TÓCÓI HARANGSZÓ
A Szent Család Templomból
6. évfolyam 3. szám - az Úr 2005. évének március havában.
Zsoltárról zsoltárra

A nagyhét szent három napjának hangulatához választottuk e havi zsoltárunkat, a 22. (21.) zsoltár ismert sorait. Előfordul a virágvasárnapi traktusban és a nagycsütörtöki lamentációban. Első sorát jól ismerjük: ezek Jézus szavai a kereszten: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" Más sorai visszaköszönnek a passióból: "Elosztották maguk között ruháimat és köntösömre sorsot vetettek..."(A részleteket most is, mint eddig,Dr. Gál Ferenc fordításában közöljük):


Istenem, Istenem, miért hagytál el,
miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől?

Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod,

szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet.

Mégis te vagy a Szent, 

aki Izrael szentélyében lakik. 

Atyáink benned reménykedtek,

reméltek, te megszabadítottad őket.

Hozzád kiáltottak és megmenekültek,

benned bíztak és nem csalatkoztak. 

De én csak féreg vagyok, nem ember,

az emberek gúnytárgya, s a népek megvetettje,

Mind aki lát, gúnyt űz belőlem,

elhúzza száját és csóválja fejét.

"Az Úrban bízott, hát mentse meg,

segítsen rajta, ha szereti!"...

Megszámlálhatom minden csontomat;

ők néznek és bámulnak,

Elosztják maguk közt ruhámat,

köntösömre pedig sorsot vetnek...


Események templomunkban

A hó első vasárnapján négy gyermek: Ádám, Janka, Sára, Vivien - kapta meg a keresztség szentségét templomunkban. 

Temetés kettő volt: Sári Annáé és Herczegfalvi Zoltáné.

Lassan végéhez közeledik a nagyböjt. A virágvasárnap előtti pénteken rendhagyó keresztúti ájtatosságon vehettünk részt: a Szent Anna plébánia hajdani ifjúsági közössége 1984-ben adta elő Sillye Jenő: Értem is meghalt a kereszten c. oratóriumát (micsoda merész, úttörő vállalkozás volt ez akkor!), s most újra összeállt a csapat (ám most már néhány esetben gyermekeikkel kibővülve). Köszönjük őszinte, hiteles szolgálatukat, legyenek példák fiataljaink számára: hogyan lehet az ifjúi lelkesedést megőrizni, s továbbadni...

E hét utolsó három napja (péntek, szombat, vasárnap) a nagyböjti lelkigyakorlat alkalma közösségünk számára. Az elmélyülést és őszinte megújulást segíti szentbeszédeivel Szenes József atya, hajdúböszörményi plébános. Szolgálatát ezúton is köszönjük!

Lourdes – Fatima – Taizé: csodálatosan gazdag programnak lehet részese, aki testi fáradságot és anyagi áldozatot vállalva elindul András atya vezetésével a 2005. június 19-29. közötti zarándokútra. Idézzük fel kedvcsinálásul röviden, hogyan lettek ezek a települések talán korunk leglátogatottabb zarándokhelyei:

Amikor Mária 1858. február 11-én Lourdes-ban először megjelent, csodálatos szépségű asszonynak mutatkozott. 1858. február 21-én, vasárnap, fájdalmas tekintettel kérte Soubirous Bernadette-et: "Imádkozz a bűnösökért!" Végül 1858. február 24-én bűnbánatra szólított fel, majd a rákövetkező március 1-én a látnok Bernadette-nek olyan tanítást adott, amit ő mélyen a szívébe vésett: hordja mindig magával rózsafüzérét.

Francisco Marto kilenc, húga Jacinta Marto hét, Lucia dos Santos unokanővérük pedig 10 éves volt, amikor Fatimában 1917. május 13-án, vasárnap délben a szokásos rózsafüzér elmondása után, az Iria völgyben levő sziklatölgy fölött megjelent nekik az Úr Jézus édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária. A jelenés tündöklő fehér Asszonya azt kérte tőlük, hogy a következő hat hónapban 13-án, ugyanebben az órában jöjjenek ide, ahol ismét megjelenik nekik. Három tisztalelkű pásztorgyermeket választott ki az Ég, hogy általuk felszólítsa a világot megtérésre, imára és engesztelésre az I. világháborúban őrlődő emberiség megmentése érdekében

A II. világháború idején egy elhagyott francia falucskában, Taizében telepedett le Roger testvér néhány tucat társával, hogy a megbékélést, kiengesztelődésthirdesse a világ jó szándékú embereinek, elsősorban a fiataloknak. A szerzet rendkívül nagyhatású ökumenikus mozgalom középpontjává vált. Székhelyükön rendszeresen fogadnak zarándokokat, s Európa nagyvárosaiban szilveszter hetében ifjúsági találkozókat tartanak. (Magyarorzságon háromszor volt ilyen, először Pécsett, majd két alkalommal Budapesten.)

Bűnbánat, kiengesztelődés, gyógyulás. Isten nem hagy el bennünket, jelen van a világban, s ezt mi is megtapasztalhatjuk. Induljunk el és menjünk nyitott szívvel, s hozzuk haza itthon maradt családtagjainknak, szeretteinknek, közösségünknek az ottani lelkületet, hogy mi is megújulhassunk általa!

"Egy újszülött Veronika"

Gyarapodik a közösségünk, ha észrevétlenül is. Merthogy vannak fiatal családjaink, és azoknak még fiatalabb gyermekeik, akik még nem járnak templomba, de lélekben igenis hozzánk tartoznak. Úgy tudom, hogy a közösség legifjabb tagja éppen az én 3 hetes kislányom, Veronika, aki mostanában nem hagyja édesanyjának ellátni kántori teendőit, de hangját hallva, több független szakértő állítja, hogy néhány éven belül ő maga is kántorként szolgál majd az Úrnak. 

Évek óta örömmel hallgatom, ahogy András atya nyugtatja a miséken a síró gyermeküket kétségbeesetten nyugtató anyákat: "Minket ez nem zavar, ők így imádkoznak velünk. Végül is ez Szent CSALÁD templom." 

Ez jó hely – gondolom ilyenkor mindig magamban -, hisz ki akar olyan templomba járni, amelyik ridegebb, mint egy kripta, és a lélek sem tölti el, csak annyi funkciója van, mint egy múzeumnak. Mások is gondolkozhatnak hasonlóan, mert nem egyszer előfordult, hogy a játszótérre járó gyermekek szüleikkel együtt észrevették, hogy a játszótér mellett egy épület is áll, amelynek mindenki előtt nyitva a kapuja. Bizony, én magam is több "játszótéri gyermek" keresztelőjén voltam ott.(Almási Gábor)

Miért szeret ebbe a templomba járni?

Bábel Bertalanné, Margitka néni szinte mindennapos vendége templomunknak, ezért is örülök, hogy végre rászánta magát egy rövid beszélgetésre. "Hála Istennek, végre jól vagyok s jövök is szívesen, hiszen nagy szükségem van az itteni kikapcsolódásra... Másfél hete épültem fel súlyos depresszióból, kórházban voltam, feküdtem, mint egy darab tégla. Két lányom van, az egyikük vette észre, hogy komoly a baj, el is vitt magához. De most már főzök, teszem a mindennapi tennivalókat. Szeretem a Mária légiót, a Mónika közösséget, jó, hogy elfoglalom magam. Erdélyi születésű vagyok, katolikus, azelőtt a Szent Anna templomba jártam. A másik Margitka (Kis Mihályné, a csigacsináló Margó néni, akit mindnyájan jól ismerünk) hívta fel a figyelmemet erre a templomra, amit épülésétől fogva ismerek; mindig örül, ha együtt jövünk. Ő az ötödik emeleten lakik, én a negyediken..." Valóban, Margó néni most is hűségesen megvárta a templomban szomszédját, amíg befejeztük a beszélgetést. "Sötét van még, csak nem hagyom egyedül haza botorkálni..." - s karon fogva indulnak neki.

Bemutatunk egy családot: a Lekics Család

Az ország másik széléről, Sopronból került ide az édesapa, Lekics Jenő, még 1965-ben, miután végzett az ottani egyetem Faipari-mérnöki Karán. Akkoriban ugyanis szokás volt úgynevezett társadalmi ösztöndíjat kötni a hallgatókkal, akik ennek fejében vállalták, hogy ugyanannyi évet a diploma megszerzése után a támogató cégnél töltenek el. Ez történetesen a debreceni "Székgyár" volt, Jenő első - s azóta is egyetlen - munkahelye (ma már nyugdíjasként dolgozik ugyanitt). Az otthonról hozott katolikus vallás gyakorlásának igénye hosszabb szünet után kislánya születésekor éledt újjá Jenőben. Lilián második házasságából született, s már 15 éves, a Dóczi Református Gimnázium tanulója. Ennek magyarázata, hogy édesanyja, Ildikó református, méghozzá a nagyapja lelkész volt. Lilián nagyon jól érzi magát ebben a gimnáziumban: ötödmagával katolikus hittanórákon vesz részt. Kicsi korától édesapjával jár misére, ahová nagyobb ünnepeken az édesanya is elkíséri őket. Eleinte a Szent László templomba jártak, de - mivel itt laktak- a templom felszentelésétől ezt választották. Sőt annyira megszerették, hogy elköltözésük után a Damjanich utcáról is visszajárnak. 

Ildikó üzemi és háziorvos - vállalkozóként, de sokkal jobban szereti az embereket, mint a vállalkozást. A szülők örülnek, hogy kislányuk jó és értékes útravalót kap az iskolától ebben a zűrzavaros világban: szeret tanulni, de emellett sokat olvas, színházba jár, balettozik, sőt klasszikus gitárra jár (reméljük hamarosan kedvet kap, hogy a templomi ifjúsági misékbe is bekapcsolódjon!)

Az édesapának ritkán van alkalma, hogy - hazalátogatván- elfogja a honvágy gyönyörű szülővárosa iránt. Végül is 40 éve itt él, igazán megszerette Debrecent is.

Egy a hónap szentjei közül: Nisszai Szent Gergely

Cézáreában, (Kappadókia) született 334 táján. +394/395.
Családja csodás módon áldott volt: a testvérek közül három püspök lett, négy pedig szent. Ha tömören akarnánk jellemezni, azt mondhatjuk: misztikus és a lelki élet nagy teológusa.

371-től Nissza püspöke, itt vívta kemény harcát az ariánusokkal. Hogy eltávolítsák az útból, bepanaszolták: eltékozolta az egyházi javakat; különös vád ez egy olyan férfi ellen, aki egész életén át a szegények ügyét képviselte. Nemsokára eltávolították, és csak Valens császár halála (378) után térhetett vissza püspöki városába.

Ebből a korszakból származnak Gergely legjelentősebb teológiai írásai is, amelyek teológiai és általános személyes tekintélyét is megerősítették. Egész idő alatt ünnepelt szónok volt. Egy idő után teljesen a belső élet felé fordult. Megtisztult, és a lelki élet teológiájának szentelte magát. Tapasztalata és megfontoltsága ezen a téren felülmúlhatatlan mesterré tette, és hasonlíthatatlan eredetiségre képesítette. Ebben az időben írta a misztikus teológia mesterműveit: Mózes élete, és Énekek éneke címekkel. Petrik János

Szép gondolat

A szelídség a Hegyi beszéd szerint sem nem gyengeség, sem nem elavult korszerűtlenség. A haragnak fiait jellemzi e két tulajdonság, mert nincs nagyobb gyengeség, mint gyáván megfutamodni bűneink megvallása elől. „Nincsen nagyobb gyávaság az Isten elleni lázadásnál.” – mondta Pascal. 

Mert erőre szükségünk van, de nem arra a fajta erőre, amelyet mi birtokolunk, hanem arra, amelyet kapunk, ha imádságban kérjük, és az nem más, mint a türelem ereje. Frederick Neumann

Gyermekeinknek- egy kis feladat

A múlt havi rejtvényünk megfejtése: a torinói lepel, s a kicsiké: Veronika (kendője). Nyerteseink: Gyarmati Dominik, Szabó Sándor és Szilágyi Balázs. Új feladatunk: Mi történik azokkal a virágvasárnapi barkákkal, amiket nem visznek haza a hívek? (Melyik szertartásnál használják fel őket és milyen formában?)

Egy csepp derű - felnőttnek sem árt

Egy megholt lelke az Úr előtt: "Milyen jótetteket tudsz említeni magad mellett? Száz pontot kell összeszedned!" "Jártam templomba..." "Jól, van, egy pont." "Imádkoztam." "Ez is egy. "Fizettem az egyházi adót is." "Még egy pont." (felfohászkodva) "Uram, én így soha nem jutok be országodba...""Nagyon jól van, 97 pont, bemehetsz."