A Szent Család Templomból 5. évfolyam 7. szám - az Úr 2004. évének július havában. |
Himnuszról-
Himnuszra
A
nyár legfontosabb munkáját, az aratást idézi július 2-i Mária-ünnepünk
jelzője: Sarlós Boldogasszony (a kasza elterjedése előtt sarlóval arattak
és kézi aratásnál sarlóval szedik a markot - kévét). Ehhez az ünnephez
kapcsolódik e havi himnuszunk, amely az ünnepnek a rózsafüzér-titokból
is jól ismert eseményét idézi fel, Mária látogatását Erzsébetnél. A szöveg
Kapcsándy Zs.-tól származik.
Köszöntsük
most szűz Máriát,
szent
énekünk kísérje el:
királynőnk,
Boldogasszonyunk szolgálólányként
útra kel. A
Messiás, a nagy Király rejtőzve,
csendben így jön el, Szűz
anyja édes terheként ím
itt vonul Emmánuel. Nap
és a hold, lomb és virág ma
mind Hozsannát zengenek: e
körmenetben Mária hegy-völgyön
át, sietve megy. |
Ott
Szent Erzsébet várja őt, és
ujjong szíve magzata, áldott
gyümölcstől terhesen köszönti
egymást két anya. Szent
ősatyák nagy Istene, magasztal
minden nemzedék, zarándoklétünk
útjain vedd
most a hála énekét! A
célt elérnünk adj erőt! Hogy
menjünk, mint a Szűzanya: Lehessünk
Krisztus-hordozók, s
Szentlélek Isten temploma. |
Befejeződött
mind gyermekeink, mind ifjúságunk nyári tábora: mindkét korosztályból 30-an
vettek részt rajtuk. A családok bizonnyal sok-sok érdekes élményt, eseményt
hallottak gyermekeiktől, akiket ezúttal arra biztatok, hogy minél több
társukkal osszák meg ezeket az élményeket: meséljék el, milyen jó keresztény
táborban lenni, hadd hallják mások is, mennyi öröm, lehetőség van a katolikus
ifjúsági közösségekben.
Mint
már hirdettük, Szent Anna ünnepéhez kapcsolódóan ebben az évben is megyünk
egyházmegyei zarándoklatra Máriapócsra július 25-én. Az autóbusz Debrecenből
a templom melletti parkolóból reggel 7 órakor indul. Az útiköltséget (fejenként
500 Ft-ot) az autóbuszon kell fizetni. A délutáni órákban érkezünk
haza. Ezen a vasárnapon templomunkban csak görög katolikus szentmise lesz,
de. 11 órakor.
Búcsújáró magyarok
Mária
egyik legnépszerűbb kegyhelyére, Máriapócsra készülünk. A búcsújárás történetéről,
gazdag hagyományairól nehéz lenne pár mondatban írni, hiszen az erről szóló
legutóbbi mértékadó könyvünk (Bálint Sándor – Barna Gábor: Búcsújáró
magyarok, Szent István Társulat, 1994) 384 oldalt tesz ki. Az ebben
található térképen, már a 17. sz.-i Magyarországon 81 búcsújáró kegyhelyet
számoltam meg. Előkészületként, s mintegy lelki ráhangolódásul a Sacra
Hungariából (Kassa, 1944.) idézünk néhány gondolatot: „A búcsújárás
katolikus népünknek egyik legnagyobb élménye, nemcsak lelki hatásaiban,
de egyéb emberi vonatkozásaiban is. A népet lelkülete és foglalkozása még
ma is elég szorosan hozzáfűzi a szülőföld szellemi közösségéhez. Evilági
életével tehát szorosan hozzátartozik ahhoz a földhöz, amelyből vétetett,
amely fölnevelte és eltartja. A keresztény honvágy azonban nem hagyja nyugton,
a lélek messzire, Isten közelségébe vágyakozik. Ennek misztikus útja a
búcsújárás.
A
búcsújárás kivonulás az otthoni környezetből, ahol minden a földi munkára,
feladatokra emlékeztet, szabadulás az emberi vonatkozások kötelékéből,
fölülemelkedés a megszokott hétköznapokon... A keresztény katolikus léleknek
színeváltozása ez...
A
mai felnőtt generáció életéből – köztudott okokból – jószerivel kimaradt
ez az élmény. Próbáljunk most felnőtt fejjel visszatalálni, rálelni erre
a gazdag lelki élményre...”
Bemutatunk
egy családot: A
Radnai Család
Ezt
a négy gyermekes családot az édesanya, Radnainé Filep Ildikó segítségével
mutatom be. Szabadkozik egy kicsit, hogy közülük nem ő a legilletékesebb,
hiszen ő református és nem jár templomunkba, ellentétben az édesapával,
Bélával,
aki a kisebb gyerekekkel nagyon hűséges látogató. Állandó helyük a kórus;
már gyerekkorában is ezt szerette a mérki templomban. „Igen, talán Béla
lett a leghűségesebb templomjáró négy testvére közül – kezdi a beszélgetést
Ildikó -, nem csoda, hogy anyósom, még házasságkötésünk előtt, aggódott,
milyen lesz a mi családi életünk... Ki is kérte a pap nagybácsi (Ilosvai
Gyula, ma Hajóson szolgál) véleményét. Ő ismert már engem, együtt voltunk
Bulgáriában, s megnyugtatta anyósomat: nem lesz semmi baj, hiszen a kersztény
értékeket vallom én is. S az idő őt igazolta: 22 éves házasok vagyunk,
négy gyermekkel, s azt a „kis időt”, ami még hátra van, nem érdemes háborgatni...
Egyébként anyósomék ma súlyos betegek (Parkinson kórban szenvednek)
gyermekeik felváltva ápolják őket; minden 3. hónapban nálunk vannak, ilyenkor
rájuk irányul a legnagyobb figyelem, s szemmel láthatólag jót tesz nekik
a gondoskodásnak ez a formája.”
A
családfő agrármérnök, a HAGE Sertéstelepen tenyésztésvezető Hajdúszoboszlón;
Imrének is sokat segédkezett a templomkertben. Ildikó itt tanít a Vörösmarty
Általános Iskolában, a tavaly induló első művészeti osztály vezetője. Igyekszik
a családot is zenei irányba terelgetni, hiszen ő maga 10 évig hegedült,
zongorázott, citerázott – most csak furulyázik a gyerekeknek az iskolában.
A nagyobb fiúk inkább történelmi érdeklődésűek: Balázs II. éves
közgazdász, Béci I. évestörténelem-földrajz
szakos hallgató Debrecenben. „Bizony nem volt könnyű velük pici korukban:
egyik szopott, másik a térdemen lovacskázott egyszerre... De gyorsan összenőttek:
együtt jártunk bábszínházba, együtt fociztak...”- emlékszik vissza Ildikó.
Mindketten végig a Szent Anna templom hittanosai voltak, ma is oda járnak,
s szívesen részt vesznek közösségi programokban: bálon, kiránduláson. A
két kisebb gyerek a Bányai Júlia zenetagozatára jár: Zsuzsi most
lesz nyolcadikos, de máris eljutott – többek között – Németországba, Franciaországba,
Olaszországba a kórus nemzetközi versenyeire. anyja nagy bánatára, a nagy
terhelés miatt abbahagyta a fuvolázást, nyelvi tagozatra készül, a Tóth
Árpádba. Annál nagyobb öröm, hogy Gábor – aki most lesz harmadikos
– ütős elképzelései ellenére gordonkázni fog, mert a cselló tanár bácsi
egyszerűen „levette a lábáról”. Ők már a mi templomunk gyerekei.
Ildikó
fő társadalmi tevékenysége: a „Mosolyvirág” Nagycsaládosok Debreceni Egyesületének
elnöke 5. éve Jenei tiszteletes úrnál (így a Gyarmati család jó ismerőse).
Ez az egyesület a maga 30000 tagjával a második legnagyobb az országban.
Az
óriás Kristófot az a vágy fűtötte, hogy szolgálatait a leghatalmasabb úrnak
ajánlja fel. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt a haláltól,
a halál szolgálatába állt. A halál pedig félt az ördögtől, ezért őt is
ott hagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt
a kereszttől - így jutott el Kristóf végül Krisztushoz.
Volt
ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel
tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét
itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki
és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot.
Készített magának egy kunyhót a folyó partján, abban élt, s egy nagy botra
támaszkodva sorra átvitte a folyón az utasokat.
Egy
éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű
gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette
kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas
vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind
nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya
alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra.
Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak
a keresztség misztériumát, és azt mondta: ,,Ami a válladat nyomta, több
volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis
az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb, és akinek szolgálni akartál.''
És az isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával.
Kristóf ezután fáradhatatlanul térítette az embereket. Nemcsak azok a katonák
tértek meg szavára és csodáira, akiket az elfogatására küldtek, hanem az
a két szolgálólány is bátran vállalta a vértanúhalált, akiknek a börtönben
el kellett volna őt csábítani. Miután Kristófnak sem a máglya tüze, sem
az izzó sisak nem ártott, nyilakkal vették célba, de a nyilak egy kivételével
megálltak a levegőben. Az az egy a bíró szemébe repült. Végül lefejezték
Kristófot, de még a vérében is erő volt: meggyógyult tőle a bíró szeme.
Szép
gondolat
A
legnagyobb öröm független a külső viszonyoktól, mert kiapadhatatlan forrása
Istenben van. Eva
von Tiele-Winckler
Gyermekeinknek-
egy kis feladat
Múlt
havi rejtvényünk megfejtése: Keresztelő Szent János az, akinek földi születésnapját
is ünnepeljük. Új feladványunk: A Biblia három főangyalt említ név szerint.
Egyikük: Rafael. Ki a másik kettő? (Segítségül: egyikük Máriának hozta
az örömhírt, másikuk a lázadó angyalokat taszította le a kárhozat helyére.)
Egy
csepp derű -
felnőttnek sem árt
A bivalybürgözdi Ödön bácsi újságolja vendégeinek: A mi plébánosunk keresett gyóntató és megindító szónok. Amikor gyónni akarunk, úgy kell keresni, amikor meg elkezd szónokolni, mindenki megindul kifelé a templomból...