TÓCÓI HARANGSZÓ
A Szent Család Templomból
5. évfolyam 2. szám - az Úr 2004. évének február havában.

Himnuszról- Himnuszra

Évközi idő lévén gyönyörű esti himnuszaink közül választottam az egyik legismertebbet. A teremtő Isten bölcsessége szabta meg drága kincsünknek, az időnek rendjét. A napot napszakokra osztotta: ez adja munkánk és pihenésünk természetes ritmusát. A nap legszentebb időszaka az este: megállás a napi küzdelem után, hálaadással és bűnbánattal teli visszapillantás. Az éj sötétje s az álom öntudatlanságába hullás minden este saját halálunkra is figyelmeztet. De feloldja szorongásunkat, ha Isten kezébe helyezzük életünket, aki álmunkban is velünk van, s bízva bízunk egy új lehetőségben, a világossággal együtt a holnap eljövetelében, amikor Urunk újra „felszítja a szív fáradt tüzét”. Te lucis ante terminum... kezdetű (gyakran énekelt) himnuszunkat Sík Sándor fordításában közöljük:

Immár a nap leáldozott,Adj nékünk üdvös életet,

Teremtőnk, kérünk Tégedet:szítsd fel a szív fáradt tüzét:

légy kegyes és maradj velünk,a ránk törő rút éjhomályt

őrizzed, óvjad népedet!világosságod rontsa szét!

Álmodjék Rólad a szívünk,Kérünk, mindenható Atyánk,

álmunkban is Te légy velünk,Úr Jézus Krisztus érdemén,

Téged dicsérjen énekünk,ki Szentlélekkel és Veled

midőn új napra ébredünk.uralkodik, s örökre él. Ámen.

Események templomunkban

A képviselő testület elfogadta plébániánk 2004. évi költségvetését.

Az újság készülésekor még javában folyt a készülődés hagyományos farsangi bálunkra. Reméljük, ez is olyan jól sikerül majd, mind a korábbiak.

Március hónap két egymást követő vasárnapján (21. és 28.) a két tócóskerti templom fogadja egymás lelkészét igehirdetésre az ökumenizmus jegyében. Ugyanis az ökumenikus imahét mindössze nyolc alkalmába a központtól távolabb eső templomok helyszínként nem férnek bele, az pedig köztudott, hogy miköztünk szinte kezdettől fogva jó kapcsolat alakult ki. Március 21-én a református templomban, 28-án pedig a mi templomunkban mélyítjük tovább ezt a jó kapcsolatot.

Február 24-én véget ér a farsang és 25-én hamvazószerdával (amely szigorú böjti nap) kezdetét veszi a nagyböjt. Ennek a szent időszaknak liturgikus rendje szokásosan alakul: péntekenként a szentmise előtt (fél hattól) keresztúti ájtatossággal. A nagyhét rendjéről még lesz alkalmunk szólni, a virágvasárnapi illetve a nagypénteki passió éneklésére viszont énekkarunk szeretettel vár régi és új énekeseket.

Ne feledkezzünk meg adóbevallásunkhoz csatolni az 1%-os felajánlásokat, s erre biztatni másokat is!

Máriazell-i zarándoklat. A Közép-európai Katolikus Találkozó 2004. május 22-én lesz Máriazell-ben. Fiatalok számára május 21-23. ifjúsági találkozó lesz ugyanitt. Templomunk képviselő családjai március 13-15-re terveznek buszos zarándoklatot Máriazell-be.

Erőnk és gyengeségünk: Betegeink

96-an vették fel február 8-án templomunkban a betegek kenetét, Hajdúsámsonban 32-en. Ha belegondolunk, hányan járunk vasárnaponként misére, ez hatalmas szám, és nagy öröm, hogy ennyien részesülhettek közülünk a megerősítő szentségben. 1556. július 31-én Loyolai Szt. Ignác egyik ismerőse még azt mondta a szentről: „Úgy halt meg, mint bárki más”, mivel e szentség felvétele nélkül hunyt el. Manapság nem szokatlan, és nem ijedünk meg tőle, ha a kenetre várók között meglátjuk barátainkat, szeretteinket, tudjuk, hogy a betegek kenete nem utolsó kenet, ahogy régebben hívták, nem a haldoklók kiváltsága, hogy felvehessék, de ha így is lenne: Nem haldoklunk mindannyian születésünk óta?

Még gyermekkoromban – amikor nem igazán értettem miről is van szó – olvastam Fekete István novelláját, amelyben egy ifjú feleség haldoklott. Kihívták hozzá a papot, meggyónt, felvette a kenetet, és csodák-csodája, meggyógyult. Persze nincs ezen mit csodálkozni! A szentségek mindig gyógyítanak, és mindig az egész embert gyógyítják: Testet és lelket. Hogy a gyógyulás azt jelenti, hogy megbocsáttatnak bűneink (ahogy Jézus mondja egy gyógyulást kérő betegnek), vagy a test épségének visszanyerését, vagy azt, hogy ami oly rég nyugalomra vágyik már, végre nyugalomra talál: nem a mi dolgunk eldönteni. Mindenképpen jólesett betegeinknek, időseinknek, hogy most külön is odafigyeltünk rájuk, néhányan úgy szorongatták az ajándékba kapott kis szentképet, mintha az maga a szentség letéteményese lenne, amit nem szabad beszennyezni, megtörni.

Érdemes visszaemlékeznünk egy korábbi ünnepünkre, amikor három testvérünk lett elsőáldozó. Milyen furcsák az arányok. Három elsőáldozó, és 96-an vették fel a betegek kenetét. Vajon 50-60 év múlva csak hárman állnak majd sorba, hogy felvegyék a kenetet? Mi lesz velünk, ha azok, akik egész életükben vallották hitüket, elmennek? A fiatalokat mennyire vonzza a templom csendje? Jézus megadta a választ: Ha a tanítványok elhallgatnak, a kövek fogják hirdetni helyettük Isten országát, és az Úr még a kövekből is utódot támaszt Ábrahámnak. Lesz még igaz ember a Földön, amikor eljön az a nap, mikor mind megítéltetünk?

Almási Gábor

Miért szeret ebbe a templomba járni?

Ezúttal egy kedves fiatal édesanyát kérdeztem meg: Konczné Kiss Annamáriát. Ő német-magyar szakos tanárnő, egyetemistaként a Szent László templomba járt, ahol már közösségre is talált. Ott volt az esküvője, ott keresztelték gyermekeit. Ám az élet úgy hozta, hogy a mi körzetünkbe költöztek, s nemrég még áldott állapotban „praktikus okokból” kezdett a mi templomunkba járni. Mint mondja, nehezen oldódik, de a családias légkör megérintette. A legerősebb szál, ami templomunkhoz köti, hogy Gergő fia, aki már öt éves Némethné Jutka hittancsoportjába jár. Mivel Gergő és másfél éves kishúga, Veronika még nem képesek bekapcsolódni a szentmisébe, egyedül jár vasárnaponként. Férje „nem templomjáró ember”, de azzal, hogy rendszeresen vállalja a kicsik felügyeletét, ő teremti meg a lehetőséget, hogy felesége intenzív lelki életet éljen. A vasárnapok egy részét férje szüleinél töltik Mikepércsen, olyankor ott vesz részt szentmisén, így kevesen ismerhetik, – szabadkozik Annamária.

(Milyen jó lenne, ha a templomunkba járó fiatal házasok egymásra találnának, s lassan-lassan ők is alkotnának egy kisközösséget. Imádkozzunk ezért!)

Bemutatunk egy családot: a Poncsák Család

Poncsák Péternét, Erzsikét jól ismerheti a Szent Család közössége a kezdeti időktől fogva: kislányával Rékával együtt templomunk építő tagjai voltak már a kápolnában, így régi adósságot törlesztek ezzel a bemutatással. A minap épp Szerencsre utazott egyik keresztgyermekét meglátogatni, akkor esett szó itteni keresztlányairól Berki Zsüliettről és Zsaklinról, akiket már a mi közösségünkben tartott keresztvíz alá (ki hinné, hogy a nagyobbik már második osztályos azóta!) Erzsike megtiszteltetésnek tartja és komolyan veszi a keresztanyaságot, s azóta is szoros szálak fűzik az elköltözött Berki családhoz (Ica munkáját a Jézus Szíve templomban mi is figyelemmel kísérhetjük a Katolikus Figyelőből). Erzsike egyedül neveli gyermekeit 1993 óta, bár az édesapával (aki igazgató egy multinacionális cégnél), jó a kapcsolatuk.

Erzsike a csokoládégyárban dolgozott Szerencsen mint elemző laboráns. Foglalkozása vegyész. 1998-ban Mezőzomborról költöztek Debrecenbe, ahol legjobb barátaik éltek.„Gyermekeim már lassan felnőttek – meséli – Gergő 20 éves, az ELTE másodéves joghallgatója, Réka pedig 18 éves, a Kossuth Gimnázium végzőse. Nagy erőbedobással készül az érettségire és a felvételire: a Debreceni EgyetemBölcsészkarán szeretne tovább tanulni angol-francia szakon.”

Az édesanya szemmel láthatóan szerető nagy örömmel és büszkeséggel beszél gyermekeiről. Nem csoda, hogy megalakulása óta tagja a Szent Mónika közösségnek, igyekszik megragadni minden alkalmat az aktív részvételre (ez többnyire sikerül is, hiszen itt Debrecenben jelenleg munkanélküli). „Úgy érzem minden családra illetve minden gyerekre ráfér minél több égi kegyelem a mai zaklatott világban, melyet Szent Mónika közbenjárásával is igyekszünk kieszközölni”- fejezi be Erzsike a beszélgetést.

Egy a hónap szentjei közül: Szent Skolasztika

480 körül az umbriai Nursiában született. Vagyona és szépsége sok kérőt vonzott, de ő egyedül Istennek akart szolgálni. Szent Benedek ikertestvére volt, arcban is, alakban is, de lelkileg is óriási hasonlóság volt köztük. Nagy terveiket együtt hajtották végre.

Megalapította a bencés apácák rendjét. Piombariolában Benedek segítségével építették fel első zárdájukat, itt a férfi bencés Regula szabályai szerint éltek. A bencés jelszó (Imádkozzál és dolgozzál!; Ora et labora!) szellemében dolgoztak és imádkoztak. Létszámuk olyan gyorsan nőtt, hogy hamarosan újabb kolostort kellett építeni számukra.

Alázatos elvonultságban és Isten iránti szeretetben kiváló volt. Magával szembeni hajthatatlan szigora, sok imája, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása töltötte ki idejét.

Monte Casino közelében hunyt el 542, vagy 547 táján. Benedek a saját sírjába temette el, ma is együtt nyugszanak Monte Cassino bazilikájának kriptájában. A longobárdok ugyan a 6. század végén feldúlták Monte Casinót, de az ereklyéket frank szerzetesek megmentették és később Zakariás pápa segítségével visszakerülhettek eredeti helyükre.

Petrik János

Szép gondolat

Te az vagy, akit senki ki nem találhatna, ha ki nem gondoltak volna az örökkévalóság óta.Rainer Maria Rilke

Gyermekeinknek- egy kis feladat