TÓCÓI HARANGSZÓ
A Szent Család Templomból
7. évfolyam 3. szám - az Úr 2006. évének március havában.

A szentmise

Dicsőség – Glória

A Kyrie után következik ez a himnikus ének. Kb. a 6. sz-tól van jelen a liturgiában. Eleinte csak azokon a miséken kapott helyet, amelyet a pápa celebrált. Később a többi szentmisén is énekelték, énekeljük, vagy imádkozzuk, kivétel a köznapokon, illetve az adventi és nagyböjti időszakban. Tehát minden vasárnap, fő és egyéb ünnepeken, azok vigíliáin és nyolcada alatt, felcsendül a mi Urunkat magasztaló, a Neki hálát adó, az Őt áldó és imádó nagy doxológia, a hívő nép ajkáról. (A kis doxológia: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek…)

A nagyböjtre eső főünnepek (Szt. József és Gyümölcsoltó Boldogasszony) után nagycsütörtök az a nap, amikor „utoljára” dicshimnuszt zengünk az Úrnak, mert ekkor testesül bele a kenyérbe és borba, apostolaiba és egyházába, úgy, mint karácsonykor, illetve Gyümölcsoltókor, emberi természetünkbe. Ezután elnémulnak az orgonák, a harangok (Rómába mennek), elhallgat a nép, és Jézusra szegezi tekintetét – talán most még jobban, mint egyébként. A mi Mesterünk meghalni készül értünk a kereszten, a mi bűneink miatt. Ha belegondolunk, akkor döbbenhetünk rá igazán, hogy mit is tett értünk Az, akivel minden alkalommal találkozhatunk az Eucharisztiában. Mikor az ember megrendül, először magába száll, elnémul a jókedv, a dicsőítés – elérkezik a nagypéntekhez, és inkább leborul a keresztfa előtt, hódol csendben a halott Jézus előtt. Ha azonban igazán az Ő tanítványai vagyunk, akkor nem kell, nem szabad itt leragadnunk, hanem el kell érkeznünk a Húsvéthoz, a feltámadáshoz, amikor is Jézus Krisztust megdicsőítette az Atya. Ekkor, ha komolyan vettük a böjtöt és tudtunk igazán együtt érezni Megváltónkkal a szenvedésben, akkor most vele együtt kitörő örömmel tudjuk, mintegy belekiabálni a világba: „Dicsőség a magasságban Istennek…!”

Anna

Események templomunkban

Március első vasárnapján két gyermek, Eszter és Bianka Petra részesült a keresztség szentségében templomunkban. Volt két halott is – Margit és Mária Anna - plébániánk területéről.

A nagyböjti időszakban minden pénteken 1/2 6-kor kezdődik a szentmise keresztúttal.

Nagyböjti lelkigyakorlatunk április 1-től 3-ig lesz (szombat, vasárnap és hétfő). A lelkigyakorlatos beszédeket a napi szentmise keretében Pankotai József, balmazújvárosi plébános atya fogja mondani.

A Kismamaklub következő alkalmát márc. 23-án, (csütörtökön) délelőtt 10 órától tartjuk. Szeretettel várunk minden várandós vagy kisgyermekes anyukát! 

Újra az adóbevallások ideje van, ne feledkezzünk meg a megajánlható 1%-ok rendelkező nyilatkozatainak csatolásáról adóbevallásunkhoz. Rendelkező nyilatkozatok, borítékok, és támogatható alapítvány javaslatok az újságos asztalon találhatók.

Ima a magyarságért

Kis újságunk lapjain többször felidéztük már Mindszenty bíboros híres mondását: "Ha lesz egy millió imádkozó magyar, nem féltem ezt a nemzetet...". Nos, a jelek szerint még mindig van mit félteni nemzetünkön. Nemhogy a megtérők sokaságát nem láthatjuk a templomba özönleni, hanem még mi is belefáradunk olykor az imádságba. Pedig annyiszor megtapasztaltuk az ima erejét, különösen a közös ima erejét. Én személy szerint megtapasztaltam azt is, milyen az ima nélküli élet. Ez elől az élet elől menekültem a templomba. Aztán megtapasztaltam azt is, hogy milyen az, amikor az ima megszűnik párbeszédnek lenni, milyen az, amikor már nem tölt el a Szentlélek ima közben, amikor már nem olyan eleven a krisztusélmény, mintha egy lennék a tizenkettő közül. Átéltem a kísértést, hogy abbahagyjam az imádkozást. Még a Bibliát is segítségül hívtam, hogy indokot találjak petyhüdtségemre, hisz épp a Bibliában olvastam: 

"Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!" /Mt 6.7/ 

Hamis szellemben úgy gondoltam, felesleges imádkoznom, hisz Isten úgyis tudja, mit akarok mondani. Csak szószaporítás lenne. Gyökössy Bandi bácsi térített magamhoz. Egy könyvében azt olvastam, hogy sok Krisztushoz tartozó ember imádsága már régen nem párbeszéd Istennel, csak palackposta, amit a tengerbe hajigálnak, de – és ez volt a lényeg -, akkor sem szabad abbahagyni, mert a palackpostára is rálelhet valaki. Bizony, amikor belém bújik a kisördög, most is ez jut eszembe, és igenis elmondom a szokásos imáimat, még ha este is van, fáradt is vagyok, és úgy általában véve elegem is van mindenből. Hányszor kellett már hálát adnom egy ilyen csak azért is elmondott ima után. Mert néhány nap elteltével megbizonyosodhattam róla, hogy igenis meghallgatásra találtak az imáim. Különösen azok, amiket feleségemmel kézen fogva mondtam el. 

A minap pedig egy szórólapot találtam az újságos asztalunkon, ami egy imádságot tartalmaz a magyar nemzet lelki megújulásáért (aki vállalja, hogy esténként elimádkozza ezt az imádságot, az vehet el belőle), és ráébredtem, hogy egy magyar kereszténynek megengedhetetlen hanyagság, hogy ne hallgasson az imára hívó szóra. Tanár vagyok. Évről-évre kevesebb gyermek tanára. Jövő szeptemberben 40 debreceni kollégám állása szűnik meg azért, mert nem lesz kit tanítani, és ez így megy évek óta. Fogyunk létszámban, és a megmaradottakból szinte kiveszett az a magyarságtudat, ami a legnehezebb éveken is átsegítette elődeinket. Számokban mérhető, hogy el fogunk tűnni, ha nem történik valami, hogy a szórólapot idézzem: CSODA. Márpedig csodák vannak, és nekünk nem is kell sokat tennünk értük. Esténként egy ima is elég. 

Bemutatunk egy családot: A Szilágyi család

A kedves, idős házaspár az otthonában fogadott, hogy a családról beszélgessünk. Meglepődtem, amikor az életkorukat elárulták, már túl vannak a nyolcvanon mind a ketten. A családfő, Tibor bácsi magas, bajuszos; alacsonyabb, mosolygós feleségével, Klárika nénivel együtt hűséges látogatói templomunknak, minden vasárnap ott ülnek a bal oldali padsorban. 

A család eredetileg Törökszentmiklósi, 1986-ban költöztek (három fiuk után) Debrecenbe, akkor lettek mindketten nyugdíjasok. Klárika néni az ottani gimnázium gazdasági vezetőjeként dolgozott, nagyon szerette a munkáját, Tibor bácsi egy országos hatáskörű szövetkezeti vállalat igazgatója volt. Nehéz körülmények között a háborúban, szinte semmivel kezdték közös életüket, de a nehézségek között is egyet tudtak érteni, és – ami a legfontosabb – az Úr segítségét kérték és kapták is a megpróbáltatásokban. Ezt köszönték meg, ezért adtak hálát tavaly nyáron, amikor házasságkötésük 60. évfordulóján szentmisét mondattak. A jó házasságnak az őszinte szeretet kell, hogy alapja legyen - mondja Tibor bácsi -, és alkalmazkodóképesség kell hozzá minden egyes nap, lemondás önmagunkról. Négy fiuk van, akiket Isten és a család szeretetére neveltek, és ők ezt továbbvitték saját családjukba is. Mindannyian megnősültek, hárman közülük Debrecenbe kerültek (a negyedik fiú Balatonfüreden él). Így alakult, hogy – ahogy sorra születtek az unokák, elkélt a nagyszülői segítség, Klárika néni már szinte többet volt itt mint otthon – a nagyszülők végül elhatározták, hogy nyugdíjas korukban Debrecenbe költöznek. Leginkább a szép kertes családi házat sajnálták otthagyni (az árából itt csak egy földszinti panellakásra jutotta), meg persze a rokonok, ismerősök is szívesen látják őket, ha "hazautaznak" (ők már csak így mondják) a szülők sírjához. Nehéz megszokni, hogy itt, ha zöldség, gyümölcs kell, nem elég csak az ajtón kilépni – fájlalja Klárika néni. Bár itt is van kert, nem messze a várostól, a gyerekek már nem nagyon engedik ki dolgozni őket (bár Tibor bácsi morog: azért tartja a kertet hogy mozogjon…). Tizenegy unokájuk van (8 lány és 3 fiú, itt már megfordul az arány a lányok javára), és már van két dédunoka is, a legidősebb unokától, de ők Szentendrén laknak. Minden évben legalább egyszer összegyűlik a család (a párokkal együtt 26-an vannak!), ha jó az idő, a kertben ülnek körül egy hosszú asztalt, ünnepélyes alkalmakkor pedig étterembe mennek. Vegyes társaság ez, van közöttük fogorvos, tanár, ügyvéd, atomfizikus, és az unokák is mind felsőfokon tanulnak. S a nagyszülők boldogok, nagyon sok szeretetet kapnak a gyerekektől, és nincs is nagyobb öröm, mint amikor a kis dédunokát látják lefekvés előtt imádkozni a családért… 

A vasárnapi szentmiséken felolvasó családok:

Márc.19.(Nagyböjt 3. vasárnapja):Sebők család

Márc.26. (Nagyböjt 4. vasárnapja):Ifjúság

Ápr.2. (Nagyböjt 5. vasárnapja):Bakó család

Ápr.9. (Virágvasárnap):Kind család

Egy a hónap szentjei közül: Szent Patrik

389-körül Britanniában, Skóciában született. Ifjan ír fogságba esett. Rabszolgaságát Isten igazságos büntetéseként fogadta előző bűneiért és mulasztásaiért. Végül sugallat hatására megszökött és Galliába vitte egy hajó.

Franciaországban teológiát tanult. Pap, majd Celesztin pápa küldetésével Írország püspöke lett. 30 évig volt püspök. Sokakat térített meg, megszervezte az ír egyházat, 365 templomot épített. Még a fejedelmet is megtérítette. 

461. március 17-én Down város mellett halt meg. 1631-ben vették fel ünnepét a Római Kalendáriumba. A bányászok, kádárok, kovácsok és borbélyok védőszentje.

Halálának évfordulójához kapcsolódik a győri székesegyház könnyező Szűz Mária képének története. Walter Lynch ír püspök, a Cromwell Olivér féle üldözés elöl menekülve magával hozott egy Mária-képet. Győrben talált menedéket, a győri székesegyházban temették el. A sírja fölött elhelyezett Mária-kép 1697. március 17-én, Szent Patrik ünnepén, reggel 6-9-ig véres könnyeket hullatott. Ebben az évben meg is kezdődött az ír katolikusok legvéresebb üldözésének időszaka.

II. János Pál pápa 1996-ban, Magyarországi látogatásakor hosszan imádkozott a székesegyház északi hajójának márványoltára felett elhelyezett kép ellőtt.

Szép gondolat

Így szól az Úr:

Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál időt nekem.
Annyiszor akartam már mondani neked: „Itt vagyok számodra!”, de te féltél.
Annyiszor akartam már mondani neked: „Ne félj, veled vagyok!”,
de te nem hittél nekem, hanem távolinak és halottnak gondoltál.
Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál szóhoz jutni,
hiszen szabadságodban áll, hogy eldöntsd, meghallgatsz-e,

vagy ha akarod, kikapcsolsz.
Ha most kész vagy arra, hogy meghallgass, akkor azt szeretném mondani neked:
„Örök szeretettel szeretlek téged! Engedd magad szeretni!”
(Martin Gutl)

Gyermekeinknek- egy kis feladat

Múlt havi rejtvényünk megfejtése: a nagyböjti idő kezdődött hamvazószerdán, amikor a bűnbánat jelképeként hamuval érinti homlokunkat a pap – innen az ünnep elnevezése. Új feladványunk kicsiknek (óvodás és 1-2. osztályos gyermekeknek): milyen állaton vonult be Jézus Virágvasárnap Jeruzsálembe? Nagyobbaknak: Fejtsétek meg a következő elrejtett idézetet! Ki mondta kinek?

Jzs, mlkzzl mg rlm rszgdbn!

Egy csepp derű - felnőttnek sem árt

- Mi van akkor, amikor a rózsafüzér véletlenül beleesik a vajköpülőbe?
- ???
- Író-olvasó találkozó.