 |
A Szent Család Templomból 5. évfolyam 12. szám - az Úr 2004. évének december havában. |
|
Népek
megváltó Istene!
Szűztől
születve megjelenj!
Csodálják
minden századok:
Istenhez
illő születés!
|
Megindul Atyja székitől,
s
atyjához ismét visszatér,
bejárva poklok
mélyeit,
föl,
az isteni trónusig.
|
|
Nem
férfiúnak magja ez,
de
titkon való ihletés,
test
lesz az örök szent Ige,
megvirágzik
a szűzi méh.
|
Ki
az Atyával örök egy
a test páncélját
fölveszi,
mi testünk
gyöngeségeit
örök
erővel hatva át.
|
|
Áldott
gyümölcse megterem,
de
szüzessége megmarad,
erény
zászlói fénylenek,
Templom,
hol Isten megjelent!
|
Immár fénylik te jászolod,
az éjből új nap támadott,
mit nem borít el semmi éj,
Szünetlen hittel tündököl!
|
|
S
a nászteremből ím, kilép
királyi
házból Vőlegény,
mint
Isten-Ember égi Hős,
hogy
útját futva járja be.
|
Urunk, dicsérünk
Tégedet,
aki a Szűznek
Fia vagy,
Atyádat és
Szentlelkedet
örökké, minden
századon.
|
Események
templomunkban
A
hónap első vasárnapján egy gyermeket kereszteltünk meg: Garai Krisztiánt.
Egy
halottja is volt közösségünknek, Dr. Nagy Antalné, Laczi Klára.
Advent
3. (Gaudete!) vasárnapján hat gyermek járult első áldozáshoz. Kívánjuk,
hogy továbbra is legyenek közösségünk buzgó tagjai!
Az
eucharisztia évében minden hónap második vasárnapján a szentmiséhez kapcsolódóan
rövid közös szentségimádást végzünk; advent csütörtökein pedig du. 5 órától
András atya előadást tart az oltáriszentségről.
Szintén
advent 3. vasárnapján énekkarunk a tócóskerti reformátusok „Hallelujah”
kórusával együtt énekelt a Kossuth téren a vasárnapi gyertyagyújtás alkalmával.
Az elmúlt évek szép hagyományát folytatva az idei karácsonyi időszakban
is lesz közös éneklés mindkét templomban: nálunk, ahogy ez már lenni szokott,
Szent Család vasárnapján, amely ezúttal karácsony másnapjára esik, a szentmise
után; a Széchenyi kerti templomban pedig a következő vasárnapi istentisztelet
keretében: 2005. január 2-án (Vízkereszt ünnepén) de. 10 órától.
A
karácsonyi és év végi ünnepeket a már kialakult hagyomány szerint tartjuk
meg templomunkban: kiemeljük itt a 24-i éjféli misét: elődeink a legnehezebb
körülmények között sem tudták elképzelni a karácsonyt éjféli mise nélkül.
December
31-én este hálaadásra, éjfélkor pedig szentségi áldásra várjuk testvéreinket!
„Ünnepi” gondolatok
2004 karácsonyán
Moldoványi
Lajossal egyik hajnali mise
után beszélgetünk, teázás közben. „Isten különleges kegyelme hozott el
ide… Sokáig voltam munkanélküli, mígnem a Vörösmarty Általános iskolában
lettem éjjeli őr. Nem nagy dolog, de én hálás vagyok érte. Egy hétköznap
véletlenül
bejöttem ebbe a templomba, s egyből megfogott itt valami… Azóta váltakozva
járok a Szent Annába és ide. Még rorátéra is, de a vasárnapokra külön ügyelek:
egyszer oda, egyszer ide… Hosszú úton jutottam én el Istenhez: kicsi koromban
megkereszteltek ugyan, de 40 éves koromig sokfelé keresetem a helyemet.
Végre rájöttem, hogy egy igazán nagy dolog van: a Szentírás, s visszataláltam
az egyházba. Katekumen lettem a Szent Annában. 2000-ben voltam elsőáldozó,
s meg is bérmálkoztam. Megpróbálom az irgalmasság útját járni, bár nem
vagyok tag, de vagy négyszázszor olvastam már Faustina?nővér
könyvét. Keresztény testvéreimben gyakran megérzem a rokonlelket, s nagy
örömmel tölt el, ha – miután beszélgetni kezdünk – valóban kiderül lelki
összetartozásunk… Családomról csak annyit, hogy egy gyermekem és egy csodálatos
unokám van.
Bemutatunk
egy családot: A
Kis Család
A
családfő, Tibor mutatja be nekem népes családját. Rokoni és baráti
szálak egyengették útjukat szülőfalujából, Érmihályfalváról Magyarországra.
Testvérbátyja már 1993 óta itt élt, így volt alkalmuk megtervezni az áttelepülést.
’98-ban vettek házat a Pesti utcán, s ’99-ben jöttek át. Munkájuk is akadt,
Tibor építőmérnök. Felesége, Erzsébet laborvezető a konzervgyárban
(ő
élelmiszeripari üzemmérnök). Tibor szerint elhelyezkedésükben sokat
számított a felsőfokú végzettség. Erzsébet református, felváltva jár mindkét
templomba. „Mára kisimultak már a vallási különbségből fakadó hullámok”
– mondja Tibor. A gyermekek valamennyien katolikusok. A legnagyobb TiborTamás(az
utóbbi nevét használja), 2002-ben érettségizett a Csokonaiban, jelenleg
egy „Discimus” nevű felsőfokú intézménybe jár (az agráregyetem épületében
működik), itt angol nyelvi és kereskedelmi képzésben vesz részt. Öccse,
Péter
a Vegyipari Szakközépiskolában tizedikes. Szeret ide járni, mert „jó a
csapat”. A környezetvédelem érdekli közelebbről, ezen a szakon van. Az
ikrek következnek: András és Miklós. Ők nyolcadikosok a Kölcseyben.
Félszavakból is megértik egymást, apjuk megfigyelte, hogy van egy jellegzetes
„tolvajnyelvük” kizárólag egymás számára, hangokon alapszik, de nem beszéd.
Kész talány ez a sajátos kommunikáció. Érdeklődésük is hasonló- nyelvi
jellegű – a Fazekas Gimnázium nyelvi tagozatára szeretnének jelentkezni.
„Néha még én is összetévesztem őket…” – mondja mosolyogva édesapjuk, pedig
„egyenruha” aztán nincs…A család természetesnek tarja a vallás gyakorlását
a lehetőségekhez képest. Tibor azt tapasztalja, hogy itt nehezebben megy,
mint otthon. S minél fiatalabbak a gyerekek, annál inkább érvényes ez.
A nagyobb fiúk otthonról hozták a ragaszkodást. Ott a nyílt tiltás ellenére
erősebb volt a kötődés, ideát a közömbös vagy éppen ellenséges környezetben
sokkal nehezebb vallásosnak lenni. Elkél a biztatás: az ikrek még nem bérmálkoztak.
„Kell vagy 25-30 év, míg helyreáll a háború előtti természetes állapot.”
– Tibor kijelentése egyértelmű és optimista. Így legyen.
Velük
együtt jött át a megözvegyült nagyapa:
Miklós, aki azóta is velük él a négy szobás lakásban. Hat férfi és
egyetlen nő! - csodálkozom. „Minden férfi elvégzi – még ha olykor morogva
is – ami ki van rá szabva. Megértjük, hogy csak így működik a család.”
– fejezi be derűsen a beszélgetést.