A Szent Család Templomból 6. évfolyam 10. szám - az Úr 2005. évének október havában. |
Zsoltárról
zsoltárra
A
2.
zsoltár a biblia király-képét mutatja be nekünk.
A királyt sajátos kapcsolat fűzi Istenhez: Isten „nemzette”, Isten különleges
fia. A királyokat mindig úgy ismerték, mint Isten „felkentjét”, és különösen
igaz ez a jövendő Királyra, aki majd meghozza a végső győzelmet. A zsidók
számára ez a zsoltár messiási zsoltár volt, éppen azért, mert felidézi
ezt a jövőt. Valóban ez volt az első zsoltár,
amelyet kiváltképpen azok imádkoztak, akik vallották, hogy Jézusban az
igazi Messiás jött el. Az apostolok maguk is erre a zsoltárra hivatkoztak
népük vezetőivel való első összeütközésük alkalmával (ApCsel 4, 25).
Miért
háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket?
A
föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje
ellen:
„Törjük
össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!”
Aki
az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr.
De
egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk:
„Én
szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen.”
Az
Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: „A Fiam vagy, ma adtam neked
életet.
Kérd
tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait.
Vasvesszővel
verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted.”
Nos,
királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket!
Szolgáljatok
az Úrnak félelemmel, csókoljátok meg a lábát rettegéssel!
Nehogy
fölgerjedjen ellenetek, és elvesszetek az úton, ha hirtelen fellobban haragja.
De
boldogok mind, akik hozzá menekülnek.
Hajdúsámsonban, Irmuska Néni fia, Zoli kötött házasságot Tímeával.
Plébániánk
területéről egy halottunk is volt, Mulicz Kálmán.
Október
16-án, vasárnap a Rózsafüzér közös imádkozása után, kb. 6 órától vetített,
képes beszámolót tartunk a nyári zarándoklatunkról.
Várjuk a zarándokokat, hozzátartozóikat és mindazokat, akik a képek
segítségével szeretnék velünk együtt újra átélni, mi mindennel ajándékozott
meg minket Isten ezen a szép úton. (Ez még nem az útról készült film,
hanem a fényképekből összeállított bemutató.)
Október 23-án, vasárnap Nagy László Levente Pál karmelita atya tart újmisét templomunkban.
Újságunk
következő száma Krisztus Király ünnepén fog megjelenni, amikor hagyományosan
sor kerül a jubiláló házaspárok megáldására. Várjuk az olyan párok jelentkezését,
akik kerek évfordulót ünnepelnek (5, 10, 15 stb. éve kötöttek házasságot).
Indul
az Évkönyv!
Lassan
véget ér a Tócói Harangszó "gondtalan gyermekkora": ugyanis ezzel a számmal
6. életévébe lépett. Nem nagy idő ez egy újság életében (nem kezdik
el vizsgálni, hogy "iskolaérett lesz-e" lassan), mégis felöleli fiatal
templomunk életének nagy részét. Biztos sokan emlékeznek rá: 2000 októberének
3. vasárnapján a bérmálás utáni beszélgetésen nyújtotta át András atya
Bosák Nándor püspök úrnak az első számot, amelyet azóta havonként követ
a többi. Ténylegesen ez a 61. szám: 61 család, csaknem ugyanannyi templomunkat
kedvelő személy bemutatása áll mögöttünk. A közösségek (képviselő családok,
házaspár-, családi- ifjúsági hittancsoport, ministránsok, szkóla és énekkar,
Rózsafüzér Társulat, Mária Légió, Szent Mónika kör, Kamilliánus Család,
a Máltai helyi közössége) értelemszerűen az első két év számaiban szerepelnek.
Megvolt
az első szerkesztőségváltás. (Hogy ez nem drasztikus, mutatja az utolsó
számok szerkezete - ha lesz is változás, bízom benne, hogy a Harangszó
ezután is nemcsak nekünk, rólunk is szól majd. S mutatja
az a tény is, hogy ebben a lapban - immár Egerből - én is újra jelentkezem,
s remélem, nem is utoljára.)
Itt
az ideje, hogy a lehetőséggel élve, rátérjek konkréten a kétszer meghirdetett
Évkönyvre. Reméljük (mi szerkesztők, mindnyájan), hogy azt a kérést
senki sem utasítja vissza, hogy legalább nevével, lakcímével szerepeljen
az Évkönyvben. Az anyakönyv nyilvántartása lesz a kiindulási alap, de a
mi kedves Imrénk néhány talpraesett fiatal segítségével biztosan vállalkozik
rá, hogy a listát teljesebbé tegye. Tehát néhány héten át ne vegyék zaklatásnak
a kedves testvérek, ha - a miséről távozván - megkérdezik, milyen formában
kívánnak szerepelni az Évkönyvben. Három lehetőség van: 1.) családként
rövid riportban az eddigiekhez hasonlóan2.)személyként
bemutatva 3.) csak névvel, mint a Szent Család Plébánia tagja. (Ez utóbbi
névsorban természetesen mindenki szerepel.) Nagy szeretettel
kérem a közösség tagjait, akik ezt a cikket olvassák, legyenek segítségünkre
a távollévők felkutatásában, az adatok minél teljesebb, pontosabb és gyorsabb
összegyűjtésében.Ezzel párhuzamosan
készülnek az új családokkal, személyekkel a - most már azonnal fényképes
- riportok, s a már bemutatottakról a fényképek és kiegészítések ("mi
történt a bemutatás óta?"), szeretném, ha kb. karácsonyra, de legalább
a tél folyamán összeállna ez az anyag. (Az advent, karácsony, templombúcsú
újra "behozza" a nyáron "elkóborolt" embereket is a templomba.) Aztán
kezdődhet az Évkönyv ("Tócói Krónika"?) szerkesztése.
Bízom
benne, hogy ez (a maga nemében egyedülálló) vállalkozás Istennek
és az embereknek tetsző és hasznos lesz, közösségünk, s egyben a debreceni
katolicizmus és kereszténység épülését szolgálja. Így kérem hozzá a Jóisten
és a jóakaratú emberek segítségét!Németh
Béláné
Bemutatjuk
Nagy László Levente Pál atyát
Ebben
a hónapban
rendhagyó módon nem családot mutatunk be (még van néhány család, akiket
nem sikerült elérni, de jelentkező családokat is szívesen fogadunk).
Lacit
(immáron
Pál atyát - én még a régi nevét szoktam meg) talán kevesesen ismerik
a közösségünkből, hisz már közel tíz éve bevonult a karmelita rendbe, de
amíg Debrecenben lakott, rendszeresen járt a kápolnába szentmisére. A hirdetésekből
hallhattuk, hogy ő az első "beérett" papi hivatás plébániánk területéről, okt.
1-én szentelte pappá dr. Márfy Gyula veszprémi érsek, az idén 75 éves keszthelyi
karmelita bazilikában, a templom védőszentjének: Kis Szent Teréz búcsúünnepének
megelőző szombatján.
Pál
atya így mesél hivatásáról: "Szent Jeromos ünnepén, szeptember 30-án léptem
a rendbe 1996-ban, három napra rá, hogy megkaptam a diplomámat a budapesti
Képzőművészeti Főiskolán. Eredeti végzettségem szerint festőművész vagyok,
a váltásnak természetesen bőséggel vannak előzményei. A Jóisten az embert
megteremti valamire, velünk szándéka, terve van, amiért ő megajándékoz
minket az élettel. Ebben igen sok szép dolog van elrejtve a számunkra,
a mi feladatunk, hogy felfedezzük ezeket. Ám ez az, amit az emberben a
bűn meg tud rontani, eltakarva az ember elől Isten tervét. Mindenkinek
ott van a szíve mélyén az a vágy, hogy találkozzék a széppel, a szenttel,
a jóval, az igazsággal. Ez ugyanígy bennem is megvolt, én a széppel és
jóval kezdtem az életemet, gyermekkoromtól fogva rajzoltam, festettem.
Tulajdonképpen a művészet vezetett el Istenhez."
A
teológiai végzettséget ugyancsak Budapesten, másoddiplomaként 2003-ban
szereztem, s még abban az évben a keszthelyi karmelitákhoz kerültem. "Idén
március 19-én volt a rendbeli hivatással való végleges elkötelezettséget
jelentő örökfogadalom-tételem, június 25-én szenteltek diakónussá. A pappá
szentelésemre ebben az egész folyamatban készültem. Az a nagy boldogság
tölt el, hogy most már együtt megyek Istennel. Megoszthatom másokkal a
szószékről azt az örömöt, ami a lelkemben van, szolgáltathatom a szentségeket.
A papi hivatás elérésével azt az utat ismeri meg az ember, amin vezetnie
kell. Az emberi tehetetlenség emberen keresztül válik csodává, mert rajta
keresztül segít Isten. Ez egy gyönyörű kölcsönösség, a hit útja, aminél
semmi nem lehet természetesebb."
Pál
atya okt.23-án, vasárnap jön el, hogy újmisés áldásban részesítsen minket.
Fogadjuk szeretettel, imádkozzunk érte és vele együtt újabb hivatásokért
közösségünkben!
Nov.13.
(Évk.
33. vasárnap): Berényi család
Belső
élete ettől kezdve gyorsan és meredeken emelkedett fölfelé a misztikus
magasságokba. Isten valósága olyan erővel tört rá, hogy gyakran a legnagyobb
kín és gyönyörűség egyszerre kerítette hatalmába. Engedélyt kapott a pápától
és az avilai püspöktől egy kis kolostor építéséhez. 1562-ben nyitotta meg,
és elszánva magát arra, hogy a karmelita életet a maga eredeti szigorában
fogja élni, lehúzta a saruját és nevet változtatott: ettől fogva Jézusról
nevezett Teréz volt a neve.
Életének
utolsó huszonkét esztendeje ebben a tevékenységben telt el, és könyveiben,
önéletrajzában, amely Az Úr irgalmasságának könyve címet viseli, a Tökéletesség
útjában, a Belső várkastélyban és Az alapításokban, misztikus magasságokban
járó lírával hagyta ránk mesteri tanítását.
Teréz
1582. október 4-én halt meg. Szeretettől izzó élete jelképeként, Alba de
Torresban ma is épen őrzik a szívét. VI. Pál pápa 1970. szeptember 27-én
az egyháztanítók közé emelte. Petrik
János
Szép
gondolat
Úgy
kell élni, mintha örök békesség lenne a lelkemben (minden apró és nagyobb
feladat, minden gyöngeség ellenére), és Isten megadja a békességet.Barsi
Balázs
Gyermekeinknek-
egy kis feladat
Múlt
havi rejtvényünk megoldása:
Gyertyaszentelő
Boldogasszony (febr.2.) – Urunk bemutatása
Gyümölcsoltó
Boldogasszony (márc.25.) – Urunk születésének hírüladása
Sarlós
Boldogasszony (Júl.2.) – Mária látogatása Erzsébetnél
Karmel-hegyi
Boldogasszony (Júl.16.) – Karmelita rend megalakulása
Havas
Boldogasszony (Aug.5.) – Szűz Mária római főtemplomának fölszentelése
Nagyboldogasszony
(Aug.15.) -Mária mennybevétele
Kisboldogasszony
(Szept.8.) – Mária születése
Nyerteseink:
Gellért
Orsolya, Németh István, Gyarmati Ádám
Új
feladványunk: Fejtsd meg a következő elrejtett idézetet! Kinek mondta Jézus
ezeket a szavakat? aábeehlmrsz
en eellsz. eelntúz éfjl!
Egy
csepp derű -
felnőttnek sem árt
-Ferike, mi akarsz lenni, ha nagy leszel?