TÓCÓI HARANGSZÓ
A Szent Család Templomból
6. évfolyam 2. szám - az Úr 2005. évének február havában.

Zsoltárról zsoltárra

A Zsoltárok könyve, az Ószövetség imádságos könyve, 150 zsoltárt tartalmaz, a Septuaginta (hetvenes fordítás) más számozást alkalmaz, mint a héber eredeti, amely a Holt-tengeri tekercsek között került elő. Dávid király, akinek nevéhez a zsoltárok fűződnek, valóban soknak a szerzője, ám mellette számos egyéb – korábbi és későbbi – szerző, név szerint is szerepel. Közöttük találjuk magát Mózest(90,1), de kétségtelenül vannak igen késeizsoltárok, pl. a babiloni fogság idejéből való 126. és a visszatérést megéneklő 118. zsoltár. A könyv tehát hosszú évszázadokat(7-800 évet) ölel át.

Nagyböjt lévén, most egy gyönyörű bűnbánati zsoltárra, az 51. (régi 50.)-re esett választásunk: részleteit gyakran hallhatjuk – sőt énekelhetjük a szentmisében.

Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy,

mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat!

Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől!

Gonoszságomat beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen.

Egyedül teellened vétettem, ami színed előtt gonosz, azt tettem.

Te igazságosan ítélkezel, s méltányos vagy végzésedben.

Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant.

De nézd, te az igaz szívben leled örömöd – taníts meg hát a bölcsesség titkára!

Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek!

Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét s ujjongani fognak megtört csontjaim.

Fordítsd el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat!

Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet!

Ne taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem!

Add meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben!...

Egyházunk „kincsei”

Minden évben február 11-én, Szűz Mária lourdes-i jelenésének évfordulóján van a betegek világnapja. Ehhez kapcsolódóan a vasárnapi szentmisében a betegek, és a 60 év felettiek felvehették templomunkban a betegek kenetét. Általában a karzaton szoktam ülni vasárnaponként, így onnan felülről szemlélhettem a hosszú, tömött sorokat. Egy kicsit az volt az érzésem, hogy én vagyok itt az egyetlen egészséges ember, és amennyire szoktam örülni máskor, mikor látom, hogy sokan járulnak szentségekhez, most annyira elszomorodtam. Hisz nem egy a sorban állók közül az én korosztályomba tartozott, másokról pedig ez idáig úgy gondoltam, hogy igen jól tartják magukat. 

Amikor Szent Lőrinc diakónus a pogány prefektus elé vitte a szegényeket és betegeket, büszkén mutatta be őket, mint az egyház kincseit. A vasárnapi sokadalmat tekintve, nálunk sok kincset találna. Igaz, Jézus is azt mondta: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek...", és sokakat meggyógyított, mind ő, mind tanítványai, de mindig a teljes embert gyógyította, testet és lelket. 

Manapság egyre többen állítják, hogy testi bajaink is valamely lelki elváltozásunk eredményei. Rengeteg stressz ér bennünket, és olyan dolgokat látunk lépten-nyomon, amiktől az előttünk élők elpirultak volna, vagy lesütik a szemüket. Sérült, beteg a lelkünk, ezért betegszik meg testünk is. 

No igen, de elég fellapozni a szentek életét, hogy lássuk, hány volt beteg köztük is, és hány halt meg fiatalon. Talán nekik is a lelkükből fakadt a testi betegségük? Semmi esetre sem, hisz tiszták voltak. Az ő betegségük kegyelemből fakadt. Egy olyan úr kegyelméből, aki képes a legnagyobb rosszat egy szavával a legnagyobb jóvá változtatni, és képes nekünk, önző embereknek is megmutatni, hogy mennyit nyerhetünk azzal, ha megtanulunk lemondani valamiről, amire nagyon vágyunk, és megtanuljuk elviselni a szenvedést másokért, saját akaratunkat másnak alárendelve. Szent Margit beteg volt, és szegény, mégis boldog, a dáriusoknak viszont hiába van vagyonuk, egészségük, nem tudják betömni belső ürességüket. Mindig kergetniük kell valamit. Ne szégyelljünk tehát Krisztusban betegnek, szegénynek, erőtlennek lenni, mert ő azokat választja ki, akik gyengék a világ szemében!(Almási Gábor)

Események templomunkban

Elkészült plébániánk új költségvetése a 2005. évre, amelyet a hívek is megtekinthettek a sekrestyében. Ezúton is kérjük, ne feledkezzenek meg az egyházi hozzájárulásról, hiszen- mint a költségvetésben látni lehet - templomunk zavartalan működéshez sok mindenrevan szükség.

Egyházunkat és keresztény alapítványainkat adónk felajánlott 2x1 %-ával is hatékonyan támogathatjuk! A katolikus egyház kódja: 0011; a közhasznú alapítványok adószámait az asztalról elvihetjük. Hívjuk fel minél több jóakaratú embertársunk figyelmét erre a lehetőségre!

A nagyböjtben a szokásos módon minden pénteken fél 6-kor keresztúti ájtatosságot tartunk. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a nagyböjti időszakban régi szokás szerint pénteki hústilalom van érvényben engesztelésül. 

A virágvasárnapi és nagypénteki passió kar (turba) szövegeinek énekléséhez alakalomszerűen be lehet kapcsolódni az énekkar munkájába a vasárnapi próbákon való részvétellel. Mindenkit szeretettel várunk!

Plébániánk nyári nagy zarándoklatának (Einsideln – Taizé - Lourdes – Fatima) időpontja: 2005. június 19-29. A jelentkezési szándékát ki-ki mielőbb jelezze, mert a zarándokszállásokra létszámot és nemenkénti megosztást is jó előre kérnek tőlünk.

Miért szeret ebbe a templomba járni?

(A szokásos bemutatás helyett az alábbiakban Halászné Nemes Nóra testvérünk osztja meg velünk életének pillanatnyi, sajátos élményét…)

„Kedves Testvérem! Örültél már annak, hogy két kezed van?... Eddig én sem, eszembe sem jutott. Mindaddig, amíg az egyik nem vált a mindennapokban használhatatlanná… Sose gondoltam volna, milyen nehéz egy kézzel tisztálkodni, öltözködni, enni… Vasárnap délután volt, s családommal a közeli jégpályára mentünk mozogni egy kicsit. Fél ötig terveztük, hogy elmehessünk az esti misére – gyónni is készültem. Öt perccel előtte sodort el egy száguldó fiatalember. A bal csuklóm tört alám… Mentő, röntgen, injekciók, műtét…

Istenem, miért? Hiszen Hozzád akartam indulni!... Lassan lehiggadtam, indulataim lecsillapodtak, „megvilágosodott” minden… Ma már meg tudom köszönni, Uram, hogy engedted a fájdalmat, a félelmet, a kiszolgáltatottságot. Köszönöm, hogy jobban el tudom képzelni a Te szenvedésedet, mit érezhettél, mikor a szög átjárta a kezedet. Köszönöm, hogy csak az egyik kezem fáj. Köszönöm a nővérek munkáját, s hogy a kórházban keresztény testvérekkel ajándékoztál meg, akikkel együtt imádkozhattunk… Megértettem.”Nóra

Bemutatunk egy családot: a Kovács-Kis Család

Kovács-Kis Sándornak onnan származik a kettős neve, hogy szülőfalujában, a Miskolc melletti Szirmán sok volt a Kis vezetéknevű, s előnévvel különböztették meg őket egymástól. Felesége, Marika tiszagyulaházi. Eleinte ez a két helység nyújtott számukra otthont és kenyeret. Szülőhelyén teljesülhetett Marika álma, taníthatott, de a sok áldozattal építtetett ház váratlanul tönkrement: szétrepedt, életveszélyessé vált. A család eddig sem könnyű életében megpróbáltatások sora következett. Az anyagi veszteségnél súlyosabb volt, hogy még ebben az évben meghalt Marika édesapja, s egy, ügyeleten rosszul beadott injekció következtében súlyosan beteg lett két éves kislányuk jobb lába. 9 hónap kórházi kezelés után is egyre sorvadt, s megkezdődött egy máig véget nem érő kálvária: az első korrekciós műtétet csak serdülő korban lehetett folytatni, Pozsonyban is jártak szakértő orvost keresve, majd Budapesten kétszer műtötte meg Zsuzsát Vízkeleti professzor, aki közben szépen végezte az iskolát. Az általános befejezése után, 1986-ban költözött a család Debrecenbe, a Tócóskertbe (a rossz házért alig kaptak valamit…) Zsuzsa itt a közeli Medgyessy Gimnáziumba járt, miközben szülei Tégláson dolgoztak: édesanyja a nevelőotthonban, édesapja pedig a Hajdúsági Iparműveknél esztergályosként. Sajnos itt nemsokára megindult a leépítés, s őt egy üzemi baleset következtében elküldték, még jó hogy 100%-os táppénzt kapott… Zsuzsa (Isten éltsse sokáig, most volt a névnapja!) számítógép kezelőként, majd munkaügyesként dolgozott különféle helyeken, persze a szükséges iskolákat elvégezte hozzá. Először egy súlyosan beteg férfihez ment feleségül, hogy segítsen rajta élete alkonyán, ő 1999-ben szívinfarktusban meghalt. 2003-ban kötött újra házasságot, s jelenleg boldog kismama, a tíz hónapos Balázska édesanyja. Tavaszra tervezik a keresztelőt a nagymama nagy örömére, aki egész viszontagságos életüket úgy éli meg, hogy ha Isten próbára tesz bennünket, erőt is ad hozzá.. Mindvégig tartja a lelket családtagjaiban, s már húgát is sikerült Isten felé fordítani. „Minden nehéz helyzetben megsegített bennünket.” - vallja meggyőződéssel, s látszik, hogy férje is tiszteli erejét. Pedig a maga szerény módján ő is erős, igyekszik ma is tevékenyen élni, segít, ahol csak tud – erről Kind Imre is elismeréssel beszél… 

Egy a hónap szentjei közül: Szent Ágota

A szicíliai Katániában született előkelő szülők gyermekeként. A fiatal, Krisztus szeretetére vágyó leány túlságosan hamar a kéjvágyó helytartó, Quintianus mesterkedéseinek célpontjává lett. Decius császár keresztényellenes rendeletét a maga céljaira fölhasználva, Quintianus letartóztatta a szépséges Ágotát, és az egyik hírhedt örömtanyára vitette. Ott az intézmény tapasztalt vezetőnőjének kellett volna a leány átneveléséről gondoskodnia. De az Afroditéről elnevezett és minden odavágó mesterségben járatos hölgy gyorsan fölismerte, hogy Ágota esetében a kívánt érzületváltozást nem lehet elérni. Ezért a helytartó kívánságára bíróság elé állították, kihallgatták, megkínozták és börtönbe vetették. Amikor a földühödött bíró semmire sem ment, poroszlóival szinte halálra verette, majd levágatta a leány mellét. Ágota a súlyos bántalmazások következtében meghalt a börtönben. 

Tiszteletét az indította el, hogy szülővárosa, Katánia, a szent vértanúságának első évfordulóján csodásan megmenekült az Etna kitörésétől. 

Tűzvész és földrengés ellen hívják oltalmul (a lávafolyam megállítása miatt). Hasonló okból ő az ércöntők, a kohászok és a bányászok védőszentje is. Főleg a mellbetegek fordulnak hozzá segítségért. Petrik János

Szép gondolat

Isten úgy össze tud fonódni hétköznapi eseményeinkkel, hogy csodává lehetnek általa. (Paul Müller)

Gyermekeinknek- egy kis feladat


Még az óvodás hittanosaink is tudták, hogy 6 kőedény volt teli vízzel a kánai menyegzőn tisztálkodás céljára odakészítve! Köszönjük a válaszokat! Csokoládét nyertek: Gellért Tibor, Szabó Mátyás és Németh István. Új feladat (a kicsiknek): Ki nyújtott kendőt a keresztúton Jézusnak? A nagyobbaknak: Milyen csodálatos emlékünk tanúskodik Krisztus kínhaláláról és hol található?

Egy csepp derű - felnőttnek sem árt

- Az ősember nézegeti a kisfia félévi értesítőjét: - Hm… Hogy megbuktál vadászatból, azt elnézem, hiszen még gyenge vagy hozzá… Hogy földművelésből is rosszul vetted az akadályt, hát, Istenem, nagyon fáradságos dolog, lassan jön meg az eredménye… Hogy nem megy a barlangfestészet… a kézügyességet nem tőlem örökölted… De, hogy TÖRTÉNELEMBŐL is meghúztak?! Ez sehogy se megy a fejembe! Hiszen abból még csak két oldal van!