, utána sokáig nem, de én is többször említettem neki, hogy eljárhatna hozzánk misékre, hiszen nincs messze a templom, és új szomszédai közül – akikkel nagyon hamar megbarátkozott – is többen vallásosak. Leggyakrabban közvetlen szomszédjával, és jó barátnőjével, Hutóczky Líviával szokott elsétálni vasárnap, vagy hétköznaponként.

A templomi közösség szinte egy új család számára. Sajnos már én is a templomban látom leggyakrabban, pedig régebben sokszor látogattam meg otthon is. Mamának az is nagyon jól esik, hogy János atya mindig odajön hozzá a mise végén. Mindig elmondja, hogy János atya földije, hiszen mama Nagyecsedről költözött Debrecenbe, tehát mindketten Szatmáriak.

Mama nagyon várja a februári bálunkat, már tavaly is ott volt, és nagyon jól érezte magát. Isten tartsa meg köztünk szeretetben!

Bemutatunk egy családot: az Ujlakán Család

Fiatal családról van szó kettős értelemben is: Zoltán és Henrietta ugyanis egy tíz hónapos gyermek, ifjabb Zoltán (Zozó)szemlátomást boldog szülei, akik nemrég, a gyermekváró időkben váltották fel a Szent Anna templomot a miénkkel. A megszólításra, befogadásra nyitott család szívesen vállalja a bemutatkozást. A magát „ős-tócóskertinek” valló Zoltán (polgári foglalkozása: jégkrém-terítő a Nestle-Schöller Kft.-nél) kalandos úton jutott el a katolikus hit gyakorlásáig: Egyik unokatestvére meghívta Újszászra keresztszülőnek, s az ottani plébánosnak azt se tudta megmondani, milyen vallású. Az unokatestvér segítette ki, hogy római katolikus, s akkor már valóban „nem akart hazugságban maradni”. Elment tehát Lőrinc atyához, hogy sürgősen keresztelje meg. Persze az atya közölte vele, hogy ezt komoly ismeretszerzésnek kell megelőznie, így kezdett el felkészítőre járni, s 1997-ben lett végre egyházunk tagja Henrietta nem kis örömére, akivel ekkor már 3 éve ismerték egymást. Őt vallásosan nevelték kicsi korától fogva, de úgy gondolta, megvárja, míg Zoltán megérik a hitre, nem akarta befolyásolni, csak csöndben imádkozott érte és gondolt rá. (Azóta már Zoltán édesanyja is szívesen jár templomba – épp a fiatalok hatására.) Henrietta szabolcsi születésű, ápolónő. Most természetesen otthon van a kicsivel,emellett tanul: Szegedre és Kecskemétre jár vizsgázni, diplomás ápolónő lesz. Így aztán elkel Zoltán segítsége a gyermeknevelésben, ezt ő természetesnek tartja. Teljesen megváltozott az életük a kicsi megszületése óta –így van ez jól.

Zoltán két dolgot említ, melyek nagy hatást tettek rá: Felföldi atya karizmatikus egyéniségét (őtőle azóta sem vált meg: gyakran ma is a Borbíró téri templomot választják a szentmise látogatásra), és a Cursillo mozgalmat, amelybe szintén Felföldi atya kitartó rábeszélésére kapcsolódtak be mind a ketten.

A Szent Anna templomban a vasárnap reggeli (fél 8-as) szentmisén Zoltán rendszeres felolvasó volt, mi sem természetesebb hát, hogy itt is rögtön jelentkezett felolvasásra. Meghökkenve vette tudomásul, hogy itt más a rend, ám elfogadta, hogy kivárja a sorát, de csak nem akart összejönni a dolog. Szerencsére Kind Imre segített neki, s az ő szíves fogadása révén nem érzi már, hogy senki se kíváncsi rájuk a mi – első percben zártnak tűnő – közösségünkben. Ezúton én is megragadom az alkalmat, hogy biztassam őket, ne adják fel, kisebb-nagyobb csoportjaink nyitott szívvel várnak mindenkit, bízom benne (és kívánom nekik), hogy mielőbb megtalálják helyüket, s minél aktívabb tagjaink legyenek.

Egy a hónap szentjei közül: Remete Szent Pál

Hazája, Egyiptom is a római birodalom tartománya volt, s így a Decius császár által megindított keresztényüldözés őt is érintette. Láthatta, hallhatta a vértanúk hősi helytállását, tanúja lehetett nem egy keresztény hittagadásának. Az utóbbit megvetette, az előbbire nem érezte magát elég erősnek, ezért a harmadik utat választotta: elrejtőzött, majd a sivatagba menekült, hátrahagyva minden vagyonát. Ott egy hegy tövében kies barlangra talált: benne tiszta forrás csörgedezett, a barlang felső nyílásán besütött a nap, a bejáratánál pedig nagy pálmafa adott árnyékot és gyümölcsöt. Olyan hely volt ez, ahol - nagy önfegyelmezéssel - meg lehetett élni. Bár időközben az üldözések alábbhagytak, majd 313-ban Nagy Konstantin császár türelmi rendelete nyomán teljesen megszűntek, életéből hat évtizedet mégis itt töltött, imába és munkába merülten.

Élete vége felé egy másik egyiptomi remete, Szent Antal látogatta meg őt. Kettejük találkozása az egyházművészet kedvelt témája.

Holtteste előbb Konstantinápolyba került: onnan a velenceiek vitték magukkal városukba 1240-ben. Nagy Lajos királyunk idején a budaszentlőrinci pálos tartományi- és anyaházba hozták. A török uralom idején nyoma veszett.

Aki Budapesten a kéttornyú Egyetemi templom homlokzatát megfigyeli, két szent életnagyságot meghaladó szobrát látja: az egyik Remete Szent Pált, a másik Remete Szent Antalt ábrázolja. Nem véletlenül, hiszen a templom is, és a hozzáépült ház is a Remete Szent Pálról pálosoknak nevezett, ősrégi, magyar alapítású szerzetesrend tulajdona volt. Alapítónak Pált nem mondhatjuk, legfeljebb csak közvetve, annyiban, amennyiben ő volt a szerzetességnek mint a világtól elvonuló életformának első kezdeményezője.Petrik János

Szép gondolat

Egy jó szóban három télre elégséges meleg van. (mongol közmondás)

Gyermekeinknek- egy kis feladat