 |
TÓCÓI HARANGSZÓ
A Szent Család Templomból
6. évfolyam 6. szám - az Úr 2005. évének június havában.
|
Zsoltárról
zsoltárra
A
zsoltárok témájukat tekintve nagyon sokszínűek, tartalmazhatnak könyörgést
- ez lehet egyéni vagy közösségi - vagy hálaadást. A
30. zsoltár,
amit most kiválasztottunk, egyike a hálaadó zsoltároknak. Ezzel adjunk
hálát az elmúlt tanév minden öröméért, és a nehézségekért is!
Dicsőítlek,
Uram, mivel megmentettél,
nem
engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak.
Uram,
Istenem, hozzád kiáltottam, s te meggyógyítottál,
Uram,
lelkemet kihoztad a halál országából,
megmentettél
attól, hogy a sírba szálljak.
Ti,
akik szeretitek, dicsőítsétek az Urat,
magasztaljátok
szent emlékét!
Mert
haragja csak egy pillanatig tart,
jósága
azonban az egész életen át.
Ha
este sírás látogat is meg, reggel visszatér az öröm.
Így
szóltam magamban bízva: Nem ingok meg soha,
mert
jóságod, Uram, szilárd hegyre állított.
De
mikor elrejtetted arcodat, megrendültem.
Uram,
akkor hozzád kiáltottam,
Istenemhez
könyörögtem irgalomért:
Mi
haszon származna véremből, hogyha sírba szállnék?
Dicsőíthet
téged a por, hirdetheti nagy hűségedet?
Hallgass
meg, Uram, és könyörülj rajtam,
légy
az én segítőm, Uram.
Panaszomat
öröménekre változtattad,
leoldottad
vezeklőruhám és örömmel öveztél körül.
Hogy
lelkem énekeljen neked és ne hallgasson soha.
Uram,
Istenem, mindörökké dicsőítelek!
Események
templomunkban
Gyermekzsivajtól
volt hangos templomunk a hónap első vasárnapi szentmiséjén: 6 gyermeket
hoztak el szüleik, keresztszüleik, hogy közösségünk a keresztség szentségével
befogadja őket. Név szerint: .... Bár folyamatos lenne legalább ilyen mértékben
a gyarapodás, s bár szemtanúi lehetnénk vasárnapról vasárnapra, hogyan
gyarapodnak a megkereszteltek testben, lélekben! Ugyanezen a vasárnapon
a szentmise után rövid, ám színvonalas, egyházi művekből álló koncertet
adott templomunkban a Monteverdi Kórus (amelyre bizony igen kevesen
voltak kíváncsiak).
Június
2. vasárnapján tartottuk hittanos fiataljaink hálaadó szentmiséjét (Te,
Deum...). Ez az időpont egyúttal a nyári szünidő kezdetét is jelenti.
Ha
nyár, akkor hittanos tábor! Az általános iskolás korosztály július 18-24.
között, az ifjúság augusztus 1-7. között kapcsolódhat ki keresztény módon,
szervezett formában, Fűzéren. Jelentkezni a sekrestyében lehet; mindössze
az útiköltséget kell fizetni.
Június
18-án (szombaton) a 10 órás szentmisében püspök atya 3 papot szentel
egyházmegyénk szolgálatára. Aki teheti, vegyen részt ezen a lélekelemelő
ünnepen, s lehetőleg mindannyian kísérjük imáinkkal új papjainkat, hogy
Isten tegye teljessé azt a jót, amit elkezdett bennük.
Plébániánk
terültéről vonult be a karmeliták szerzetesrendjébe Nagy László Levente
(immár Pál testvér), aki nemrég tett örökfogadalmat. Közénk tartozónak
érzi magát, s nemrég is elhozta meghívóját: június 25-én (szombaton)
szentelik diakónussá Budapesten, a Huba utcai Kármelita templomban. Imádkozzunk
őérte is, s aki a fiatalok közül teheti, menjen el élete e nagy eseményére!
Pappá szentelésének idejét még nem tudjuk, de megígérte, hogy itt is tart
majd egy újmisét a Szent Család templomban.
Június
19-én, vasárnap hajnali 2 órakor indul az autóbusz plébániánk eddigi legnagyobb
szabású zarándoklatára. A zarándokok és velük lélekben zarándokló hívek
számára már éjféltől közös felkészítő imaórát tartunk a templomban. Jöjjünk
el minél többen erre a kivételes alkalomra, hogy ez az út a Szűzanya közbenjárására
Isten bőséges kegyelmét árassza közösségünkre, hozzon áldást és - akiknek
szükségük van rá – testi-lelki gyógyulást, megújulást!
Egymás terhét
hordozzátok
Egy
gyalogos zarándoklaton a vezetők javaslatára sorshúzással - tehát véletlenszerűen
- ki-ki kapott társai közül valakit, akire az egész út során mintegy emberi
léptékű "őrangyalként" vigyáznia kellett, persze úgy, hogy az illető ne
tudja meg, ki gondoskodik róla, ki igyekszik neki minél több örömet szerezni
titokban. Egész jól működött a dolog, pedig életkor, temperamentum, foglalkozás
stb. szempontjából igencsak heterogén volt a csoport. Mennyi igazi apró
örömet lehetett így szerezni, s mivel a közvetítő mindig más volt, nehéz
volt rájönni (csak a legvégén lepleződött le), ki is volt ilyen
leleményes, figyelmes velünk szemben. A legemlékezetesebb mégis az volt,
amikor ki-ki beadott a közösbe egy szem követ, kavicsot, s a véletlen újraelosztás
során vinnünk kellett a másikét. "Egymás terhét hordozzátok!" - ezt jelképezte
az a szürke kis kavics, s mindenki elgondolkozhatott rajta, mi is lehet
a másik terhe, s vajon mennyire nehéz az neki, hogyan viszonyul a kavics
jelképes súlyához...
Tudok
valakiről, aki máig a táskájában őrzi azt a kavicsot, s csak hurcolja hűségesen,
sokat gondolva rá, hogy ha majd társra talál a kavics gazdája, odaadja
társának, most már ő vigye tovább... Könnyebb a másik terhét cipelni, mint
a magunkét? Meggyőződésem, hogy könnyebb. S micsoda vigasz azt tudni, hogy
az enyémet is viszi valaki, legalább is segít vinni. De a legboldogítóbb,
amit mi keresztények tudunk, hogy van Valaki, aki mindannyiunk terhét,
az egész bűnös emberiségét magára vette, s megváltott bennünket.
Elindul
közülünk egy maroknyi csapat: zarándokolnak önmagukért, értünk, családjai(n)kért,
közösségünkért. Ők szűk két hétre kiszakadnak a megszokott térből, megszokott
teendők tömkelegéből, 12 napig számukra más lesz az idő értelme is. Teljesen
másra figyelnek, más lesz nekik fontos, más lényegtelen. Próbáljunk meg
mi is egy-egy rövid időre lélekben azonosulni velük, hogy ez a nagyon ősi
testi-lelki megújulási forma, a zarándoklat, mindannyiunknak meghozza gyümölcsét!
Miért
szeret ebbe a templomba járni?
Thurzó
Györgyné -Varga Erzsike - édestestvére
a családfőként ugyanebben a számban bemutatott Varga Jánosnak. Együtt jöttek
el a beszélgetésre, a templomba is legtöbbször együtt járnak. (Kivéve,
amikor barátnőjével, Irmuskával jön, de az is előfordul, hogy református
férje kíséri el.) Erzsike egyeki születésű, ám élete nagy részét Hortobágyon
töltötte: itt tanított ugyanis a helyi általános iskolában. (Kicsi a világ:
percek alatt jó pár közös ismerősre találunk...) A Debrecenbe költözést
már jóval nyugdíjba vonulásuk előtt eltervezték férjével; nem csoda, hisz
itt éltek a szintén pedagógus gyermekeik óvodás korú unokáikkal (akik mára
17, 18 sőt 21 éves felnőttek!), s bizony elkelt a nagyszülői segítség.
Jövőre lesznek 50 éves házasok; a Szent Anna templomban volt az esküvőjük
- de - mióta megépült - a mi templomunkban érzi otthon magát Erzsike, s
ide jön, hacsak teheti...
Bemutatunk
egy családot: a
Varga Család
A
Varga család gyökerei a múlt rendszerben is mélyen vallásosnak számító
Egyekre nyúlnak vissza, ahonnan elkerülve is magukkal hozták a gyerekek
vallásos neveltetésüket. A két leány és két fiútestvér közül kettő, Erzsike
és János útja Debrecenbe vezetett. János a Tóth Árpád Gimnázium
második végzős osztályában érettségizett 1961-ben (készül rá, hogy jövőre
ő is bekapcsolódjon az 50 éves jubileumi programokba). A felsőfokú
tanítóképzőből - helyhiány miatt - elutasították (gyanús, hogy "utána
nyúltak" egy kicsit). Tipikus pálya volt akkor: elment tanítani képesítés
nélkül az Egyek közelében lévő Újszentmargitára - le is húzott itt 46 évet!
Közben persze megszerezte a megfelelő képesítéseket, a 3-4. osztályt szerette
leginkább tanítani magyar nyelvre és irodalomra. Majd Nyíregyházán vezetőképzőn
vett részt, s 32 évig igazgatóhelyettesként vezette az iskolát. Itt ismerkedett
meg feleségével, Julikával is, aki 1963-ban került Újszentmargitára,
s 40 évig 1-2. osztályosokat tanított. S hogy még egyértelműbb legyen a
"pedagógus dinasztia", leányuk, Beatrix szintén tanár, Egerben végzett,
s a Kazinczy Általános Iskolában tanít. Férje, Kókai Endre viszont
biológuskutató az orvosi egyetemen. Visszatérve Vargáékra: Jánost a rendszerváltás
után 2002-ben alpolgármesterré választották Újszentmargitán (független
képviselőként), s ezt a tisztségét a mai napig betölti. Pedig leányuk
után, testvére példáját követve nyugdíjasként ők is beköltöztek Debrecenbe,
mégpedig a Tócóvölgybe, de hát haza lehet utazni a testületi alkalmakra.
Ismeri (és szereti) ott őket a falu apraja-nagyja. János az ottani
templom képviselő testületének is tagja. Sajnos nincs már papjuk, Egyekről
jár ki vasárnaponként hol a pap, hol az akolitus (vége a régi szép időknek,
mikor két káplánja is volt az egyeki plébánosnak...) Ide, Debrecenbe
is egyre több szál fűzi a családot: feleségével el-eljárnak a református
templomba is. De legfontosabb a 2 éves kis unokájuk, Máté, no meg
a következő, akit most vár a család. Máténak már a betlehemet és
a szent sírt is megmutatta a nagyapa...
Egy
a hónap szentjei közül: Gonzága
Szent Alajos
1568.
március 9-én született Castiglione őrgrófjának első gyermekeként, később
még hét testvér követte. Alajos, alig 10 évesen a toscanai nagyherceg udvarába
került apródnak. Korra még gyermek volt, de valójában nagyon jól tudta,
mit tegyen: Firenzében, az Angyali Üdvözlet templomában fogadalmat tett,
hogy környezete lehúzó befolyásától távol tartja magát, és csak Istené
lesz. 1579-ben Firenzéből a mantovai herceg udvarába ment. Ott már nyíltan
vallotta meggyőződését: „Jobb Istennek szolgálni, mint az egész világon
uralkodni.” A hercegi örökös hamarosan szembesül a hivatásért való küzdelem
nehézségeivel. Világossá válik számára, hogy a jezsuita rendbe akar lépni,
amiről apja hallani sem szeretne. 1585. november 2.-án ünnepélyes fogadalommal
lemond minden jogáról öccse javára, majd Rómába indul, hogy megkezdje újoncévét.
1591-ben pestis járvány pusztított Rómában. Alajos is beállt a betegápolók
közé, majd ő is a pestis áldozatává vált. A papnövendékek védőszentje,
ünnepe június 21.Petrik János
Szép
gondolat
Minden,
ami tetszik, csak egy pillanatig tart.
Minden,
ami elszomorít, csak egy pillanatig tart.
Csak
az a fontos, ami örökké tart.
(a
milánói székesegyház felirata)