A szentmise - Áldás, elbocsátás

"Ite, missa est! = menjetek, küldetésetek van! Vagyis, ez az áldás egyben a mi küldetésünk is: "menjetek békével, szolgáljátok Istent és embertársaitokat szeretettel!" Ne bántást adjunk egymásnak, hanem Isten békéjét! El kell vinnünk minden emberhez (iskola, munkahely, az utca...stb.) Isten békéjét! Érdemes gyakran felidézni magunkban: Te az Úr békéjének hordozója vagy! Add tovább!Anna

Események templomunkban

Keresztelés ebben a hónapban nem volt templomunkban.

Krisztus Király ünnepén került sor a jubiláló házasok megáldására. Kiss Attila az 5., Gyarmati Barna, Szilágyi Sándor és az ifj. Báránkó András a 20., Tóth Elemér és Asztalos Attila a 30., Vilicsku István a 40., id. Báránkó András és Mogyoróssy János a 45., Thurzó György, Batai József és Pásztor András az 50. házassági évfordulóját ünnepelte párjával együtt. Ezúton is gratulálunk nekik, és Isten áldását kérjük további életükre!

December 24-én az éjféli mise előtt 23³⁰-ra várjuk a híveket az ifjúság karácsonyi misztériumjátékára.

December 26-án, karácsony másnapján reggel 9 órakor lesz római katolikus szentmise templomunkban, utána a Szent Család kórus és az István király téri református egyházközség Halleluja kórusa hagyományos közös koncertjét hallgathatjuk meg.

A hittanos gyermekek téli tábora december 27-29-én lesz Bélapátfalván, az ifjúsági csoporté 28-30-án Tiszaalpáron. A részvételi díj, útiköltséggel együtt 3 ezer forint/fő.

December 31-én az ifjúsági szentmise után Király Péter: Jöjj el, Betlehem c. oratóriumát adja elő az ifjúsági kórus és zenekar.

Az év végi hálaadást, most rövid szentségimádás keretében végezzük 18 órakor.

Elsőáldozóink

Mikulás, télapó, vagy Jézuska

Gyermekként sohasem értettem, hogy miért jön a télapó december 6-án is, meg karácsonykor is. Igaz, a mi családunkban nem volt szokás Jézusról beszélni. Azt tudtam ugyan, hogy a karácsony a "szeretet ünnepe", de hogy miért, arról fogalmam sem volt. Nem is tulajdonítottam jelentőséget neki. A kislányomban viszont próbálok helyes képet kialakítani az ünnepről. Így, mikor a kollégáim december elején megkérdezték, viszem-e a kicsit "télapó ünnepségre", nyugodt szívvel válaszoltam, hogy nem, de Mikulás ünnepségre szívesen vinném. A diákjaim meg fájó emlékként idézték fel, milyen rossz volt nekik, amikor megtudták, hogy nincs is Mikulás. Erre közöltem velük, hogy de igenis van. Nagy szemeket meresztettek, és szemmel láthatóan azon gondolkoztak magukban, hogy megőrültem-e, mire elmagyaráztam, hogy igenis élt az ősegyházban egy Miklós nevű myra-i püspök, aki azóta a katolikus egyház kanonizált szentje. 

Igen ám, de kit is várunk karácsonykor? A TV-ből és a médiából állandó jelleggel az áramlik felénk, hogy a kicsit szenilis Mikulás (Télapó) felejtett el valamit, és jön újra vissza. Arról, hogy karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, alig esik szó. Próbáljuk meg legalább mi felhívni erre az igen fontos tényre környezetünk figyelmét! Almási Gábor

Bemutatjuk a Vasas családot

Ez alkalommal egy hajdúsámsoni családot mutatunk be. A fiatal család sok szállal kötődik Debrecenhez, hisz szinte egy évtizedig a Szent László templomhoz tartoztak, s havonta egyszer még ma is visszajárnak a családos közösségbe. Ám 2000 óta Sámsonban laknak s egyre aktívabban részt vesznek az ottani, új templom életében.

Ha korábbi életükre visszapillantunk, a családfő, János egy Cegléd melletti faluban született katolikus családban, felesége Andi pedig debreceni, a Svetitsben végzett (így András atyát már régről ismeri. Húgai, Bellon Angéla és Brigitta most is a közösségünk ifjúsági csapatának aktív tagjai, Brigi gitározik is a zenekarban.)

Andi és Jani az ország túlsó szélén ismerkedtek meg a Nyolc Boldogság Közösségben. Két évig éltek köztük, először Péliföldszentkereszten, majd az akkor alapított homokkomáromi házban. (Templomunk hívei közül biztos sokan hallottak már erről a nagy hatású, modern közösségről: mindenféle életállapotú tagok - szerzetesek, egyedülálló férfiak és nők, házasok, élnek együtt, munkájukból és némi adományból tartják fenn magukat, karitatív munka mellett, szép, hiteles egyéni liturgiát gyakorolnak napról napra). Janiék ott házasodtak össze 1992-ben, s úgy döntöttek, egyéni életüket külön szeretnék élni, s Debrecenbe költöztek, majd - amint a család gyarapodni kezdett Sámsonban vettek házat, amelyet Jani nagy hozzáértéssel és szeretettel varázsol igazi otthonná. Ő szakmája szerint szobafestő, de nincs az a területe a házépítésnek (a tervezéstől a burkolásig) amihez ügyes kézzel ne nyúlna, ő old meg a fűtés kialakításától a vízelvetésig mindent, s nem amatőr szinten. A magáéban szerzett tapasztalatot másnál is szívesen hasznosítja, s teszi ezt igazi keresztény szeretettel, áldozatot nem kímélve.

Közben egymás után jöttek a gyerekek: a legnagyobb, Ágoston, már 12 éves, ötödikes. Őt követi a 10 éves Sebestyén (3. osztályos) majd a 8 éves Eszter (másodikos). Mindhárman a sámsoni általános iskolába járnak, s persze aktívan részt vesznek a templomi hittanban (Bodnár Csilla, majd Király Anna tanítványai). A két nagy fiú már rendszeresen ministrál. A család legifjabb tagja a két és fél éves Dávid, akivel szívesen játszik minden testvére. Nem csoda, hogy Andi eddig mindvégig otthon volt a négy gyerekkel, mostanában már gondol arra, hogy vállalna valami otthon végezhető számítógépes munkát.

Lassan már kezd kibontakozni a fiúk érdeklődése: Ágoston jó kézügyességű, szívesen rajzol, barkácsol: fából, papírból, ami éppen eszébe jut (úgy látszik, ő kapta apja "ezermester" természetét), Sebestyén inkább számítógépezni és focizni szeret (de csak hétvégén!). Eszter igazi kislány a fiúk között, nem szereti a fiús játékokat, de ő is szívesen rajzol, színez.

Jani András atya biztatására jelenleg akolitusképzőre jár, már csak a vizsga van hátra. Amiben kell, szívesen segít a közösségnek, az atyára bízza, hogy majd milyen feladatot szán neki.

Úgy hisszük, ennek az igazi keresztény családnak élete vonzó lehet mások számára is. Adjon Nekik, - és közösségünk valamennyi családjának - az Úr testi-lelki gyarapodásban bővelkedő újesztendőt!

A vasárnapi szentmiséken felolvasó családok:

Dec. 25. (Éjféli mise): Báránkó család

Dec. 25. (Karácsony): Nyakacska család

Dec. 31. (Szent Család vasárnapja): Almási család

Jan. 1. (Újév): Mária légió

Jan. 7. (Évközi 1. vasárnap) : Hajdú család

Január 14. (Évk. 2. vasárnapá): Betánia közösség

Egy a hónap szentjei közül: Becket Szent Tamás

A Canterburyi egyházmegyében volt pap, különböző kényes feladatait kiválóan látta el, majd a király, II. Henrik lordkancellárja lett, és a király megbízta fia nevelésével is. Tiszta erkölcse, jószívűsége, erényessége ekkor is közismert volt!

A király feltétlen hívét látta Tamásban, elhatározta, hogy érsekké teszi. Tamás figyelmeztette a királyt, hogy mint érsek a király akarata ellen kell sok mindent tennie, ezért meg fog szűnni barátságuk. Mindezt a figyelmeztetést Henrik csak tréfának vette. 1162-ben ellenkezése dacára püspökké választották, ő lett a canterburyi érsek.

Mivel az Egyház jogait nagyon határozottan védte II. Henrik király önkényével szemben, először súlyos pénzbüntetésre, majd börtönbüntetésre ítélték.

Tamás nem ismerte el bírái illetékességét, ezért a Szentszékhez fellebbezett, ám biztonsági okokból Franciaországba menekült, és ott hat évig száműzetésben maradt. 1170-ben visszatérhetett, és a király is kibékült vele. Kapcsolatuk azonban az udvar ármánykodása miatt ismét elmérgesedett. Tamás sokat szenvedett. A felbőszült király uszítására zsoldosai 1170. december 29-én az esti zsolozsmáját végző érseket az oltár előtt, papjai szeme láttára ölték meg.

III. Sándor pápa 1173-ban avatta szentté.

Érdekesség, és a történelem szomorú tragédiája, hogy Tamást halála után még egyszer elítélték: VIII. Henrik király 1538-ban számvetésre idézte Tamást. Mivel a halott nem jelenhetett meg, a hatalmi őrületben tobzódó király lázadás, makacsság és felségárulás címén halálra ítélte, sírját feldúlták, ereklyéit elégették, a sírjában levő értékeket elkobozták, szobrait, képmásait és más emlékeket megsemmisítettek. Petrik János

Szép gondolat - Reviczky Mária