A Szent Család Templomból 7. évfolyam 7. szám - az Úr 2006. évének július havában. |
Régebben
nemcsak kenyeret és bort, hanem pl. gyertyát, olajat vagy más egyéb dolgot
is vitt a nép adományként. A 11. századtól ezeket a dolgokat a pénz helyettesíti,
mivel az Egyház így szükségletének megfelelően jobban tud a rászorulókon
segíteni ill. a közösség így biztosítja a templom és a plébánia működését.
A felajánlandókat a nép körmenetben viszi az oltár elé. Ma is vannak ennek
a szokásnak maradványai: a pénzadományokat az oltárt körüljárva teszik
a perselybe, a templomba beérkező hívek egy kisasztalra kihelyezett kehelybe
ostyát tesznek és felajánláskor az oltárhoz viszik.
Fontos,
hogy minden szentmisében, amelyen részt veszünk, fel tudjuk magunkat ajánlani
Krisztussal az Atyának!Anna
Események
templomunkban
Június
első vasárnapján két kisfiú, Máté és Miklós részesült a keresztség
szentségében templomunkban. Volt két temetés is plébániánk területéről.
Egyházmegyei
máriapócsi zarándoklatunk jövő vasárnap, július 30-án lesz. Jelentkezni
és az útiköltséget befizetni Kind Imrénél lehet a sekrestyében. Indulás
reggel 7 órakor a sekrestye felőli parkolóból.
Az ifi táborról a következő számban lesz beszámoló.
A
vasárnapi hirdetésekből már értesülhettünk róla, hogy Németh János atyát
a püspök atya augusztustól áthelyezi Kisvárdára. Káplánunkkal az itt töltött
időről beszélgettem.
-
Hogyan érint, hogy elhelyeznek?
-
A papszenteléskor engedelmességet fogadtam a püspök atyának, így természetesen
elfogadom a döntését. Mivel három évet töltöttem itt, már várható volt
a diszpozíció. A káplánok mozgatására azért van szükség, hogy több helyen
minél többet tanuljunk.
-
Mi volt a legjobb az itteni években, amit úgy érzel, jól sikerült megvalósítanod?
-
Isten mindenkinek ad különös képességet valamire. Én úgy érzem, bennem
ez az ifjúsággal való bánásmódban nyilvánul meg, velük találtam meg legjobban
a közös hangot. Az eredmény látható is: az ifis hittanon eleinte örültünk,
ha tízen összegyűltünk, most 25 körül van a létszám, és a közösségi erő
megmutatkozik a közös programokban, lehet rájuk számítani. Ez a fejlődés
kölcsönös: ők is neveltek, formáltak engem. Szintén pozitívumként élem
meg, hogy az itt töltött három év alatt nem volt konfliktusom András atyával,
és az akolitusokkal is jól együtt tudtam dolgozni. Falusi gyerekként féltem,
hogyan tudok majd a városiakkal kijönni, de ez is sikerült, úgy érzem,
elfogadtak. A tanítás a Szent József Gimnáziumban két szempontból is pozitív
élmény volt: a tanári karral tartott jó kapcsolat mellett nagy ajándék,
hogy fiatal papként már négy fiút indíthattam a szemináriumba, velük tartom
is a kapcsolatot.
-
És mit értékelsz esetleg negatívumként, amit másként csinálnál?
-
Leginkább magamban látom a hibát, hogy bizonyos helyzetekben nem tudtam
megfelelni. Sokszor kicsinek, tehetetlennek éreztem magam és önerőből próbáltam
megoldani a helyzetet, ami persze nem megy, de közösen már sikerült. Bizonyos
lehetőségeket jobban ki lehetett volna használni, ilyen például a játszótéren
az anyukák megszólítása...
-
Összességében hogyan értékeled az itt töltött időt?
-
Szerettem itt lenni, ez volt az "itthon" (Nyírcsaholy meg az "otthon"),
a szívem egy része itt marad. De a papi élet nem arról szól, hogy az számít,
amit én akarok...
-
Mit vársz az új helytől?
-
Kisvárdán ketten leszünk káplánok, és nagyon örülök, hogy a káplántársam
egy újmisés pap lesz, új lendületet, lelki megújulást kaphatok általa.
Hárman leszünk papok, az már egy kis közösség, a papi kollegialitást másként
élhetem meg. A kinevezésem a Szent László Szakközépiskolába is szól, ahol
szintén hittant fogok tanítani, ez elé is várakozással nézek.
-
Végezetül mit üzennél a közösség tagjainak?
-
Amikor pappá szenteltek, készült egy gyűrű, amit - bár néhányan kezdetben
megütköztek rajta - az elkötelezettség jeleként hordok, rajta három szó:
"Vidáman, szeretve, meghalva". Én ehhez igyekeztem tartani magam, hogy
mennyire sikerült, döntse el a Mindenható.
Bemutatjuk
a Szabó családot
Az
édesanyával, Szabóné Battyányi Ágival már régóta ismerjük egymást,
még egyetemista korában együtt énekeltünk a Mécses ifjúsági kórusban, idén
pedig a Kismamaklub alkalmain is gyakran találkoztunk. Már régóta tervezzük
a bemutatásukat, most végre sor kerül rá.
A
családfő,
Róbert debreceni, református családból származik. Állatorvosként
egy gyógyszerforgalmazó cégnél dolgozik. Ági berettyóújfalui, angol szakot
végzett itt Debrecenben a KLTE-n, az Irinyi János Szakközépiskolában tanít
(jelenleg
a GYES alatt összegyűlt szabadságát tölti). Egy állatorvos bálon ismerkedtek
meg, 1999-ben esküdtek a Szent Annán. Az első gyermeküket még ott keresztelte
Zoltán atya, a két kisebbnek már itt volt nálunk a keresztelője. Azóta
is változó, mikor hova jutnak el szentmisére, mert gyakran vannak Újfaluban
hétvégén, ekkor vagy ott, vagy este a Szent Annába, néha a Szent Lászlóba
mennek templomba. (Ha ifjúsági mise van, igyekeznek itt lenni, a gyerekek
nagyon szeretik a gitáros énekeket.)
A
legnagyobb gyermek, Benedek, novemberben lesz 7 éves, most megy
iskolába, úgyhogy nagy az izgalom. Nagyon szófogadó, kötelességtudó kisfiú,
minden érdekli, valószínűleg nem fog neki gondot okozni az iskola. Szeptembertől
zeneiskolába is megy, az óvodában furulyázni tanult, most pedig csellózni
fog. Öccse, Ábel négy éves múlt, nagyon önálló minden téren, igyekszik
a bátyját követni. Mozgékony, eleven kisfiú, ugyanakkor nagyon anyás és
a kisbabákat, gyerekeket nagyon szereti. Mint ahogy a bátyja, ő is szívesen
segít a kert körüli munkákban. Az óvodában mindketten fociznak, Benedek
kungfuzott is. Emellett lelkesen járnak a plébániai óvodás hittanra (ha
Jutka néni megengedi., Benedek még jövőre is szívesen járna Ábellel).
A két fiú szívesen játszik együtt, főleg ha valami huncutságról van szó.
Persze veszekednek is időnként, de ha egy ideig nem látják egymást, már
hiányoznak egymásnak. A legkisebb gyermek Luca, februárban múlt
két éves, és - mint minden hugica - a fiúk kedvence, sokat becézgetik,
szeretgetik.
A
család szeret együtt kirándulni, biciklizni, most épp a Dunakanyarba készülnek
nyaralni, szeretik a természetet, az állatokat. Jó pihenést nekik, és minden
családnak, akik mostanában töltik szabadságukat!
Aug.
13. (Évközi 19. vasárnap): Asztalos család
Múlt
havi, kicsiknek szóló rejtvényünk megfejtése: Szent János apostol, a nagyoknak
szóló rejtvény pedig az emmauszi tanítványok szavait tartalmazta: "Maradj
velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van!" Egyetlen megfejtés
érkezett, Petrik Andrea veheti át a nyereményt a sekrestyében.
Új
feladványunk: Négy kérdés, négy
felelet a magvetőről szóló evangéliumból (Mt 13, 24-31): 1. Ki a
magvető? 2. Mi a búza? 3. Mi a konkoly?4.
Ki az a bizonyos "ellenséges ember"?
Egy
csepp derű -
felnőttnek sem árt
Két férj beszélget:
- Képzeld a feleségem olyat kért tőlem, ami öt másodperc alatt százon
van.
- És mit vettél neki? - Mérleget.