A Tízparancsolat - 8. 

Ne hazudj! Hamis tanúságot ne tégy...!

Legfőbb bűnök Isten nyolcadik parancsa ellen: a hazugság, amikor valótlant állítunk hírek közlésekor. Legrosszabb fajtája a rágalom, olyan információ kitalálása és közlése emberekről, amit nem követtek el. Ezzel megölhető az illető jó hírneve, tönkretehető a házassága, megtörhető a pályafutása. Néha rosszabb a gyilkosságnál. 

A témához tarozik még az ún. hivatali titoktartás is, melyre orvosok, ügyvédek, papok vannak kötelezve, akár életük árán is (gyónási titok), mivel behatolhatnak egy-egy személy magánéletébe, bizalmas információkat tudhatnak meg. Ezek kibeszélése, nyilvánossá tétele súlyos károkat okozhatna az érintett fél életében. Az ember életében előfordulhat, hogy peres ügyek döntésében kérik a segítségét, azaz tanúskodni kell. Ilyen helyzetben sem szabad elferdíteni az igazságot, hiszen Isten biztosítékként van jelen. Aki hamisan tanúskodik, annak előtte kell elszámolnia. Előfordul, hogy valaki a maga "igazát" akarja bizonygatni és Isten és a szentek nevét hívja segítségül, azaz esküdözik. Ez, - ha nem tényleges igazság mellett szól - súlyos bűn! Jézus azt mondja: "egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja, sem a földre, mert az lába zsámolya....Így beszéljetek inkább: az igen, igen, a nem, nem. Ami ezen felül van, a gonosztól való. (Mt.5,33-37)

Nekünk, keresztényeknek továbbra is feladatunk, hogy mondjuk ki az igazat, különösen azok, akik tömegkommunikációs területen mozognak, dolgoznak! A Katekizmus tanítja: "A nyolcadik parancsolat tiltja az igazság elferdítését a másokkal fennálló kapcsolatainkban. Ez az erkölcsi törvénya szent népnek abból a hivatásából következik, hogy tanúskodjon Istenéről, aki maga az Igazság és aki az igazságot akarja..." (2464)Anna

Események templomunkban

Július első vasárnapján három gyermek: Éva, Bence és Gergely kapta meg a keresztség szentségét, volt két temetés is plébániánk területéről: Kovács Béláné és Rancz Ferenc testvérünket temettük.

Augusztus 20-án, Szent István király ünnepén este 6 órakor lesz templomunkban szentmise. Augusztus utolsó vasárnapján, 26-án ifjúsági Veni Sancte szentmisében kérjük a Szentlélek segítségét az elkövetkező tanévre.

"A kiváltságos út, amely Isten megismeréséhez vezet - a szeretet" Az a csodálatos, hogy ebben a mondatban, mely pápánktól származik, nemcsak a fonyi ifis tábor igazi tartalma, hanem mindannyiunk egész életének titka rejlik. Lássuk, hogyan éltük meg ezt 5 napban a Zemplén csendes, kedves kis falujában.

No merthogy tudtunk pihenni! Persze estére általában annyira belemelegedtünk a tábortűzbe/ játékba/ beszélgetésekbe/ túrába, hogy már alig bírtunk elaludni… És olyan jó volt: mert olyan természetes volt: hittanos csapat voltunk. És maradunk! Az együtt főzésben, az azt (bár nem közvetlenül) követő éhezésben, a "csodás kenyérszerzésben", de a mindvégig nyitva álló templomban a Szentség előtt való együtt kuporgásban, az éjszakai rózsafüzér-imádkozáson át a legteljesebben a szentmisékben.

Szerdán részt vettünk a régi rítusú liturgián, amire igyekeztünk felkészíteni a szívünket, és amely senkit sem hagyott közönyösen. Az bizonyos, hogy sokat kell még tanulnunk az útról, de egyre inkább láthatjuk, hogy milyen jó nekünk itt lenni, az Egyházban lenni, meg kinek-kinek saját életében, milyen jó, hogy Isten vezet törvényeivel, és hogy máris ennyi kincsünk van!

Az pedig, hogy közben "bevettük a regéci várat", beteltünk a vizsolyi templom, meg a Biblia látásának örömével és békéjével, már csak egy kicsit vettek igénybe minket, fiatalokat. Vagy mégse kicsit, hanem nagyon...? ?

Csodás csütörtök esténk volt. Egy kicsit verbálisan is megosztottuk bensőnket egymással. Azt hiszem, valódi, tiszta öröm járta át a szívünket…

Szóval nem kell félni a farkastól, egész jó kis csapat kezdünk lenni, ha valaki nem hiszi, járjon utána -ti, ifjú korú olvasók különösen! Azt pedig, hogy milyen egységben tudunk lenni, meg lehet tekinteni hamarosan elkészülő közös tablónkon(kedves, megértő fotósokról gondoskodott a Gondviselés... ?) Köszönet mindenért Laci atyának!Báránkó Nikolett

Telnek az évek... - Mi újság az Almási családban?

A továbbiakban nézzük az egyházközségünkben maradt Almási családot (ők még így, családként nem voltak bemutatva). Igazi "szentcsaládosok" ők, itt ismerkedtek meg ifjúsági hittanon, (Gábor református származású, felnőttként választotta a katolikus egyházat, a mi templomunkban volt elsőáldozó, bérmálkozó), itt esküdtek örök hűséget egymásnak 2003-ban. Mindketten pedagógusok, Gábornak informatikus mérnök végzettsége van, de hogy taníthasson, pedagógia szakot végez a Debreceni Egyetemen, most lesz negyedéves, miközben a Barossban tanít informatikát. Kati matematikát, németet valamint tánc és drámát tanított a Tóth Árpád Gimnáziumban, jelenleg otthon van a gyerekekkel. Ahol tudnak, tevékenykednek a plébánia életében, tagjai a képviselőtestületnek, "megörökölték" Margitkától az újság szerkesztését (Gábortól ez egyébként nem áll messze, hiszen ő kis kora óta ír verset és prózát is. Több műve jelent már meg folyóiratokban, antológiában, egy háromrészes meseregénye pedig kiadás előtt áll.). Kati már gimnazista kora óta kántorkodik templomunkban, és vezeti az ifjúsági zenekart. 

Két gyermekük van (egyelőre, de nagycsaládot szeretnének!), akik kiskoruktól fogva mindig ott vannak a szentmisén, néha hallatják is a hangjukat, otthon érzik magukat a templomban. Veronika két és fél éves, eleven, beszédes kislány, aki mindenkivel könnyen szóba elegyedik, és barátságot köt. Kisöccse, Gergely áprilisban született, ő még csak a babakocsiból mosolyog mindenkire, aki szól hozzá. 

A vasárnapi szentmiséken felolvasó családok:

Aug. 26. (Évk. 21. vasárnap): Sebők család

Szept. 2. (Évk. 22. vasárnap): Kovács család

Szept. 9. (Évk. 23. vasárnap): Akolitusok

Egy a hónap szentjei közül: 

Amikor tizenhat éves lett, elfogyott a pénz, és haza kellett térnie Tagastéba. A tétlenség, amelybe kényszerült, nem volt rá jó hatással: rossz baráti körbe került. A szíve mélyén állandóan valami alapvető nyugtalanság élt, ez hajszolta, anélkül, hogy észrevette volna benne Isten kezének működését. Kezébe került a Szentírás, de ezt is, mint a többi egyházi szerzőt, köztük Jeromost, bárdolatlan nyelvezete miatt félretette. 

Tanár lett Tagastéban, ahol tizenhárom éven át tanított. Karrierje gyorsan ívelt fölfelé, a kis provinciabeli városból Milánóba került és ez lett Istenhez vezető útjának döntő állomása. Mónika utánajött és rávette, hogy számolja fel bűnös kapcsolatát 

Akkoriban Ambrus püspök Milánóban naponta prédikált, nagy hatással volt Ágostonra. A szónok szavai által az evangélium szólt, és behatolt az ifjú afrikai szívébe. 

Közben egyre szaporodtak a jelzések, amelyek Isten felé terelték lépéseit. Kereste a magányt. Az út, amely harminckét évig tartott, elvezette az Úrhoz. Hosszúnak tűnt, de a felfedezést, Krisztus megtalálását úgy őrizte a szívében ezek után, mint a hála kiapadhatatlan forrását. Lemondott tanári állásáról. Ezután Ambrus püspök megkeresztelte, majd hazaindult Afrikába.

Édesanyja, Mónika a hazafelé vivő úton meghalt Ostiában. Maga Ágoston a következő év őszén látta meg újra a szülőföldjét. Mindenét eladta és barátaival szerzetesi életet kezdett. 

Pappá, később püspökké szentelték. ,,Nem elnökölni, hanem szolgálni'' - így határozta meg püspöki szolgálatát. 

Ezután sokat elmélkedett, sokat írt, és tanított, prédikált. Sok műve maradt ránk. 430. augusztus 28-án halt meg, holttestét először Szardínia szigetére vitték, majd átvitték Páviába. Petrik János

Szép gondolat

(Szent István király intelmei)

Gyermekeinknek- egy kis feladat

Múlt havi rejtvényünkre sajnos nem érkezett megfejtés. Új feladványunk: Kik mondták kiknek a következő bibliai mondatot? "Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak."

Egy csepp derű - felnőttnek sem árt

Pistike apjával és kishúgával megy hazafelé, amikor a fiú megszólal:
-Apu, nagyon nehéz a hugi. Viszem inkább a sört.
-Hogyne, még elejted!