TÓCÓI HARANGSZÓ
A Szent Család Templomból
8. évfolyam 2. szám - az Úr 2007. évének február havában.

A Tízparancsolat - 2.

Az Úr nevét hiába ne vedd!

"Ezért ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved..." (Mt.6,9). Isten neve szent, ő maga a Szent, háromszor szent, ahogy a kerub és szeráf karok is éneklik!

"Isten nevét úgy tiszteljük, hogy segítségül hívjuk, áldjuk, dicsérjük, dicsőítjük" (K.E.K. Kompendium 447). Mi tett, mit tesz az emberiség nagyrésze ezzel szemben: Isten nevében öl, "tisztít" - Hitler katonái, keresztes hadjáratok, dzsihád ("szent háború"), a japán kamikáze-k. Érzékeljük-e, hogy nemcsak a káromkodásról (Isten nevének obszcén szavakkal való említése), és a csúnya beszédről szól Isten 2. parancsolata!

"Kerülnünk kell tehát az Isten nevére való hivatkozást rossz tett igazolására, és minden méltatlan emlegetését...az átkozódást és a hűtlenséget az Isten nevében tett ígéretekben." (K.E.K. Kompendium 447). Tehát a keresztény ember nemcsak szavaival, hanem tetteivel is súlyosan véthet Isten nevével való visszaéléssel.

Súlyos bűnök a 2. parancs ellen: - káromkodás (ld. fentebb) - átkozódás (Istent kéri, hogy a másik emberrel valamilyen rossz történjen) - esküszegés (nem tartjuk meg az eskünket, vagy olyat ígérünk esküvel, amit nem teszünk meg) - hamis eskü (valamilyen hazugság igazolására hívja Isten nevét)

"Csak akkor esküdjél akár a Teremtődre, akár teremtményre, ha igazat mondasz, ha szükséges, és tisztelettel teszed." (Loyolai Szt. Ignác)

(A többször emlegetettK.E.K. = Katolikus Egyház Katekizmusa)Anna

Események templomunkban

Ebben hónapban nem volt keresztelés templomunkban, volt viszont két temetés plébániánk területéről, januárban Dr. Illyés Melindát, február közepén Berki Istvánt temettük.

A mostani hétvégével véget ér a farsangi időszak (akik a bálon részt vettünk, megadtuk a módját a mulatságnak - sajnálhatja, aki nem volt ott!) Február 21-e már Hamvazószerda, kezdetét veszi a nagyböjt. Ne feledkezzünk el a szerdai szigorú böjt, illetve a pénteki hústilalom betartásáról, és a péntek esti keresztutakról!

Képviselő Testületünk mandátuma lejárt, az új tagok jelölése megtörtént, most folyik az új tagokra a szavazás. Fontos lenne, hogy ma, amikor a társadalomban tanúi vagyunk a szavazások és választások, valamint képviseletek kiüresedésének, manipulálásának, a keresztény közösségekben komolyan vegyük közösségi felelősségünket. Így is megmutatva a világnak, hogy Istenre figyelve - és csakis így! - lehet emberséges társadalmat, közösséget építeni.

Az adóbevallások idejét éljük! Ebben az évben se feledkezzünk meg az 1%-ok felajánlásáról egyházunk és valamilyen, arra méltónak ítélt alapítvány számára. Az újságos asztalon erre is találunk javaslatokat. A hírekből tudjuk, hogy egyházi iskoláinkat, szociális intézményeinket egyre kevésbé akarja normatív támogatásban részesíteni a jelenlegi kormány. Bár mindenkinek szűkösebben jut, ahogy lehet, össze kell fognunk plébániáink, és egyházi intézményeink fenntartásában.

Kezdődik...

A televízióban gyakran látni mostanában egy számomra elég bosszantó reklámot, amelyben egy kisiskolásforma gyermek legkülönfélébb helyzetekben, fejjel lefelé lógva, eltorzult hangon és arccal ezt az egy szót ismételgeti: kezdődik. Majd - mintegy felmentő seregként - megjelenik az édesapja, és közli vele, hogy: "Tudod mikor kezdődik? Amikor mi akarjuk." Nem szeretnék utalni sem rá, hogy mit reklámoz ez a kétes értékű alkotás, de érdemes elgondolkodni rajta, hogy valóban ilyen-e a mai ember élete? Tényleg ennyire elfelejtettünk várni? Csak az a jó, amit akkor és ott kapunk meg, amikor és ahol akarjuk? Lehet. Azért vannak állandó dolgok. Például minden évben visszavonulunk negyven napra pusztai magányunkba, hogy az Úrral legyünk. Ha nem tennénk, az olyan lenne, mintha nem vennénk magunkhoz táplálékot. Étel nélkül a test elsatnyul, elpusztul. Lelkünknek is szüksége van arra, hogy legalább negyven napig inkább a lelki dolgokkal foglalkozzunk, mintsem a testiekkel. A nagyböjt most kezdődik, nem akkor, amikor mi akarjuk, nem lehet előre hozni, vagy eltolni egy-két héttel. Használjuk ki ezt a nem is olyan hosszú időszakot, hogy helyreállítsuk, elmélyítsük kapcsolatunkat Istennel!

Telnek az évek... - Mi újság a Berényi Családban?

Az első számokban bemutatott családok sorában másodikként Dr. Berényi Dénes családja következik. Dénes bácsi és Elvira néni semmit sem változott az elmúlt hét évben, de mivel már elég régen jelent meg az előző cikk, nem biztos, hogy mindenki olvasta és emlékszik rá, álljon itt néhány szó a házaspárról.

Dénes bácsi fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, hazánkban és külföldön is megbecsült tudós. Debreceni, a szülei a Szt. Annán esküdtek, ő is ott járult az első szentségekhez, ministrált, ott volt az ő esküvőjük is (idén ünnepelték az 50. évfordulót!) Felesége, Bódor Elvira ideg- és elmegyógyász, a szegények és elesettek "nagyasszonya". Ő máramarosszigeti, de 1942 óta a Tócóskertben él családjával, a Szoboszlai úti iskolában tartott szentmisére jártak, innen ered az ismeretségük. Sokat jelent számukra ez a régi közösség, hisz ebből nőtt ki tulajdonképpen a mi egyházközösségünk. Számon tartják, ki hova került, mi történt velük (sajnos a régiek közül már csak kevesen lehetnek köztünk...) A templomunk alapkövébe az ő jóvoltukból került egy névsor a régi közösség tagjairól. A legnehezebb időkben is kitartottak, tevékenyen részt vettek az egyház életében. Mindig fontos volt számukra, hogy a papokkal személyes kapcsolatban legyenek, András atyával még a legrégibb biblia-közösség (az "ősközösség") révén ismerkedtek meg 1980-ban, és a püspök atyával is rendszeresen találkoznak, beszélgetnek. Szívükön viselik az elesettek, idősek sorsát, vezetői a kamilliánus-családoknak (amely az utóbbi években imádkozó csoporttá alakult át, mivel egyre több köztük is a beteg, de továbbra is odafigyelnek a betegek ellátására: ha valakinek segítségre van szüksége, megszervezik.) A korhatár miatt már csak tiszteletbeli tagjai a képviselőtestületnek, de hűségesen eljárnak a gyűlésekre, észrevételeikkel, javaslataikkal gazdagítják az ott folyó munkát. Szeretik ezt a közösséget, szinte mindenkit ismernek, örülnek a sok ministránsnak vagy az énekkar, a szkóla szép énekének (régebben ők is énekkari tagok voltak, a passió-éneklésbe még most is bekapcsolódnak). Örülnek a közösség ökumenikus eseményeinek (ők még emlékezek, hogy a 30-as években milyen ellenségeskedés jellemezte az egyházakat, hiteltelenné téve így a kereszténységet...)

Ha néha mégsincsenek itt a vasárnapi szentmisén, annak az az oka, hogy valamilyen családi ünnep miatt a Megtestesülés vagy épp a Szt. László templomba mentek. Hosszú lenne részletesen felsorolni a nagycsalád összes tagját, két gyermeküktől ugyanis összesen tíz unokájuk van. Rita lányuk családja a Szt. László templom életébe kapcsolódik be aktívan, vejük, Laci tagja az ottani képviselőtestületnek. Öt gyermekük közül a legnagyobb már végzős egyetemista, a legkisebb most érettségizik. Fiuk, András a Megtestesülés templomba jár családjával, ők is tevékenyen részt vesznek a közösség életében, a gyerekek ministrálnak, édesapjuk most végzi az akolitusképzőt. Itt is öten vannak a gyermekek: a legidősebb (és egyetlen) fiú most megy gimnáziumba, majd jönnek sorban a lányok, az édesanya, Márti otthon van a legkisebb, két hónapos Rebekával. A nagyszülők számára nagy öröm, hogy mind itt vannak Debrecenben, ráadásul egy nagy házban laknak (egy lépcsőház választja el őket), az unokatestvérek testvérként szeretik egymást.

És hogy mi újat hozott (a család gyarapodásán kívül) ez a hét év? Felértékelődött az imádság - mondja Elvira néni. A tevékeny szeretet mellett nagyon fontos az imádság, a hozzánk segítségért fordulókért mindig imádkoznunk kell - ezt a szemléletet szeretnék az unokáknak is továbbadni.

A vasárnapi szentmiséken felolvasó családok:

Febr. 18. (Évk. 7. vasárnap): Kovács István családja

Febr. 25. (Nagyböjt 1. vasárnapja): Ifjúság

Márc. 4. (Nagyböjt 2. vasárnapja):Kind család

Márc. 11. (Nagyböjt 3. vasárnapja): Takács család

Egy a hónap szentjei közül: Szent Polikárp

Polikárp ifjú korában hallgatója és tanítványa volt János apostolnak és nyilván más apostoloknak is, tanításukat szóban és írásban hamisítatlanul továbbadta. Szmirna püspöke volt. Jelentős megalapozója volt az őskeresztény hagyománynak.

Szent Ignác leveleiből tudjuk, hogy a szmirnai püspököt nemcsak a nem keresztény polgártársai részéről érték támadások, hanem saját egyházközségében is küzdelmei voltak. Kezdetben ugyanis az egyházi szolgálat megoszlott: a püspök volt a közösség hivatalos "felügyelője" (episzkoposz) és vezetője, a "próféták és tanítók" pedig az istentiszteletnek és tanításnak éltek. Lassanként azonban a fejlődés a püspök vezető állását eredményezte. Ennek a történelmileg szükségszerű fejlődésnek ellenzői vonakodtak részt venni a püspök vezette istentiszteleteken, és külön liturgiát tartottak maguknak. De az igehirdetésben is eltértek az apostoli tanítástól. Polikárp egész életén át fáradozott azon, hogy megtérítse ezeket a szakadárokat, és mindent megtett, hogy egyházközségét külsőleg és belsőleg egységesítse.

Polikárpnak csak a filippi egyházközségnek írt levele maradt meg. A filippiek hittani eligazítást kértek tőle, és azt, hogy küldje meg nekik Ignác leveleit. Levelében fölszólította a filippieket, hogy vállalják a "kereszt vértanúságát". Itt esik szó először a keresztény irodalomban a "vértanúságról", méghozzá egy püspök szájából, aki maga is a Megfeszített vértanúja lett.

Előbb azonban Polikárpnak az egész Egyház történetére kiható feladatot kellett teljesítenie. A 2. század közepe táján Rómába utazott, hogy Anikétosz pápával a keresztény gyakorlat kérdéseiről tárgyaljon, nevezetesen a húsvét ünneplésének időpontjáról. Nem sokkal hazatérése után Polikárpot letartóztatták. Egy zsúfolt színházban vonták felelősségre keresztény hitvallása miatt. A jelenlevő prokonzul rá akarta venni az ősz püspököt, hogy tagadja meg Krisztust. Polikárp egy jó állapotban ránk maradt tudósítás szerint erre így válaszolt: "Nyolcvanhat éve szolgálom Őt, és sohasem bántott meg. Hogy mondhatnék átkot Királyomra és Üdvözítőmre?"

Keleten már a 4. században február 23-án ünnepelték. Rómában a II. Vatikáni Zsinat után került ünnepe halála napjára, február 23-ra.Petrik János

Szép gondolat

Ha el akartok jutni Isten állandó jelenlétére, ne utasítsátok vissza a megpróbáltatásokat, mint amelyekre nem szolgáltatok rá, hanem viseljétek el, mint amelyeket megérdemeltetek. Elviselésük arra indít, hogy Istenre emlékezzetek, s erre késztet minden helyzetben. Ha azonban visszautasítjuk, a lélek erőfeszítése ellanyhul, és feledékenységbe esünk./Remete Szent Márk/

Gyermekeinknek- egy kis feladat

Múlt havi rejtvényünkben ószövetségi alakokat kellett tárgyakkal összepárosítani: Dávid - parittya, Noé - bárka, József - véres köntös, Jákob - hosszú létra, Mózes - rézkígyó. Egyetlen megfejtés érkezett, Petrik Andrea veheti át nyereményéta sekrestyében. Új feladványunk: Hány napból áll a nagyböjt és miért pont ennyiből?

Egy csepp derű - felnőttnek sem árt

- Pistike! Miért nem adod oda a szánkót a kishúgodnak is?
- Már hogyne adnám! Felfelé mindig ő húzza...