TÓCÓI HARANGSZÓ
A Szent Család Templomból
7. évfolyam 6. szám - az Úr 2006. évének június havában.

A szentmise

Hitvallás (Credo, Symbolum) – hívek könyörgése

Isten igéjének hirdetése után következik a római rítusú szentmisében. A Mennyei Atya tanítását hallgattuk, fogadtuk a szívünkbe, amelyet a Krisztust megjelenítő miséző pap közvetített a Szentlélek által. Az Atyai szeretetnek ilyen, bennünket vezetni és óvni akaró megnyilvánulására, nekünk híveknek, mint Isten – Krisztus által – fogadott gyermekeinek csak egy válaszunk lehet, amely leginkább kifejezi a Mennyei Atya iránti szeretetünket, tiszteletünket, imádásunkat; megvalljuk hitünket. Mindezek miatt fontos, hogy mindenki aktívan bekapcsolódva a szentmisébe, saját meggyőződésből fakadóan mondja a pappal együtt ezt az imádságot. Közismert hitvallásaink: egy rövidebb (apostoli), és egy hosszabb (nicea – konstantinápolyi) változat. Lényegét tekintve mindkettő megegyezik, mindkettő tartalmazza az alapvető keresztény hitigazságokat (dogmákat), amelyeket egy – egy zsinaton fogalmazott meg a Tanítóhivatal, megvédve az Isten által kinyilatkoztatott igazságokat különböző eretnekségekkel szemben.

A szó: „symbolum” eredetileg „összefoglalást” jelentett, de jelent „titkos ismertetőjelet” is. Tehát a hitvallásban összefoglaljuk a háromszemélyű egy Istenbe vetett hitünket, annak az igazságait. Tulajdonképpen megfogalmazzuk, hogy miben hiszünk. Gyakorlati vonatkozások: a „Megtestesült a Szentlélek erejéből… és emberré lett.” részt meghajolva mondjuk, illetve Karácsonykor és március 25-én (gyümölcsoltó ünnepe), letérdelünk.

Hitünk megvallását követi a hívek könyörgése, melyben Isten népe „saját papi szerepét gyakorolva imádkozik minden emberért”. Szerepe most nem az előtte levő részek összefoglalása, hanem az egész emberiségért végzett kérő imádság. Meghatározott felépítése van: Egyház (pápa, püspök, pap, szerzetes); közhatalom, egyetemes közjó; szükségben szenvedők; a helyi közösség. Gyakorlat: a pap vezeti be és zárja le, mintegy a közösség elöljárójaként. Magát a kérést a lektor vagy egy-egy hívő olvassa fel, mire hangosan válaszolunk: Kérünk Téged, hallgass meg minket!Anna

Események templomunkban

Június első vasárnapján két kislány, Loretta és Brigitta részesült a keresztség szentségében templomunkban.

A Kismamaklub következő alkalmát jún. 22-én, csütörtökön délelőtt 10 órától tartjuk. Szeretettel várunk minden érdeklődő anyukát!

A hittanos gyermekek nyári tábora július 1-7. között lesz, Mátraszentimrén, az ifjúságé pedig július 17-23. között, Füzéren.

A harangodi gyereknap

Egyházmegyénkben első alkalommal szerveztek egyházmegyei gyereknapot Harangodon. Korábban már a nyíregyházi hittanosok így gyereknaphoz közel eljártak ide, hogy együtt szórakozzanak keresztény módra.

Május 20-án – gyereknaphoz közel - 7.45-kor indultunk a Megtestesülés Plébánia elől a Szent László és a Megtestesülés templom, valamint a hajdúsámsoni fília hittanosaival együtt Nagykálló-Harangodra. Kísérőként velünk volt Jacek atya Bandi bácsival. Mikor megérkeztünk Harangodra, csoportokba osztottak minket. Mi a Szent László és a hajdúsámsoni templom hittanosaival alkottunk egy csapatot. Két nagy állomást kellett megtennünk: egy túrás akadályversenyt és egy sorversenyt (a sorversenyben nem arattunk nagy sikert). Utána várt ránk a finom gulyásleves. Az ebéd után elkezdett esni az eső, így bementünk a fedett rész alá, itt gyakoroltuk a szentmise énekeket. A gyakorlás után egy kis meglepetés várt minket: egy bohóc jött el hozzánk, aki nagyon megnevettetett bennünket. Utána a nagy vigasságból komolyra fordult a szó, ugyanis elkezdődött a Püspök atya által bemutatott szentmise. A szentmise alatt még a Nap is kisütött. A nap vége felé jöttek az eredményhirdetések. Mi a harmadik helyezést értük el a 20 csapatból, aminek természetesen nagyon örültünk.

Mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlom Harangodot. Rendkívül tiszta és szép hely.

Németh Isti

Nagymaroson voltunk

Május 20-án az ifjúsági csoport néhány tagjával (Bellon Brigitta, Fónay Emese, Szilágyi Lilla, Berki Belián és Bódis Csaba) János atya kíséretében Nagymarosra utaztunk. Maga az utazás is rendkívül élvezetes volt, de az igazi meglepetések ott vártak bennünket.

Az Ifjúsági találkozó plakátján az állt: „Minden rendben…”, de minden előadás igyekezett ráébreszteni bennünket arra, hogy ez nem így van. Nincs rend a világban, nincs rend a hazánkban, nincs rend a városunkban és talán a lelkünkben sem. Csak az tudja jobbá tenni a környezetét, és gazdagítani a világot, aki a Rend kiapadhatatlan forrásárhoz fordul – Istenhez. A találkozó szervezői Salakaházi Sára szociális testvér életútját mesélték el nekünk, példaként a szeretetre és önfeláldozásra téveszmék és tévutak között.

Egész idő alatt lehetőségünk volt rendezni lelki életünket a szentgyónás által, a találkozót záró szentmisén pedig kortól függetlenül lelkesen énekeltük a gyerekekkel azt, hogy „Kicsi vagyok én…”

Úgy érzem mindnyájan lelkileg gazdagodtunk, és nagyon jól éreztük magunkat. Köszönet mindenkinek, aki lehetővé tette számunkra ezt az utazást.

Végül álljon itt egy gondolat Salakaházi Sárától:

„Gondolnom kell, többet kell gondolnom

arra, hogy tudok jó is lenni, hogy

van bennem jó tulajdonság is.

Dédelgetni kell magamban a jót,

hadd növekedjék, hadd terjeszkedjék!”Kovács Marina

Bemutatjuk a Kókai Családot

Könnyű dolgom van a mostani családbemutatásnál, hiszen a feleséget, Beát és a gyerekeket már ismerem a kismamaklubról. Bea szüleit (Varga Jánost és feleségét, Julikát) már bemutattuk a tavaly júniusi számunkban, most sort kerítünk az ifjabb generációra is.

A férj, Endre a pest megyei Szentlőrinckátáról származik, Bea újszentmargitai. Mindketten az egri Tanárképző Főiskolán végeztek biológia-kémia szakon, innen az ismeretség. 1994-ben kerültek Debrecenbe, további tanulmányaik és az állásuk kötötte ide őket: Bea még természetvédelmi ökológus és környezettan szakot végzett az egyetemen, és a Kazinczy Ferenc Általános Iskolában kapott tanári állást. (Ő koordinálta a környezeti nevelést, ami egyébként is szívügye). Jelenleg nem tanít, otthon van a gyerekekkel. Endre a Debreceni Egyetem Orvosi Vegytani Intézetében tanít és kutatómunkát végez.

Itt is esküdtek Debrecenben, a Szent Annán (a polgári házasságkötésükön csak a két tanú volt jelen, a templomi volt "az esküvő"). Endre családja katolikus, kisgyerekkora óta ministrált. Bea édesapja szintén katolikus, édesanyja viszont református. Már 15 éves volt, amikor megkeresztelkedett, a szülők úgy gondolták, döntsön ő, hogy melyik vallást választja. Közösségünk életébe igazán akkor kapcsolódtak be, amikor tavaly októberben nagyobbik fiuk, Máté keresztelője volt. Az akkor két és fél éves kisfiú számára nagy élmény volt ez az ünnep (azért is hagyták a szülők későbbre, hogy valamennyire már értse, mi történik), és már a keresztelőt követő héten jött az óvodás hittanra Némethné Jutkához. Azóta is lelkes tagja a kis csapatnak. Máté már februárban múlt 3 éves, szeptembertől a Svetits óvodába fog járni, azért a templomi hittanon továbbra is részt vesz majd. Szentmisére is szívesen jár, az egyébként mozgékony kisfiú türelmesen végigüli a szertartást, idén már - szülei nem kis büszkeségére - az anyák napi műsorban is szerepelt, nagyon ügyesen. A miséken már inkább a 11 hónapos Balázs nehezíti az odafigyelést, aki most már nem csak alszik a babakocsiban, mint néhány hónapja, hanem minden érdekli, szeretne inkább kiszállni és sétálgatni. Szerencsére a nagyszülők is besegítenek a gyermekek felügyeletébe.

A család nagyon sportos, mindannyian szeretnek kirándulni, futni, biciklizni, úszni (a gyerekeket is hordják babaúszásra). Balázzsal együtt még idén először mennek túrázni, már megvették és próbálgatják a háti hordozót... Adja Isten, hogy ezek a gyermekek nagyobb korukban is otthon érezzék magukat templomunkban!

A vasárnapi szentmiséken felolvasó családok:

Jún.18. (Úrnapja): Németh család

Jún. 25. (Évközi 17. vasárnap): Petrik család

Júl.2. (Évközi 18. vasárnap): Báránkó család

Júl.9. (Évközi 19. vasárnap): Nyakacska család

Egy a hónap szentjei közül: Szent Jusztin vértanú

Jusztin hazája Szamaria tartománya volt Palesztinában. Szichemi polgári családból származott, apját Priscusnak, nagyapját Bacchiusnak hívták, s e nevek azt az elképzelést erősítik, hogy Jusztin családja római eredetű volt, vagy legalábbis vonzódott a rómaiakhoz. Jusztin maga írja le, hogyan kereste fiatalemberként a tudást. Egymás után kopogtatott kora tudósainak ajtaján, hogy elmélyedjen náluk az igazságba, de egyiküknél sem találta meg, amit keresett. Végül egy egészen másfajta találkozás hozta meg a fordulatot Jusztin életében. Egy napon a tenger partján sétált, és beszélgetésbe kezdett egy tiszteletreméltó idős emberrel, aki rányitotta szemét az isteni bölcsességre. Az idős ember atyai módon az éppen megfelelő szavakat tudta neki mondani. Jusztin készségesen fogadta az oktatást, mely rámutatott Izrael népének prófétáira, akik üzeneteikkel egyenesen az egyetlen valóságos Istenhez vezetnek, és előkészítik a hit útját Isten Fiához, Jézus Krisztushoz. Már platonikus tanítvány korában megcsodálta a keresztény vértanúk rettenthetetlenségét. Meggyőződött róla, hogy Krisztus tanítása, amelyet akkor hallott először, ,,az egyetlen megbízható és hasznos filozófia''. Megkeresztelkedett és attól fogva életét az evangélium hirdetésének szentelte. A filozófusok köpenyében, mint vándorprédikátor járt mindenfelé. A Szentírásból bizonyította Jézus istenségét és a pogányok meghívását a kereszténységre.

Hitéért följelentették, elfogták és Rusticus prefektus elé állították, tanítványaival együtt. A tudósítás ezekkel a mondatokkal végződik: ,,A szent vértanúk magasztalták Istent, és rögtön a vesztőhelyre indultak. Ott lefejezték őket.

Szent Jusztin ünnepét 1969-ben június 1.- re tették át, amely napon a bizánci rítusban a 9. század óta ünneplik. Petrik János

Szép gondolat (Zelk Zoltán)