A rózsafüzér kialakulása régi időkbe – a 12. századig – nyúlik vissza.1480-tól kezdve biztos adataink vannak, hogy a keresztények a 15 titok segítségével elmélkedtek Jézus életéről, szenvedéséről és megdicsőüléséről. A hagyománySzent Domonkos nevéhez fűzi, s az bizonyos, hogy a domonkos rendi szerzetesek voltak a leglelkesebb terjesztői, nyomukban vált népi ájtatossággá. IV. Sixtus pápa fogadta el azegész egyház imádságának.
Társulások alakítása a jezsuitákhoz fűződik: tevékenységükrévén az egész világon népszerű lett ez az imamód.A rózsafűzért (szentolvasót) imádkozó ember Mária helyzetéből és szemszögéből – valamint az ő segítségével – igyekszik behatolni az örömhír legfontosabb titkaiba. A népi zsolozsmának is nevezett imaforma igen alkalmas a folyton ismétlődő imaszöveg hátterében való elmélkedésre. II. János Pál pápa is lelkes híve és gyakorlója a rózsafüzérnek: a Vatikáni Rádió esténként sugározza ezt az imát latin nyelven.
András atya már az első októberben (1998-ban) kezdeményezte templomunkban, hogy alakuljon helyi Rózsafűzér Társulat. A szocializmus éveiben a templomi énekkarok mellett ez volt az egyetlen közösség, hiszen olyan diszkrét, hogy nemigen lehetett tetten érni. Ugyanis ez a közösség abból áll, hogy 15-15 ember alkot egy-egy koszorút, akik egy hónapon keresztül naponta elimádkozzák magukban (bárhol, bármikor) azt a tizedet, amiben a hónap első vasárnapján megállapodtak, s így együtt „fonnak” egy teljes fűzért.A hónap elteltével „titkot cserélnek” (azaz egy-egy titkot ábrázoló szentképet). A vezető (koszorúfő) irányításával. Ez történhet húzással, vagy egyszerűen előbbre lépnek eggyel. Egy-egy plébánián a társulat tagjai alkotják a szervezett imahátteret, mely az egész közösség erőforrása.
Nálunk két koszorú imádkozik. Az elsőt Báránkó András, Báránkó Andrásné, Hajdu Lajosné, Szabó Sándorné, Kind Imre, Kind Ilona, NagyJánosné, Oláh Józsefné, Kaprinyák Mihályné, Kerekes László atya, Sári Gusztávné, Erdős Mihályné, Juhos Sándor, Dr. Németh Béláné és Bertók Ibolya, a másodikat Galgóczi Mária, Asztalos Attila, Gyula Andrásné, Petrik János, Petrik Jánosné, Wancsakovszki Gitta, Pál Istvánné, Vilicsku Aranka, Kiss Mihályné, Asztalos Attiláné, Dr. Bodor Elvira, Németh Lajosné, Nagy Miklós és Dr. Berényi Dénes alkotják. (A sorrend a titkok rendjét követi.)A koszorúfő Kind Imre. Az imaszándék lehet közös (ami az Új Emberben olvasható) vagy egyéni. Időnként szentmisét is mondatnak a társulat szándékára. Alakulóban van egy harmadik koszorú, egyelőreSándor Mihályné, Abuczki Lászlóné, Batai Józsefné, Belső Jenőné és Dankó Jánosné a tagjai.Reméljük, hogy – talán épp ennek a cikknek hatására – mások is kedvet kapnak, s teljessé válik ez a koszorú is. Mindenkit szeretnék biztatni: nem nagy feladat, pár perc mindössze egy tized elmondása, s milyen nagyszerű dolog, hogy ezekből az „egy szál rózsákból” naponta friss koszorúk fonódnakmindannyiunk javára!