TÓCÓI HARANGSZÓ A Szent Család Templomból 6. évfolyam 8. szám - az Úr 2005. évének augusztus havában.

Zsoltárról zsoltárra

Egy zsoltár keletkezése mindig egy ember konkrét élethelyzetéhez kapcsolódik. Az író elénekli, elimádkozza örömét, fájdalmát; könyörög, hálát ad, vagy épp átkozódik. Később mások, akik hasonló helyzetben vannak, átveszik ezeket a szövegeket és - egyénileg vagy a hivatalos istentiszteleten – imádkozzák őket. Alapvető emberi tapasztalatok kerülnek itt elő, így évszázadok múlva is érvényesek maradnak. A most kiválasztott 26. zsoltár az úgynevezett bizaloménekek csoportjába tartozik: a szerző bizalommal fordul Istenhez problémájával, a templomban, Isten közelében keres menedéket – ebben a zsoltárban az őt ártatlanul megvádoló emberek elől. Az Úrtól várja az igazságszolgáltatást, a kézmosás szertartásával (amit Jézus elitélésekor Pilátus is elvégez) ártatlanságát bizonyítja, megigazulást keres.

Szolgáltass Uram, igazságot nekem, 

mert ártatlanságban járok, s az Úrba vetett bizalmam nem inog meg.

Tégy próbára, Uram, és vizsgálj meg engem, próbáld meg tűzzel vesémet és szívemet!

Mert szemem előtt van irgalmasságod, s a te igazságodban járok.

Nem ültem együtt a hivalkodókkal, és nem jártam az alattomosokkal.

Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le az istentelenekkel.

Ártatlanságban mosom kezemet, és körülveszem oltárodat, Uram,

hogy halljam a dicséret szavát, és hirdessem minden csodatettedet.

Uram, szeretem házad rejtekét, és dicsőséged lakóhelyét.

Istenem, ne pusztítsd el a gonoszokkal együtt lelkemet, s életemet a vér embereivel.

Akiknek kezéhez gonoszság tapad, és jobbjuk telve van megvesztegetéssel.

Én azonban ártatlanságomban járok, ments meg engem, irgalmazz nekem!

Lábam egyenes úton áll, a gyülekezetekben áldom az Urat.

Események templomunkban

Rendhagyó módon a múlt szám megjelenése óta két alkalommal is volt keresztelő templomunkban. Július negyedik vasárnapján Bálintot és Dávidot keresztelte meg János atya, augusztus 7–én pedig kislányunk, Veronika keresztelője volt, ez úton is köszönjük András atyának, hogy emlékezetessé tette számunkra ezt a jeles ünnepet!

Ritka esemény nálunk az esküvő, de e hónapban egy fiatal pár: Sarolta és Arnold a Szent Család templom falai közt mondta ki egymásnak a "boldogító igent".

Múlt hónap óta egy temetés volt Hajdúsámsonban, Juliska nénié.

Mindennek megvan a maga ideje. A nyár fiataljaink számára javarészt pihenéssel telt, de azért volt, aki gondoskodott arról, hogy aktívan és kulturáltan pihenjenek. A plébánia szervezésében 50 gyermek, és 30 fiatal vehetett részt hittanos táborokban. A nyár végeztével azonban a szünidőnek is vége van, kezdődik az iskola. Veni Sancte-n ifjúsági mise keretében, augusztus utolsó vasárnapján vehetnek részt diákjaink. 

Templomunk kórusát felkérték, hogy énekeljenek Újszentmargitán a helyi templom felszentelésének 110. évfordulóján. Szeptember 4-én, vasárnap délután mindenkit szívesen látnak, aki meg szeretné hallgatni őket.

Bemutatkoznak Az új SZERKESZTŐk 

Azzal, hogy Némethné Margitka férjével együtt Egerbe költözött, az egész közösség élete megváltozott valamelyest, de azért nem végleg búcsúzkodtunk el tőlük, hisz egy-egy énekpróba, kórusfellépés, vagy családi esemény kedvéért szívesen meglátogatnak minket. Bizonyos folytonosság fennáll a Tócói Harangszó életében is, hisz az egyes számok elkészítésében én és a feleségem (aki egyébiránt Margitka lánya), már a kezdetektől részt veszünk. Azt hiszem, nem szükséges sokat írnunk magunkról, hisz Katit, mint a templom egyik kántorát, szinte mindenki ismeri, én is igyekeztem minél aktívabb tagja lenni az elmúlt hat évben a közösségnek. Veronika lányunk pedig igazán mindent megtesz, hogy vasárnaponként készüljön a kántori hivatásra, és mosolyával igyekszik mindenkit levenni a lábáról.

Szóval elég annyit mondanom, hogy az újság arculata alig fog változni, legfeljebb egy kicsit rugalmasabb lesz. Szeretettel várjuk mindazok segítségét, akik ötletekkel, vagy cikkek írásával szeretnék előmozdítani a Tócói Harangszó újabb számainak megjelenését.

ZARÁNDOK-BESZÁMOLÓ

2005. 06. 19.-30-ig templomunk kis zarándokcsoportja elindult felfedezni az európai kereszténység gyökereit, és igyekezett valamit megsejteni, magáévá tenni belőle. A teljes útról való beszámolóhoz túl kevés lenne ez a mi kis hírmondónk, ezért inkább személyes benyomásaimat próbálom meg írásba önteni. Egyik legmegkapóbb élményem Lourdes-hoz kötődik. Az emberek azért zarándokolnak el ebbe a forgatagos városba, hogy gyógyulást találjanak valamilyen testi betegségükre. Több gyógyulásról, csodáról hallhattunk már, melyek Lourdes-hoz kötődnek, számos könyv, írás jelent meg ezzel kapcsolatban. Én nem azokat a dolgokat nevezem csodának, melyekre nincs tudományosan elfogadott magyarázat, hiszen akkor minden – az emberiség vagy akár az egyén számára - ismeretlen dolog, amit még a tudomány vagy az egyén nem fedezett fel, csoda lenne. Számomra a csoda egy folyamat, amely az emberben kezdődik, és Istenhez vezet. Tehát, mikor valaki felfedezi a világ és Isten kapcsolatát. Amikor valaki meggyógyul valamilyen testi betegségéből, akkor számára csoda történt, hiszen ekkor világossá válik (válhat), hogy Nélküle senkik vagyunk. A betegségünk, az Általa alkotott rend felborulása, a gyógyulásunk, az Általa alkotott rend helyreállása bennünk. Ezt felfedezve az ember hite szinte szárnyra kap, és meg sem akar állni a Teremtőjéig. Mikor Lourdes-ban jártunk elég szkeptikusan fogadtam ezeket a „csodákat”, a város is idegen és elüzletiesedett volt. Én valami mást kerestem és vártam ettől a helytől. Az első esti gyertyás körmenet alatt inkább érdekelt a táj, a fények, mintsem, hogy aktívan bekapcsolódjak a többiek énekébe. Másnap, mikor visszatértünk a kegyhelyre, már nem volt akkora tömeg, mint előző este. Ekkor sikerült valamennyire az általam keresett dologra odafigyelni. Világossá vált számomra, hogy én is csodát várok. Igen, de egészen pontosan mit?? Bennem is felborult az Ő rendje az előző hetekben, és most ez az összevisszaság a Nagy Rendteremtő utáni sóvárgást váltotta ki belőlem. Ekkor egy égi jelként, ott a jelenési barlang közelében, néhány szó újra megláttatta velem az Ő Akaratának az érvényesülését életemben. Helyreállt a Rend! Felkiálthattam volna, hogy „meggyógyultam!” Ehelyett beálltam azoknak a millióknak a sorába, akik csendben hordozzák Lourdes csodáját, és lelkükben ujjonganak, mert velük van az Úr, és ők Vele vannak. Most visszaemlékezve, az a kereszt is felizzott a homlokomon, amit Roger (e. Rozsé) testvér rajzolt rá Taizében, vértanú halála előtt két hónappal.K. A.

Bemutatunk egy családot: a Batai Család

Batai Józsefné Ilonka nénivel egy hétköznapi mise után beszélgettem. Szerénykedve kezdi, hogy őróluk nincs sok mondanivaló, de Imre egyből rácáfol: a közösség régi hűséges tagjáról van szó, aki már a kápolnába is rendszeresen járt. 1958-ban költöztek Debrecenbe, amikor összeházasodtak. Ilonka varrónőként dolgozott a Kötöttáru gyárban, onnan ment nyugdíjba. A Szent Annába járt, később egyszer hallotta, hogy itt a lakótelepen is szokott lenni szentmise. Amikor először eljött, hátul akart meghúzódni, de Mária néni egyből előre hívta, hadd teljenek az első sorok. Nagyon megszerette ezt a közösséget. Férje, bár katolikus és szépen, ehhez mérten él, csak ritkán kíséri el. Egy lányuk van, Ibolya, aki kereskedő, sajnos betegség nehezíti meg napjait; két unokájuk Gábor és Ibolya. Mindannyian voltak elsőáldozók, templomban esküdtek, de sajnos nem vált mindennapjuk részévé hitük gyakorlása. (Az előző rendszerben nem nagyon, csak lopva tudtak eljárni templomba, meg aztán a sok – gyakran szombaton, vasárnap végzett – munka sem könnyíti meg a helyzetet.) Ilonka sokat imádkozik értük, a Szent Mónika közösségben is. Annál nagyobb öröm, hogy dédunokája, Viktória itt van a közösségben: már óvodás kora óta jár hittanra, az anyák napi műsorokban is részt vállal. Most elsős, János atya mindig dicséri a dédnagymamának. Imádkozzunk érte, hogy közösségünk építő tagja váljon belőle!

Egy a hónap szentjei közül: Kalazanci Szent József

Kalazanci József egy tekintélyes észak-spanyolországi családból származott. Már iskolás korában, ,,a kis szent''-nek nevezték. 1583-ban szentelték pappá. Néhány évig káplán volt. Feladata elsősorban fizikailag volt nehéz, mert a terület plébániáit a Pireneusok úttalan hegyei és völgyei miatt nagyon nehéz volt megközelíteni. Püspöke annyira elégedett volt a munkájával, hogy kinevezte általános helynökévé.

Ez a munka nem elégítette ki, 1592-ben atyjától örökölt tekintélyes vagyonát eladta, árát szétosztotta a szegények között, majd elköltözött Rómába.

Öt éven át naponta éjfélkor felkelt és még pirkadat előtt végigjárta a hét főtemplomot. Ahol csak tudott, segített a szegényeken és a betegeken. Az 1595. évi járvány idején Lellisi Szent Kamillal, akihez bensőséges barátság fűzte, fáradságot nem kímélve enyhítették a nyomorúságot. 

Hamarosan felfigyelt rá, milyen sok gyermek csavarog otthontalanul és magára hagyottan Róma utcáin. A Szent Dorottya- templom plébánosa rendelkezésére bocsátott két termet, s megígérte, hogy maga is segíteni fog a tanításban. További két pappal, tehát négy ,,tanerővel'', 1597 novemberében megnyílt a Szegény Gyermekek Ingyenes Iskolája (Scholae Piae).

Néhány hét múlva már száz gyermek szorongott a két teremben, ezért új épületbe költözött, ahol az ő irányítása mellett a tanító atyák közösségi életet éltek. További két év alatt a növendékek száma hétszázra nőtt. VIII. Kelemen pápa rendszeresen fedezte az iskola kiadásainak egy részét. Közben pedig annyira terjedt iskolájuk jó híre, hogy módos családok is kezdték oda járatni a fiaikat. 1611-ben József iskolájában már ezer növendék tanult, köztük sok zsidó fiú, akiket maga József hívott meg az iskolába. 

Miként József előre megjövendölte, a tanító atyák közösségét nyolc évvel a halála után szerzetesrend (Piarista) rangjára emelték, őt magát pedig 1727-ben szentté avatták. Ünnepét 1769-ben vették fel a római naptárba, augusztus 27- re. 1969-től augusztus 25-én ünnepeljük. 

Az általa alapított rend, Debrecen katolikus múltjában is meghatározó szerephez jutott. Petrik János

Szép gondolat

Isten úgy rendelte el, hogy a beszélgetés vele csak a hitben jöhessen létre, hogy benne való növekedésünk csak a reményben történhessen, és jelenléte számunkra a szeretetben nyilvánuljon meg. És ez így lesz az idők végezetéig, addig a napig, mikor a halálból feltámadunk. Carlo Carretto

Gyermekeinknek- egy kis feladat

Múlt havi rejtvényünkre sajnos nem érkezett be megfejtés, a vakációban és a hittanos táborok mellett úgy látszik, megfeledkeztek a gyermekek a feladatmegoldásról. Nem gondoljuk, hogy a feladvány nehézsége lenne elrettentő, így marad a kérdés: 

Miből van a bibliában 5, 6, 8, illetve 12? (Jézus csodáival és tanításával összefüggő dolgokról van szó.Egy számhoz több helyes válasz is tartozhat.) 

A helyes megfejtők között nyereményeket sorsolunk ki! A megfejtéseket minden hónap második vasárnapjáig várjuk a sekrestyében.

Egy csepp derű - felnőttnek sem árt

Nem azt mondtam, hogy rágós a hús. Csak azt mondtam, hogy nem látom a lovat, ami odakint szokott állni.