A Szent Család Templomból 6. évfolyam 2. szám - az Úr 2005. évének február havában. |
Zsoltárról
zsoltárra
A
Zsoltárok könyve, az Ószövetség imádságos könyve, 150 zsoltárt tartalmaz,
a Septuaginta (hetvenes fordítás) más számozást alkalmaz, mint a
héber eredeti, amely a Holt-tengeri tekercsek között került elő. Dávid
király, akinek nevéhez a zsoltárok fűződnek, valóban soknak a szerzője,
ám mellette számos egyéb – korábbi és későbbi – szerző, név szerint is
szerepel. Közöttük találjuk magát Mózest(90,1),
de kétségtelenül vannak igen késeizsoltárok,
pl. a babiloni fogság idejéből való 126. és a visszatérést megéneklő 118.
zsoltár. A könyv tehát hosszú évszázadokat(7-800
évet) ölel át.
Nagyböjt
lévén, most egy gyönyörű bűnbánati zsoltárra, az 51. (régi 50.)-re
esett választásunk: részleteit gyakran hallhatjuk – sőt énekelhetjük a
szentmisében.
Könyörülj
rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy,
mérhetetlen
irgalmadban töröld el gonoszságomat!
Mosd
le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől!
Gonoszságomat
beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen.
Egyedül
teellened vétettem, ami színed előtt gonosz, azt tettem.
Te
igazságosan ítélkezel, s méltányos vagy végzésedben.
Lásd,
én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant.
De
nézd, te az igaz szívben leled örömöd – taníts meg hát a bölcsesség titkára!
Hints
meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek!
Hadd
halljam örömnek és boldogságnak hírét s ujjongani fognak megtört csontjaim.
Fordítsd
el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat!
Teremts
új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet!
Ne
taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem!
Add
meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben!...
Egyházunk
„kincsei”
Minden
évben február 11-én, Szűz Mária lourdes-i jelenésének évfordulóján van
a betegek világnapja. Ehhez kapcsolódóan a vasárnapi szentmisében a betegek,
és a 60 év felettiek felvehették templomunkban a betegek kenetét. Általában
a karzaton szoktam ülni vasárnaponként, így onnan felülről szemlélhettem
a hosszú, tömött sorokat. Egy kicsit az volt az érzésem, hogy én vagyok
itt az egyetlen egészséges ember, és amennyire szoktam örülni máskor, mikor
látom, hogy sokan járulnak szentségekhez, most annyira elszomorodtam. Hisz
nem egy a sorban állók közül az én korosztályomba tartozott, másokról pedig
ez idáig úgy gondoltam, hogy igen jól tartják magukat.
Amikor
Szent Lőrinc diakónus a pogány prefektus elé vitte a szegényeket és betegeket,
büszkén mutatta be őket, mint az egyház kincseit. A vasárnapi sokadalmat
tekintve, nálunk sok kincset találna. Igaz, Jézus is azt mondta: „Nem az
egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek...", és sokakat meggyógyított,
mind ő, mind tanítványai, de mindig a teljes embert gyógyította, testet
és lelket.
Manapság
egyre többen állítják, hogy testi bajaink is valamely lelki elváltozásunk
eredményei. Rengeteg stressz ér bennünket, és olyan dolgokat látunk lépten-nyomon,
amiktől az előttünk élők elpirultak volna, vagy lesütik a szemüket. Sérült,
beteg a lelkünk, ezért betegszik meg testünk is.
No
igen, de elég fellapozni a szentek életét, hogy lássuk, hány volt beteg
köztük is, és hány halt meg fiatalon. Talán nekik is a lelkükből fakadt
a testi betegségük? Semmi esetre sem, hisz tiszták voltak. Az ő betegségük
kegyelemből fakadt. Egy olyan úr kegyelméből, aki képes a legnagyobb rosszat
egy szavával a legnagyobb jóvá változtatni, és képes nekünk, önző embereknek
is megmutatni, hogy mennyit nyerhetünk azzal, ha megtanulunk lemondani
valamiről, amire nagyon vágyunk, és megtanuljuk elviselni a szenvedést
másokért, saját akaratunkat másnak alárendelve. Szent Margit beteg volt,
és szegény, mégis boldog, a dáriusoknak viszont hiába van vagyonuk, egészségük,
nem tudják betömni belső ürességüket. Mindig kergetniük kell valamit. Ne
szégyelljünk tehát Krisztusban betegnek, szegénynek, erőtlennek lenni,
mert ő azokat választja ki, akik gyengék a világ szemében!(Almási
Gábor)
Események
templomunkban
Elkészült
plébániánk új költségvetése a 2005. évre, amelyet a hívek is megtekinthettek
a sekrestyében. Ezúton is kérjük, ne feledkezzenek meg az egyházi hozzájárulásról,
hiszen- mint a költségvetésben
látni lehet - templomunk zavartalan működéshez sok mindenrevan
szükség.
Egyházunkat
és keresztény alapítványainkat adónk felajánlott 2x1 %-ával is hatékonyan
támogathatjuk! A katolikus egyház kódja: 0011; a közhasznú alapítványok
adószámait az asztalról elvihetjük. Hívjuk fel minél több jóakaratú embertársunk
figyelmét erre a lehetőségre!
A
nagyböjtben a szokásos módon minden pénteken fél 6-kor keresztúti ájtatosságot
tartunk. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a nagyböjti időszakban régi
szokás szerint pénteki hústilalom van érvényben engesztelésül.
A virágvasárnapi és nagypénteki passió kar (turba) szövegeinek énekléséhez alakalomszerűen be lehet kapcsolódni az énekkar munkájába a vasárnapi próbákon való részvétellel. Mindenkit szeretettel várunk!
Plébániánk nyári nagy zarándoklatának (Einsideln – Taizé - Lourdes – Fatima) időpontja: 2005. június 19-29. A jelentkezési szándékát ki-ki mielőbb jelezze, mert a zarándokszállásokra létszámot és nemenkénti megosztást is jó előre kérnek tőlünk.
„Kedves
Testvérem! Örültél már annak, hogy két kezed van?... Eddig én sem, eszembe
sem jutott. Mindaddig, amíg az egyik nem vált a mindennapokban használhatatlanná…
Sose gondoltam volna, milyen nehéz egy kézzel tisztálkodni, öltözködni,
enni… Vasárnap délután volt, s családommal a közeli jégpályára mentünk
mozogni egy kicsit. Fél ötig terveztük, hogy elmehessünk az esti misére
– gyónni is készültem. Öt perccel előtte sodort el egy száguldó fiatalember.
A bal csuklóm tört alám… Mentő, röntgen, injekciók, műtét…
Istenem,
miért? Hiszen Hozzád akartam indulni!... Lassan lehiggadtam, indulataim
lecsillapodtak, „megvilágosodott” minden… Ma már meg tudom köszönni, Uram,
hogy engedted a fájdalmat, a félelmet, a kiszolgáltatottságot. Köszönöm,
hogy jobban el tudom képzelni a Te szenvedésedet, mit érezhettél, mikor
a szög átjárta a kezedet. Köszönöm, hogy csak az egyik kezem fáj. Köszönöm
a nővérek munkáját, s hogy a kórházban keresztény testvérekkel ajándékoztál
meg, akikkel együtt imádkozhattunk… Megértettem.”Nóra
Bemutatunk egy családot: a Kovács-Kis Család
Kovács-Kis
Sándornak
onnan származik a kettős neve, hogy szülőfalujában, a Miskolc melletti
Szirmán sok volt a Kis vezetéknevű, s előnévvel különböztették meg őket
egymástól. Felesége, Marika tiszagyulaházi. Eleinte ez a két helység
nyújtott számukra otthont és kenyeret. Szülőhelyén teljesülhetett Marika
álma, taníthatott, de a sok áldozattal építtetett ház váratlanul tönkrement:
szétrepedt, életveszélyessé vált. A család eddig sem könnyű életében megpróbáltatások
sora következett. Az anyagi veszteségnél súlyosabb volt, hogy még ebben
az évben meghalt Marika édesapja, s egy, ügyeleten rosszul beadott injekció
következtében súlyosan beteg lett két éves kislányuk jobb lába. 9 hónap
kórházi kezelés után is egyre sorvadt, s megkezdődött egy máig véget nem
érő kálvária: az első korrekciós műtétet csak serdülő korban lehetett folytatni,
Pozsonyban is jártak szakértő orvost keresve, majd Budapesten kétszer műtötte
meg Zsuzsát Vízkeleti professzor, aki közben szépen végezte az iskolát.
Az általános befejezése után, 1986-ban költözött a család Debrecenbe, a
Tócóskertbe (a rossz házért alig kaptak valamit…) Zsuzsa itt a közeli
Medgyessy Gimnáziumba járt, miközben szülei Tégláson dolgoztak: édesanyja
a nevelőotthonban, édesapja pedig a Hajdúsági Iparműveknél esztergályosként.
Sajnos itt nemsokára megindult a leépítés, s őt egy üzemi baleset következtében
elküldték, még jó hogy 100%-os táppénzt kapott… Zsuzsa (Isten éltsse
sokáig, most volt a névnapja!) számítógép kezelőként, majd munkaügyesként
dolgozott különféle helyeken, persze a szükséges iskolákat elvégezte hozzá.
Először egy súlyosan beteg férfihez ment feleségül, hogy segítsen rajta
élete alkonyán, ő 1999-ben szívinfarktusban meghalt. 2003-ban kötött újra
házasságot, s jelenleg boldog kismama, a tíz hónapos Balázska édesanyja.
Tavaszra tervezik a keresztelőt a nagymama nagy örömére, aki egész viszontagságos
életüket úgy éli meg, hogy ha Isten próbára tesz bennünket, erőt is ad
hozzá.. Mindvégig tartja a lelket családtagjaiban, s már húgát is sikerült
Isten felé fordítani. „Minden nehéz helyzetben megsegített bennünket.”
- vallja meggyőződéssel, s látszik, hogy férje is tiszteli erejét. Pedig
a maga szerény módján ő is erős, igyekszik ma is tevékenyen élni, segít,
ahol csak tud – erről Kind Imre is elismeréssel beszél…
Tiszteletét
az indította el, hogy szülővárosa, Katánia, a szent vértanúságának első
évfordulóján csodásan megmenekült az Etna kitörésétől.
Tűzvész
és földrengés ellen hívják oltalmul (a lávafolyam megállítása miatt).
Hasonló okból ő az ércöntők, a kohászok és a bányászok védőszentje is.
Főleg a mellbetegek fordulnak hozzá segítségért. Petrik János
Szép
gondolat
Isten
úgy össze tud fonódni hétköznapi eseményeinkkel, hogy csodává lehetnek
általa. (Paul Müller)
Gyermekeinknek-
egy kis feladat
Egy
csepp derű -
felnőttnek sem árt
- Az ősember nézegeti a kisfia félévi értesítőjét: - Hm… Hogy megbuktál vadászatból, azt elnézem, hiszen még gyenge vagy hozzá… Hogy földművelésből is rosszul vetted az akadályt, hát, Istenem, nagyon fáradságos dolog, lassan jön meg az eredménye… Hogy nem megy a barlangfestészet… a kézügyességet nem tőlem örökölted… De, hogy TÖRTÉNELEMBŐL is meghúztak?! Ez sehogy se megy a fejembe! Hiszen abból még csak két oldal van!