Szent Kamill (1550-1615), hogy a betegeknek állandó segítséget nyújtson, betegápoló férfi rendet alapított Rómában, és a város környékén is szervezett segítő csoportokat. Napjainkban szerte a világon újra éled a szenvedők szolgálatának ez a hatékony módja, a kamilliánus család. Egy-egy családhoz kb. 20 fő tartozik: segítők és segítségre szorulók egyaránt.
Jól emlékszünk még rá, amikor 3 éve Anton Gots atya a mi kamilliánus családunk tagjait avatta. A debreceni közösség 19 főből áll, családfője Bódor Elvira doktornő, az asszisztensek: Berényi Dénes és dr. Megyeriné Berki Ilona. Egyelőre a mi templomunkon kívül a Szent Annából vannak tagok, Megyeriné szervezi a Megtestesülés templomban az első ifjúsági családot. (Kevesen tudják, hogy ifjúsági hittanosaink egyike, Zsuzsa kamilliánus novícia, most éppen Rómában van.)
A lelkipásztori szolgálat „segédcsapata” havi rendszerességgel találkozik: együtt imádkoznak, elmélkednek, beszámolnak tapasztalataikról, megbeszélik a teendőket. Lehetőségük szerint bekapcsolódnak az országos egyesület munkájába, mely erre az évre 27 programot és rendezvényt szervez.
Ilyenkor, a betegek világnapja tájékán a mi időseink és betegeink különösen megtapasztalhatják a kamilliánus család segítő jelenlétét: buzdítják őket a betegek szentségének felvételére, meghívják, elkísérik, – s ha erre van szükség – elhozzák őket templomunkba. Egyik legszomorúbb tapasztalatunk, hogy halottaink közül oly kevesen kapják meg a végső útravalót. Milyen jó, hogy időseink, betegeink egyre kevésbé idegenkednek ettől a szentségtől: értik, érzik a belőle fakadó lelki megerősítést. Nagydolog készenlétben várakozni, hogy az agg Simeonnal együtt elmondhassuk (akár minden este, a napot lezáró kompletóriumot imádkozva): „Bocsásd el most, Uram, szolgádat, szavaid szerint békességben, hiszen már meglátták szemeim, akit küldtél, az Üdvözítőt.” Hiszen minden elalvás egy „kis halál” is, előkészület arra a végső nyugalomra.
