 |
A Szent Család Templomból 5. évfolyam 3. szám - az Úr 2004. évének március havában. |
Himnuszról-
Himnuszra
A
nagyböjti himnusz (En tempus acceptabile) a
szent időszak tartalmát gazdagon összefoglaló őskeresztény szöveg; Első
része a böjt ószövetségi előzményeiről szól, majda
böjtölés jótékony hatásáról, értelméről. Íme teljes terjedelmében:
Itt az alkalmas
szent idő,így
leszünk élő áldozat
az üdvösségnek
napjai,és
bőkezűen adhatunk.
hogy megtisztítsuk
a szívünk,
lemosva vétkek
szennyeit.Szolgálván
hogyha böjtölünk,
elszáll
a belső lustaság,
Jelezte ezt
már Mózes is,elfut
a lelki zsibbadás,
ki vad vidékre
elvonult,világosságra
vált a köd.
vállalva népe
bűneit,
hogy sírva,
könnyel mossa le.Legyen
bár vétkek temploma,
és
bűnfekéllyel telt a szív,
Illés is így
tett egykoron,a
böjt lesz legjobb gyógyszere,
kit elragadt
a tűzszekér,ha
kegyelmével jő Atyánk.
s világteremtő
Istenünk,
ki testet
öltve jött közénk.Jézus,
könyörgünk, irgalom!
Bánkódva
hozzád száll szavunk:
Ezért imánk
így esdekel, hogy
bűn világát rontsa szét
alázkodjék
az értelem,irgalmad
hozzon békülést.
hajoljon földre
térd s a váll,
arcunkat mossák
könnyeink.Fiaddal
add meg, jó Atyánk,
örök
Lelkeddel add meg ezt,
Vágyunkat
űzzük messzire,kit
háromságos névvel is
törjük meg
testünk ösztönét,vallunk,
hogy egy vagy, Istenünk. Amen.
(Csanád
Béla ford.)
Események
templomunkban
Ebben
a hónapban két kislányt kereszteltek templomunkban: Nórát és Dórát.
Haláleset
is volt: hét temetést kértek március hónapban, ebből egy volt Hajdúsámsonban.
Kezdjük
megszokni, hogy a nagyböjthöz az utóbbi időben már hozzátartozik a katekumenek
kiválasztása, akik – az őskeresztényekhez hasonlóan - majd nagyszombat
éjjelén részesülnek a keresztség szentségében.
Egyházközségünk
lelkigyakorlatát ebben az évben a szent három napon való részvétel és három
húsvét utáni vasárnap alkotják.
A
szent három nap hagyományos szertartásaira ezúton is felhívjuk a figyelmét
kedves testvéreinknek: az utóbbi években már nagyhétre teszik a diákok
tavaszi szünetét, így (reméljük) többen el tudnak jönni ezekre a
régi időkbe visszanyúló, gazdag hagyományú szertartásokra, melyek segítenek
bennünket elmélyülni Krisztus szenvedésének titkaiba.
Rövid
bepillantás közösségünk ima szokásaiba
A
képviselőtestületünk egyik tagja által készített kérdőívet olyan családok
hozták vissza kitöltve, ahol szokás a rendszeres ima. Sőt legtöbb esetben
mindkét szülő (van ahol csak egyik) együtt imádkozik a gyermekekkel.
A családdal egy háztartásban élő rokon egy esetben vesz részt a közös imában.
Napi rendszerességgel legalábbis hetente többször imádkoznak, két esetben
kapott kitüntetett szerepet az adventi illetve a nagyböjti szent idő. Alkalmas
napszak szinte mindenkinél az este, illetve több esetben az étkezések (minden
bizonnyal kezdete és vége). Legtöbben feszület vagy szentkép mellett
imádkoznak, gyertyát többen csak adventben gyújtanak. Az imát általában
valamelyik szülő vezeti, de lehet a rokon illetve megállapodás szerint
egyszer-egyszera gyermekek is. A
beküldők fele kötött és kötetlen szövegű imát egyaránt mond, a másik része
csak az előbbit. Képmutatás veszélyét nemigen tapasztalják az imádkozók,
egy család írta, hogy ritkán előfordul ilyesmi. Néha énekelnek is együtt,
van ahol rendszeresen; a gyermekek csak igen ritkán zavarják meg ezeket
a meghitt alkalmakat, s az együtt imádkozó családok többsége gyakran, de
ritkábban mindenki megtapasztalta már, hogy jó együtt lenni az Úrral és
egymással... Köszönjük a válaszokat, további elmélyülést kívánunk kinek-kinek
az imaéletben.
Egy
résztvevő hétköznapi gondolatai amariazelli
zarándoklatról
A
március 13-15-ig tartó „hosszú hétvégén” közösségünk néhány tagja, kiegészülve
sámsoni, derecskei és balmazújvárosi hívekkel, no meg a Máltai Szeretetszolgálat
néhány dolgozójával és fiataljaival, zarándoklatra indult Ausztriába, a
magyar vonatkozásokban bővelkedő kegyhelyre, Mariazellbe. Természetesen
megint a morgósabb énem jött elő, amikor András atya először hirdette a
zarándoklatot: „Na, szép kis magyarok vagyunk mi, hogy épp március 15.
alkalmából akarunk menni Ausztriába, holott pont ezen a napon küzdöttek
elődeink azért, hogy elszakadjunk sógorainktól.” Aztán – főként feleségem
kedvéért – mégis rászántam magam az utazásra, és nem bántam meg. Már az
odavezető úton kiderült az atya szóbeli és írásos beszámolójából, hogy
nem idegenbe megyünk, hanem hazafelé, hiszen a kegytemplomot Nagy Lajos
királyunk építtette, és Mariazell több magyar szent emlékezetét őrzi hitelesen.
Sőt, Mindszenti bíboros is ide volt eltemetve sokáig, eredeti sírköve most
is a templomban található, mellette kis táblával jelezve, hogy kívánsága
szerint, miután Magyarországon jobbra fordult a helyzet
(értsd: mikor
kivonultak az oroszok), testét újratemették Esztergomban. És kokárdáink
(melyekből
Báránkó András gondoskodása folytán mindenkinek jutott) sem bántották
az ottaniak szemét, sőt néhányan örömmel üdvözölték az ünneplő magyar zarándokokat.
De
megérte volna elmenni erre a zarándoklatra akkor is, ha Mariazellbe el
sem jutunk. II. János Pál pápa nemrég avatta boldoggá a szegények orvosát,
Dr. Batthyány Strattmann Lászlót. Sokat olvastam a boldoggá avatásról,
és magáról a boldogról, és családjáról is. Egészen közel került hozzám.
Nem egyszer kértem közbenjárását is beteg szeretteimért, vagy önmagamért,
ha nem éreztem jól magam. Külön lelki élmény volt, hogy oda-, és hazamenet
az éjszakátKörmenden töltöttük,
ahol – igaz, csak kívülről – megnéztük a Batthyány kastélyt, voltunk a
templomban, ahová a hercegorvos családjával rendszeresen járt, sőt, az
ő emlékére épített templomban is.
Még
egy dolog maradt meg elevenen bennem: András atya egyik gondolata, ami
akkor János Csíksomlyót emlegető prédikációja nyomán tudatosult benne:
mégpedig az, hogy Debrecen pont középúton úton van a két kegyhely között.
Majdnem pontosan 600-600 km-re Mariazelltől, és Csíksomlyótól is, és ez
valamiként megszenteli Debrecent. Na, erre rögtön eszembe jutott, hogy
Debrecen olyan pogány város, hogy Mária erre is, arra is a lehető legtávolabb
akart húzódzkodni tőle, de ez már tényleg csak az én rosszmájúságom.
Miért
szeret ebbe a templomba járni?
Bemutatunk
egy családot: a
Wancsakovszky CsaládGittát
és édesanyját jól ismerik a templomba járó hívek, hiszen a „törzstagok”
közé tartoznak. Mindig együtt jönnek: Gitta óvó szeretettel segíti Édesanyját,
s az ismerősök örülnek, hogy jó egészségnek örvend. Mint annyi család közösségünkből,
ők is erdélyiek. Szívesen beszél ottani gyökereiről: keresztapja pápai
nuncius volt, akit rajongva szeretett a család. Évente jártak És járnaka
csíksomlyói és a baróti búcsúba. Nosztalgiával említi a régi énekeket,
amelyeket ott még ma is énekelnek... Régóta élnek Debrecenben, először
a Szent László kápolnába jártak. Gitta édesapjuk halála után egyedül nevelte
két gyermekét: Norbertet és Emőkét. Rövid ideig tanított, majd elvégezve
a közgazdaságit az egészségügyben helyezkedett el a Megyei Tanács Kórháza
Rendelőintézetében, majd a Megyei Tanácsés
az APEH rendelőjében. A kisfiú még a Szent Lászlóban volt elsőáldozó, később
az egész család a Szent Anna templomba járt, Emőke már itt volt elsőáldozó,
s mindketten itt bérmálkoztak együtt.
A
család most három fős: Norbert már 31 éves, Budapesten dolgozik tanárként,
s most újra tanulni kezdett. Emőke mérnöktanár volt, szülése után szólította
magához az Úr. Ő még járt a mi kápolnánkba, az atya jól ismerte. Kisfiát
édesapja neveli Székesfehérvárott a nagyszülőkkel együtt.
Gitta
már nyugdíjas, így segít, amit csak tud, pl. gyűjti a kiosztásra kerülő
ruhákat, s mindketten tagjai a Szent Mónika Közösségnek.
Egy
a hónap szentjei közül: Gyümölcsoltó
Az
ünnepet Rómában már a 7. században bevezették, neve "Annuntiatio Domini"
volt, vagyis az Úr hírüladása. Keleten a legrégebbi időktől az egyik legnagyobb
ünnep. Hosszú időn át Karácsony előtt ünnepelték.
Szép
gondolat
Virágvasárnap
(részlet)
Mintha
megszépülnékmintha
értem jönni
mintha
szárnyam nőnemessziről
valaki
mintha
pálmaágakballag
már szívemmel
hullnának
a földrea
húsvéti csacsi. (Tamási Miklós)
Gyermekeinknek-
egy kis feladat