Egy
szál gyertya
Gyertyaszentelőn
tavaly voltam először. Szép emlékem, hogy egy kedves hölgy - látva zavaromat
és tanácstalanságomat - a kezembe nyomott egy gyertyát, és biztatóan rám
mosolygott. Annyira természetes, szívből jövő gesztus volt ez tőle, hogy
eszembe sem jutott szabadkozni. Megértettem, hogy én is ide tartozom...
Ebben
az évben jóval többen jöttek el Urunk bemutatásának ünnepére, és mindenki
hozott magával gyertyát. Elgondolkoztam, vajon ki, mikor fogja újra meggyújtani
otthonában ezeket a megszentelt gyertyákat az év folyamán. Biztosan sokan
fognak imádkozni a fényüknél. Talán az is eszébe jut néhány embernek, hogy
az idén először ezt a napot a szerzetesi hivatások világnapjának szentelte
a pápa, és akkor mond egy fohászt a szerzetesekért is. A magam részéről
megkockáztatok egy kérést: Imádkozzunk értük. Azokért, akik elfogadták
az Úr hívását, hogy minél több derűvel tartsanak ki mellette, s azokért,
akiket ezután fog hívni, hogy legyen bátorságuk igent mondani. Hiszen égő
gyertyák ők, akik életükkel táplálják a lángot, követve ezzel Krisztus
legtökéletesebb áldozatát, kit már 40 napos kisdedként felismert Simeon:
"... Őt adtad számunkra, csodájára minden népnek, hogy fényeskedjék az
egész világnak..."
Farsangi
bálunk terített asztalán, szintén lobog majd egy-egy szál gyertya. Jóllehet,
ez nem lesz megszentelve, mégis tudjuk, Jézus velünk van örömünkben, bánatunkban,
mint ahogy erre példát adott emberi életében.
Almási
Gábor
Miért
szeret ebbe a templomba járni?
Ezúttal
a kedves, törékeny alkatú Gyula Andrásné Bátorfy Klárikát kérdeztem
meg, akiről többen tudjuk, hogy mint tanítónő Kruppa Sándor (ferences)
atya lelkes munkatársa volt Debrecenben az 1945 utáni nehéz időkben, míg
működött a ferences elemi iskola. Most pedig a sokat szenvedett pap, Amerikában
megjelent könyveinek terjesztője. Klárika is kezdettől fogva tagja közösségünknek,
eleinte még a férjével
(aki már az égi hazába költözött) jártak
a kápolnába. "A mi templomunk ajtaja mindig nyitva van, bárki betérhet
megpihenni, hálát adni, vagy letenni Isten elé gondjait, bánatát - örömét
is! - s megkönnyebbülve távozhat. Én is, ha tehetem, felkeresem; tudom,
hogy Ő vár, s örül nekem. Ő a szeretet és a megbocsátás Istene... Nézem
Öt, s Ő lát engem... Áldásával, bocsánatával térek vissza az 'Otthonomból'
a lakásomba, s szívemben boldogan viszem magammal..." (Klárikának
olykor az egyik fia, Gyuri is eljön, mindannyiunk, főleg az énekkar örömére.)
Szép
gondolat:
Ne
várj nagy dolgot életedbe,Szitáló,
halk szirom-csodák.
Kis
hópelyhek az örömök,Rajtuk
át Isten szól: jövök.Reményik
Sándor
Események
templomunkban
Ebben
a hónapban egy gyermek:
Zsófia kapta meg a keresztség szentségét
Február
2-án, a megszentelt élet napján, az esti szentmisén Julianna és Csilla
nővér tett tanúságot iskolanővér hivatásáról.
Február
11-én több mint 70 idős és beteg testvérünk részesült a betegek szentségében.
A szentmisén vendégünk volt a Borbányai Ifjúsági Ének- és Zenekar, melynek
két kamilliánus nővér is tagja. Köszönjük szolgálatukat.
Farsangi
bálunkon zeneszámmal szerepel Báránkó Nikolett és Nyakacska Mónika,
fellép énekkarunk, nyitótáncot mutat be ifjúságunk és színdarabot a családos
hittan felnőtt tagjai. Köszönjük a tombolatárgyakat és mindenféle segítséget.
Február
28-án, hamvazószerdán megkezdődik a nagyböjt. Péntekenként, a szokásos
módon keresztutat végzünk templomunkban.
Bemutatunk
egy közösséget: a kamilliánus család
Szent
Kamill (1550-1615), hogy a betegeknek állandó segítséget nyújtson, betegápoló
férfi rendet alapított Rómában, és a város környékén is szervezett segítő
csoportokat. Napjainkban szerte a világon újra éled a szenvedők szolgálatának
ez a hatékony módja, a kamilliánus család. Egy-egy családhoz kb. 20 fő
tartozik: segítők és segítségre szorulók egyaránt.
Jól
emlékszünk még rá, amikor 3 éve Anton Gots atya a mi kamilliánus családunk
tagjait avatta. A debreceni közösség 19 főből áll, családfője Bódor Elvira
doktornő, az asszisztensek: Berényi Dénes és dr. Megyeriné Berki Ilona.
Egyelőre a mi templomunkon kívül a Szent Annából vannak tagok, Megyeriné
szervezi a Megtestesülés templomban az első ifjúsági családot.
(Kevesen
tudják, hogy ifjúsági hittanosaink egyike, Zsuzsa kamilliánus novícia,
most éppen Rómában van.)
A
lelkipásztori szolgálat "segédcsapata" havi rendszerességgel találkozik:
együtt imádkoznak, elmélkednek, beszámolnak tapasztalataikról, megbeszélik
a teendőket. Lehetőségük szerint bekapcsolódnak az országos egyesület munkájába,
mely erre az évre 27 programot és rendezvényt szervez.
Ilyenkor,
a betegek világnapja tájékán a mi időseink és betegeink különösen megtapasztalhatják
a kamilliánus család segítő jelenlétét: buzdítják őket a betegek szentségének
felvételére, meghívják, elkísérik, - s ha erre van szükség - elhozzák őket
templomunkba. Egyik legszomorúbb tapasztalatunk, hogy halottaink közül
oly kevesen kapják meg a végső útravalót. Milyen jó, hogy időseink, betegeink
egyre kevésbé idegenkednek ettől a szentségtől: értik, érzik a belőle fakadó
lelki megerősítést. Nagydolog készenlétben várakozni, hogy az agg Simeonnal
együtt elmondhassuk (akár minden este, a napot lezáró kompletóriumot
imádkozva): "Bocsásd el most, Uram, szolgádat, szavaid szerint békességben,
hiszen már meglátták szemeim, akit küldtél, az Üdvözítőt." Hiszen minden
elalvás egy "kis halál" is, előkészület arra a végső nyugalomra.
A
Katolikus Egyház technikai kódja: 0011
A
Boldogmondások margójára (Mt
5,1-12 -höz)
Boldogok,
akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék
magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok,
akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy cselekményeket,
mert messzire jutnak az életben.(Gyökössy
Endre)
Bemutatunk
egy családot: A Nyakacska család
Még
alig kezdtünk egy-egy ünnepi alkalmat a magunk számára emlékezetessé tenni
énekkel, verssel, gyermekeink műsorával, Vili máris hozta a kamerát, s
szemmel láthatólag avatott szakemberként örökítette meg az eseményt. Az
ő jóvoltából a templomépítés főbb lépéseitől kezdve, a legutóbbi eseményekig
videóról visszapörgethetjük a képeket.Civilben
a helyi tévénél fővilágosító: Nyakacska Vilmos, nevét büszkén fedezzük
fel egy-egy műsor végén. Nem kis része van benne, hogy az egyházi ünnepekről
mindig megemlékezik a debreceni adó, bár ő szerényen megjegyzi, hogy a
főnöke is fontosnak tartja ezt. Vili felesége Ildikó, mint könyvelő
nem kevésbé hasznos, noha nem olyan látványos munkát végez a képviselőtestületben,
mint férje. Jelen van a karitatív munkában, de a konyhán is lehet rá számítani,
ha nagyobb vendégséget csapunk a plébánián. Az egész család együtt vesz
részt a szentmisén, gyakran hétköznap is. A gyerekek szinte itt eszméltek
rá a teremtett világ szépségére. A "kis" Vili (már nagyobb az
apjánál!) volt az egyik első avatott ministránsunk még József atya
idején, s ő volt az első ballagónk az új templomból. Ma már csak néha áll
be nosztalgiából a többiek közé, inkább a templomajtóban őrködik. (De
nem azért, hogy messzebb legyen az oltártól). A huncutszemű, mosolygós
Mónika, az adventi gyertyagyújtás dalocskájának fuvolása, ötödik
osztályos. Tagja a szkóla ifjabb nemzedékének, s édesapjával együtt az
énekkarnak is. A labdát sok fiúnál ügyesebben kezeli. Karácsonyra kapott
egy kiskutyát, Foxit. Egyelőre még otthon tartják, de rövidesen kikerül
a telekre a tyúkok őrzőjének, ahová 2-3 naponként kikarikázik valamelyik
férfi, hisz gondozni kell a jószágokat, ha friss tojást akarnak. A kerti
munka mindnyájuknak kedves kikapcsolódás, Vili otthonról hozta, s adja
tovább gyermekeinek a föld, az állatok szeretetét.
Minket
is érint
A
Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai, Ad limina (ötévenként esedékes
látogatás a Szentatyánál) a Szentatyánál jártak. Egyházmegyénkről ez
volt az első beszámoló. Amikor püspök atyánkat fogadta a Szentatya, az
asztalán Magyarországnál kinyitott térképen, ujjával Debrecenre mutatott.
Mi is ott voltunk a keze alatt, miközben hallgatta püspökünk beszámolóját,
és visszaemlékezett debreceni látogatására. Áldását küldte az általa alapított,
új egyházmegyére.
Szent
Pál megtérésének ünnepén együtt imádkoztak a Szentatyával a keresztények
egységéért.
Egy
a hónap szentjei közül: Szent Mátyás
A
hónap szentjei közül Mátyás apostolt emelem ki, akiről keveset tudunk,
de vértanúhalált halt Jézus tanításáért és számos néphit megőrizte alakját
Emléknapja, február 24-én van, szökőévben február 25-én, s a Szentszék
engedélyezte, hogy ezen a hagyományos napon tartsuk évfordulóját, mert
az egyetemes Egyházban május 14-én ünneplik.
Mátyás
jámbor életet élt, Júda törzséből, Betlehem városából származott, ismerte
a Törvényt és a prófétákat.
Jézus
72 tanítványa közül Iskarióti Júdás helyére sorsolással választották. „Tisztségét
kapja meg más. Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak,
amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől
egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.”
Kijelöltek hát kettőt, Józsefet, akit Barszabbásznak vagy más néven Jusztusznak
is hívtak, és Mátyást. Majd imádkoztak: „Uram, ki belelátsz mindenkinek
a szívébe, mutasd meg, e kettő közül kire esik választásod, hogy átvegye
az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott,
hogy az őt megillető helyre jusson.” Ezután sorsot vetettek. A sors Mátyásra
esett, így a tizenegy apostolhoz sorolták.(ApCsel 1,20-26) Elkíséri
Pált is térítő körútjára, majd önállóan is prédikál. Eljut Jeruzsálembe,
Júdeába, Egyiptomba és Antiochiába.
Két
hagyomány is van vértanúhalálára, az egyik szerint megkövezték, majd lefejezték,
a másik hagyomány szerint keresztre feszítették. Holttestét Júdeából Rómába
szállították, és a Santa Maria Maggiore bazilikában temették el, később
Trierbe szállították, s ez a hely a mai napig is búcsújáróhely.
A
néphagyomány szerint februári ünnepe a tavaszi időjárás fordulópontja.
„Mátyás megtöri a jeget, ha nem talál, akkor csinál.” Csehországban
ezen a napon a fákat megrázták, hogy ébredjenek, és bő termést hozzanak.
Általában
apostolként, hosszú, öves tunikában ábrázolják, leggyakoribb képei az apostolválasztással
és prédikálásával kapcsolatosak. Jelképei: könyv, kard, kövek, kereszt,
alabárd.
Gyermekeinknek
-
egy kis feladat
Kilenc
jó megoldás jutott el hozzám az előző feladványra! A kánai menyegzőn Mária
ezt mondta a szolgáknak: "Tegyétek, amit mond!" (Jn 2.6) A kisorsolt
nyertesek: Fónay Emese, Gyarmati Gábor és Németh István. Gratulálunk!
Az
e heti feladat:
Soroljatok fel minél több csodát, amit Jézus tett! A nagyobbak azt is írják
le minden csodához, hogy hol található a Bibliában! A megfejtéseket adjátok
oda hitoktatótoknak vagy Imre bácsinak!
Egy
csepp derű-
felnőttnek sem árt
-
Mi a különbség a teológus és a geológus között?
-
Ég és föld...
Ne
felejtsük el felajánlani adónk egy százalékát - egyházunk javára! - 0011