Események
templomunkban
Két
gyermek: Leonardo és Balázs, valamint egy felnőtt: Mónika
-keresztelése által gazdagodott
ebben a hónapban közösségünk.
Húsvét
szent nyolcadának végén, az isteni irgalmasság vasárnapján (régi nevén:
fehérvasárnap) kezdődik és három vasárnapon át tart lelkigyakorlatunk,
amelyet Kovács Róbert görög katolikus atya vezet. Ezúton is köszönjük szolgálatát.
Mindszenty
bíboros híressé vált mondását (miszerint megmenekül az ország, ha lesz
egymillió imádkozó magyar) követve szerveződik újra az imádkozó magyarok
közössége, amelyben március 25-ig már 882 ezer honfitársunk regisztráltatta
magát. Ha még nem tettük, mi is gyarapíthatjuk ezt a számot, hogy mielőbb
elérjük az áhított egymilliót. Nem nehéz vállalni ezt a kötelezettséget
annak, aki napi rendszerességgel úgyis imádkozik, s jó szívvel ajánlja
hazánkat Isten oltalmába.
Április
17-én szombaton megnyitják az Újkertben a Máltai játszóteret, amelynek
vezetője közösségünk jól ismert tagja: Király Anna.
Bemutatjuk
katekumenjeinket
Bíró
Mónika és Matúz Imre
már nem is katekumenek, hanem teljes jogú felnőtt tagjai a Szent Család
plébánia közösségének, hiszen húsvét éjszakáján hagyományosan megkapták
a szentségeket: Mónika a keresztséget, bérmálást és az eucharisztiát, Imre
csak az utóbbi kettőt, mivel ő gyermekkorában a keresztségben már részesült.
Nem nehéz kitalálnunk, hogy jegyespárról van szó, akik katolikus esküvőre
készülnek. Beszélgetésünk során egybehangzóan vallják, hogy saját elhatározásukból
döntöttek így, nem szülői kívánságra járultak a szentségekhez. „Úgy éreztük,
ideje már Isten felé fordulni 21 évesen...- kezdi Mónika –, s mivel Imi
katolikusnak volt keresztelve, az ő vallását választottuk. Ehhez a plébániához
tartozunk, így jöttünk el András atyához, aki felkészített bennünket.”
„Nem könnyű megérteni ennek a vallásnak gazdag hagyományát, szertartásait
– veszi át a szót Imre -, de jó úton vagyunk, s a felkészítés még folytatódik.”
A szülők először meglepődtek a fiatalok döntésén, de elfogadták, s végül
is örültek neki. Imrének már volt keresztanyja (édesanyja nővére), Mónika
pedig a volt névadó-szülőjét választotta, akit most már valósan hívja keresztanyának.
A
fiatalok másfél éve járnak együtt, Mónikáék 2 éve Imiék szomszédságába
költöztek, ez volt ismeretségük alapja. Imre gyógyszergyártó technikus
a Biogálban, Mónika kereskedő a Hélikernél. Az esküvőt július 24-ére tervezik
a Szent Anna templomban, mintegy 80-100 vendéget várnak. Szeretnének majd
saját lábra állni, önálló lakásba költözni. Adja Isten, hogy ezek a fiatalok
valóban megtapasztalják hitünk és szentségeink erejét, s kitartsanak mostani
szép elhatározásuk mellett,gazdag
emberi életet éljenek.
Miért
szeret ebbe a templomba járni?
Engedjétek
hozzám jönni...
Nagyhét
első napján (hétfő lévén, csendes mise van, épphogy elkezdődött)
amint lenti szokásos helyemen, az ötödik hosszú padsor közepén ülök, mellém
penderül egy óvodás korú, hosszú copfos kislány.(Mivel
hátra-hátra néz, tudom, hogy tartozik valakihez, nem csak úgy az utcáról
vetődött be.) Nem zavar egy percig sem. Szinte hihetetlen, milyen fegyelmezetten
ül, komolyan figyel, a válaszokat igyekszik ő is mondani, s mikor a Miatyánkra
kerül a sor, hangosan, folyamatosan imádkozza. Feláll, letérdel, kezet
nyújt, ahogy a többiek.Mikor a hívek
áldozni mennek, gyorsan hátraszalad, s miután édesanyjától biztatást kap,
beáll ő is a sorba. A homlokárarajzolt
kereszten kívül egy pacsinak beillő kézfogást iskap
János atyától...
Mise
után megkérdeztem a nevét: Giuliának hívják (így, olaszosan leírva).
Édesanyjának szemmel láthatóan jólesik a dicséret: esténként közösen imádkoznak,
de svetitses bátyjától is sokat el-eltanul a kislány – világosít fel. Most
az orvostól jövet is az ő kérésére jöttek be a templomba, ahol szemmel
láthatólag jól érezte magát. Jézus ma is vonzza a kicsinyeket: biztassuk,
hozzuk, engedjük őket...
Bemutatunk
egy családot: A
Sándor család
Ennek
a népes családnak három tagját (Marikát, Ibolyát és Krisztiánt,
akik egyúttal három generációt képviselnek mint nagymama, anya és unoka)
a máriazelli zarándoklaton résztvevők megismerhették; jómagam is ott figyeltem
fel rájuk. Szabolcsból kerültek Debrecenbe mindketten mélyen vallásos családból:
Mihály, Marika férje görög katolikus, ezért így keresztelték meg
három gyermeküket: Ibolyát, ifjabb Mihályt és Pétert. Már mindhárom
gyermek felnőtt, családosak, bár Péternek és tanárnő feleségének még nincs
gyermekük. Ibolya Kotán Lászlóhozment
feleségül, aki egy japán-magyar cégnél dolgozik, s mint református reverzálist
adott, így két fiuk szintén görög katolikus. A zarándoklaton megismert
életrevaló Krisztiánnak (aki 5. osztályos a Svetits Általános Iskolában)
van egy 17 éves bátyja, Norbert, a hajdúdorogi Görög Katolikus Gimnázium
11. osztályos tanulója, jövőre fog érettségizni. Ez a család Ebesen lakik,
Ibolyáék legtöbbször Lőrinc atya miséjére járnak. Az idősebb fiúnak, Mihálynak
három gyermeke van: Nikolett, Vivien (ők is svetitsesek),
s a kis Huba még csak bölcsődés. Mint látható, a család sok szállal
kötődik a római ághoz is, Marika és Ibolya munkája még inkább erősíti ezt
a kapcsolatot: Ibolya a Szent József Gimnázium élelmezésvezetője, Marika
is innen ment át nemrég a Szent Erzsébet Otthonba élelmezésvezetőnek és
szakácsnak. András atyát (s vele együtt a Szent Család templomot)
már régóta ismerte és kedvelteez
a család. Marika szívesen beszél legújabb munkájáról: „Különösen megszerettem
a kápolnát a Szent Erzsébet Otthonban. Vasárnap már reggel kimegyek, megnézem,
jól megreggeliztek-e az öregek,majd
ott megyek misére. Utána elbeszélgetünk, majd ebédelünk. Háromféle diéta
van, igyekszünk sok mindenre figyelni, házias legyen a konyha. Persze mindenkinek
nem lehet a kedvére tenni, de azért alapjában elégedettek a koszttal. Annak
örülök, hogy legtöbben híztak, mióta kiköltöztek. Azt mondják, most már
ruháról is gondoskodjak nekik, mert nem férnek bele a régibe... Jó, hogy
vannak itt ismerőseim a Szent Családból, így kevésbé hiányzik... Azelőtt
ott voltam tagja a Rózsafüzér Társulatnak meg a Szent Mónika közösségnek,
most már itt vagyok.
Egy
a hónap szentjei közül: Szent
György
Amikor
Györgyöt történelmi személyként fogadjuk el és méltatjuk, a Lydda Dioszpoliszban
(Palesztina) régtől meglévő kultuszának bizonyságaira hivatkozva
tesszük ezt.
Annyi
történelmileg biztosnak tekinthető, hogy György a konstantini fordulat
beköszöntése előtt halt vértanúhalált Krisztusért Lyddában. Tiszteletének
rendkívüli elterjedtségével magyarázható, hogy vértanúsága körülményeit
oly sok legendás elemmel tarkították.
Lydda
neve nemsokára Georgiopoliszra változott, s volt egy Györgynek szentelt
bazilikája. Szíriában a 4. századtól találunk György- templomokat, Egyiptomban
mintegy 40 templom és kolostor, Ciprus szigetén pedig még hatvannál is
több szentély viseli a nevét. Konstantinápolyban maga Konstantin építtetett
templomot a szentnek.
Rómában
már az 5. századtól volt saját temploma. Ünnepét Rómában 683 óta ülik április
23-án. Petrik
János
Szép
gondolat: A
mesterek utcájában (részlet)
Megyek
az után. Egy öreg cipészcivilruhámat
nézi: mosolyog.
épp
műhelyének ajtajában állA
két orcámon enyhe pír remeg:
s
egész lényemből, mint egy műitészigaz,
ruhám nem éppen műremek.
csak
a cipőmet nézi: mosolyog.
A
két orcámon enyhe pír remeg:Kék
égboltjából csillag-ablakon
igaz,
cipőm nem éppen műremek.kikönyököl
a szívek mestere,
Isten-szemével
ember-alakom
Tovább
megyek. A ruhák mestereátröntgenezve
csöndbe mosolyog.
azt
vallja, hogy az embert a ruhaEgész
külsőm-belsőm beléremeg:
teszi,
s vizsgálgat válltól lefele,Mester,
milyennek látod szívemet??
(Mécs
László)
Gyermekeinknek-
egy kis feladat
