 |
A Szent Család Templomból 5. évfolyam 11. szám - az Úr 2004. évének november havában. |
Himnuszról-
Himnuszra
Egyházi
évünk végén illő, hogy a napszaki himnuszok közül a legismertebb esti himnuszt
idézzük Te lucis ante terminum. Talán ezt énekeljük leggyakrabban.
Nem is csoda: a szövege esti imádságnak is beillik. A fény és sötétség
váltakozásának naponta ismétlődő „színjátéka” Istenre irányítja a hívő
lelket, aki álmunkban is velünk van, s képes szívünk fáradt tüzét felszítani.
Tőle reméljük az új napot… Az elmúlt hónapokban megfigyelhettük, hogy minden
himnusz a Szentháromság tagjainak egyenkénti és közös dicséretével, az
úgynevezett doxológiával zárul. Mindig ugyanaz a tartalom, mégis mindig
egy kicsit más (ezt a fordítások is visszaadják) – micsoda változatosság,
micsoda gazdagság.(E versszak előtt ott az utasítás: meghajolva.)
|
Immár
a nap leáldozott,
Teremtőnk,
kérünk Tégedet:
légy
kegyes és maradj velünk
őrizzed,
óvjad népedet!
Álmodjék
Rólad a szívünk,
álmunkban
is Te légy velünk,
midőn
új napra ébredünk. |
Adj
nékünk üdvös életet,
szítsd
fel a szív fáradt tüzét:
a ránk törő rút
éjhomályt
Világosságod
rontsa szét!
Kérünk mindenható
Atyánk,
Úr
Jézus Krisztus érdemén,
ki
Szentlélekkel és Veled
Uralkodik,
s örökre él. Ámen.
(A
fordítás Sík Sándor szövegének felhasználásával készült.)
|
Események
templomunkban
Két
kislány: Orsolya Anna és Zsuzsa Zsofia részesült a keresztség
szentségében templomunkban az első vasárnapi szentmisében.
Hajdúsámsonból
két temetés volt az elmúlt hónapban.
Krisztus
király vasárnapján szokás szerint szentségi áldást kapnak a kerek évfordulót
ünneplő házaspárok: Hajdú Lajos és felesége, Erzsike (45.);
Bárány András és felesége, Marika(30.);
Németh István és
felesége Jutka (15.) - akik házasságát e nyáron harmadik gyermekkel,
immár egy kislánnyal, Lillával áldotta meg Isten.
Ugyanezen
a vasárnapon (21-én) kezdik meg a felkészülést azok a hittanosok,
akik ebben az évben, a hagyománynak megfelelően advent 3. vasárnapján lesznek
elsőáldozók.
A
Szent Erzsébet égi születésnapját követő vasárnapon az egész országban,
egyházunk karitatív munkájának támogatására gyűjtünk.
Énekkarunk
a református testvéreink evangelizációs hetének programjában is szolgálatot
vállalt. Adventben és a karácsonyi szent időben további közös alkalmakra
készülünk.
Advent
hétköznapjain (november 29-étől kezdve) a szokásos módon Rorátéra
(6 órakor kezdődő hajnali misére) várjuk közösségünk tagjait, kik
ilyen módon is szeretnének lelkileg felkészülni karácsonyra. Szombaton
viszont az esti szentmisében gyújtjuk meg a következő heti gyertyát az
adventi koszorún.
Egyre
többen díszítik lakásukat is adventi koszorúval. Ez valóban szép szokás,
s hagyománya is van. Ám ismerőseink, barátaink nem fognak megharagudni,
ha elmondjuk nekik: ez nem asztaldísz, hanem jelkép: hetente eggyel több
gyertyát kell meggyújtani rajta, minél közelebb van már hozzánk a világ
Világossága. (Nem egyszerre mind a négyet.) A választott nép négy
évezredes „sötétben járását” sűrítjük négy hétbe. A szalag színe a böjti
(várakozási) időszak miatt lila; a harmadik gyertya lehet rózsaszín:
ez az örvendezés vasárnapja.
Hajdúsámsonban
ebben az évben is megrendezésre kerül a: „Karácsony a költészetben” című
szavalóverseny. Szabadon választott karácsonyi témájú verssel a mi gyermekeink
is benevezhetnek.
Hittanos
gyermekeinkhez december 5–én a szentmise végére jön a Mikulás.
„MiT
HOZ A MIKULÁS” HATÁRON TÚLI TESTVÉREINKNEK?
Ez
a népszavazás már nem politikai, hanem erkölcsi kérdés: akik eddig kitartottak
odaát, akik a legválságosabb helyzetben is meg tudták őrizni magyarságukat,
bíznak bennünk. Ne dőljünk be az ijesztgetéseknek, ne féljünk igent mondani,
s erre biztassunk minden jó szándékú embert! A Kárpát medencében minden
kormány megadta már ezt a jogot az országhatáron kívül rekedteknek, a mienk
csak akkor lesz kénytelen megtenni, ha érvényes népszavazáson a többség
követeli ezt. Hogy szent karácsony ünnepén minden magyar valóban együtt
örülhessen a Megváltó születésének…
Miért
szeret ebbe a templomba járni?
Szász
Margit néni kicsit szabadkozik
beszélgetésünk elején: nem régi tagja ő még közösségünknek. Ám annál buzgóbb,
olykor naponta többször is be-betér a templomba. A szentmiséknek pedig
szeptember 18-a óta igen hűséges résztvevője. „Úgy érzem, az én idekerülésem
valóságos csoda!” – kezdi a beszélgetést. „Évekig nem hittem benne, hogy
így sikerül átköltöznöm Nagyváradról… Isten fogta a kezem lépésről lépésre!”
Elmeséli, hogy – miután világossá vált számára, hogy át kell költözni (87’
óta itt élő fia meghalt, s egyetlen unokája csak így örökölhet), debreceni
nászasszonya hozta el erre a környékre, el tudná-e itt képzelni az életét.
Először a református templomot látták meg, s azonnal kérdezgetni kezdte,
van-e katolikus is. Épp a mi Nagy Marikánkat szólították meg, ő vezette
el először ide, a templomba. Ekkor igent mondott, (Váradon két templom
közelében lakott – ezért volt ez ilyen fontos.) Hazetérvén elment a
Dicsőszentmárton melletti Szőkefalvára, a Mária-jelenés helyszínére. „Nem
kértem én semmit konkrétan, csak annyit, hogy közel szeretnék lenni Szent
Fiadhoz…” Hihetetlenül felgyorsultak az események. Menye véletlenül meglátott
egy hirdetést. Ő épp átutazott hétvégére. Hétfőn megnézték a lakást, tetszett.
Csak az ára… Hihetetlen, de a pénzt is össze tudták szedni… „Mikor kiálltam
a teraszra, megláttam a tornyot, itt, a szomszédban. Nem is csak lakástvettem…
Átjöttem, és mint a bűnös vámos, hátul megálltam: nem is tudtam mit mondani…”
A család is így éli meg: Margit néni „kiimádkozta” a lakást. Ő nem így
kérte; s csak imádkozik újra, tovább…
Bemutatunk
egy családot: A
Pallag Család
Nehéz
elszabadulni ilyenkor munka után este – kezdi szabadkozva Pallagné Ruszkabányai
Ági a beszélgetést -, még egy kis mézes kenyeret, még csak ezt,
még csak azt… Nem is csoda, hisz négy gyermek édesanyja. Férje, István
matematika-fizika szakos tanár a Péchyben; Németh Pista kollégája,
sőt szaktársak, hisz ő is inkább informatikát tanít, sőt ő a rendszergazda.
S amin némiképp elcsodálkozom, rendszergazda Ági is a Hajdú-Bihar Megyei
Növény- és Talajvédelmi Szolgálatnál. (Végzettsége: programozó matematikus.)
„Országos hálózat a miénk, van egy összefogó rendszergazda csapat is –
így lehet vállalni a felelősséget” – magyarázza. Bár kiderül, hogy sok
a továbbképzés, s még mikor itthon volt a gyesen, akkor sem szállt ki teljesen
a munkából… De pillantsunk vissza a nagycsalád történetébe: Legnagyobb
fiuk Dani már II. éves hallgató a budapesti Műszaki Egyetemen. Másfél évvel
fiatalabb öccse Peti tavaly érettségizett a Medgyessyben, s ma is ott továbbképzős.
Fotográfusnak készül, szeretne bejutni az Iparművészeti Egyetemre, az idén
újra megpróbálja. Nehéz dolog, pedig országos versenyen 6. helyezést ért
el tavaly pályamunkájával. A következő a sorban Marci. Ő is teljesen más
érdeklődésű: a történelem mellett a színjátszást szereti legjobban. Arany
jelvényes drámakörükben gyakran játszik főszerepet: pl. Szélestenyerű Fejenagyot
a Helység kalapácsában, sőt a vénlány Dorottyát Csokonai vígeposzában (csak
a megfiatalított szépséget játszotta kislány). Ő az Ady Gimnázium dráma
tagozatát célozza meg. (Egyébként nevével az elmúlt számban találkozhattunk
a bérmálkozók között.) A négy éves Sára, az egész család öröme éppúgy
késői kislány mint édesanyja volt a maga családjában három fiú után. (Hogy
ismétli magát a családtörténelem…) Bátyjaival kölcsönösen rajongnak
egymásért, a fiúk kezdettől fogva részt vettek gondozásában, s hétvégeken
Sára alig várja haza a kollégista Danit.
A
család csak a 90-es évektől lakik a Tócóskertben.
Előtte
a Jézus Szive plébániához tartoztak, Nyizsnyánszky atya hívei voltak. Akkor
még Ági édesanyja mellett ültek sorban a fiúk a vasárnapi miséken. Esküvőjüktől
Sára kereszteléséig minden szentséget ott kaptak meg. Ági örömmel emlékszik
vissza az ottani közösségi életükre, az ifjúsági dalokra, a tardosi táborokra
a svetitsesekkel – András atya vezetésével. Ő, akit kicsi korától ebben
neveltek, itt élte meg férje személyén keresztül milyen a felnőtt kori
hitre ébredés… A kirándulás, túrázás azóta is kedvenc időtöltése a családnak,
bár az utóbbi időben csak a „négy férfi” tud menni, az édesanya még itthon
marad Sárával. De ez nem gond. A családban folyton zajlik az élet, mindig
történik valami. „De én nagyon hálás vagyok a Jó Istennek értük, mindannyiukért…”
– ezzel zárjuk a beszélgetést.
Egy a hónap szentjei közül: Nagy
Szent Leó pápa
440.
szeptember 29-én szentelték püspökké. Püspökké szentelésének évfordulóján
évről évre maga köré gyűjtötte a püspököket, papokat és híveket, és tanította
őket.
Pápaságának
idején különböző eretnekségekkel kellett megkűzdenie, a legnagyobb küzdelmet
azonban a monofizita Eutükhésszel kellett megvívnia, aki szerint Krisztusban
csak egy természet van, az isteni, tehát Krisztus szerinte nem volt igazán
ember. Ez a tanítás Krisztus egész megváltó művét kérdőjelezte meg, és
fölkavarta a keleti egyházat.
Leó
életének csúcspontja 451. október 10-én következett el. Miután a niceai
zsinat előtt fölolvasták dogmatikus levelét, a résztvevők egyöntetű lelkesedéssel
kiáltották: ,,Ez az Atyák hite, és az Apostolok hite! Péter szól Leó által!
Valamennyien ezt hisszük!''
452-ben
Leó a hunoktól mentette meg Rómát és lakosságát azzal, hogy bátran Attila
elé vonult, és visszafordulásra bírta.
A
régi liturgikus források 461. november 10-re teszik Nagy Szent Leó pápa
temetését. 1969-ben az ünnepet a szent pápa halála napjára helyezték át.
Petrik
János
Szép
gondolat
…mert
vétkesek közt cinkos, aki néma. Atyjafiáért számot ad a testvér:
Nincs
mód nem menni, ahova te küldtél. (Babits: Jónás könyve)
Gyermekeinknek-
egy kis feladat
Múlt
havi rejtvényünkre megfejtés nem érkezett
Újabb
feladványunk (a válasz egy betegség):P
R
A
Egy
csepp derű -
felnőttnek sem árt
Egy
oroszlán meg akar enni egy embert, s ádázul kergeti. Az ember fennhangon
így fohászkodik: „Uram, add, hogy ez az oroszlán, vallásos legyen!” Mire
az oroszlán: „Édes Jézus, légy vendégünk…”
Ez az 50.
- ötvenedik szám – 50. ötvenedik
szám – 50. ötvenedik
szám – 50. ötvenedik!