A
Tízparancsolat - 1.
Uradat,
Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
"Én
vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság
házából. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem!" - olvashatjuk még
tovább a Szentírásban (Kiv20, 2-5).
Az
Izraelt körülvevő pogány népek körében elterjedt szokás volt, hogy több
istent imádtak. Ezeknek különböző bálványszobrokat emeltek és mindenféle
rossztól való védelmet reméltek tőlük. Manapság azonban már nem a bálványszobrok
az igazi veszélyek, hanem egészen más dolgok. Már Ozeás és Izajás próféta
is figyelmeztették az embereket a lélekbe befészkelő és az azt megfertőző
önzés, mágia, harag, lopás és csalás, erőszak, megvesztegetés... veszélyére.
(Oz4,1-3;
4,12-13; 7,6; Iz1,14-17; 1,23)
Jézus
a hegyi beszédben figyelmeztet bennünket: "Boldogok a lélekben szegények!"
"Nem szolgálhattok az Istennek és a Mammonnak is!" (Mt5,3; 6,24).
Jézus elsősorban a pénz-, a birtoklás bálványa ellen küzd, de keményen
fellép a gőg, a tisztátalanság, az erőszak ellen is. (Mt5, 38-47).
Vagyis a mi bálványaink messze felülmúlják a régiek szobrait és sokkal
veszedelmesebbek. Ha nem szabadulunk meg tőlük, akkor csak névleg nevezhetjük
magunkat keresztényeknek, hiszen az Istenben való hit feltételezi az Ő
szeretetét, imádását, ami az Ő akaratának keresését, teljesítését is jelenti.
"Az első parancsolat felszólítja az embert, hogy higgyen Istenben, reméljen
benne és szeresse mindenek felett." (K.E.K.2134)Anna
Események
templomunkban
Ebben
hónapban nem volt keresztelés templomunkban, volt viszont egy temetés plébániánk
területéről.
Február
11-én, a Szűzanya Lourdes-i megjelenésének emléknapján lesz a betegek világnapja.
Ehhez kapcsolódva a vasárnapi szentmisében az előző évekhez hasonlóan sor
kerül a betegek kenetének közösségi kiszolgáltatására. Segítsük beteg testvéreinket,
hogy eljussanak erre az alkalomra, és felkészülve fogadhassák a szentséget!
Itt
a farsang, áll a bál!
Idén
is megrendezzük közösségünk hagyományos farsangi bálját, február 3-án(szombaton)19
órai kezdettel a Kazinczy Ferenc Általános Iskola ebédlőjében. A programból:
köszöntő, a Szent Család kórus rövid műsora, nyitótánc (ifjúságunk előadásában),
helybeli fiatalok és hajdúsámsoni hittanosok tánca, jelmezesek bemutatója,
tánc, tombola. Jöjjünk minél többen, hívjuk ismerőseinket, barátainkat
is! Jegyek kaphatók elővételben a sekrestyében, illetve majd a helyszínen.
(Tombolatárgyakat
és a szervezéshez bármilyen segítséget szívesen fogadunk.)
Vanila
sky - avagy a téli tábor
2006.
december 27-e. Debrecen, nagyállomás. Reggel 9:25. A vonat elindult azzal
a 8, tehát nyolc, elszánt hittanos gyerekkel (Panni, Dóri és Dóra, Andi,
Fruzsi, valamint Lali, Andris és Dávid) és a nem kevésbé elszánt 3
kísérővel (András atyával, Annával és Andris bá'-val), arra a rég
nem látott helyre, melyet Bélapátfalvának hívnak.
Debrecen
- Füzesabony, személyvonat. Még csak kapcsolatfelvevő szemkontaktus van
a résztvevők között. Füzesabony - Eger: másfél óra a csatlakozásig! Egri
séta az állomástól a Bazilikáig. A Bazilika megtekintése kívül-belül, majd
indulás vissza. Útközben Fruzsi kb. 100x cipőt kötött. Eger - Bélapátfalva:
a kis piros pöfi végre elindult a cél felé. Alagút - ááááá! Felemelő hangulat.
De nicsak, Dóri eltűnt! Ki látta? Élveztük az utazást! De még inkább a
megérkezést. J
Délután
van, még 27-e. Edző séta a bányatóhoz, sőt, egy kicsit még tovább. Óh,
már meg Andris bá'-t kell keresni! Merre van? Nincs sehol. Visszafordulunk,
hátha korábban tűnt el. Upsz, egy valami mozog a bokorban - vaddisznó vagy
valami mást várjunk? Csak Andris bá'! Azért jól megijedtünk ám! J
2006.
december 28-a, csütörtök. Mise reggel, majd irány a felhők fölé! Most biztosan
viccesnek hangzik, pedig nem az. Valóban a felhők fölé kerültünk és meggyőződhettünk
arról, hogy a "felhők fölött mindig kék az ég". A Bélkő gerincén vágtunk
neki a mennyei útnak, majd a tövises bokrokkal "szaggatottan" szeltük át
a sziklás emelkedőt. De megérte! Este van, vacsora után. Játszottunk activity-t,
és még néhány ügyességi játékot, végül kellően elfáradva huppantunk az
ágyainkba.
2006. december 29-e.
A hazaindulás napja, éééss? leesett az első hó! Gyors hóemberépítés, majd
búcsú a falutól. Az úton nagyokat nevettünk, sokat kacsintottunk, majd
Debrecenbe érve nagy örömmel láthatták a szülők, testvérek, hogy mindenki
épségben megérkezett. Istennek legyen hála!Anna
Egy
lelkigyakorlat képei
"Boldog az az ember,
akinek ereje benned gyökerezik, s akinek szíve zarándokútra készül." (Zsolt
84, 6)
...úgy
kezdődött, hogy elhagytuk a megszokott, biztonságos otthont. Magunk mögött
hagytuk a rohanó világot, és zarándokoltunk egy keveset a bencés nővérek
tiszaalpári kolostorához. Mivel szólt hozzánk az Isten, és mi meghallottuk
a hívást... aztán, megpróbáltunk a lelkünk mélyére nézni, szembenézni a
hibáinkkal, bűneinkkel... majd ezek mögött felfedeztük, hogy lelkünk mélyén,
keresztségünktől fogva, található egy lakás, ami nem akárkinek vagy akárminek
van fenntartva, hanem a Szentháromság Egy Istennek... És megfogalmazódott
a lelkigyakorlat célja: megújulni a lelkünkben lakozó Jézussal: Pál apostol
azt mondja, hogy Krisztusért lett minden megteremtve, visszautaztunk tehát
a Teremtéshez, felfedezve annak szépségét, majd kimentünk a természetbe
megkeresni a Követ az Úton... aztán újra ráébredtünk, hogy a Megtestesülés
által az Isten azért lett emberré, hogy megmutassa, mennyire szeret minket,
és erre a szeretetre mi úgy tudunk válaszolni, hogy figyelünk, hallgatunk
Rá, és az életünkben követjük Jézus példáját. Jézusét, aki kereszthordozásával,
és halálával, Megszentelődése által beteljesítette a Teremtést... az Ő
példájára kell nekünk is Szentté válni... valahogy így volt...Anton
Tamás
Telnek
az évek... - Mi újság a Kind családban?
Idén
a családbemutató rovatunk kissé megváltozik: egyre nehezebben találunk
ugyanis olyan családokat, akik még nem voltak bemutatva és szívesen vállalnák
(természetesen
ha valaki szeretné, szívesen sort kerítünk rá). Felmerült viszont,
hogy újra sort keríthetnénk a régebben bemutatott családokra, hiszen nem
is mindenki olvasta már akkor a cikkeket (első számunk több mint hét
éve jelent meg!). Azóta rengeteg minden történt a családok tagjaival:
a kisiskolásokból nagydiákok lettek, a főiskolai, egyetemi hallgatók ma
már dolgozó felnőttek, esetenként családapák, családanyák...Újságunk
első számaiban annak idején először a képviselőtestület családjait vettük
sorra, ezt a sorrendet követjük most is.
A
Kind család fejét, Imrét mindenki ismeri, aki csak megfordul a templomunkban:
ő a sekrestyés, gondnok. Felírja a kért szentmisét, egyezteti a beszélgetést
a plébánossal, hajnalban már öntöz, füvet nyír, havat seper (ő a "hóhányó"
- ahogy mondja), beszélget a játszótérre jövő anyukákkal, gyerekekkel,
mindenkihez van néhány humoros jó szava. A Mária Légió alelnökeként különösen
a szívén viseli a betegek sorsát, mint közösségünk egyik akolitusa, gyakran
jár beteget látogatni, áldoztatni, a Szent Erzsébet otthonba is rendszeresen
eljár meglátogatni a közösségünk immár ott lakó tagjait. Emellett ő a Rózsafüzér
Társulat "koszorúfője".
Felesége,
Ica 2003 óta ismét a Svetits konyhán dolgozik, az ebédlőben felszolgáló.
Szereti a munkáját, nagyon jó a kapcsolata a kolleganőivel és a gyerekekkel
egyaránt: az általános iskolások mind ismerik, szeretik, és sokan fordulnak
hozzá a nagyobb lányok közül is ügyes-bajos dolgaikkal. Sokszor találkozik
velük, hisz a bentlakó lányok reggelijét, vacsoráját is ők tálalják, a
kicsiknek pedig tízóraihoz, uzsonnához is ők terítenek. Alkalmanként a
nővéreknek is besegítenek, így elég gyakran hétvégén is be kell járnia
(Imre
viccesen meg is jegyzi, hogy legalább nincs vita belőle, hogy mért nincs
otthon a másik...) A munkaidő beosztása miatt Ica hétköznap inkább
a Szent Annára jár. Sokan ismerhetik Ica édesanyját, Gizi nénit,
akit gyakran hoznak el az erdélyi Nagykároly melletti Kaplonyból hosszabb-rövidebb
időre. Idős kora ellenére (már 87 éves!) igyekszik eljutni a hétköznapi
szentmisékre, a nénik már barátnőjükként tartják számon.
Az
idősebb fiú, Gellért orvostanhallgató, idén fog végezni. Még nem
dőlt el, milyen irányba szakosodik, a pszichológia érdekli nagyon, lehet,
hogy pszichiáter lesz, de kutatóorvosként is szívesen dolgozna, emellett
szívesen lenne családterapeuta (a döntés nem csak az ő kezében van,
az is meghatározó, hogy mire van leginkább szükség...). Öccse, Szilárd
villamosmérnökként végzett a Kandó Kálmán Főiskolán. Egyelőre nem sikerült
szakmájában elhelyezkedni, jelenleg a Máltai játszótéren dolgozik játékpedagógusként.
Hamar megszerette ezt a munkát (bár azért még nem adta fel a reményt,
hogy villamosmérnökként dolgozzon), és a játszótéren is elkél egy férfi:
a nagyobb fiúkat viszi focizni, de benti foglalkozásokat is szívesen tart,
szereti a gyerekeket.
A
vasárnapi szentmiséken felolvasó családok:
Jan.
21. (Évk. 3. vasárnap): Asztalos család
Jan.
28. (Évk. 4. vasárnap): Ifjúság
Febr.
4. (Évk. 5. vasárnap):Hitoktatók
Febr.
11. (Évk. 6. vasárnap): Sebők család
Egy
a hónap szentjei közül: Remete Szent Antal
250
körül Egyiptomban született (Kóma nevű faluban), gazdag családban.
Nem szeretett iskolába járni, bár csodálatos emlékezőtehetsége volt. A
Szentírást szívesen hallgatta, lassanként teljesen megtanulta, idővel már
könyv nélkül tudta. Tizennyolc évesen a család birtokainak örököse lett,
mivel szülei meghaltak, de nem talált örömet a vagyonban, pénzben. Javait
szétosztotta a szegények közt, elvonult a pusztába és ott bűnbánó, dolgos
életet élt. Sok kísértéssel kellett megküzdenie: a vággyal az elhagyott
gondtalan világ iránt, majd a bizonytalansággal, hogy van-e értelme nehéz
életének. A kísértések ellen még nagyobb önmegtagadások vállalásával küzdött.
Sokan keresték fel, tanácsait kérve. Sok követője akadt, az egyiptomi remeteség
atyja lett, az Egyházért dolgozott.
365-ben
halt meg, 105 éves korában.Petrik
János
Szép
gondolat
Az
IDŐ - túl lassú azoknak,
akik várnak, - túl gyors azoknak, akik félnek, - túl hosszú azoknak, akik
gyászolnak, - túl rövid azoknak, akik örvendeznek.
Ám azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít./Henry
van Duke/