Események templomunkban

Július hónap első vasárnapján két fiú: Dávid és Gábor, és két kislány: Kíra és Vanda kapták meg a keresztség szentségét templomunkban a szokásos módon, szentmise keretében.

Befejeződött mind gyermekeink, mind ifjúságunk nyári tábora: mindkét korosztályból 30-an vettek részt rajtuk. A családok bizonnyal sok-sok érdekes élményt, eseményt hallottak gyermekeiktől, akiket ezúttal arra biztatok, hogy minél több társukkal osszák meg ezeket az élményeket: meséljék el, milyen jó keresztény táborban lenni, hadd hallják mások is, mennyi öröm, lehetőség van a katolikus ifjúsági közösségekben.

Mint már hirdettük, Szent Anna ünnepéhez kapcsolódóan ebben az évben is megyünk egyházmegyei zarándoklatra Máriapócsra július 25-én. Az autóbusz Debrecenből a templom melletti parkolóból reggel 7 órakor indul. Az útiköltséget (fejenként 500 Ft-ot) az autóbuszon kell fizetni. A délutáni órákban érkezünk haza. Ezen a vasárnapon templomunkban csak görög katolikus szentmise lesz, de. 11 órakor.

Búcsújáró magyarok

Mária egyik legnépszerűbb kegyhelyére, Máriapócsra készülünk. A búcsújárás történetéről, gazdag hagyományairól nehéz lenne pár mondatban írni, hiszen az erről szóló legutóbbi mértékadó könyvünk (Bálint Sándor – Barna Gábor: Búcsújáró magyarok, Szent István Társulat, 1994) 384 oldalt tesz ki. Az ebben található térképen, már a 17. sz.-i Magyarországon 81 búcsújáró kegyhelyet számoltam meg. Előkészületként, s mintegy lelki ráhangolódásul a Sacra Hungariából (Kassa, 1944.) idézünk néhány gondolatot: „A búcsújárás katolikus népünknek egyik legnagyobb élménye, nemcsak lelki hatásaiban, de egyéb emberi vonatkozásaiban is. A népet lelkülete és foglalkozása még ma is elég szorosan hozzáfűzi a szülőföld szellemi közösségéhez. Evilági életével tehát szorosan hozzátartozik ahhoz a földhöz, amelyből vétetett, amely fölnevelte és eltartja. A keresztény honvágy azonban nem hagyja nyugton, a lélek messzire, Isten közelségébe vágyakozik. Ennek misztikus útja a búcsújárás.

A búcsújárás kivonulás az otthoni környezetből, ahol minden a földi munkára, feladatokra emlékeztet, szabadulás az emberi vonatkozások kötelékéből, fölülemelkedés a megszokott hétköznapokon... A keresztény katolikus léleknek színeváltozása ez...

A mai felnőtt generáció életéből – köztudott okokból – jószerivel kimaradt ez az élmény. Próbáljunk most felnőtt fejjel visszatalálni, rálelni erre a gazdag lelki élményre...”

Bemutatom Sípos Juditot

Egy kedves fiatal tanárnőt szeretnék e hónapban bemutatni, akit kolleganőmként ismertem meg, és csak később vettem észre, hogy hozzánk jár misére. Sipos Judit egyedül szokott üldögélni bal oldalt a hátsó padok egyikében, bár informatikatanár férje szintén vallásos, ő családi hagyományaikat követve református istentiszteletre jár. Judit mesélte is, hogy amikor ők összeházasodtak, még akadtak is ebből problémáik, csak nemrégiben vezették be az ökumenikus esketési szertartást. De a felekezeti különbségek ellenére mindketten megélik hivatásukban is a kereszténységet. Mind Judit, mind a férje, Pál fontos pedagógiai, és társadalmi feladatokat vállaltak iskolájukban közösen szerveznek programokat a diákoknak, és ápolják a testvériskolai kapcsolatokat egy csíkszeredai középiskolával. Saját példámon okulva mondhatom, hogy a kezdő tanárok felkarolását, eligazgatását is kötelességüknek érzik. Bár jövőre már nem egy intézményben fogunk tanítani, ez úton is szeretnék nekik mindezért köszönetet mondani, kérve további munkájukra Isten áldását, hiszen mindnyájunknak hasznára válik, ha gyermekeinket keresztény pedagógusok veszik szárnyaik alá.Almási Gábor

Bemutatunk egy családot: A Radnai Család

Ezt a négy gyermekes családot az édesanya, Radnainé Filep Ildikó segítségével mutatom be. Szabadkozik egy kicsit, hogy közülük nem ő a legilletékesebb, hiszen ő református és nem jár templomunkba, ellentétben az édesapával, Bélával, aki a kisebb gyerekekkel nagyon hűséges látogató. Állandó helyük a kórus; már gyerekkorában is ezt szerette a mérki templomban. „Igen, talán Béla lett a leghűségesebb templomjáró négy testvére közül – kezdi a beszélgetést Ildikó -, nem csoda, hogy anyósom, még házasságkötésünk előtt, aggódott, milyen lesz a mi családi életünk... Ki is kérte a pap nagybácsi (Ilosvai Gyula, ma Hajóson szolgál) véleményét. Ő ismert már engem, együtt voltunk Bulgáriában, s megnyugtatta anyósomat: nem lesz semmi baj, hiszen a kersztény értékeket vallom én is. S az idő őt igazolta: 22 éves házasok vagyunk, négy gyermekkel, s azt a „kis időt”, ami még hátra van, nem érdemes háborgatni... Egyébként anyósomék ma súlyos betegek (Parkinson kórban szenvednek) gyermekeik felváltva ápolják őket; minden 3. hónapban nálunk vannak, ilyenkor rájuk irányul a legnagyobb figyelem, s szemmel láthatólag jót tesz nekik a gondoskodásnak ez a formája.”

A családfő agrármérnök, a HAGE Sertéstelepen tenyésztésvezető Hajdúszoboszlón; Imrének is sokat segédkezett a templomkertben. Ildikó itt tanít a Vörösmarty Általános Iskolában, a tavaly induló első művészeti osztály vezetője. Igyekszik a családot is zenei irányba terelgetni, hiszen ő maga 10 évig hegedült, zongorázott, citerázott – most csak furulyázik a gyerekeknek az iskolában. A nagyobb fiúk inkább történelmi érdeklődésűek: Balázs II. éves közgazdász, Béci I. évestörténelem-földrajz szakos hallgató Debrecenben. „Bizony nem volt könnyű velük pici korukban: egyik szopott, másik a térdemen lovacskázott egyszerre... De gyorsan összenőttek: együtt jártunk bábszínházba, együtt fociztak...”- emlékszik vissza Ildikó. Mindketten végig a Szent Anna templom hittanosai voltak, ma is oda járnak, s szívesen részt vesznek közösségi programokban: bálon, kiránduláson. A két kisebb gyerek a Bányai Júlia zenetagozatára jár: Zsuzsi most lesz nyolcadikos, de máris eljutott – többek között – Németországba, Franciaországba, Olaszországba a kórus nemzetközi versenyeire. anyja nagy bánatára, a nagy terhelés miatt abbahagyta a fuvolázást, nyelvi tagozatra készül, a Tóth Árpádba. Annál nagyobb öröm, hogy Gábor – aki most lesz harmadikos – ütős elképzelései ellenére gordonkázni fog, mert a cselló tanár bácsi egyszerűen „levette a lábáról”. Ők már a mi templomunk gyerekei.

Ildikó fő társadalmi tevékenysége: a „Mosolyvirág” Nagycsaládosok Debreceni Egyesületének elnöke 5. éve Jenei tiszteletes úrnál (így a Gyarmati család jó ismerőse). Ez az egyesület a maga 30000 tagjával a második legnagyobb az országban.

Egy a hónap szentjei közül: Szent Kristóf

Kristóf azon szentek sorába tartozik, akiknek nem történelmi hitelességű életrajza, hanem legendáit ismerjük.

A hagyomány szerint Kristóf a 3. század derekán Szamóban (Lükia) adta életét Krisztusért. Az utazók patrónusáról, akinek képét ma is sok autós és motoros magával hordja, a Legenda Aurea szerzője rajzolta a legszínesebb képet.

Az óriás Kristófot az a vágy fűtötte, hogy szolgálatait a leghatalmasabb úrnak ajánlja fel. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt a haláltól, a halál szolgálatába állt. A halál pedig félt az ördögtől, ezért őt is ott hagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt a kereszttől - így jutott el Kristóf végül Krisztushoz.

Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Készített magának egy kunyhót a folyó partján, abban élt, s egy nagy botra támaszkodva sorra átvitte a folyón az utasokat.

Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra.

Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: ,,Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb, és akinek szolgálni akartál.'' És az isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával. Kristóf ezután fáradhatatlanul térítette az embereket. Nemcsak azok a katonák tértek meg szavára és csodáira, akiket az elfogatására küldtek, hanem az a két szolgálólány is bátran vállalta a vértanúhalált, akiknek a börtönben el kellett volna őt csábítani. Miután Kristófnak sem a máglya tüze, sem az izzó sisak nem ártott, nyilakkal vették célba, de a nyilak egy kivételével megálltak a levegőben. Az az egy a bíró szemébe repült. Végül lefejezték Kristófot, de még a vérében is erő volt: meggyógyult tőle a bíró szeme.

Szép gondolat

A legnagyobb öröm független a külső viszonyoktól, mert kiapadhatatlan forrása Istenben van. Eva von Tiele-Winckler

Gyermekeinknek- egy kis feladat

Múlt havi rejtvényünk megfejtése: Keresztelő Szent János az, akinek földi születésnapját is ünnepeljük. Új feladványunk: A Biblia három főangyalt említ név szerint. Egyikük: Rafael. Ki a másik kettő? (Segítségül: egyikük Máriának hozta az örömhírt, másikuk a lázadó angyalokat taszította le a kárhozat helyére.)

Egy csepp derű - felnőttnek sem árt

A bivalybürgözdi Ödön bácsi újságolja vendégeinek: A mi plébánosunk keresett gyóntató és megindító szónok. Amikor gyónni akarunk, úgy kell keresni, amikor meg elkezd szónokolni, mindenki megindul kifelé a templomból...