
	TÓCÓI HARANGSZÓ A Szent Család Templomból 9. évfolyam 10. szám - az Úr 2008. évének október havában.

A BIBLIA - 9. A Bölcsesség könyvek

A könyvek jellemzője nem az elvont okoskodás, hanem az összegyűjtött élettapasztalatok átadása (Katekumenátus alapanyag). Ebbe a csoportba, mely az ószövetség könyveinek negyedik és egyben utolsó csoportja, soroltatik:

Jób könyve, mely az emberi szenvedés problémájával foglalkozik: "Az Úr adta, az Úr elvette".

A Zsoltárok könyve, melyben a zsoltáros megmutatja, hogy minden élethelyzetben lehet imádkozni. "Minden lélek dicsérje az Urat!"

A Példabeszédek könyvében rövid és velős mondásokat találunk a hétköznapi életre vonatkozólag (héb.: masal).

A Prédikátor szerint "minden csak hiába valóság". A földi élet nem adhat igazi, teljes boldogságot.

Az Énekek éneke valójában ősi kánaáni szerelmi és lakodalmas énekek, menyegzői himnuszok egybedolgozott gyűjteménye. Szokás ezeket a szerelemről szóló énekeket jelképesen magyarázni: a vőlegény=Jahve (Jézus az Újszövetségben), a menyasszony = Izrael népe (az Egyház). Lehet még a vőlegény, menyasszony kapcsolatát Isten és az emberi lélek közti kapcsolatnak is tekinteni.

A Bölcsesség könyve az isteni bölcsesség megszerzésére buzdít, melynek egyetlen útja az imádság.

A Jézusnak, Sirák fiának könyve nem Jézusról szól, ahogyan olvashatjuk. A Jézus név, gyakori keresztnév volt a zsidóság körében. A könyv szintén a bölcsességgel foglalkozik: bölcs életviteli tanácsokat ad, beszél Isten dicsőségének megnyilvánulásról a természetben, ill. a választott nép történetében.

A nagy konzekvencia: az emberi bölcsesség önmagában nem létezik, hanem Istentől van, mert egyedül Ő a Bölcs.Anna

Események templomunkban

Ebben a hónapban nem volt keresztelés templomunkban, volt viszont egy temetés, Molnár Éva testvérünket temettük.

A szombat esti szentmisében közösségünk 13 tagja részesül a bérmálás szentségében: Avacz Beáta, Avacz Dóra, Balogh Áron, Balogh Máté, Fonayné Gál Emese, Gyarmati Zsuzsa, Hajnóczi Áron, Kiss Beatrix, Marton Marcell, Nagy Marcell, Pjecska Mónika, Szilágyi Krisztina, Szilágyi Norbert. Imádkozzunk értük, hogy a most kapott kegyelmeket megőrizzék, és építő tagjai legyenek közösségünknek!

A kisközösségeket összefogó Háló következő találkozójának templomunk ad helyet. November 15-én, szombaton az esti 6-os szentmisével kezdődik a program, majd bemutatkozik a Mária Légió, az este végén, agapéval egybekötött kötetlen beszélgetésekre kínálnak lehetőséget a szervezők. Jöjjünk minél többen, legyünk vendéglátói a város más közösségeiből érkező testvéreinknek!

In memoriam Kind Ica

Imrétől kértem el Ica fényképét, hogy betehessük az újságba. Hazafelé a képet szorongatva bementem egy közeli kisboltba és azon gondolkoztam, mit mondok, ha megkérdezik, hogy ki van a képen. Nem kérdezte meg senki, de azt válaszoltam volna, hogy egy felebarátom, sőt több is annál, apostolom, akinek fel sem tudom mérni, mennyit köszönhetek. Hiteles keresztény életével, kedves, közvetlen személyiségével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy katolizáltam és ha elbizonytalanodom hitemben, most is az elsők között ő jut eszembe tanúként: lám, így is lehet élni.

Hogy nem csak a saját nevemben beszélek, az jól látszik abból is, hogy hányan mentek el a temetésére mind papok, mind hívek. A zsúfolt székesegyházon és az oltár körül szolgáló papok sokaságán végignézve azt kérdeztem magamtól: püspököt temetnek itt vagy a város neves vezetőjét? Nem, nem azt. Ica "csak" egy dolgozó ember volt. Végezte a munkáját és felnevelt két gyermeket, szerette és szolgálta családját és egyházát. Emberfeletti erővel, derűsen viselte betegségét, hitt a szenvedés értelmében - és teljességgel Istenre bízta életét. Szerette az embereket, s lám azok is szerették őt: mennyien elkísérték utolsó földi útjára. Nem volt muszáj elmenni a temetésre. Aki ott volt, nem azért volt ott, mert a protokoll kívánta tőle, hanem mert fontos volt számára az, akitől búcsúzunk. Búcsúzunk? Dehogy. Mennyei születésnapot ünneplünk. Fájdalmas, fáradtságos, nehéz volt ez is, mint a legtöbb születés, de most örvendhetünk, mert közösségünk egyik tagja a megdicsőült egyházból segít tovább minket. A Szent Anna Székesegyház altemplomában, az urnához zarándoklók közül ebben nem kételkedett senki sem.

Ica a földön 54 évig élt. Rövidnek tűnik, de teljes élete volt, hiszen az életet nem csak számokban lehet mérni. Hiába él valaki negyven évvel többet, ha nem tudja felhasználni az idejét arra, hogy kincset gyűjtsön magának odaátra. Ica gyűjtött bőven, termést is érlelt százszorosan, mint a jó mag, ami jó földbe hullott. Imádkozzunk hát a lelkéért, mert az üdvös dolog, de nyugodt szívvel mondom: imádkozzunk inkább hozzá közbenjárásért!Almási Gábor

Telnek az évek... - Mi újság Nemes Nóráéknál?

Visszatérve régi kerékvágásunkba, folytatjuk az újra-bemutatások sorát. A két Nóráról2002-ben írtunk legutóbb,a kis Nóri abban az évben volt elsőáldozó, azóta már – mint a képen is látszik - nagylány...

Nóra Polgárról származik (özvegy édesanyja mai napig ott él), ő viszont már régóta a cívisvárosban lakik, 24 éve dolgozik óvónőként egy külterületi oviban. Van olyan család, ahonnan mind a 4 gyermeket ő nevelgethette, és van olyan is, aki hozzá járt oviba, és most a kislánya is oda jár. Ennyi év alatt sok minden történik az emberrel, de ha még egyszer kezdené, akkor is újra ezt a hivatást választaná. Két éve a TK-n elvégezte a mentálhigiénikus szakot, hogy még jobban megértse a "problémás" gyermekeket, és segíteni tudjon nekik vagy családjuknak.

A templom felépülése óta a Szent Család templomba járnak, bár az utóbbi időben elég gyakran Polgáron vagy Tiszaújvárosban vannak vasárnap. Ha megkérik valamire, szívesen segítenek, egyébként szeretnek a háttérben meghúzódni.. A lányával ketten élnek itt a Tóciban.

Kisnóri a Svetitsbe jár, most tizedikes. Sok minden érdekli, szereti a történelmet, a nyáron Kultúrkalandor táborban volt, szeret kirándulni, így a világ összes kincséért ki nem hagyta volna a László atya vezette hittanos tábort (bár eddig még gyerektáborban volt csak, és kissé tartott attól, hogy ő lesz szinte a legfiatalabb, de nagyon jól érezte magát. András atya finom főztjét azért visszasírta...) A tanulás mellett jár elsősegély szakkörre, szeretetszolgálatra a Kenézy kórház Ápolási osztályára hetente, és íjászatra. Még konkrétan nem tudja mi is legyen, de emberekkel akar foglalkozni, és ezt talán az egészségügyben tenné. "Persze ez még a jövő titka." – mondja édesanyja. "Ember tervez, Isten végez, szokták mondani. Én úgy mondanám, az Isten tervét próbálja az életében véghez vinni, az Ő segítségével."

A vasárnapi szentmiséken felolvasó családok:

Okt 26. (Évk. 30. vasárnap): Ifjúság

Nov 2. (Halottak napja): Pallag család

Nov 9. (A Lateráni Bazilika felszentelése): Kókai család

Nov. 16. (Évk. 33. vasárnap): Vilicsku család

Egy a hónap szentjei közül: Szent Hedvig

1174 körül született. Szülei ötéves korában már kolostorba adták nevelésre. A hercegi rang birtokában, Hedvig számára is kezdték keresni a királyi családból való vőlegényt. Addig azonban lányuknak meg kellett szereznie a bencés apácák között a rangjához szükséges műveltséget.

Az apácáknál töltött évek Hedvig számára sokkal többet jelentettek egy puszta iskolánál. A bencés élet ritmusa, az Isten jelenlétében élő testvéri közösség megragadta a gyermek lelkét. Szorgalmasan tanulmányozta a Szentírást, és mindenben a Szentlélek volt különleges tanítómestere. Ebből a két forrásból merítette élete végéig az erőt.

Tizenkét éves korában a család meglelte a vőlegényt: Henriket, a sziléziai herceg fiát. Szilézia földjére került, ahol szlávok laktak. A föld lakói Hedvig számára ismeretlen nyelvet beszéltek, erkölcseik és szokásaik is idegenek voltak, mert a kereszténység éppen akkor kezdett gyökeret verni a lengyel nép szívében. Férjét, ,"Istenben szerette, mint erényes és népe javát kereső embert", és hét gyermekkel ajándékozta meg.

Henrik sikeres harcainak következtében a sziléziai hercegség addig soha nem látott fénykort ért meg. Óvatosan és okosan kormányozta megnövekedett országát. Hedvig mellette foglalt helyet. Ilyenkor a legszegényebb és a legelhagyatottabb emberek is tudták, hogy kérésük eljut a herceg füléig. Segítőkészsége és határtalan jósága miatt méltósága ellenére a szegények is megtalálták, s ő ezzel hamarosan megnyerte a lengyel nép szívét; s az emberek, szeretetük jeleként a maguk nyelvén Jadvigának nevezték el.

A hercegnő hamarosan belátta, hogy az országban nagyon hiányzik az a kovász, amely a kereszténység hatását nagymértékben tudná segíteni: a női kolostor intézménye. 1202-ben megtörtént a kolostor alapítása. Ezzel valóra vált Hedvig vágya. Számára ez volt az a hely, ahol otthonra lelt. Az Úr pedig kemény próbára tette a kereszt iránti szeretetét: hét gyermeke közül hat a szeme láttára halt meg, 1238-ban pedig elvesztette a férjét is itt a földön. Különösen érzékenyen érintette Henrik fiának halála, akinek követnie kellett volna atyját a hercegi trónon. 1241-ben ugyanis a tatárok nemcsak Magyarországot pusztították, hanem heves viharként végigdúlták Lengyelország déli területét is. Henrik, a fiú egy kisebb lovas sereggel vonult fel és Legnicánál megütközött velük. A csatát elvesztette, maga is holtan maradt a csatatéren. A támadók azonban, látván, hogy milyen elszánt ellenállásba ütköztek, elvonultak a vidékről.

Hedvig majdnem hetven éves korában halt meg a kolostorban. A kolostor templomában temették el. Tisztelete azonnal megkezdődött és a sírja körül történt csodák hatására hamarosan megindították a szentté avatását. IV. Kelemen pápa 24 év után iktatta a szentek sorába. Petrik János

Szép gondolat

Csak az adhat világunknak reménységet, hogy vannak, akik Krisztus keresztjében hisznek. Amíg az ember kereszthordozó, addig és annyiban valóban ember.(Boros László)

Gyerekeinknek- egy kis feladat

A múlt havi képen a vihar lecsendesítése látható (Mt 8, 23-27)

Mostani képünk szintén Jézus életéből ábrázol egy jelenetet. Melyik jelenet ez és hol olvashatjuk a Bibliában?

Egy csepp derű- felnőttnek sem árt

Székely apuka fiának

- Fiam! Ha megkensz egy kenyeret vajjal, az biztos a vajas oldalára esik le.

A fiú bemegy a konyhába, mert nem hiszi el az apukának, amit bölcsen kijelentett. Megken egy kenyeret és bízva a szerencsére kiejti a kezéből. Látja, hogy a kenyér vajas oldala felfelé mutat. Erre odamegy az apjához és azt mondja:

- Apa! Hát nem a vajas oldalára esett le a kenyér! Ez hogy lehet?

- Fiam! Rossz oldalát kented meg!