Események
templomunkban
Úgy
látszik, hogy a keresztelendők is nyári szabadságra mentek, mert e hónapban
senkit sem kereszteltek templomunkban. Volt viszont temetés, egy balesetben
elhunyt testvérünket temettük el.
Annál
örvendetesebb, hogy az egyik hittanosunkat és ministránsunkat, Kiss Miklóst
felvették a szemináriumba. Imádkozzunk érte, hogy legyen elég kitartása
hívatásában, és hogy egykor papként is megállja a helyét!
Itt
a nyári táborok ideje. A gyerekek július 18-24. között András atyával,
az ifjúság augusztus 1-7. között János atyával tölt el egy-egy hetet Fűzéren.
Reméljük, a vidám együttlét egyúttal lelki épülésüket is szolgálja.
Zarándoklatokból
is bőven kijut erre a nyárra. Nemrég tértek haza közösségünk tagjai európai
zarándokútjukról, máris készülődünk a máriapócsi zarándoklatra. De az se
keseredjen el, akinek nincs lehetősége, hogy közvetlenül élje át a zarándoklat
élményét. Az európai útról vetítéssel egybekötött beszámolót hallgathatunk
meg, ha a film elkészül, és a nyári szabadságok is végetérnek.
A
máriapócsi búcsú idén júl. 31-én lesz. Az ifjúságot már 30-án várják. Számukra
jelentkezési lap a sekrestyében. Egyházközségünk szokásos módon buszos
zarándoklatot szervez, az útiköltség 600 Ft, amit a jelentkezéskor kell
befizetni Kind Imrének a sekrestyében. Ezen a vasárnapon templomunkban
nem lesz római katolikus szentmise, az itthon maradók az előesti vagy a
görög katolikus szentmisén vehetnek részt.
BÚCSÚZIK A
SZERKESZTŐ
Templomunk
közösségéből sokan tudják már – hiszen évek óta tart a készülődés -, hogy
a Németh család első generációja, Béla és Margitka (immár négyszeres
nagyszülők) hazaköltöznek – no még nem az égi hazába, hanem Egerbe,
Margitka közösen rendbehozott szülőházába, a Szépasszonyvölgybe, amely
hely, remélhetőleg igazi otthona lesz az egész családnak. Bélának is (aki
mindvégig tisztelte és szerette apósát és anyósát, s aki kezdeményezte
a ház megtartását és rendbetételét), a gyerekeknek, Zolinak, Bélának,
Katinak – (reméljük, tovább gyarapodó) családjukkal együtt, s nem
utolsó sorban az unokáknak, Ábelnek, aki már óvodába készül, az ikreknek:
Regőnek és Nándinak, s a kis Veronikának, akinek augusztus első vasárnapján
lesz a keresztelője – ekkor együtt lesz a templomban az egész család.
Ez
utóbbi esemény is mutatja, hogy az elszakadás ettől a közösségtől nem lezárt,
nem végleges: sokszor fogjuk mi még koptatni a padot a jobb oldali ötödik
sorban, de még inkább a kórus székeit (elsősorban persze hétvégén, hiszen
a gyerekeket akkor tudjuk meglátogatni). Nem végleges azért sem, mert
a két számmal előbb nyilvánosságra hozott ígéretet, az évkönyv összeállítását
még be szeretném váltani. Az viszont belátható, hogy a Harangszó ezután
is havi rendszerességgel megjelenő számait távollétből nem lehet összeállítani.
Fiatal erő veszi át a szerkesztést, Almási Gábor, aki (talán nemcsak
az elfogultság mondatja velem) jó tollú író, neve gyakori az előző
számokban is. Mondhatni "családban marad" a Harangszó, Kati is bizonnyal
segít neki, s továbbra is számítunk Király Annára, Petrik Jánosra is. Sok
sikert kívánok nekik, s segítségemre is számíthatnak.
Illő,
hogy elbúcsúzzam a Rózsafüzér Társulat tagjaitól, biztos lesz, aki a helyembe
lép a következő hónaptól. Bélával együtt búcsúzunk a házaspárkörünk családjaitól,
a Kind, Asztalos és Berényi családtól. S persze Béla, mint világi elnök
az egész egyházközségtől – nem ő köszönti már a püspök atyát a következő
bérmáláskor, nem ő viszi a húsvéti gyertyát a körmeneten. S nem utolsó
sorban a kórustól, ami nélkül – higgyék el – nincs igazi katolikus közösség…
Eger
katolikus gyökerei mélyek (az egyházmegye tavaly ünnepelte alapításának
millenniumát) s kiterjedtek, nem véletlenül járja a szólás: "Válogat,
mint egriek a templomban". Biztos találunk helyet ott is magunknak, amely
persze más lesz, mint a Szent Család, ahol itt marad életünk egy darabja…
Mit
mondhatnék még, mielőtt teljesen elérzékenyedem? Nagyon szurkolunk továbbra
is ennek a közösségnek: gyarapodjon létszámban és mélyüljön lelkületben
a Szentlélek és az atyák segítségével.
S
ha Egerben, a Szépasszonyvölgyben jár bárki a közösségből, aki ismer minket,
csengessen be bátran…
KÖSZÖNET ÉS HÁLA
Uram!
Köszönöm a Németh Családot! Köszönöm hűségüket a nehéz időkben is.
Nemcsak a Szent Család Plébániának, hanem Debrecen egész katolikus közösségének
a nevében is köszönöm, hogy ide vezérelted Őket. Köszönöm, hogy olyan gyermekeket
neveltek, akik a debreceni katolikus ifjúság feléledését segítették. Szolgáltak
az ifjúsági találkozókon, a taizéi imaórákon, a máltaiban és kántorként,
röviden: mindig lehetett rájuk számítani. Köszönöm az Énekkart és ezt az
újságot is. Aki ennyi ajándékot adtál általuk, őrizd meg Őket a nyugdíjas
kor csüggedéseitől! Segítsd Őket, hogy felismerjék, a csendes, imádkozó
és keresztvállaló helytállás semmivel sem kisebb értékű, mint az aktív
munka. Most az a nagy feladat vár rájuk, hogy amit aktív életükben elindíthattak,
annak bontakozását, imáikkal kísérjék. Add ehhez nekik nap, mint nap a
szeretet találékonyságát! Ámen.Fodor
András
Bemutatunk
egy családot: a
Tuszai Család
Kint
tombol a mostanában gyakori nyári vihar – remélem, nem törte be a Kishegyes
utcai ház nyitott ablakát, míg a plébánia csöndjében ezzel a kedves, mosolygós
házaspárral beszélgetek… A kárpátaljai Nagyszőlősről költöztek ők is gyermekeik
után a számukra már jól ismert Debrecenbe az ezredforduló évében. Ám nekik
csak egyik gyermekük, Attila fiuk él itt (1992 óta), a lányuk,
Gabriella Nagyszőlősön maradt, hisz oda köti a munkája (magyar
iskolában tanár, ami nem kis dolog!) s persze a családja.
Így
aztán a nyugdíjas szülők (Sándor 48 évet húzott le egy műanyaggyárban,
felesége, Tóth Katalin 40 évig volt könyvelő) programja adott:
utaznak a két gyermekhez, segítenek, amiben csak tudnak, a különbség csak
az, hogy most már a fiukhoz "jönnek haza". Itt még kicsi az unoka, Nikolett
6 éves, még óvodás, most épp Görögországban van a szüleivel, de jövő héttől
már a nagyszülőknél nyaral. Édesapja már középiskolás korától itt él (a
Vegyipariba járt), édesanyja, Andrea debreceni és persze református.
Nagy öröm volt, amikor Nikolettet 4 éve templomunkban keresztelték.
A
nagyszőlősi lánytestvérnek már 17 éves a fia, Laci, jövőre érettségire
készül, informatikus szeretne lenni. Neki édesapja is (szintén László)
katolikus, s otthon járnak templomba mindnyájan, de mikor a testvérüket
meglátogatják, ide jönnek, hozzánk. Szeretnek itt szünidőzni, augusztusban
itt lesz újból együtt az egész család, de Laci otthon akar tanulni a szülei
közelében. Sok utazás teszi változatossá e három kis családba tarozó, nagycsalád
életét.
Közben
eleredt az eső, Katalin és Sándor egymásba kapaszkodnak közös esernyőjük
alatt…
Egy
a hónap szentjei közül: Árpád-házi
Boldog Kinga
IV.
Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő elsőszülött
gyermekeként látta meg a napvilágot Magyarországon, 1224-ben. Testvére
volt Árpád-házi Szent Margitnak. Szülei és atyai nagynénje, a Türingiába
szakadt Erzsébet, valamint nagybátyja, Kálmán herceg és felesége, Szalóme
példás hitéletének hatására maga is mélyen vallásos volt gyermekkorától
fogva. De megérinthette fogékony lelkét a 13. század nagy egyházi mozgalma,
a kolduló rendek alakulása is. IV. Béla udvarában mind a domonkosok, mind
a ferencesek szívesen látott lelki vezetők és tanácsadók voltak. Így juthatott
Kinga egész fiatalon arra az elhatározásra, hogy szüzességi fogadalommal
életét teljesen Istennek szenteli.
Ötéves
korában, nem is sejthette, hogy életéről mások már tárgyaltak, nélküle.
Mire felnőtt, országra szóló esküvő és lakodalom után nem egykönnyen sikerült
királyi férjét rávennie, hogy tartsa tiszteletben szüzességi fogadalmát,
sőt, maga is tegyen ilyen fogadalmat. Mindkettejük buzgósága segítette
elő 1253-ban Szent Szaniszló, Krakkó hajdani vértanú-püspöke (+ 1079)
szentté avatását. Kinga a tatárok elvonulása után hazalátogatott Magyarországra,
s az apjától kapott bányászok segítségével 1251-ben megnyittatta a híres
wieliczkai sóbányákat.
Férje
hosszabb betegeskedés után, 1279-ben meghalt. Temetésén Kinga már a ferences
apácák (klarisszák) ruhájában vett részt, így is jelezve élete özvegyi
szakaszának irányát és tartalmát. A nővérek 1284-ben főnöknőjükké választották.
1287-ben egy tatár betörés elől ismét Csorsztin sziklavárába menekült,
nővértársaival együtt. A szandeci kolostort a tatárok földúlták, és Kingának
63 évesen az újjáépítés munkáját kellett irányítania.
E
sok viszontagság bizonyára szintén hozzájárult életereje felőrlődéséhez.
1291 őszén betegeskedni kezdett, és 10 hónapi betegség után 1292 júliusában
állapota válságosra fordult. Maga kért papot, hogy szentségekkel megerősítse,
majd július 24-én, Szent Jakab apostol vigíliáján befejezte
áldásos földi pályáját. Petrik
János
Szép
gondolat
Az
Úr nem akarja, hogy az ember "elég legyen" önmagának; pedagógiájához tartozik,
hogy néha képtelenek vagyunk egyedül megtalálni a világosságot és a békességet,
csak egy másik személyen keresztül kaphatjuk meg, aki előtt megnyílunk./P.
Jacques Philippe/
