– Minden papi hivatásnak van története. Mesélnél a tiedről?
Ahogy minden ember különböző, így Isten is különböző módon hív meg embereket az ő szolgálatára. Az én esetemben ennek a megszólításnak, helyesebben a meghívás megértésének, előkészítő helyszíne volt a Szent Imre Katolikus Gimnázium. Amikor elkezdtem középiskolai tanulmányaimat, hogy őszinte legyek, magam se tudtam, miért választottam ezt a gimnáziumot. Ugyan hagyományosan vallásos családban nőttem fel, de nem tartottam különösebben fontosnak, hogy egyházi iskolában tanuljak. Majd a gimnáziumi évek alatt elkezdődött egyfajta megtérési folyamat az életemben, aminek része volt a jövőbe tekintés: „Hova tovább?” Ennek kapcsán ismertem fel szépen lassan, hogy Isten az Ő szolgálatára hív. Utólag már látom, hogy egy más közegben valószínűleg nehezebben, vagy csak sokkal később ismertem volna fel ezt a meghívást. Természetesen a szemináriumba való beköltözés sem döntött el mindent, újra és újra meg kellett fogalmaznom magamnak, hogy mire is hív az Isten és jó úton járok-e? Ez egy természetes folyamat, amelyben az ember a szemináriumi időszak alatt a papi hivatásában formálódik annyira, hogy a szentelés után el tudjon kezdeni, immáron papként szolgálva, belenőni az Isten szolgálatába.
– Hol szolgáltál eddig káplánként? Hogy értékeled az ott töltött időt?
Szentelés után 2013. augusztus 1-el Mátészalkára helyezett püspök atya. Ez a hely, ha fogalmazhatok így „kezdő kápláni hely”, ugyanis rendszeresen frissen szentelt papokat szoktak ide helyezni. Számomra egy igen tartalmas év volt. Sokat tapasztaltam és ebből sokat tanultam. Számos dologban megláttam azt, hogy az idáig elméletben megtanultak, hogyan vállnak gyakorlattá. Heti 27 hittan órám volt, ennek nagy részét három különböző iskolában tartottam. Ez egy különösen is fontos tapasztalat volt számomra. Ugyanakkor a plébánia életébe és működésébe való betekintés is fontos tapasztalat a kápláni időszakban, ugyanis később plébánosként főként ezen tapasztalatok alapján fogok majd én is, mint minden ki más, „önállóan” szolgálni.
– Milyen érzésekkel, elvárásokkal jöttél a Szent Család plébániára?
Amikor megtudtam, hogy a Szent Család plébániára kerülök, örültem neki. Nem volt számomra teljesen ismeretlen ez a közösség, ugyanis egy lelkipásztori gyakorlati hétvége során már el töltöttem itt pár napot. Természetesen ez a péntektől vasárnapig tartó gyakorlati idő korántsem adott teljes betekintést a plébánia életébe, de jó benyomással és élményekkel gazdagodtam akkor, és ezek merültek fel bennem, amikor kiderült, hogy ide helyeznek. Mondanom sem kell, hogy nem kellett csalódnom.
– Vannak konkrét elképzeléseid, terveid, amiket szeretnél megvalósítani?
Természetesen vannak. Két alapvető feladatköröm van. Az első nyilvánvalóan az, amivel András atya megbíz. Ezeket már ideköltözésemkor tisztáztuk és folyamatosan megbeszéljük az itteni feladataimat, teendőimet. Ugyanakkor püspök atya, amikor idehelyezett, megbízott azzal, hogy tovább tanuljak, úgyhogy szeptembertől a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen megkezdem kánonjogból a posztgraduális képzésemet.
Mindkét feladathoz sok sikert kívánunk és Isten áldását kérjük!