Dicsérd Sion, megváltódat,

vezéredet, pásztorodat

áldja hangos éneked.

Ahogy bírod, akként merjed,

bármi nagynak énekeljed,

méltón nem dicsérheted.

Nagy titokról szól az ének:

élet élő kútfejének,

a Kenyérnek hódolunk.

Melyben, midőn halni készül,

magát adja örökrészül

társainak Krisztusunk.

Legyen teljes, legyen zengő,

legyen vidám, s hozzá illő

szívből fakadt énekünk.

Annak titkát fontolgatva,

magát Jézus miképp adta

táplálékul minekünk.

Az új Krisztus asztalára

Kenyér szállott, égi pászka,

elavult a régi már.

Fut az újtól, ami régi,

nap az éjjel fölcseréli,

fut a fénytől a homály.

Amit Krisztus tett ez estén,

hagyta, hogy rá emlékezvén

cselekedjük mi is azt.

Áldás fakadt törvényéből,

így lesz borból és kenyérből

üdvösséges áldozat.

Drága titka szent hitünknek,

testté-vérré lényegülnek,

bor s kenyér mi volt előbb.

Régi rend itt újnak enged,

szárnya lankad, észnek, szemnek,

élő hitből végy erőt

Más és más, de nem lélekben,

csak jel szerint más színekben

mennybéli jók rejlenek.

Vére ital, teste étel,

mégis ott van teljességgel

mindkettőben Istened.

Aki veszi, meg nem osztja,

meg nem töri, nem szakasztja,

oszthatatlan eledel.

Veszi egy és veszik ezren,

rövidséget nem lát egy sem,

fogyasztják, és nem fogy el.

Veszik jók és veszik rosszak,

csakhogy különféle sorsnak

részesei ők vele.

Rossznak halál, jónak élet,

ilyen az egyforma étek

különböző ereje.

Íme, étke angyaloknak,

Kenyere lett vándoroknak,

eledele jó fiaknak,

ebnek adni nem való.

Izsák ennek képe, árnya,

áldozatra kész oltára,

húsvét-bárány áldozása,

s hulló manna, égi jó.

Igaz Kenyér, legfőbb Pásztor,

Jézus, óvj az elbukástól,

te táplálj és te palástolj,

s add, hogy a feltámadáskor

legyen nálad kész helyünk!

Te, ki mindent bírsz és értesz,

földi létben táplálsz, éltetsz,

add, hogy lássunk, Dicsőséges,

s társulván a boldog néphez,

lakomádban részt vegyünk.

Események templomunkban

Ebben a hónapban a mi templomunkban egy, Sámsonban két pár esküdött.

Június 13-án mi is a szokásos módon körmenettel ünnepeltük az Úrnapját, s ez volt egyúttal a tanuló ifjúság hálaadó szentmiséje is. Mindenkinek testi-lelki gazdagodással, élményekkel teli vakációt kívánunk! Ehhez szeretnénk mi is hozzájárulni programjainkkal: Mint már hirdettük, közeledik a gyermekek és az ifjúság nyári tábora: június 28 - július 5. (6-14 évesek), július 5 - 11. (15-20 + évesek)

Jelentkezni még lehet a sekrestyében, vagy a hitoktatóknál. Erre a célra pályázatot nyertünk, így a részvételi díj (az útiköltség) kerekítve 1000 Ft./fő.

Szent Anna ünnepéhez kapcsolódóan ebben az évben is lesz egyházmegyei zarándoklat Máriapócsra július (25-én) utolsó vasárnapján, amelyre innen is és Hajdúsámsonból is autóbuszt indítunk.

Te Deum

Lelki vezetőink a tanév végi hálaadó misékén meg szokták említeni, hogy milyen hatással van az iskolai élet a diákokra és a szülőkre. De csak elvétve említik meg az alma materek lépcsőit – jó esetben – a diákoknál jóval hosszabb ideig koptató tanárokat. Én az idei "Te Deum"-on olyan különös helyzetben voltam, hogy mint tanár, és mint diák is visszatekinthettem az elmúlt tanévre. Hogy tudott fájni, mikor a diákjaim kigúnyoltak egy-egy tanárt – és gondolom, hogy a hátam mögött engem is -, aztán néhány óra múlva már én panaszkodtam valamelyik barátomnak: "Tudod, az az XY nem is ember, hanem egy diákgyilkos ragadozó!" Azt is gyakran odavetettem a diákjaimnak dolgozatírás közben, hogy ha puskázással próbálkoznak, ne felejtsék, hogy mellékállásban én is diák vagyok, tudok néhány fortélyt… És még valami, amit minden iskolás, vagy egyetemista korú fiatalnak, és minden tanárnak is tudok javasolni a nyárra: Gondolkodjunk el azon, milyen a másik oldalon állni. A legvásottabb nebulókat kérem, gondolják végig, milyen reménytelen feladat egy sereg ördögfióka fejébe tudományt verni, és a tanároknak is jussanak eszükbe saját tanulóéveik, hogy, hogy képzeltek el akkor egy jó tanárt, akinek élvezet részt venni az óráján.Almási Gábor

Miért szeret ebbe a templomba járni?

Völgyesi Jánosné (Erzsike néni), ha nincs más programja, szívesen eljár a hétköznapi szentmisékre, most is itt találkoztam vele. Kissé meglepődöm, mikor megtudom, hogy még mindig dolgozik, napi 4 órában, hiszen a nyugdíjas nénik között ül, oda is illik közéjük. „20 éve takarítok a Kazinczy Általános Iskola Gyermekkönyvtárában... Nem olyan nehéz munka ez, míg a jó Isten erőt ad hozzá. Jobban eltelik az idő, hiszen 10 éve vagyok özvegy. 8 éve hirtelen meghalt egyetlen lányom is 40 évesen (még most is könnybe lábad a szeme), három nap alatt ment el agyvérzésben. Két unokám már felnőtt (Tamás 27, Anikó 23 éves, még tanulnak); minden nap én főzök nekik. Az édesapjukkal laknak. Nyíregyházán az angolkisasszonyoknál nevelkedtem. Apám római, édesanyám és a férjem (s emiatt lányom is) görög katolikus volt. Itt a Szent Annába jártam. (Onnan ismerem magát is, mikor a hajnali misékre hozta magával a gyerekeit; akkor még egész kicsik voltak... – teszi hozzá mosolyogva.) De most már nagyon jó, hogy ide épült ez a templom. A kápolnában is előfordultam, majd ideszoktam a templomba. Itt még az éjféli misére is el tudok jönni. Ismerek már keresztnévről sok mindenkit: Mónikát, Erzsikét, Annuskát... no meg persze Imrét. Kötelezettséggel járó közösséget addig nem akarok választani, amíg elfoglaltságaim miatt nem tudnám ellátni.

Bemutatunk egy családot: A Molnár Család

Egyelőre egy fiatal házaspár: Krisztina és Ernő alkotják a családot –de hiszem, hogy megvan bennük egy egészséges keresztény család ígérete. Romantikus történet: az 1998-as virágkarneválon ismerték meg egymást, amelyre Krisztina egy kárpátaljai faluból jött el. Ekkora távolság és két évi idő tette próbára szerelmüket: leveleztek, s igyekeztek kéthetenként találkozni. (Mennyire hosszú idő tud lenni az a két hét!) Krisztina, aki mélyen vallásos családban nőtt föl (szülei egyháztanács-tagok otthon), feltételként szabta az egyházi házasságot – s milyen rejtett útjai lehetnek a gondviselésnek -, Ernőnek is már évek óta megfordult a fejében, hogy jó lenne szervezett formában Istenhez tartozni, s most Krisztina ráébresztette, hol a helye. A domonkos Kornél atya készítette fel a keresztségre a Megtestesülés templomban. Közben lakást próbáltak keresni, s itt a Tócóskertben sikerült találniuk, ahová 2000-ben (a kárpátaljai egyházi esküvő után) be is költöztek. Egy ideig csak nézegették templomunkat kívül-belül (Kornél atyától kérdezték meg, mit jelképez a kétfelé hajló két kereszt a csúcsán), s ma már rendszeresen ide járnak vasárnaponként. Beszélgettek Imrével is – különösen Krisztina, aki el-elpanaszolta neki álláskeresési kálváriáját, ugyanis egy ének-zongora szakos tanárnőnek nem könnyű állást találni a megyében, még akkor sem, ha a teológiát is elvégezte hozzá Munkácson! Most végre Pocsajban tanít ének-zenét és etikát (naponta 60 km utazás oda vissza, ráadásul hajnalban kell kimenni), de félnek, hogy jövőre – hiába elégedettek vele - nem alkalmazzák majd, mert egy óraadó olcsóbb megoldás. Ernőnek könnyebb a dolga, jó szakmája van: vízvezeték- és fűtésszerelő, bejelentett állása van. Ám – mivel érettségizett- további terveket dédelget: vegyész-technikusi képesítést akar szerezni, ősztől már be is iratkozott a technikumba. Ő is szereti a zenét, magától megtanult basszusgitározni. S persze egyre sűrűbben gondolnak már gyermekekre (csak az a kinevezés összejönne!). Azért derűsen és bizalommal tervezik a jövőt. Ernő tele van okos kérdésekkel, alaposan tisztázni szeretné magában hitünk, vallásunk mibenlétét, problémáit, jövőjét; kész szerencse, hogy Kriszta tanult teológiát, sok mindenre tud válaszolni. Arra azért ő sem, hogy „Hogyan élheti annyi ember Isten nélkül az életét!?”

Egy a hónap szentjei közül: Szent Barnabás apostol

Az első, amit Barnabásról hallunk, a szeretet cselekedete: szántóföldjét eladta, és annak árát az apostolokhoz vitte az egyházközség szegényeinek szánt adományaként (ApCsel 4,37). Annak a szeretetnek a jele ez, amely mindenkivel egyesít Krisztusban. Nemsokára tágas munkatér nyílt Barnabás számára Jeruzsálemen kívül is. Üldözött, szétszóródott tanítványok eljutottak a szíriai Antiochiáig, és ott egyházközséget alkottak. Nemsokára pogányok csatlakoztak hozzájuk (talán Lukács evangélista is). Amikor a jeruzsálemi egyház tudomást szerzett róluk, Antiochiába küldte Barnabást. Ő felvirágzóban lévő egyházközségbe érkezett, és a pogányok megtérésében fölismerte Isten kegyelmének művét. Visszatérve magukkal vitték Antiochiába Márkot - a második evangélistát -, Barnabás unokaöccsét.

,,A Szentlélektől küldetve'' (ApCsel 13,4) elindult tehát Barnabás, Pál és Márk az első missziós útra. Először Ciprusra mentek, Barnabás hazájába, azután Kisázsiába - de mindig pogány lakta vidékre. A ,,munka'', amelyre a Lélek hívta őket, az első pogánymisszió volt. Pál és Barnabás fölvette az Egyházba a pogányokat, anélkül, hogy rájuk kényszerítette volna kötelező teherként az ószövetségi törvény számos rituális és kultikus előírását, mert fölismerték: a pogányok Krisztushoz térhetnek közvetlenül, a körülmetélés nélkül is.

Szent Barnabás apostol ünnepét a bizánci és a szír egyház június 11- én üli. Róma a 11. századtól ünnepli Barnabást. Petrik János

Szép gondolat: Ötödik zsoltár - A Föld