A szentmise: Miatyánk, békerítus

Jézus úgy tanította: "Mi Atyánk" és nem "én Atyám", tehát fontosnak tartotta, hogy egymással is egységben legyünk. Az imában belátjuk: hogy az Ő neve SZENT (szenteltessék meg a Te neved!). Az Ő akaratával való egység hiányában nem tudunk egyesülni Jézussal (legyen meg a Te akaratod...). Semmit sem tudunk tenni az Ő segítsége nélkül (mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!). Szükségünk van a bocsánatkérésre (bocsásd meg a mi vétkeinket...), de nekünk is meg kell bocsátanunk egymásnak (...miképpen mi is megbocsátunk...), és kérjük Őt, hogy segítsen felismerni a gonosz csábításait, hogy Rá hallgassunk és így megvédhessen minket a sátántól.

A béke: Jézus mondja: "Békesség veletek! Ne féljetek! Én vagyok! Tehát olyan békét akar és tud adni nekünk, amire a világ sohasem lesz képes. Ha nincs bennünk béke, nem fogadhatjuk magunkhoz Jézust, nem ülhetünk vele egy asztalhoz. Ezért fontos, hogy "kibéküljünk", megbocsássunk egymásnak. Ennek a jelét adjuk, amikor rámosolygunk, vagy kezet fogunk a mellettünk lévővel.Anna

Események templomunkban

Október első vasárnapján egy gyermek, Zsolt - részesült a keresztség szentségében templomunkban. 

Október minden estéjén, 1/2 6-tól közösen imádkozzuk a rózsafüzért.

29-én, a délelőtt 9 órakor kezdődő szentmisében püspök atya a bérmálás szentségében részesíti Közösségünk erre felkészült fiataljait. 

November 4-én a szentmisét mindazokért az elhunytakért ajánljuk fel, akiket idén temettünk plébániánk területéről, ezzel hagyományt kívánunk teremteni. 

Háló-találkozó templomunkban

A bérmálás apológiája

Egyházközségünkben hamarosan a bérmálás szentségének fölvétele történik, amellyel kapcsolatban alkalmasnak látszott, hogy röviden összefoglaljuk e szentség hatásait, melyeket a lélekben eredményez.

Egy ellenvetéssel kapcsolatosan merült fel a kérdés: ha a keresztség is közli a Szentlelket, mi szükség van a bérmálásra, amely "szintén" a Szentlélek kiáradást eredményezi? A keresztségben a mennyei jegyes szeretete levelét és jegygyűrűjét küldi, és ennyiben önmagát is, a bérmálásban azonban maga a jegyes jön és talál otthonra a lélekben. A keresztségben a Lélek megépíti magának templomát, a bérmálásban pedig beköltözik oda.A bérmálás hatása tehát egyrészt, hogy növeli a megszentelő kegyelmet és teljessé teszi azáltal, hogy közli a Szentlelket. Ezért a bérmálás a keresztség betetőzése: "Akik a keresztségben megszülettek a természetfölötti élet számára, mint újszülöttek még bizonyos puhaságot és gyöngeséget mutatnak, a bérmálás kegyelme aztán megerősíti, mintegy kegyelmi nagykorúságban részesíti őket."

Másrészt ez a szentség kegyelmi hatását tekintve segíti a megbérmáltat, hogy a hitnek állhatatos és bátor megvallója legyen. Ezért kap kenetet a homlokára, amely a szégyenkezés helye, hogy szégyenkezés nélkül hirdesse Krisztus nevét, ahogyan az apostolok tették Pünkösd napjától kezdve. A bérmálás fölfegyverzi, hogy a test, a világ, az ördög támadásaival szemben mint Krisztus jó katonája, helyt tudjon állni, és következetes életével Krisztus nevének dicsőséget szerezzen. Így valóban építő kövei lesznek e szentség fölvevői az Egyháznak, és a plébániai közösségben megtalálva feladatukat, szolgálatuk segítségére lesz a hitükben gyengéknek is, látva jó példájukat. 

A plébánia, bérmálkozásra készülő csoportja nemrég levelet küldött püspök atyának, amelyben készületük komolyságáról biztosították a főpásztort, és imáját kérték maguk számára. Kívánom, hogy így legyen!Papp László káplán

Örömmel és buzgósággal... (Egyházmegyei táborban voltunk)

Immár harmadik éve tart kapcsolatot a Passaui (Németország), a Linzi (Ausztria) és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, amelynek során tábort szerveznek ministránsaiknak. Ebben az esztendőben, a bajor erdőkben, Waldhäuserben volt a tábor, amelyen egyházmegyénkből 25 gyerek vett részt 4 kísérővel.

Ezen a nyáron a Teremtés könyvét tanulmányoztuk, ezért a négy csoport neve Gihon, Pischon, Eufrátesz és Tigris (a Teremetés könyvében leírt 4 folyó) lett. Az első napon itt volt velünk a Lusen-i boszorkány és a manó, akik bemutatták nekünk a Lusen-i térséget (Lusen = egyik hegy a közelben). Másnap pedig sétálhattunk vaddisznók között, megnézhettük a farkasokat, hogy hogyan esznek, kíváncsiak voltunk, ki jön-e a medve a barlangjából, és hogy megtaláljuk-e a hiúzt a nagy bokorban. Kedden, a Szűzanya Főünnepén nem tekinthettünk át Csehországba a Lusen csúcsáról, mivel az eső eleredt, de nem maradtunk program nélkül: addig játékos feladatokkal felderítettük a szállásunkat. Délután ellátogattunk egy Erdészeti Múzeumba, ahol az erdő bemutatása mellett maradt arra is idő, hogy megnézzünk egy kis filmet az erdészeti munkákról. Este Nagyboldogasszony ünnepén magyar-német nyelvű szentmisén vettünk részt. Az én kedvencem (és szerintem sokan voltak ezzel így) az utolsó előtti nap volt, amikor játszottunk "határok nélkül", különböző ügyességi feladatokat kellett megoldanunk. Délután egy kis grillpartit szerveztek nekünk. Aznap este pedig az éj "csöndjében" - záró bulin vettünk részt, ahol elbúcsúztunk Evelintől, a tolmácsunktól. Az utolsó nap emlékeket készítettünk német és osztrák ministráns társainkkal, majd pedig hazafelé indultunk a buszunkkal. Közben megálltunk Passauban, megnéztük a Szent Maximilián ministráns házat, ahol ebédet is kaptunk, a Szent István dómot, a Gizella-kápolnát, a három folyó találkozását.

Ezúton is köszönetet mondunk mindenkinek, aki hozzájárult, hogy részt vehettünk ebben a táborban. Felejthetetlen élmény volt!N.I.

Bemutatjuk a Szilvási családot

A kedves fiatal család tagjait külön-külön már ismertem, amikor kiderült, hogy ők tulajdonképpen összetartoznak, a kisgyerekekkel ugyanis egyelőre jobbnak látják külön-külön misére jönni, így egyikük általában a római, másikuk a görög szertartásra jön egy-egy gyerekkel. 

A családfő, János könyvkötő nyomdászként dolgozik egy Kft-nél. Eredetileg könyvrestaurátor szeretett volna lenni, de mivel ehhez a megfelelő végzettség csak másoddiplomaként szerezhető meg, először könyvtáros szakot végzett a Nyíregyházi (akkor még Bessenyei György) Főiskolán. Ám időközben a másoddiploma költségtérítéses lett, így le kellett mondjon eredeti tervéről. A főiskolán ismerkedett meg feleségével, Edittel. Edit szabolcsi, Mátészalkán érettségizett, de már 13 éve Debrecenben lakik, így ezt tekinti otthonának. Érettségi után egy három éves könyvtáros-képzésen vett részt, majd a Megyei Könyvtárban dolgozott, emellett végezte levelező tagozaton a főiskolát. Ezután az Irinyi János Szakközépiskola szakkönyvtárát vezette, jelenleg gyesen van.

Edit görög katolikus családból származik, nagyapja görög pap volt, és mindig is fontosak voltak számára a családi hagyományok. Debrecenbe kerülve az Attila téri templom közösségébe kapcsolódott be. János - mint debreceni "cívis" - református, nagymamája testvére lelkész volt, de a családja már nem nagyon tartotta a vallásos gyakorlatot, így Edittel megismerkedve került közelebb a hithez. 2003-ban esküdtek az Attila téri templomban, oda is jártak, míg a Tócóskerthez közel nem költöztek, azóta járnak a mi templomunkba, bár nagyobb ünnepeken még most is inkább felmennek a görög templomba (vannak olyan szertartások, pl. nagyböjtben, amit nálunk nemtartanak, és más is a liturgia hangulata egy "igazi" görög templomban...). 

Két fiuk van, a nagyobbik, Gergő 3 és fél éves, most kezdte az óvodát, a Svetitsben. Jól érzi magát, szívesen megy, már barátai is vannak (három lánypajtása is van, akik körbeudvarolják). Öccse, Marci 2 éves múlt, ő még otthon van édesanyjával. Szeret labdázni, szaladgálni, szívesen játszik együtt a két fiú. Mindketten nagyon szeretik a hangszereket, dobolnak, zongoráznak (bár lehet, hogy ez csak időszakos, féléve még a sütés-főzésért lelkesedtek nagyon...) Gergő szentmise után mindig felkéredzkedik a kórusra, hogy megnézze és kicsit kipróbálja az orgonát, de a gitáros misét is szeretik. Misére még külön-külön járnak, hiszen a két fiú együtt jobban hajlamos rosszalkodásra, de a szülők úgy tervezik, karácsonyra már "összeszoktatják" őket. Hiszen már egyre többet megértenek a liturgiából, és szeptember óta ovis hittanra is járnak Jutka nénihez. Kísérje Isten áldása életüket!

A vasárnapi szentmiséken felolvasó családok:

Nov. 5. (Évk. 31. vasárnap): Szent Mónika Közösség

Nov. 12. (Évk. 32. vasárnap): Gyarmati család

Egy a hónap szentjei közül: KERESZTES SZENT PÁL 

Nehéz megpróbáltatásokat kellett a meg nem értés és magárahagyottság miatt elszenvedni, mindezt örömmel viselte. Nagyhatású beszédeket tartott, sokakat megtérített. 1773-ben szerzetük megkapta a római Szent János és Pál templomot a Celio dombon. Ide települt mint rendfőnök, és itt, 1775. okt. 18-án halt meg.

IX. Piusz pápa 1867. június 29-én, (Szent Péter és Pál napján) szentté avatta.P.J.

Szép gondolat:  Japán népi bölcsesség

Gyermekeinknek- egy kis feladat

Múlt havi rejtvényünkre ismét nem érkezett megfejtés, ezért (annak reményében, hogy nem a feladat nehézsége volt elrettentő), ismét feltesszük a kérdést: Mi kapcsolja össze a következő neveket? Gábor, Mihály, Rafael Melyiküknek mi a feladata?

Egy csepp derű - felnőttnek sem árt

Az artista elmegy a volt lelkiatyjához gyónni. Gyónás után megkérdezi az atya:

-Mi lett belőled fiam?

-Artista lettem a helyi cirkusznál. Mutassak egy-két gyakorlatot?

-Megnézem.

Az artista spárgázik, szaltózik néhányat. Látja ezt egy nénike, odamegy az atyához.

-Atyám, tudom, megérdemelném, de rám ne ilyen elégtételt tessék kiszabni.