A Szent Család Templomból 6. évfolyam 3. szám - az Úr 2005. évének március havában. |
A nagyhét szent három napjának hangulatához választottuk e havi zsoltárunkat, a 22. (21.) zsoltár ismert sorait. Előfordul a virágvasárnapi traktusban és a nagycsütörtöki lamentációban. Első sorát jól ismerjük: ezek Jézus szavai a kereszten: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" Más sorai visszaköszönnek a passióból: "Elosztották maguk között ruháimat és köntösömre sorsot vetettek..."(A részleteket most is, mint eddig,Dr. Gál Ferenc fordításában közöljük):
Szólítalak
nappal, Istenem, s nem hallod,
szólítalak
éjjel, s nem adsz feleletet.
Mégis
te vagy a Szent,
aki
Izrael szentélyében lakik.
Atyáink
benned reménykedtek,
reméltek,
te megszabadítottad őket.
Hozzád
kiáltottak és megmenekültek,
benned
bíztak és nem csalatkoztak.
De
én csak féreg vagyok, nem ember,
az
emberek gúnytárgya, s a népek megvetettje,
Mind
aki lát, gúnyt űz belőlem,
elhúzza
száját és csóválja fejét.
"Az
Úrban bízott, hát mentse meg,
segítsen
rajta, ha szereti!"...
Megszámlálhatom
minden csontomat;
ők
néznek és bámulnak,
Elosztják
maguk közt ruhámat,
köntösömre
pedig sorsot vetnek...
A
hó első vasárnapján négy gyermek: Ádám, Janka, Sára, Vivien - kapta
meg a keresztség szentségét templomunkban.
Temetés
kettő volt: Sári Annáé és Herczegfalvi Zoltáné.
Lassan
végéhez közeledik a nagyböjt. A virágvasárnap előtti pénteken rendhagyó
keresztúti ájtatosságon vehettünk részt: a Szent Anna plébánia hajdani
ifjúsági közössége 1984-ben adta elő Sillye Jenő: Értem is meghalt a kereszten
c. oratóriumát (micsoda merész, úttörő vállalkozás volt ez akkor!),
s most újra összeállt a csapat (ám most már néhány esetben gyermekeikkel
kibővülve). Köszönjük őszinte, hiteles szolgálatukat, legyenek példák
fiataljaink számára: hogyan lehet az ifjúi lelkesedést megőrizni, s továbbadni...
E
hét utolsó három napja (péntek, szombat, vasárnap) a nagyböjti lelkigyakorlat
alkalma közösségünk számára. Az elmélyülést és őszinte megújulást segíti
szentbeszédeivel Szenes József atya, hajdúböszörményi plébános.
Szolgálatát ezúton is köszönjük!
Lourdes
– Fatima – Taizé:
csodálatosan gazdag programnak lehet részese, aki testi fáradságot és anyagi
áldozatot vállalva elindul András atya vezetésével a 2005. június 19-29.
közötti zarándokútra. Idézzük fel kedvcsinálásul röviden, hogyan lettek
ezek a települések talán korunk leglátogatottabb zarándokhelyei:
Amikor
Mária 1858. február 11-én Lourdes-ban először megjelent, csodálatos
szépségű asszonynak mutatkozott. 1858. február 21-én, vasárnap, fájdalmas
tekintettel kérte Soubirous Bernadette-et: "Imádkozz a bűnösökért!" Végül
1858. február 24-én bűnbánatra szólított fel, majd a rákövetkező március
1-én a látnok Bernadette-nek olyan tanítást adott, amit ő mélyen a szívébe
vésett: hordja mindig magával rózsafüzérét.
Francisco
Marto kilenc, húga Jacinta Marto hét, Lucia dos Santos unokanővérük pedig
10 éves volt, amikor Fatimában 1917. május 13-án, vasárnap délben
a szokásos rózsafüzér elmondása után, az Iria völgyben levő sziklatölgy
fölött megjelent nekik az Úr Jézus édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária.
A jelenés tündöklő fehér Asszonya azt kérte tőlük, hogy a következő hat
hónapban 13-án, ugyanebben az órában jöjjenek ide, ahol ismét megjelenik
nekik. Három tisztalelkű pásztorgyermeket választott ki az Ég, hogy általuk
felszólítsa a világot megtérésre, imára és engesztelésre az I. világháborúban
őrlődő emberiség megmentése érdekében…
A
II. világháború idején egy elhagyott francia falucskában, Taizében
telepedett le Roger testvér néhány tucat társával, hogy a megbékélést,
kiengesztelődésthirdesse a világ
jó szándékú embereinek, elsősorban a fiataloknak. A szerzet rendkívül nagyhatású
ökumenikus mozgalom középpontjává vált. Székhelyükön rendszeresen fogadnak
zarándokokat, s Európa nagyvárosaiban szilveszter hetében ifjúsági találkozókat
tartanak. (Magyarorzságon háromszor volt ilyen, először Pécsett, majd
két alkalommal Budapesten.)
Bűnbánat,
kiengesztelődés, gyógyulás. Isten nem hagy el bennünket, jelen van a világban,
s ezt mi is megtapasztalhatjuk. Induljunk el és menjünk nyitott szívvel,
s hozzuk haza itthon maradt családtagjainknak, szeretteinknek, közösségünknek
az ottani lelkületet, hogy mi is megújulhassunk általa!
"Egy
újszülött Veronika"
Gyarapodik
a közösségünk, ha észrevétlenül is. Merthogy vannak fiatal családjaink,
és azoknak még fiatalabb gyermekeik, akik még nem járnak templomba, de
lélekben igenis hozzánk tartoznak. Úgy tudom, hogy a közösség legifjabb
tagja éppen az én 3 hetes kislányom, Veronika, aki mostanában nem hagyja
édesanyjának ellátni kántori teendőit, de hangját hallva, több független
szakértő állítja, hogy néhány éven belül ő maga is kántorként szolgál majd
az Úrnak.
Évek
óta örömmel hallgatom, ahogy András atya nyugtatja a miséken a síró gyermeküket
kétségbeesetten nyugtató anyákat: "Minket ez nem zavar, ők így imádkoznak
velünk. Végül is ez Szent CSALÁD templom."
Ez
jó hely – gondolom ilyenkor mindig magamban -, hisz ki akar olyan templomba
járni, amelyik ridegebb, mint egy kripta, és a lélek sem tölti el, csak
annyi funkciója van, mint egy múzeumnak. Mások is gondolkozhatnak hasonlóan,
mert nem egyszer előfordult, hogy a játszótérre járó gyermekek szüleikkel
együtt észrevették, hogy a játszótér mellett egy épület is áll, amelynek
mindenki előtt nyitva a kapuja. Bizony, én magam is több "játszótéri gyermek"
keresztelőjén voltam ott.(Almási
Gábor)
Bemutatunk egy családot: a Lekics Család
Az
ország másik széléről, Sopronból került ide az édesapa, Lekics Jenő,
még
1965-ben, miután végzett az ottani egyetem Faipari-mérnöki Karán. Akkoriban
ugyanis szokás volt úgynevezett társadalmi ösztöndíjat kötni a hallgatókkal,
akik ennek fejében vállalták, hogy ugyanannyi évet a diploma megszerzése
után a támogató cégnél töltenek el. Ez történetesen a debreceni "Székgyár"
volt, Jenő első - s azóta is egyetlen - munkahelye (ma már nyugdíjasként
dolgozik ugyanitt). Az otthonról hozott katolikus vallás gyakorlásának
igénye hosszabb szünet után kislánya születésekor éledt újjá Jenőben. Lilián
második házasságából született, s már 15 éves, a Dóczi Református Gimnázium
tanulója. Ennek magyarázata, hogy édesanyja, Ildikó református, méghozzá
a nagyapja lelkész volt. Lilián nagyon jól érzi magát ebben a gimnáziumban:
ötödmagával katolikus hittanórákon vesz részt. Kicsi korától édesapjával
jár misére, ahová nagyobb ünnepeken az édesanya is elkíséri őket. Eleinte
a Szent László templomba jártak, de - mivel itt laktak- a templom felszentelésétől
ezt választották. Sőt annyira megszerették, hogy elköltözésük után a Damjanich
utcáról is visszajárnak.
Ildikó
üzemi és háziorvos - vállalkozóként, de sokkal jobban szereti az embereket,
mint a vállalkozást. A szülők örülnek, hogy kislányuk jó és értékes útravalót
kap az iskolától ebben a zűrzavaros világban: szeret tanulni, de emellett
sokat olvas, színházba jár, balettozik, sőt klasszikus gitárra jár (reméljük
hamarosan kedvet kap, hogy a templomi ifjúsági misékbe is bekapcsolódjon!)
Az édesapának ritkán van alkalma, hogy - hazalátogatván- elfogja a honvágy gyönyörű szülővárosa iránt. Végül is 40 éve itt él, igazán megszerette Debrecent is.
371-től
Nissza püspöke, itt vívta kemény harcát az ariánusokkal. Hogy eltávolítsák
az útból, bepanaszolták: eltékozolta az egyházi javakat; különös vád ez
egy olyan férfi ellen, aki egész életén át a szegények ügyét képviselte.
Nemsokára eltávolították, és csak Valens császár halála (378) után térhetett
vissza püspöki városába.
Ebből
a korszakból származnak Gergely legjelentősebb teológiai írásai is, amelyek
teológiai és általános személyes tekintélyét is megerősítették. Egész idő
alatt ünnepelt szónok volt. Egy idő után teljesen a belső élet felé fordult.
Megtisztult, és a lelki élet teológiájának szentelte magát. Tapasztalata
és megfontoltsága ezen a téren felülmúlhatatlan mesterré tette, és hasonlíthatatlan
eredetiségre képesítette. Ebben az időben írta a misztikus teológia mesterműveit:
Mózes élete, és Énekek éneke címekkel. Petrik
János
Szép
gondolat
A
szelídség a Hegyi beszéd szerint sem nem gyengeség, sem nem elavult korszerűtlenség.
A haragnak fiait jellemzi e két tulajdonság, mert nincs nagyobb gyengeség,
mint gyáván megfutamodni bűneink megvallása elől. „Nincsen nagyobb gyávaság
az Isten elleni lázadásnál.” – mondta Pascal.
Mert
erőre szükségünk van, de nem arra a fajta erőre, amelyet mi birtokolunk,
hanem arra, amelyet kapunk, ha imádságban kérjük, és az nem más, mint a
türelem ereje. Frederick Neumann
Gyermekeinknek-
egy kis feladat
A
múlt havi rejtvényünk megfejtése: a torinói lepel, s a kicsiké: Veronika
(kendője).
Nyerteseink: Gyarmati Dominik, Szabó Sándor és Szilágyi Balázs.
Új feladatunk: Mi történik azokkal a virágvasárnapi barkákkal, amiket nem
visznek haza a hívek? (Melyik szertartásnál használják fel őket és milyen
formában?)
Egy
csepp derű -
felnőttnek sem árt
Egy megholt lelke az Úr előtt: "Milyen jótetteket tudsz említeni magad mellett? Száz pontot kell összeszedned!" "Jártam templomba..." "Jól, van, egy pont." "Imádkoztam." "Ez is egy. "Fizettem az egyházi adót is." "Még egy pont." (felfohászkodva) "Uram, én így soha nem jutok be országodba...""Nagyon jól van, 97 pont, bemehetsz."