Pető István

peto_istvanAz “ember tervez…” mondást a betegség “aktualizálta”, de én Isten akarataként igyekeztem elfogadni az eddig történteket, miként az augusztusi áthelyezést és költözést is. Ez már a sokadik volt a sorban ez elmúlt 26 év alatt.
Hiszen Mezőkövesden születvén ott jártam általános iskolába, majd a kecskeméti Piarista Gimnáziumba, ahol érettségiztem. Ezt követően az egri Szeminárium növendéke lettem (mert nem vittek el katonának) azokkal a társaimmal, akik 1980. nyarán szereltek le a katonaságtól. Így az első évfolyamon társaim között volt Veres András, Konzili Ignác, Panyi József, Antal Ottó. A két utóbbi és még 4 társsal együtt szentelődtünk 1985. júniusában. Attól kezdve az éveim olyan szép tarkák voltak a költözésekkel, mint a kézzel készített rongyszőnyeg. Volt két alkalommal is olyan tizenkét hónapos időszak, amely alatt háromszor költöztem.
Debrecenben mintegy tíz évvel ezelőtt a Szent Anna plébánián voltam segédlelkész, ezért megújuló élményt jelentett számomra elfogadni Püspök atyától a Szent Család plébániára történő segédlelkészi áthelyezést. Minden lelkipásztori helyen nagy örömöm volt, hogy buzgó lelkek egyházközségükért végzett igyekezetét, áldozatát láttam, ha a liturgikus cselekmények folyamán a tekintetekből visszaragyogott a megismerés öröme, a növekvő hit világossága és a közösséghez való tartozás biztonsága. Örülök, hogy az első 18 nap alatt is már ezekkel az értékekkel találkozhattam templomunkban.
Köszönöm a Kedves Testvérek elmúlt három hónap folyamán értem felajánlott imádságait, lelki áldozatait, és ezúton kérem Isten bőséges áldását életükre, minden cselekedetükre és imájukra. Most még a gyógyulás, a megerősödés folyamata tart. Bízom benne, hogy a közeljövőben (akár a műtétet is beleszámítva) sikerül Isten segítségével visszanyerni egészséges állapotom nagy részét. Köszönöm a megtisztelő figyelmet!